Ropogós észak

Ezt a receptet anyukám találta az interneten, és nagyon hamar a család kedvence lett. Egy finn lánytól származik, aki bele sem merek gondolni, hányszor csuklott már azóta, hogy hozzánk került ez a tökéletes, mindig ropogós, egészséges keksz, amiből mindig dupla adagot kell sütnöm...

Ez úton is köszönöm neki ezt a receptet, amit azóta kicsit a saját képünkre formáltunk.

Itt találjátok meg a lányzót: http://ihankaikkikotona.blogspot.hu/

Finn keksz

Hozzávalók:

• 50g vaj (!)
• 1 dl barnacukor (!)
• kb. 1 dl tönkölyliszt (vagy bármiféle teljes kiőrlésű)
• 2 dl zabpehely
• 1/2 cs sütőpor
• 1 tk fahéj
• 1 kk őrölt gyömbér
• 1 kk őrölt szegfűszeg
• 1 tojás

A vajat felolvasztom, félreteszem kicsit hűlni. Egy tálban összekeverem a cukrot, a lisztet, a zabpelyhet, a sütőport és a fűszereket. Végül hozzáadom a tojást, majd az olvasztott vajat. Az egészet jól összekeverem, és kb. 10 percig hagyom állni.

A sütőt 200 °C-ra előmelegítem. Egy tepsibe szilikonlapot teszek, és a tésztából kb. fél evőkanálnyi kis halmokat teszek egymás mellé. Túlságosan nem kell lelapítani a halmocskákat, és túl közel sem jó rakni, mert sülés közben terpeszkednek és lapulnak maguktól is (egy 40x35-ös tepsiben maximum 20 fér el).

A tepsit a forró sütőbe tolom, ahol addig sütöm a kekszeket, míg szép barnák nem lesznek. Ha kész, kiveszem a tepsit, és kicsit hagyom hűlni, hogy szilárduljanak, majd egy spatulával szépen lepattintom őket a szilikonlapról. Ha kihűlt, mehet dobozba.

Itt van az ősz...

Bizony, a fullasztó, blokkoló, sokkoló nyár után alig pár hét alatt ősz lett. Olyannyira, hogy a szeptember végi időjárás október véginek látszik. Hideg van kint és bent. És ilyenkor ösztönösen nekifeszülök sütni, mert az nálam olyan hűvösebb napokra való dolog. Jönnek a jó fűszeres piték, sütik és kekszek, almásan, fahéjasan, diósan - és a KUGLÓF. Igen, a kuglóf régi szerelmem, elsők közt volt, amit megtanultam sütni. Annyira klasszikus, hogy szinte kötelező.

Ez a recept (némi módosítással) az Officina Nova gondozásában megjelent Édességek című szakácskönyvből származik, gyerekkorom és a boldog békeidők egyik legszebb olvasnivalójából. Igazi kalóriabomba, ünnepnapokra vagy nagyon várt hétvégi pihenésekre.

 

Az igazi kuglóf

 

Hozzávalók:

• 500g liszt
• 50 g friss vagy 2 cs szárított élesztő
• 125 g cukor
• 375 g vaj vagy margarin
• 1, 2 dl langyos tej
• 5 tojás
• csipet só
• 1 ek reszelt citromhéj
• 150 g mazsola
• porcukor

A lisztet egy nagy tálba szitálom, és a közepébe egy kis mélyedést nyomok. A langyos tej felébe beleszórok 1 tk cukrot, 1 tk lisztet, és belemorzsolom a friss élesztőt, vagy beleszórom a szárított élesztőt. Elkeverem, és konyharuhával letakarva hagyom kb. 15 percig, míg jól fel nem fut.

A vajat/margarint (vagy esetleg fele-fele) felolvasztom. Ha kicsit kihűlt (ne legyen forró), hozzáadom a többi tejet, cukrot, a sót, a tojásokat és a citromhéjat.

A liszt mélyedésébe beleöntöm a felfuttatott élesztőt és a vajas keveréket, majd egy kés élével jól összedolgozom. Az állaga hígabb lesz, mint a kelt tésztáknak szokott, de nem kell, hogy gyúrható legyen. A mazsolát forró vízben átmosom, és a tésztába keverem.

Egy nagyobb kuglófformát vastagon kivajazok, beleöntöm a tésztát, és konyharuha alatt addig kelesztem, míg majdnem kitölti a formát. 180°C-ra előmelegített sütőben, az alsó rácson tűpróbáig sütöm (kb. 1 óra).

 

Rendkívül finom lesz, így megéri a macerát és a sok-sok alapanyagot.

Ha különlegesebbre vágyunk, a mazsola mellett/helyett tehetünk hozzá 50 g vágott mandulát, és kandírozott citromhéjat is.

Lustaság fél egészség

Nem ez a mottóm, az fix. De van, amikor jó kicsit kikukkantani a mókuskerékből, és beleszippantani abba, hogy csinálják azok, akik.. nos hát..., félig egészségesek...

