Szerintem nem mondok újat azzal, hogy a Scapbook.hu - n egész héten kihívások, játékok vannak a Nemzetközi Scrapbook Nap alkalmával. Be is neveztem három ilyen játékba. Az első a kép egymásnak, ahol Beedee-nek készítettem egy oldalt. Ezt azonban nem mutatom meg, csak egy kukucskát:
A másik játék a Titok címet viseli. Didó készített egy oldalt, és csak kukucskát mutatott. Persze egy pár információt elárult még, és ezeknek birtokában kellett liftelni az oldalát. Hát nem volt egyszerű feladat, de végül az eredmény nagyon tetszett. Az oldalam pedig:

Felhasználtam:

Marzena - Niezapominajka

Lilas - Understatement
MK Designs - Oh, what a night
Fanfan Rues Des Anges - Parlez mori d´Amour
Scrap of Angels - Our love story
NBK Design - For Lily

Most pedig megyek a dolgomra, mert nagyon le vagyok mindennel maradva! Szép napot mindenkinek!

post signature
Nagyon csodás napra ébredtem. Reggelizés, kávézás közben olvasgattam kedvenc blogjaim. Gólya bejegyzése nagyon jól esett. Arról is írt, hogy kapott egy díjat, amit szerintem teljesen megérdemel. Sok mindent mesélt magáról és kiderült, hogy sok mindenben hasonlítunk egy pici. :D Végül felsorolta, hogy kinek adja tovább. Köztük voltam én is (a másik blogomat díjazta). Azonban a szavai kora reggel nagyon jól estek, ezért nagyon jó hangulatom lett és ez kitartott egész nap. Azért írom mindezt ide és nem oda, mert így is reklámozom magam (hihi), de szerettem volna a nemsokára bemutatott oldalamhoz kapcsolódót írni. A díjat pedig kiteszem majd ott. (végül azért megmutizom itt is).
De először is magamról tíz dolog, amit szeretek és hogy kiknek adnám.
Elsősorban felsorolom a blogokat.
Milu - csodás oldalai vannak. Ó ha csak fele ilyen ügyes lennék!
Tinci - az ok ugyanaz. Mindkettőjüket csodálom és titokban hozzájuk járok leskelődni, inspirálódni.
Szrjudit - ha valami híres énekes lenne, akkor biztos sikongatva kérnék tőle autogrammot. Rajongok a munkájáért, nagyon csodálom és szeretem nézegetni az oldalait. Mintha egy másik világba kerülnék az ő oldalai által, nagyon inspirálóak.
Hékás - csodálatom másik tárgya. Ugyanúgy csodálom őt is, mint Szrjuditot
Beedee - az oldalaiból finom és könnyed elegancia árad, megspékelve egy csipetnyi bájjal. Megérdemli a díjam ő is teljes mértékben.
Ezen kívül oda adnám még a következő személyeknek, annak ellenére, hogy megelőztek:
Gólya - eredetileg tőle kaptam, de ő valami fantasztikus! Szerintem tanítani kéne a lelkesedését, kitartását és azt, hogy nem adja fel.
Margó, Toni és Kreatívhit - mindannyian a scrap mellé egy kis lelki gyógyszert, balzsamot is átadnak nekünk a blogjaikon, oldalaikon keresztül.
Most pedig 10 dolog amit szeretek:
Szeretem a reggeleket, amikor felébredek és rájövök, hogy még maradhatok az ágyban. Olyankor jó a puha, meleg takaró alá bújni, átölelni egy kispárnát.
Szeretem a kreatív dolgokat (nem is gondoltátok volna mi?). Tudok horgolni, varrni, szoktam rajzolni is, és mindenfélét készíteni papírból és más anyagokból. Persze ide tartozik az is, hogy imádok scrapbookozni és írni, amit újra elkezdtem.
Szeretek olvasni. Ami azt jelenti, hogy ha egy jó könyv kerül a kezembe képes vagyok hajnalig fent lenni, hogy elolvassam.
Szeretek főzni. Pedig úgy kerültem Magyarországra, hogy a pizzán és a spagettin kívül semmit sem tudtam. A férjem szerint született szakács-cukrász vagyok.
Szeretek elegánsan felöltözni. Bár erre mostanság ritkán adatik alkalom, mert elég furán nézne ki, ha kosztümbe mennék a henteshez és nagyon sok ruhám még a szüleimnél van (ha megvannak még).
Szeretem a piros színt. Minden ami piros jöhet (cipő, táska, ruha), főleg egy piros Volkswagen Golf.
Szeretek kertészkedni. Mindezt annak ellenére, hogy a szüleimnél utáltam. De különbség van egy végtelenül nagy és egy kicsike kert mellett.
Szeretek utazni, főleg vonatozni. A vonatok szerintem olyan romantikusak.
Szeretem a kutyáinkat, pedig mindenki szerint rondák és a férjem ex menyasszonyáé voltak. Ennek ellenére olyan szeretni valók, hisz kezdettől fogva ők is szeretnek engem.
Szeretem a lovakat. Szerintem előző életemben ló voltam. Pici koromtól rajongtam értük. Az esküvőmön apukám azt mondta, hogy csalódott bennem, mert nem kértem lovas hintót. Én nem akartam, mert úgy gondoltam költséges és nem akartam a férjemre és anyósomékra még nagyobb terhet róni. A végén kiderült, hogy kérhettem volna. És ez kapcsolódik az oldalamhoz, amin a fő téma a ló szeretete.

