Elöször is köszönöm a sok kedves megjegyzést amit kaptam töletek. Nagyon boldoggá tettetek és így érzem, hogy nem hiábavaló dolgokat müvelek a blogomon. Azoknak is meg szeretném köszönni, akik nem írtak megjegyzést, de olvasnak rendszeresen. Köszönöm!
Nagyon szeretem olvasni Margó és Toni blogját. Mindkettöben többet kap az ember annál, hogy csak megnézi a srapoldalakat és elolvassa az oldalra vonatkozó információkat. Én is inkább többet akarok adni magamból és abból a világból ami által egy-egy oldal megszületik. Mert mindegyiknek van valami története, mindegyik oldal születik valahogy. Elöször csak megfogan a fejben egy ötlet, egy gondolat, vagy egy kép és lassan formálódik ki. Úgy, mint egy gyermek az anyaméhben. Ma olvastam Margó gondolatát a házassággal kapcsolatban. Igaz én még a friss házasok közé tartozom, ezért még nincs sok tapasztalatom, de...
Sokat hoztam otthonról. Láttam, hogy a szüleim házassága milyen és más embereké is. Hallottam, hogy beszél anyukám a házasságról és a férfiakról. Csalódott volt, szerintem. Volt egy elképzelése az életröl, a házasságról és nem teljesen olyan lett. És nem dolgozott meg érte, nem hagyta, hogy édesapám javítson a dolgokon, nem akart javítani ö sem. Inkább ellökte magától és sokszor nagyon csúnyán bánt vele. Másoknál pedig láttam, hogy hosszú évek, évtizedek múltán is lángol a szerelem. Ezért nem értek egyet édesanyám gyakran ismételt gondolatával, hogy „a szerelem 6 hónap után elmúlik”. Mondtam egyszer a barátnömnek, aki fel tette a nagy kérdést, hogy meddig is tart a szerelem, hogy szerintem addig ameddig életben tartod. Igyekszem ezt tenni azzal, hogy kimutatom a párom iránt, hogy mennyire fontos nekem. És ö is ugyanezt teszi. Nagyon sokat köszönhetek neki, mert segített elindulni egy úton, ami végén megtalálom magam. Megtanított és megmutatta, hogy igenis értékes ember vagyok, pedig a szüleim, akiknek a dolga lett volna az, hogy ezt megmutassák, nem tették. Segítségével rájöttem, hogy mindent tudok, amiröl azt hittem, hogy nem fogom tudni sosem, hogy valójában olyan feleség, nö és háziasszony vagyok, aki mindig is szerettem volna lenni.. Valamint azt, hogy bár nem tanultam és nem is tudtam megtanulni, hogy milyen a háztartást vezetni elsöre rátaláltam a helyes útra. De ezek lényegtelen dolgok. Megtudtam, hogy az én szeretetem értékes és engem is lehet szeretni érdek nélkül. Nagyon sokat kaptam töle, de ezért a sok ajándékért áldozatot is kellett hoznom. Sokan tudjátok, hogy azzal a döntésemmel, hogy a férjemet választottam a családomat, barátaimat és rokonságomat elvesztettem. Ha nem szerelemböl hoztam volna meg ezt a döntést, talán hiányoznának az elvesztett emberek (bár 1-2 ember van, akihez nagyon szorosan kötödtem, nagyon hiányoznak. De az egyik közülük még nem érti a dolgokat és azt hiszi, hogy mindig az a jó, ha szót fogad a szüleimnek, mert ök tévedhetetlenek, ö az öcsém). De nem hiányoznak, igaz néha jó lenne valakivel megosztani az örömömet vagy a bánatomat a férjemen kívül is, de azért nem veszek el. Ahogy a barátnöm jellemezte (ö az egyetlen aki megmaradt nekem, de sajnos nagyon ritkán tudunk beszélgetni), hogy én még „a jég hátán is megélek”.
Ezért szeretem az esküvöi képeinket felhasználni egy-egy oldal készítésénél. Nagyon fontos volt számomra az a nap, mert így is kifejezhettem azt a szeretett, amit érzek a férjem iránt. Ismerek egy nöt, akinek bár már nagy lánya van, és együtt él a gyereke apjával, sohasem akar férjhez menni hozzá. Feleslegesnek tartja, pedig a férfi szeretné. Szerintem a házasság nem csak a papírról szól, ahogy egyesek mondják, hanem a szeretet kifejezéséröl, arról, hogy az a két ember együtt akarja megosztani az életét és már egy emberként dolgoznak össze. Bár mostanság nem divat ez. Nem ezt mutatják az emberek felé. Mostanság mindenki megy a maga útján és éli a saját életét és ha valami gond van, akkor elhagyják a másikat, mert nem érnek rá, vagy csak nem akarnak problémákat megoldani. Pedig, ha valakinek gondja van, vagy egy családban egy probléma felmerül nagyon sok eröt tud adni az, ha a másik ott van mellette, kitart, bátorítja, segít megoldani a gondot. Egy ilyen idöszak után mondta a férjem nekem, hogy azok a nök, akiket ismert, mind elhagyták volna ebben a helyzetben. Ezeket a gondolatokat nem szeretném sohasem elfelejteni. Ezért mint egy üzenet a jövöbeli énemnek írtam le ezeket a gondolatokat. De nektek is, ha hasznosnak találjátok.
Most pedig szeretnék mutatni egy oldalt, amit életem egyik legboldogabb napjának kapcsán készítettem. Jelentkeztem egy OKC-ra a DST-n. Nem gondoltam volna, hogy készíthetek oldalt, de megtehettem. Amikor kész lettem vele, majd elájultam (már bocsánat a kifejezésért), de nagyon tetszett. Eredetileg egy template segítségével akartam elkészíteni az oldalam, de abból csak az átlyukasztott felsö papírréteget hagytam meg és a vékony csíkokat, mert tetszettek. Most mutatom az oldalt:
Itt a
link, ahol meg lehet venni a készletet és bár az én oldalam nincs köztük, azért boldog vagyok, hogy készíthettem oldalt valakinek.
Mindenkinek kívánok kellemes éjszakát és aki nappal olvas, annak szép napot!
P.S. akik már régóta a DST-n fent vannak, azoktól kérdezem, hogy amikor feltöltötök egy képet és a képleíráshoz beakarjátok szúrni a linket, azt hogyan teszitek, anélkül, hogy kiírta volna az egész hivatkozást?
Bejegyzések