Ez a sütemény maga a lustaság, a kényelmes élet megtestesítője. Igen, van, ahol úgy is hívják, hogy a lusta asszony sütije. Kulturáltabb megfogalmazás szerint bólyi túrós névre hallgat. Bárhogy nevezik is, a recept egy igazi főnyeremény.

Lusta túróslepény

Hozzávalók

• 100 g margarin
• 200g liszt
• 220g porcukor (15 ek Süssili)
• 1/2 cs sütőpor
• 500 g túró
• 1 cs vaníliáscukor
• 7 dl tej
• 2 tojás
• pár csepp vaníliaaroma

A sütőt előmelegítem 175 °C-ra. Egy kb. 20x40 cm-es tepsit kivajazok a margarin felével. Igen, valóban sok, épp addigra leszek kész vele, mire leszakad a karom.

Egy nagyobb tálban alaposan összekeverem a lisztet, a cukrot (vagy édesítőport) és a sütőport, majd a keverék felét egyenletesen belehintem a kivajazott tepsibe. Erre rámorzsolom a túrót, megszórom a vaníliáscukorral, majd szépen egyenletesen ráhintem a maradék lisztes keveréket. A margarin másik felét szépen rávagdosom a tetejére, nagyjából egyenletesen elosztva.

A tojásokat kissé felverem, majd hozzáöntöm a tejet, és az egészet ízesítem egy kis vaníliával. Az öntetet szépen ráöntöm a "tésztára", úgy, hogy lehetőleg mindenhol befedje. Ha kis foltocskák maradnak, az sem baj.

Ügyesen egyensúlyozva beteszem a sütőbe, és addig sütöm, míg szép, aranybarna színe lesz.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eredetileg a receptben csak 3, 5 dl tej szerepel, de nagyanyám mondta, hogy öntsem bátran a tejet, mert az nem lesz elég. Így hát menet közben annyira felbátorodtam, hogy ma már a dupláját használom, de azért, mert én úgy szeretem, ha nagyon lágy, szinte felfújt-szerű az állaga.

Az eredeti receptben szerepel mazsola is, amit a túróra kell hinteni. De múltkor nem volt itthon mazsolám, és annyira finom volt nélküle is (arról nem is beszélve, hogy mennyien nem szeretik), hogy nem hiányoltam belőle azóta sem.

Érdemes lehet kipróbálni az eredeti arányokkal is, mert ízlések és pofonok, és az én variációm tényleg elég lágy, de langyosan, ilyen zuzorkásan, így csodálatos!!!

Hétvégi gondtalanság

Minden hétvégi főzőcske olyan jó érzés. Legalábbis, amíg tervezi az ember: Igen, 8-kor, de legkésőbb 9-kor mindenképp felkelek, és sitty-sutty feldobom főni a levest, aztán valami jó kis reggeli, de nem ám a hétköznapi "te jó ég, 11 óra, és még nem ettem egy falatot sem", aztán hamar egy sütemény, mert anélkül nem ebéd az ebéd, főleg nem hétvégén, aztán gyorsan nekilátok valami "főfogásnak", azért utoljára, hogy minden friss és meleg legyen, aztán jaj, de jó, ma dél és egy között leülünk enni, aztán gyorsan elpakolok, aztán egy kávé, és délután - hát délután bármi lehet: lazíthatok, eltehetem a félig már elpárolgott, ősszel beszerzett almákat kompótnak, de akár szundikálhatok is. Hát igen, ilyen egy ideális hétvége.

Ez pedig a reális hétvége: Uramisten, fél 11?!, gyorsan egy kávét, ó, de klassz, a macska rápisilt a fürdőszobaszőnyegre, bedobom a gépbe, ja, nem, tegnap este nem teregettem ki, gyorsan megiszom a maradék kávét (de jó hideg), negyed tizenkettő, gyorsan a levest, biztos süssek valamit? igen, megint krumpli lesz, az gyorsan megvan, na jó, megsütöm a sütemény is, most már úgyis mindegy, fél három előtt nem eszünk, ebéd!!!, aztán félálomban bepakolom a mosogatógépet, megint egy kávé, kiteregetek, végre berakom a szőnyeget, ó, néhány órai munkám maradt a hétről, remélem az esti film előtt végzek, nem, mindegy, már úgyis láttam, de a végét jó volt újra megnézni.

Hát igen. Az esetek többségében ez a helyzet, de azért van, amikor nem. Bárhogy is, ez a sütemény az ilyen napokba is belefér.

Ezt a piskótatorta-alapot anyukám ötgyerekes barátnőjétől tanultam, ahol szempont a mérsékelt költség és a gyorsaság, úgyhogy ez a tortaalap minden szempontból tökéletes. Köszönöm, Eri! A rávaló pedig szabadon variálható. Én nagyon szeretem ezt a változatot, mindenféle gyümölccsel.