Készlet: Raspberry Road Designs - Feathered Nest Add-on
Lány a lóval - Magic Moonlight Free Images


post signature
Gondolom nem kell bemutatnom már senkinek The Flower of Naturalness azaz a Magnólia blogtraint( első állomás itt). Már alig vártam, hogy letölthessem az összes elemet és készletet. Utána persze jött a bőség zavara, mert annyi csodás elem, papír birtokosa lettem, hogy azt sem tudtam, hova kapjak. Végül összeállt a kép és készítettem egy anyák napi oldalt. Most ezen az úton köszönöm annak a blog és scraptársnak, aki ajánlotta a Magic Moonlight Free Images oldalt. Csodás képek vannak ott is és az oldalamon felhasznált igazán illett a témához.
Sajnos az én anyukámmal nagyon rossz a kapcsolatom, talán kisgyerek korom óta van ez. Felnőtt fejjel még megpróbálkoztam javítani rajta, de ahogy mondják, egy kapcsolathoz két ember kell. Most is igyekszem tisztelni és a szeretetemet kinyilvánítani, de néha azt érzem, hogy az egész falra hányt borsó. Sajnos úgy kezel, mint egy idegent, és néha elég nyomasztó az egész helyzet. Az anyósom szerencsére befogadott, bár van néha problémám vele is, de ez csak a háztartással kapcsolatos. Mivel neki igen magas mércéje és igényei vannak a renddel és egyebekkel kapcsolatban, nekem pedig nem volt semmilyen mércém se, most igyekszem alakítani, ezért van néha probléma ha arról van szó, hogy rend és tisztaság. Nem mintha nem lenne, csak én nem mosok fel mindennap hipóval, nem törölgetem le mindennap a port és hasonlók. De azért nagyon rendes asszony. Inkább ilyen anyukám lehetne. De elkalandoztam, az oldalamat még nem mutatom. Küldöm minden egyes anyukának és nagymamának!

Áldás a szülőkre

Van hely, hol minden kicsi széken
Nevetve ültem egykoron.
S tipegő léptem, gügyögésem
Mosolyt rajzolt az arcokon.
Van ház, ahova tartozom,
Más otthonba sohse térek,
Bármely családhoz, minden házba
Csak, mint idegen, úgy lépek.
Valakiket: a szüleimet
Eléggé meg nem áldhatom,
Valakinek, ha százszor élek
Adósságom le nem róhatom.
post signature
Mostanság szinte minden nap annyira csodás az idő, hogy a szabad perceimet is inkább kint töltöm. Ezért nincs nagyon időm a scrapbookra. Húsvétkor sem értem rá, mert nem is voltunk itthon. Nem szeretem a húsvétot, ritkán jut eszükbe az embereknek az ünnep igazi jelentése. Már csak a szokások maradtak, amiknek szerintem semmi közük sincs Jézus halálához és feltámadásához. Ezért egész ünnep alatt kint voltunk a pilismaróti öbölben. Csak aludni jártunk haza. Nagyon kellemes volt, kivéve a hétfőt, mert akkor elkezdett esni az eső, ezért haza kellett jönnünk. Ennek ellenére még a múlt hét vége felé sorválasztót és új aláírást kreáltam. Ezen kívül készítettem még két blinkiet (igaz nem villognak még, mert arra már nem volt szabadidőm, majd kerítek rá). Az egyiket ezen a blogon láthatjátok és az új blogomra mutat. A másik pedig ott található, és ha rá kattintotok, akkor itt találhatjátok magatokat.
Ja és lecseréltem a blogrucimat. Remélem tetszik.
post signature
Osli igen izgalmas játékot talált ki. Egy kis számmisztika is szükséges hozzá. A játék lényegét szerintem mindenki tudja (de ha nem Osli blogján elolvashatjátok). Megmutizom a képet, ami alapján kellett oldalt készíteni:

Ez alapján osztottam, szoroztam, és kijött a következő eredmény:
  • mintás és sima papír
  • 5 db elem
  • kötelező elem irat- vagy gemkapocs
  • és név legyen a cím
Eredetileg teljesen más oldalt terveztem, de csak akkor vettem észre, hogy nem az lett, amit én kigondoltam még az elején. De szerintem teljesen jó. Mutizom az oldalam:

Credit: Rucola Designs - Free Time Mini Kit

A képen én vagyok, még Füleken a munkahelyemen. Szerettem a munkám és néha napján hiányzik is. Nagy felelősséggel (és kis fizetéssel) járt, de jó volt. Elég kis irodám volt, és az is tele volt zsúfolva polcokkal, dossziékkal és egy hatalmas fénymásolóval (ja és egy mini hűtővel). Mostanság egyre jobban hiányzik, főleg, hogy egyáltalán nem találok munkát, pedig nem ragaszkodom a minőségbiztosítási mérnökasszisztens-i álláshoz. Még egy takarítónői állással is megelégednék. De mindennek meg van a maga ideje.
Talán azért is született meg ez az oldal, mert egy volt kollégám érdeklődött felőlem minap és kedves emlékeket idézet fel bennem az egész. Az igazság az, hogy amíg szépen ment a cégnek és az osztályunkról nem kellett majdnem mindenkit elküldeni, jó buli volt a munka. Filmet néztünk, aludtunk, ettünk, játszottunk, mint a gyerekek, de a munkánkat is felelősségteljesen elvégeztük. Ha létezik álom munka, hát ez az volt. 
post signature

