Nem hiszem, hogy sok olyan háztartás van, ahol éjszaka főznek, de nálunk néha akkor is ez van. Nincs napi rutin, mondhatni spontán alakulnak a dolgok, éppen az aktuális munkamennyiségtől függően. Így általában azt sem lehet tudni, hogy mikor lesz ebéd, néha pedig éjszaka sütök süteményt, mint például tegnap. R. ugyanis szerdánként borkóstoló okításon vesz részt így én ilyenkor akár az éjszakába nyúlóan is szabadon kísérletezhetek.
Erre a körtés-diós cipóra egyébként úgy két hete gondoltam először, amikor Trixivel meglátogattuk Zs-t. Akkor vittem magammal ennek a frissen sütött, banános verzióját (amit természetesen a delicious. magazinból lestem el). Az azonban elsőre sajnos kissé nyers maradt, de a Zs-ék sütőjében végzett utókezelést követően már nagyon is elégedetten mümmögtünk felette.
De jó kis nap volt az! Zs. férje ilyenkor tapintatosan elvonul otthonról, nem azért mert nem bírjuk, vagy ő minket, de ilyenkor hármunkból felváltva dől a szó, meg vihorászunk, miközben általában nagyon szakértően kotyvasztunk valamit és ebbe ő nem nagyon tud bekapcsolódni. Most is így volt: házigazda nagyobbik lánnyal uszodába el, mi meg összedobtunk egy jó kis balzsamecetes csirkemájas salátát és miután a barátnőim megtanították nekem a májsütés titkos praktikáit, körülültük a tányérokkal Zs. kisebbik lányát, aki békésen aludt hordozójában az étkezőasztalon, a Halloween partiról ottmaradt színes lampionok alatt, majd folytattuk a roppant fontos dolgokról való eszmecserét, miközben néha jelentőségteljesen kinéztünk az ablakon a sötétbe. A másik ablakban egy töklámpa gubbasztott, ettől mindig nagyon megijedtünk, még Zs. is, pedig ő volt a teremtő, de végül is ez így kezdődött Victor Frankensteinnel is. Mindenesetre ha én éjszaka ezzel a töklámpával néznék farkasszemet, lehet, hogy a másik ablakon rögtön kiugranék. Ja, és Zs. sütött nekem egy csuda finom születésnapi tortát, méghozzá kávésat és csíkosat, csökkentett kávétartalommal és kellő mennyiségű ribizli lekvárral, valamint az éppen otthon fellelhető kettes és hatos számú gyertyákkal, amiből a barátnőim némi tanakodás után a huszonhatos számot rakták ki nekem a még opcionális hatvankettő helyett – ezúton is köszönöm, de tényleg. Aztán az uszodából hazaérkező családfővel a maradék bor mellé még elpusztítottuk a másnapi rakott krumpliba szánt mangalica kolbászt, valamint a helyi lakosok által bojkottált piacon vett házi juhsajtot, ezután pedig Trixivel hajnalig cseverésztünk a sötét szobában, miután majdnem fallal együtt kiiktattuk a monotonul ketyegő faliórát. Másnap reggel aztán minden kezdődött elölről, immár gyerekekkel és családfővel bővülve az asztal körül. Hörpöltük a kávét, majszoltuk a banános-diós cipót, múlattuk az időt és egyszerűen jó volt minden.
Most körtés-gyömbéres cipót sütöttem és megvendégeltem vele E. barátnőmet, na de erről és az ötfűszeres sütőtök krémlevesről majd holnap.
Körtés-diós cipó gyömbérrel
Hozzávalók:
3 közepes nagyságú, érett téli körte *
175 gr dió
csipetnyi só
1 teáskanál sütőpor
1 teáskanál őrölt fahéj
110 gr búzaliszt
110 gr teljes kiőrlésű liszt
1 citrom reszelt héja
2 cm friss gyömbér, reszelve
100 gr vaj, szobahőmérsékleten
160 gr demerara cukor
2 tojás szobahőmérsékleten
A tetejére:
1 teáskanál demarara cukor
*ha valaki banánból szeretné készíteni, akkor négy, egyenként kb 100 gr-os banán kell hozzá, ebből hármat pürésítünk, egyet pedig kb. 1 cm-es darabokra vágunk
A sütőt előmelegítjük 180 ۫C-ra.
Egy tepsire alufóliát terítünk és rászórjuk a diót, a sütő középső rácsán 10 percig pirítjuk, majd kivesszük és hagyjuk kihűlni.
Amíg sül a dió, meghámozzuk a körtéket, eltávolítjuk a magházukat, az egyiket 1 cm-es darabokra vágjuk és egy kis tálkában félretesszük, a másik kettőt villával pürésítjük.
Egy nagyobb keverőtálba beleszórjuk a sót, a sütőport, a kétféle lisztet és a fahéjat, ezeket jól összekeverjük, hozzáadjuk a két tojást, a megolvasztott vajat, a körtepürét, a gyömbért és a cukrot, majd egy automata kézi habverővel először óvatosan egy percig lassú, majd két-három percig gyors fokozaton mindezt alaposan összekeverünk.
Ezután széles mozdulatokkal belekeverjük a masszába az apróra vágott körtét és a diót és egy vékonyan kivajazott, 30x10x7 cm-es őzgerincformába öntjük. Egy késsel elegyengetjük a tésztát, a tetejét megszórjuk demarara cukorral és 1 óra 35 percre a sütő középső rácsára tesszük. A teteje majd szépen megemelkedik, a külseje erőteljesen megbarnul, de belül ennyi idő alatt sül át rendesen.
Az idő leteltével vegyük ki a sütőből, hagyjuk 5 percig a formában, majd óvatosan borítsuk sütőrácsra, ott hagyjuk kihűlni, ezután szeleteljük.
