Hamupipőke

Indulni kellene, öltözni, pizsama le, harisnya fel, olyan vagyok mint a visszhang, saját magam visszhangja, indulás, öltözés, ismétlés a siker kulcsa, de már mintha én se gondolnám komolyan, amit mondok. Fogva tart a látvány. Sámuel a heverőn kuporog, kezében a Hamupipőkés hangoskönyvének borítóját szorongatja, teljesen belefeledkezik. Nézem a szemeit. Olyan csodálattal és mély érdeklődéssel mered a képekre, mintha azok már legalábbis mozognának, beszélnének. Mama, miért mászott fel Hamupipőke a fára? És ez ki? Ez a szolga? És miért jó Hamupipőke? Odaülök mellé, mert látom, hogy őt meg a mese tartja fogva. Ugyanúgy, ahogy valamikor (réges régen...) engem is fogva tartott. Megáll az idő is szinte. Nézegetjük a képeket, itt-ott magyarázom, amit kell, s azon gondolkodom, hogy áll össze Sámuel fejében a történet, ha a filmet még nem látta, a hangoskönyvet hónapok óta elő se vettük, s a meseklasszikusnak úgy igazán egyelőre “csak” egy balettváltozatát ismeri. Délután majd meghallgatjuk, ha akarod, mondom. A legkomolyabb tekintetével válaszol: nem akarom meghallgatni, megnézni akarom. Megígérem, hogy megszerzem a filmet. Már a cipőjét húzza, mikor búcsúzóul még megkérdezi: Mama, miért szép Hamupipőke?

Egész nap a mesefilmre gondoltam. Próbáltam utánaszámolni, hányszor láttam kicsi koromban, pedig akkoriban még csak abban lehetett reménykedni, hogy a tévé majd megismétli. Négynél álltam meg. Ma meg kb. négy percig tartott, míg a DVD-s verziót megrendeltem az interneten.

A film (pontos címe “Három mogyoró Hamupipőkének”/”Tři oříšky pro Popelku”) 1973-ban készült csehszlovák-német koprodukcióban. A forgatókönyv Božena Němcová meséjét vette alapul (a ruhákat pl. három mogyoró varázsolja Hamupipőkének), a narratívába új elemként pedig egy szinte feminista ideált ültetett: Hamupipőke úgy üli meg a lovat, hogy a királyi udvar fiatal férficsemetéi csak néznek, fiúnak öltözve megnyeri a lövészversenyt, a hercegtől sem esik rögtön hasra, próbára teszi, s csak utána mond igent neki. Jóságos, kedves, szép, szerény, ügyes, talpraesett, önálló, eszes - maga a tökéletesség. Mindezt gyerekként nézve természetesnek vettem: ha Harisnyás Pippi lovat tud felemelni, miért ne tudhatna Hamupipőke úgy lovagolni mint egy kaszkadőr? És ha majd a postás meghozza a filmet, a világ legtermészetesebb arckifejezésével fogok a képernyőhöz ragadni, valahogy úgy, ahogy Sámuel ma reggel a borítólap képeiben megelevenedő világhoz.