Létre hoztam egy új blogot, amelyen a történeteimet szeretném közölni. Persze néha lesz egy kis ízelítő itt is a publikált történetekből. Remélem örömmel olvassátok majd azt is. Nyugodtan kommenteljetek majd, osszátok meg észrevételeiteket, javaslataitokat. Majd később kirakok egy elérhetőséget is, amin keresztül privátban is elmondhatjátok a javaslataitokat. Még a héten itt olvashatjátok a múltkori történet folytatását is.
Az oldalt ITT érhetitek el. Jó szórakozást kívánok!

post signature
A nyári nap vakítóan ragyogja be a szobát, igyekezve boldogságot, fényt vinni az ott tartózkodók életébe. Azonban ez semmit sem segít, mert a szomorúság, az önmarcangolás, a lassú várakozás e pillanatban erősebb. Az ablaknál egy fiatal nő áll. A beszűrődő fény angyali külsőt kölcsönöz neki, amikor körberagyogja és a hosszú haján megpihenve megcsillantja annak színét. Egészen csend van, csak a lélegeztető gép monoton pumpálása és a többi létfenntartó gépek működésének zaja az, ami megtörni igyekszik e szoba nyugalmát. Még a nővér is csendben tesz-vesz az ágyban fekvő férfi körül. A kómában fekvő arca tükröz csak igazi békét, nyugalmat, csendet. Talán már más tájakon jár, és a gépek tartják még e világhoz kötve. Egy orvos nyit be, valamit mond a nővérnek egészen halkan, majd az ablaknál álló nőhöz lép.
- Kisasszony, most elvisszük a vőlegényét pár kivizsgálásra. Addig nyugodtan menjen haza, egyen valamit és pihenjen le. Már egy hete reggeltől estig ül az ágy mellett. Nem tesz jót Önnek és tudom, hogy a szerelme ha felébred szívesen lát majd egy kipihent, erős nőt, mint egy megtört, elgyötört asszonyt.
A nő szomorú tekintettel néz a doktorra, arca sápadt, szeme alatt sötét karikák.
- Köszönöm doktor úr, de én inkább ülök az ágy mellett továbbra is!
- Ahogy gondolja, de akkor legalább egy kicsit mossa meg az arcát és egyen valamit!
A nő bólint, majd újra az ablak felé fordul. Nem a tájat nézi, csak bámul bambán kifelé, s közben a gondolatai cikáznak. Közben a férfit a nővérek és egy ápoló kitolja a szobából, így most már teljes a csend és a nyugalom.

Érdekes, hogy mindenki azt hiszi, hogy mi ketten el vagyunk jegyezve. Talán joggal, hisz csak egy szerelmes nő képes egész napját egy ágyhoz láncolt férfival tölteni. Én nem vagyok szerelmes, nem lehetek az. Menyasszony sem lehetek soha, csak a lelkiismeretem tart itt és még valami, amiről nem tudom, hogy micsoda. Jó lenne ha visszamehetnék az időben? Ha figyelmeztethetném magam, akkor nem találtam volna meg a hullát az Öbölben. Ah! Ez hülyeség! Ha én nem, akkor talán valaki más találta volna meg! Inkább nem kellett volna saját kis nyomozást indítanom. Így elkerültem volna, hogy mást is megöljenek és talán Márk sem lenne most kómában. Vagy talán el sem kellett volna hagyni Los Angeles-t. Igen, talán jobb lett volna Amerikában maradni!
post signature

Iszonyatosan el voltam foglalva a héten, igazság szerint már jó pár hete úgy érzem magam, mint valami kerge marha. Füzettel és tollal rohangálok a lakásban, vagy ülök a kanapén és bámulom a szomszéd ház homlokzatát. Az igazság az, hogy kaptam egy felkérést egy barátomtól (akivel életemben egyszer találkoztam csak). Egy kis felvidéki lapnál dolgozik, ami csak a környéken jelenik meg. El akarnak szakadni a szlovák nyelvű kiadástól, mert egyre jobban átveszi az irányítást a politika az újság felett. A magyar kiadás csak kéthetente jelenik meg. Szóval szólt, hogy szeretnének benne egy folytatásos sztorit is majd leközölni. Mivel régebben sokat írtam és ő pont ismerte az írásaimat, így megkérdezte, hogy szoktam-e még írni. Sajnos egy ideje nem írtam már semmi komolyabb, irodalmi alkotást, mert annak idején két személy kérésére feladtam azt az álmom, hogy könyvet kiadjak. Elmagyaráztam neki, hogy miért hagytam abba és hogy miért nem kezdtem újra. Aztán persze megbeszéltük, hogy keres mást. De másfél hónapra rá megírta a Jégkirálynős történetem. Elküldtem neki is, de csak úgy és el volt ragadtatva tőle ő is és a főszerkesztő is. Így bevállaltam, hogy mégis megpróbálkozom (nem esem nagyot, ha nem lesz jó fogadtatása az egésznek). Úgy gondolták, hogy krimi lehetne, mert azt mindenki kedveli, de nem sietettek, mert egy kis gond van a különválás terén. Csak egy szinopszist kellett még a múlt héten elküldenem. Sajnos egy ideig nem volt semmi kézzel fogható ötletem, míg egy szép tavaszi napon kimentünk a férjemmel a pilismaróti öbölbe pecázni. A hajótemető környékén voltunk és annyira megérintett a hangulata, hogy akkor jött az ötlet, hogy mi lenne, ha pecázás közben egy hulla akadna a horogra stb. Így aztán jó pár napig csak lazításképp ültem a gép elé, elolvasni az e-mailjaimat és megnézni a kedvenc blogjaimat. Mivel készítettem egy-két képet is a hajótemetőről, gondoltam oldalba is foglaltam. Osli játékába akartam benevezni velük. A képekhez, amik pár átalakítgatás után misztikusra sikeredtek inkább valami dark stílusú készlet illett volna jobban, de nekem valahogy így tetszik. Íme a kép:

