Napi tipp - avagy "Magad, Uram, ha szolgád nincs"

Helyettesítsük a fa alkatrészeket levegőn száradó gyurmával fejezetünk következő része következik.

Úgy jártam ugyanis a fagolyókkal, ahogy a falencsével a peyote mandala készítés kapcsán.
Annak idején (azért nem olyan régen, mint ahogy ez a mondat hangzik), égen-földön nem találtam akkora méretű falencsét, amekkora megfelelt volna nekem ahhoz, hogy befűzzem peyote-technikával mandalának.
Nem vagyok elveszett gyerek, segítettem magamon, vettem levegőn száradó gyurmát és az egész csomagból készítettem huszonpár mandala alapot (kabosonnak is jó ;), megoldódni látszott a faalkatrész-probléma.

Ha IDE nyomsz egy balost az egérrel, meg is nézheted, hogy tudsz lencsét készíteni peyote mandalához.

Belefogtam azonban a fagolyó körbehorgolásába. Elfogyott a golyóm, viszont ha rákapok valamire, tömegtermelésbe kezdek, elzarándokoltam hát a város legtávolabbi papírboltjába, ahol TUDTAM, hogy van fagolyó, jól bevásárolhatok, mert ez nemcsak a legtávolabbi, hanem a legnagyobb papírbolt is egyben.


Aha, ahogy azt Mártika elképzeli. Nem volt egy darab sem. A jó nagy méretűt vettem meg, ebből készült a lila horgolt medál is.
Az előzőekből okulva persze tudtam, mit kell tennem, vadásszon fagolyóra potyára, akinek kilenc anyja van, én csinálok magamnak, be is szereztem a következő adag levegőn száradó gyurmát. Négy kilót. De tényleg.

Az első csomagnak neki is estem, itt a végeredmény:

Konkrétan két órámba telt összehozni a fenti golyógyűjteményt és a huszadik után már kevésbé élvezetes a dolog, úgyhogy most egy időre elégnek nyilvánítom a készletet. Fél zacsit nem mertem meghagyni, mert hiába csomagolom hat zacskóba, összeszárad sajnos és nem akarok úgy járni, mint az első zacskó gyurmámmal, aminek kb. a 90%-át kellett kidobnom, mert olyan lett, mint a kő.

Most van egy szekérderéknyi kis golyóm, nagy golyóm, kabosonom, szép az élet :) ÉS! Még maradt három kiló gyurma.

Lakkozás a kabosonokra

Ha már mosakodós munkát találtam magamnak mára, gondoltam lelakkozom a múltkori kabosonjaimat. (Ezek is a fenti gyurmás megoldással készültek)

Meg úgy mellesleg festettem is melléjük még párat.
Eddig is szerettem a kéket, tulajdonképpen minden színt szeretek, de komolyan mondom, ilyen csodálatos színt még nem láttam:

Hálát adok a Jóistennek, hogy megteremtette azokat az embereket, akik megteremtették a temperát.

A lakkokról csak annyit, hogy kétfélém van, az egyik matt-szatén, a másik áttetsző. (ja, meg van körömlakk is :) A fenti kék kaboson az áttetsző lakkot viseli, szerintem nagyon eredményesen, mert kiemeli a színt is, meg szépen csillog.
A matt-szatén ellenben a borzalmashoz közelít. De legalább ellenáll az időjárásnak :P

Minden kézügyességemet bevetettem, de ez a max, amit ki tudtam hozni ebből a lakkból. Amellyel valószínűleg nincs gond, csak nem arra használtam, amire kéne.

Egyértelműen látszik a különbség, melyik kaboson melyik lakkal lett lekenve:

Problémám már csak egy maradt, az viszont elég fogós: ez a csodálatos, könnyen kezelhető, csillogós lakk oldószer bázisú.
Ez az én olvasatomban azt (is) jelenti, hogy nem jön le vízzel. Beigazolódott az elmélet: használat után gyakorlatilag semmit nem tudok csinálni, mert lemoshatatlan és tiszta szutymák a kezem, akár légypapírnak is lehetne használni, annyira ragad. De ez még nem a gond, hamar lekopik (remélem).
A komolyabbik kérdés, hogy nemigen szeretnék minden alkalommal új ecsetet felavatni, úgyhogy most bújhatom az internetet, mégis mivel lehet ezt az izét leszedni, mert a mosogatószer, úgy tűnik, nem minősül oldószernek.

Bízom benne, hogy hamar találok instrukciót, mert nem szeretnék lemondani erről a csodalakkról.

No, további szép napot, holnapra pedig napfényesebbet, mint a mai volt :)