Remélem tetszett a fent közölt részlet a készülő történetből. Ma tudtam meg, hogy nyugodtan dolgozhatok rajta és jó sztori lesz, csak egyes emberek nagyon megnehezítik egy új magyar nyelvű hetilap születését. Meg szeretnélek kérni titeket, hogy mondjátok el a véleményetek a leközölt részletről és szeretnétek-e olvasni a folytatást. Lehetséges, hogy új blogon fogom megosztani (bár nem biztos), de csak akkor ha van érdeklődés . Köszönöm mindenkinek szíves türelmét és a véleményeteket is hálásan köszönöm előre is!

post signature
Most igen rövid és gyors leszek. Először is köszönöm az előző bejegyzéseimben leközölt történeteimhez fűzött kommentjeiteket!
Sajnos annyira nem volt szinte semmire sem időm azok a dolgok közül, amiket elterveztem. Akartam írni egy hosszabb bejegyzést sok mindennel kapcsolatban, mesélni egy személyről, akit volt szerencsém személyesen is ismerni és pár napja tudtam meg, hogy meghalt, stb. Emellett ki akartam kérni a véleményeteket, de most  valahogy egyikhez sincs kedvem, mert azt hiszem mindjárt összeesem a fáradságtól. Ezért csak egy oldalt szeretnék bemutatni. Remélem a többire is jut egy kis időm valamikor.
A múlt héten Didó OKC-t hirdetett, amire bátorkodtam jelentkezni és szerencsém volt bekerült. Készíthettem valamit a készletével. Csodás készlet (főleg a lepkék)! Beterveztem, hogy úgyis nyugis hetem lesz, lesz időm alkotni, azonban mindig minden pont akkor fordul fel, amikor azt hiszem nem fog. Ezért éjjel dolgoztam és hajnalban keltem. Azonban sehogy sem voltam elégedett vele, vagyis inkább a fotókkal. Ezért több fajta fotót is kipróbáltam stb. Most megmutatom a végsőt, majd még egy két verziót.
A készlet: Fresh & Sunny megvásárolható itt (aki még nem tudná)
Az oldalam:

És az ezt megelőző két verzió, amikkel nem voltam megelégedve:



post signature
„Te egyáltalán NEM tisztelsz és NEM szeretsz bennünket! Amikor ÉN voltam ilyen idös, mint most te, kerültem a férfiakat. Idegen férfival NEM álltam szóba, még apád sem tudott megszólítani! Munka után egyenesen haza mentem, NEM mászkáltam a városban. És ami a legfontosabb, hogy soha NEM hoztam szégyent édesanyámra. Te pedig... Úgy viselkedsz, mint egy utcalány... Hogy képzelted azt, hogy elutazol Budapestre egy férfi miatt!!! És azt, hogy idehozod bemutatni?! Az ÉN házam kapuját NEM fogja átlépni! Ezt jegyezd meg jól! Össze akarsz vele költözni?! Azt csinálsz amit akarsz, de ha elmész kimutatod, hogy egyáltalán nincs benned tisztelet és szeretett a szüleid iránt. NEM szeretsz senkit, csak magad és önzö vágyaid! Azt hiszed, hogy ha elmész, akkor boldog leszel. Ebben nagyon tévedsz. Egy férfi NEM tud boldoggá tenni és egyetlen férfi sem érdemli meg, hogy ellenszegüljünk a szüleink akaratának! De erre majd csak akkor jössz rá, ha jól kihasznált és eldobott, mint egy rongyot. De te NEM is érdemelsz mást! De akkor aztán hiába jössz vissza sírva ide! Ha kiteszed innen a lábad, akkor számunkra meghaltál! NEM vagy többé a lányunk és SOHA NEM leszel boldog! És te is tudod, hogy NEKEM MINDIG IGAZAM VAN!”
Minden egyes nap boldog nap! Néha nem kell sok hozzá. Csak egy csésze finom tea, esetleg az ebéd csábító illata, a kutyák boldog csaholása, amikor hazaérsz a boltból. Vagy a tavaszi napsütés, a nyíló virágok, az elültetett datolyamagok elsö levélkéi. Esetleg egy szép táj, egy elkészült scrapoldal, egy kedves komment, vicces fotó. De a hazaérkezö férj ölelése, büszke és boldog mosolya, dicsérete vagy éppen szeretettel teli csipkelödése. És persze az, hogy még álmában is megsimogat, amikor nem tudsz aludni. Az életet nem csak a nagy dolgok teszik boldoggá, hanem a sok-sok apró örömet okozó kis részlet.
post signature

Az e heti Cewe kihívás liftelés volt. Az eredeti oldal itt látható. Életemben másodszor próbálkoztam vele, az elsönél feladtam, mert tökéletesen le akartam másolni. Most is az volt a hajtó erö, hogy ugyanolyat készítsek. Közben ezen a héten jelentkeztem egy OKC-ra is, aminél a végén kiderült, hogy a hétvégére kell késznek lennie az oldalnak. Így a két dolgot összekapcsoltam. AneczkaW Diamond girl bundle készletével kellett dolgozni. Miután megnéztem jól az elemeket, rájöttem, hogy tökéletes lesz a Cewés kihíváshoz. Már csak kép kellett. A keresgélés közben akadtam a barátnöm igen vidám képére, amit körülbelül egy évvel ezelött készítettem. Szerintem nagyon vicces kép. Kifejezi a boldogságot.


Diamond girl bundle by AneckaW (link)

Mivel néha az inspiráció nehezen jön, ezért jól jönnek a Cewés kihívások. Valahogy meglódítanak, vagy adnak egy ötletet. Valójában ezért szeretek részt venni benne.
Ha jól értettem, Gólya kiváncsi volt az elözö oldalamon felhasznált betütípusokra. A cím típusa Sudesta, míg a szövegé Bickham Script Pro. Hogy honnan vannak, már nem tudom, de itt felsorolom azokat a helyeket, ahol szoktam betük után böngészni:





A valamelyiken a linkek közül ott lesz a két felsorolt típus. Nagyon sok szép betüt lehet ezeken az oldalakon találni, bár sok nem tartalmazza az ékezetes karaktereket, de lehet olyanokat is találni, amelyik mindegyiket tartalmazza.


post signature
Madárdalos kora nyár. Nevetés, ropogó tüznélsült szalonna illata terjeng a levegöben. Minden olyan szép, az egész világ boldog.
Haza akarok menni!!
Mintha bomba robbant volt, úgy hasított a lány tudatába a mondat. Ö volt az egyetlen ki halhatta a Belsö Én, vagy a Hatodik Érzék hangját.
Haza akarok menni!!
Kérlek, légy most csendben! Kellemes a társaság, vidám és boldog hangulat van. Mi a bajod az egésszel?
Te is tudod, hogy nem illesz ide. Ez az élet, társaság nem tesz boldoggá. Ez nem a Te otthonod!
Hát hol van az én otthonom? Mert otthon is ezt fogod mondani, hogy ez nem az.
Nem tudom még, hogy hol van, de létezik.”

Tizenöt év elteltével...

Madárdalos kora nyár. Frissen fözött kávé illata, kutyák csaholása száll a szélben. Minden olyan nyugodt és kiegyensúlyozott.
Itt van!!”
Tessék?”
Ez az a hely, ahová tartozol! Végre annyi év után megtaláltuk!
Honnan tudod?”
„Nem tudom, csak érzem. Ha rám hallgatsz, akkor végre megtalálod a helyed a világban és boldog lehetsz! Megmutatom. Csukd be a szemed és láss az én szememmel!
- Történt valami? Olyan csendes vagy!
A lány merengését megtöri a férfi kedves, de aggódó hangja. 
- Nem. Minden tökéletes! Csak élvezem a pillanatot.
A lány szeme csillog, mosolya szebb Mona Lisaénál.
- Tudod, azon gondolkodtam, hogy hozzád költözöm.
A férfi felkapja a lányt és szorosan öleli magához. Most már soha nem akarja elengedni.
- Hozzád költözöm, mert az otthon itt van...


A múlt héten sikerült lemaradni a Cewe kihívásáról. Minden erömmel igyekszem munkát keresni, még jobban, mint eddig. Sajnos még mindig sikertelenül, ami egy kicsit elkeserít. Végül szombat este gondoltam nekilátok az oldalamnak, hogy egy kicsit eltereljem a figyelmem. A hosszú hétvégén Visegrádon voltunk, bár nem kirándultunk, csak egy barátunkat vittük látogatóba, és ez idö alatt sétálgattunk egy kicsit a környéken. Ahogy fentröl lenéztünk a  Duna-kanyarra eszembe jutott az a környék, ahol laktam. Aki esetleg már járt Szlovákiában és volt már Gombaszög, Rozsnyó, Krasznahorka környékén, az tudja, mire gondolok. Nagyon szerettem azt a tájat. Késöbb elköltöztünk és az új környék nem volt már olyan szép. Talán még Fülek környékén volt még szép a táj, de a falunk tájképe unalmas volt. Amikor megláttam a mostani otthonom környezetét, nagyon elvarázsolt. Dimbes-dombos, meseszép táj fogadott. Hasonló a szlovákiaihoz, de a Dunának köszönhetöen még szebb. Nemrég pedig eszembe jutott a Roy és Ádám dala, Az otthon itt van, ami a Magyar vándorban hangzott el. Ez a dal inspirált az oldalamnál, amit sajnos idöre nem tudtam befejezni. Így mire elkészültem, új hét kezdödött új kihívással. A képeken (ha valaki nem tudná) Esztergom, Visegrád látható, valamint a Duna Dobogóköröl és az új otthonom látképe madártávlatból. Az oldalt Rainbow Kata template-jével készítettem, amihez játék is füzödik. Még van idö bekapcsolódni, bövebb információk itt. A textúrák pedig, amiket használtam PST Designs oldaláról letölthetök.

Felhasználtam: 
Cewe - Love letters (háttérpapír és a pillangó)
Createwing & Catherine Designs Collab - Re-creation 23 Add on (háttérpapír és az elemek).


post signature
Vonatfütty, fékcsikorgás, ajtók nyílnak s csapódnak. Lépések, emberi beszéd, majd hirtelen néma csönd. Csak egy cipökopogás.
Kopp ... kopp
Ritmusa egyenletes. Tulajdonosa fiatal lány. Úti célja egy ház, mely magányosan és dölyfösen terpeszkedik a folyó partján. A tornácán egy alak.
Kopp ... kopp
„Bárki lehet! De nem! Ö az!”
Az alak úgy áll ott, akár egy szobor. Kezét ökölbe szorítja, kézfejét befelé fordítja, úgy tartja csípöjén.
Kopp ... kopp
A lány agya zakatol. Visszapörgeti az elmúlt nap, hét, hónap eseményeit. Pulzus és a vérnyomás az egekben. Gombócok gyülnek a torokban, az egész test remeg.
„Nem tettem semmit! Nem tettem semmi rosszat!”
Kopp ... kopp
Már csak pár méter. A kapu nyikorog, az agy tompa. A kapun túl mintha minden megfagyott volna. A napsütés, a virágok, az illatok, hangok, hangulatok.
Kopp ... kopp
„Nyugalom! Lélegez mélyeket! Mosolyogj!”
A nö a tornácon még mindig nem mozdul. Akár egy jégböl faragott szobor. Mintha megfagyott volna a körülötte lévö világgal.
Kopp ... kopp
„Nyugalom!...”
- Szia!
Végre megmozdul. Az érkezöre néz. Szeme színtelen és hideg. Tekintete akár egy jégcsap.
- Szia!
A szavak nyersek, érzéstelenek. Szilánkként próbálnak a másik szívébe hatolni, hogy megfagyasszák azt.
Egyetlen menedék a lány számára a szobája. Itt is csend honol. Remeg. Agya tompa. Várja, hogy nyíljon az ajtó. Akkor minden megfagy ott is. Várja, hogy záporozzanak a hideg, kemény szavak, melyek tele vannak dühvel, megvetéssel. A szavak, melyek hegyes szilánkokként próbálnak a lány szívébe és lelkébe hatolni. A páncél, mely e szavaktól hivatott megvédeni, már nagyon gyenge. Ki tudja meddig bírja még.
Nyílik az ajtó. A szív zakatol, gombócok a torokban.
Egy férfi lép be. Arca elgyötört, szeme szomorú és öreg.
- Tudod mi a baja?
- Nem
- Reméljük hamar elmúlik!
- Reméljük!
De mindketten tudják, hogy ez csak illúzió. Ki tudja mikor múlik el? Egy nap, egy hét, egy hónap...
Itt ritkán van tavasz, vagy nyár. Itt lassan átveszi a hatalmat az örökös tél.
„Csak a páncél bírja még ki a Jégkirálynö birodalmában!”


A Cewe-n ezen a héten Koncz Zsuzsa születésnapja alkalmából az ö dalait kellett feldolgozni. Nézegettem a dalokat, de semmi sem fogott. Bevallom valójában csak hallottam róla és néhány számát is hallottam, de én a fiatal generációhoz tartozom (30 éven alattiak), és nem tudom teljesen átérezni, hogy másoknak mit jelentettek ezek a szövegek. Azonban egy dal ott motoszkált bennem. Sajnos nem Koncz szám, hanem Demjén Ferenc Jégszív címü dala. És minden akár a dominó megindult. Megszületett a következö oldal, amit a dal és a fenti történet közösen ihletett.






















Felhasználtam:
Mimi Concept - Bonjour 2011
Martencja Designs - My little winter
Fanfan rues des anges - Parlez moi d´Amour
MK designs - Oh, what a night!
A fotók a deviantArt oldalról vannak

Most nem füzök semmit a fent leírtakhoz, mert magamnak is meg kell emésztenem az egészet. Réges-rég nem jött ki a kezeim közül ilyen történet. Elfelejtettem a szavakat és eltüntek elölem, elbújtak, de must egy idöre megmutatták magukat.

post signature
Úgy érzem, hogy lassan kezd kialakulni a stílusom és kezdem megtalálni azokat a designereket, akik készleteit szivesen használom. A Scrapofangel készletei nagyon megtetszettek, ahogy két OKC-t is készíthettem velük. Ezért a harmadikat is beszereztem, mert elönézetben szépnek mutatkozott. De aztán hoppon maradtam, mert az én stílusomtól teljesen eltérö oldalt tudtam csak készíteni belöle. Nem akartam más készleteket is felhasználni, ezért gondoltam valami mást is kipróbálok. Nagyon tetszenek Hékás és Szrjudit oldalai, ezért úgy gondoltam, hogy megpróbálkozom hasonló oldallal. A készlet pedig valahogy súgta, hogy ö erre való. Így hát nézegettem a fent említett scrapperek munkáit, próbálkoztam és igyekeztem. Persze messze elmarad a fent említettek oldalai mellett, de amikor megláttam a már számomra kész oldalt, egy kis deja vu érzésem támadt. Olyan érzésem volt, mint amikor a legelsö scraperes oldalamat készítettem, legelsö cewe kihívásra, amin részt vettem (itt meg lehet nézni). Akkor éreztem azt, hogy nem olyan, mint azoké, akik régebb óta foglalkoznak vele, de nekem, mint kezdönek megfelel és idövel lesz jobb is. Egyébként ez az oldal dalszövegeket is tartalmaz, ami a mostani CEWE kihívás témája. Remélem nem fogok lemaradni róla.
Vagyis az az érzésem támadt a kész oldalam láttán, hogy ha sok hasonló stílusú oldalt próbálok készíteni és sokat leskelödök másoknál, akkor idövel jobb is lesz majd. Hisz tudom, hogy nem jó, és tudom,  vannak benne hibák, de boldog voltam, amikor úgy éreztem, hogy most már készen vagyok vele. De azt hiszem egy ideig maradok a pakolgatásnál és abban próbálok fejlödni és talán késbb megpróbálom ezen stílust is „kitanulni”.






















Scrapofangel - Life in worderland

Még utolsó mondatomként ily késöi órában kívánok minden egyes nöi olvasómnak Boldog Nönapot!

post signature
Tartozom egy oldallal. Ezt már réges-rég megcsináltam, de elfelejtettem, vagyis inkább nem volt nagyon idöm rá, hogy megmutassam. Ez is egy OKC oldal lenne. Íme:

A készlet: Scrapofangel - Our love story (itt meg lehet vásárolni).

A minap olvastam, hogy Gólya CT-zni fog. Szívböl gratulálok neki! Egy idöben én is gondolkodtam, hogy neki fogok, de ahogy elnéztem egyes designerek CT tagjainak munkáit és a magaméhoz hasonlítottam, úgy éreztem, hogy még nem állok készen. Se stílusbelileg, mert szerintem még nem érzem, hogy teljesen rátaláltam magamra. Ezenkívül nem biztos, hogy mindig tudok egy adott készletböl szépet alkotni és az idö terén is rosszul állok (vagyis jól állnék, ha lenne még egy PC-nk, mert  este már szabadon alkothatnék, de akkor a férjem ül a gép elött). Persze ha csak egy designert vállalnék be, akkor könnyen megoldható lenne a dolog, de azt hiszem, hogy még várok egy kis ideig. Ezért inkább ha olyan érzést akarok kelteni magamnak, hogy CT tag vagyok, akkor inkább OKC-ra jelentkezem. De ritkán találok nekem tetszö készleteket. 

Egy héttel ezelött volt a CEWE tali, amire én is készültem menni, csak közbe jött a szüleim meglátogatása. Velük iszonyatosan nehéz zöldágra vergödni, mert mindig van valami bajuk. Vagy nem érnek rá, vagy nem lesznek otthon. Ezenkívül mindezt anyukámmal kellett lerendeznem, aki amúgy is makacs és büszke teremtés. Apukám fürdöre volt beutalva így e-mailon kersztül nem tudtam elérni. Szóval anyám végül a múlt hetet jelentette ki megfelelö napnak. Így hát oda kellett menni, ezért lemondtam a talin való részvételem (amint kiderült nem kellett volna). Azonban mire odaértünk kiderült, hogy nincs otthon senki. Szóval el lehet képzelni a dühömet és elkeseredettségemet. Elmentünk nagymamámhoz, de mivel nem volt kapukulcsunk és szegény nagyot hall, ezért nem jutottunk be. A nagynénémék és az unokatesómék sem voltak otthon. Visszamentünk, vártunk egy kicsit és közben felhívtam apámat, hogy tudja-e, hogy hol vannak a többiek. Mint kiderült, hogy nála és elfelejtettek szólni nekünk, hogy péntek este úgy döntöttek, hogy meglátogatják öt. Ekkor persze kiborult a bili, ami nálam igen ritkán fordul elö. Nem kevés pénzbe kerül nekünk hazalátogatni, emellett egész héten hulla fáradtra dolgoztuk magunkat és szivesebben aludtunk volna otthon. Valamint szerettük volna kideríteni, hogy nagymamámnak vannak-e valamilyen dokumentumai, amik segítségével a gyorsított eljárásban  megkaphassam az állampolgárságot. Persze felajánlottam apukám, hogy menjünk el meglátogatni öt, de a fürdö Szlovákia másik végében van. Ezért hazaindultunk és itthon dühöngtem, sírtam és teljesen kikeltem magamból, persze a párom sem volt valami boldog. Írtam hazulra egy nem éppen kedves e-mailt. Nagyon el voltam keseredve, hisz ha tudtuk volna elöre akkor, nem dobtunk volna ki ennyi pénzt az ablakon mindhiába és még elmentem volna a talira és tuti jól éreztem volna magam. De a következöt semmi képen sem akarom kihagyni.
Most már nem siránkozom tovább, inkább örülök a szép napsütésnek és mindenkinek kívánok gyönyörüséges szombati napot!

post signature
E heti kihívás a Cewén a kapukkal kapcsolatos. Sajnos mivel nem voltam ott a találkozón (hogy miért, arról majd máskor írok), ezért a netröl vadásztam le a felhasznált képeket. Eddig két kihívásról is sikerült lemaradnom, de persze nem szándékosan, csak nem volt eröm arra, hogy scrapbookozzak. Mutatom a képet, és utána leírom, hogy mi ihletett meg.





















A képek és a háttér, valamint az összes textúra a netröl való, a cetli pedig Krisssz cetlis készletéböl.

Elöször a cetlin lévö szöveg:
Itt állok, mert eléd vezetett utam. Mily világ bújik meg ajtóid rejteke mögött? Mily titok örzöje vagy te ösrégi zár? Menjek tovább az úton, vagy nézek szembe veled ó, te hatalmas óriás, belépve kapuidon, ó Élet!
Különbözö elemzések olvashatóak a neten, hogy milyen ezoterikus jelentése van a kapuknak. Ebbe nem szeretnék most belebonyolódni, de azt leírhatom, hogy számomra milyen elvont jelentése van a kapuknak.

Ahogy megszületünk elindulunk az élet útján. Egy ideig a szüleink terelgetnek és ök nyitnak meg számunkra kapukat. Gyerekkorunkban nem is fordítunk nagy jelentöséget ennek, hisz még naiv elképzeléseink vannak az életröl. Persze ahogy öregszünk, úgy jelennek meg elöttünk azok a kapuk, amelyeken be kell mennünk. Mindegyik más és más, hivogató, vagy épp visszataszító és ezek alapján lépünk be rajtuk, vagy megyünk tovább. De lassan rájövünk, hogy egy szép kapu mögött rejtözhet rossz is, még egy öreg, rozoga mögött jó dolgok is rejtözhetnek. A döntéseink következményét csak megtippelhetjük, de csak akkor tudjuk meg, hogy jó volt e döntés, ha már meghoztuk. Felnöttként ezért elöfordulhat, hogy egy-egy döntés, egy-egy kapu félelemmel önt el minket, mert nem tudjuk pontosan, hogy mi rejlik mögötte. Életemben sok kapunk mentem be, vagy akartam bemenni. Nagyon sok volt olyan, hogy úgy éreztem tévedtem és sok volt olyan, ami kisértett hosszú éveken át, mert mást választottam. Életem egyik legtitokzatosabb kapujával akkor találkoztam, amikor megismertem a férjem. Erröl a kapuról tudtam, hogy mögötte vannak jó dolgok és rosszak is. Tudtam, hogy nyerhetek is vele és veszthetek is. Az ilyen helyzeteket nem szerettem, mert kiegyenlített játszma volt, hisz ugyanannyit nyerhettem, mint veszthettem. Ezért az elején inkább kikerültem, de ahogy teltek a napok egyre jobban éreztem a kisértést, hogy visszamenjek hozzá és belépjek rajta. Végül egy nap újból felbukkant elöttem a semmiböl. Egyszer csak ott volt. Ekkor nem gondolkoztam semmin és inkább bementem rajta. Nem csalódtam, hisz azt kaptam töle, amit vártam, ami mutatott felém. Ez volt az egyetlen olyan döntésem az életben - úgy érzem - ami nem volt olyan félelmetes, amitöl nem kellett tartanom, hogy nem azt kapom, amit gondoltam. Persze azóta is vannak kapuk, amelyekröl nem lehet egyértelmüen elmondani, hogy mit rejtenek. De úgy érzem ezért érdekes az élet. Tele van titkokkal, és jó, hogy nem tudhassuk elöre, hogy mit hoz a jövö. Mert ha tudnánk nem lenne izgalmas, unalmas lenne és sodródnánk a sorsunk folyamával. Ezt jelenti számomra a kapu. A titkokat.
Egyébként még mindig tartozom két oldallal, remélem hamarosan megint lesz pár perc szabadom, hogy megmutassam öket.
Mindenkinek kívánok kellemes és napsütéses pénteki napot!

P.S. Gondolom észrevettétek és lehet, hogy le is irtam már, hogy rövid ö és ü betüt használok a hosszú megfelelöje helyett. Sajnos a betütípus nem tartalmazza ezeket a karaktereket és ha használnám öket nem lenne szép a bejegyzés, hisz így nézne ki: ősrégi, betű. Remélem elnézitek nekem ezt a szándékos helyesírási hibát!

post signature
Egy kicsikét hanyagoltam a blogot, mert alig volt idöm és kedvem a gép elé ülni. Két hete a férjemet megkérték egy munkára, amiben én is besegítettem. Nem tartozik a feladatai közé a kertészkedés, de elvállalta. Így minden nap kora reggel felautóztunk Budapestre és egy társasház kertjét tettük rendbe. Az elején pár napos munkára számítottunk, de két hétig csináltuk, mert máshol is volt dolgunk. Nem vagyok finnyás a munka terén, de ez azért  megpróbáltató volt számomra, hisz este hét óra volt, amikor hazaértünk és még a háztartás körüli munkáimat is el kellet végeznem. Így néha tizenegy óra is volt amikor lefeküdtem. A hétvégeken pedig a lemaradásaimat próbáltam bepótolni. Így nem volt nagyon idöm, sem kedvem még írni valami bejegyzést.

A múlt hét pénteken Margó hagyott egy megjegyzést, amely egy blogdíjat takart. Nagyon szépen köszönöm neki és örülök, hogy ennyien olvastok. Azonban én nem adom tovább, mert egyrészt nem tudom, hogy kinek adjam, hisz már mindenki megkapta, akit szeretek olvasni, vagy olvasok. Másrészt vannak olyan társaim, akik nem nagyon kedvelik e díjakat. Engem személy szerint nem zavar, söt örülök is neki! Mivel nagyon sok blog létezik, e díjak azért születtek meg szerény véleményem szerint, hogy a kevésbé ismert és népszerü blogokat is népszerüsíthessék, megismertessék a nagyközönséggel. Ezért gondoltam ajánlok a díj továbbadása helyett 1-2 blogot, amit szeretek olvasni és biztos jól esne a tulajdonosának, ha többen is olvasnánk. Valamint esetleg nektek is hasznotokra válna.
Az elsö egy gasztroblog lenne, bár ez inkább férfiaknak szól egy pasitól, ahol inkább eddig „mindenki által tudni illik receptek” vannak közölve. Mindennek ellenére szeretem olvasni, mert igazán humoros blog. Nagyokat szoktam kacagni 1-1 bejegyzésén. Egyébként nemrég indult. A blogot itt találhatod meg
A másik egy idézeteket gyüjtö blog. Nagyon sok jó idézet található itt, amit a scrapbookos oldalaknál is fel lehet használni (az igazság az, hogy én még egyet sem használtam fel az itt fellelhetö idézetekböl). A blogot itt találhatod meg.
Hamarosan jövök két oldallal, addig kívánok szép napot és kellemes olvasgatást!
post signature