Epres-túrós piskótatorta

Hozzávalók:

A tészta

• 16 dkg liszt
• 1/2 cs sütőpor
• 12 dkg cukor
• 1 tojás
• 12 dkg margarin
• 1 kispoharas joghurt
• 1 ek reszelt citromhéj

A krém

• 50 dkg túró
• 1 kis dobozos habtejszín
• cukor
• vaníliaaroma
• 2 nagy marék gyümölcs

A sütőt 170 °C-ra előmelegítem. A margarint megolvasztom. Egy ecsettel annyit veszek ki belőle, amennyivel a tortaformát kikenem.

A cukrot (vagy édesítőszert, én Süssina vagy Pötyi port használok, abból 1 ek kb. 1, 5 dkg cukornak felel meg) habosra keverem a tojással, hozzáadom a margarint, a joghurtot és a citromhéjat, és szép egynemű krémmé keverem. A lisztet összeszitálom a sütőporral, és mehet a tojásos krémhez. A tésztát alaposan összekeverem. A kivajazott gyümölcstorta-formát meghintem zsemlemorzsával, és egy kanállal szépen belesimítom a tésztát. Mivel a massza viszonylag sűrű, óvatosan kenem szét a formában, hogy ne szedjem le róla a morzsát.

A formát sütőbe tolom, és kb. 50 perc alatt megsütöm. Ha kész, kiborítom a formából, és rácsra teszem. Míg hűl, elkészítem a krémet.

A tejszínt egy csipet cukorral kemény habbá verem. A túrót egy nagyobb tálban összekeverem a tetszőleges mennyiségű cukorral, a vaníliaaromával, majd hozzáadom a felvert tejszínt is. Az egész krémet alaposan kikeverem, és a kihűlt tortaalapra halmozom. Jó nagy kupac lesz, de így van rendjén. Végül a megmosott és feldarabolt gyümölcsöt a tetejére pakolom, és kész is!

Ünnepekre

A most következő torta klasszikus ünnepi édesség. És amellett, hogy mutatós, könnyű elkészíteni - kezdőknek is. Ezt bizonyítja egy barátnőm esete is, aki nálam tanult meg sütni ezt meg azt. Ezt a tortát is. Elmondása szerint nagyon finoman készíti, bár az ő variációjában a dolog elengedhetetlen része, hogy a torta alját odaégeti. Ez az eredeti receptben nem szerepel...

 

Diós gesztenyetorta

 

Hozzávalók:

A tészta

• 8 db tojás
• 30 dkg cukor
• 1 dl víz
• 15 dkg liszt
• 15 dkg darált dió
• 1/2 cs sütőpor

A krém

• 25 dkg Rama vajas
• 50 dkg gesztenyemassza
• cukor, rum

 

A sütőt 180 °C-ra előmelegítem. A tojások fehérjét kemény habbá verem. A tészta többi hozzávalóját összekeverem, majd óvatosan beleforgatom a tojáshabot is. Egy kb. 20 cm átmérőjű, magasabb falú tortaformát kivajazok, kilisztezek, és beletöltöm a tésztát. 25 percig sütöm, majd 15 °C-kal csökkentem a hőmérsékletet, és még 25 percig sütöm. (Közben érdemes többször is ellenőrizni, nehogy odaégjen!)

A krémhez a Ramát a gesztenyepürével (és ha nem elég édes, cukorral) és egy kis rummal habosra keverem.

Ha megsült a tészta, rácsra teszem hűlni, majd három egyenlő vastagságú lappá vágom. A krémet három részre szedem. Az első adaggal megkenem az első tortalapot. Erre mehet a második tortalap, amire rákenem a második adag krémet. Végül az egészre ráteszem a torta tetejét, és a maradék krémmel bevonom a torta tetejét és oldalát is.

Díszítésnek egész diókat és némi keserű kakaóport használok. Tejszínhabbal tálalom.

Nyárbefőtt

Rettentően élvezem, hogy minden olyan érik, ami elrakható, befőzhető, savanyítható és fagyasztható télire. Azt hiszem, ez a nyár egyetlen olyan mozzanata, ami elviselhetővé teszi ezt az évszakot. Meg persze az olyan esték, mint a mai: 23 °C a tetőtérben, Kék Hold az égen (vagyis ma van az idei plusz egy telihold - most olvastam...), és önkéntes filmmúzeum - jelen esetben a klasszikus Kleopátra Elizabeth Taylor-ral. És nem utolsó sorban az a tény, hogy a mai napon sikerült tartósítanom a nyarat -  5 kis üvegnyi lekvár személyében.

Íme:

 

Sárgadinnye lekvár

 

Hozzávalók:

• 2 átlagos méretű sárgadinnye
• 5-6 db alma
• 20 dkg cukor
• egy fél citrom leve
• pár csepp vaníliaaroma
• 1 cs Dr. Oetker Dzsemfix Szuper 3:1
• 1 dl víz

 

A receptben azért nem szerepel a gyümölcsök konkrét mennyisége súlyra, mert az összes, tiszta tömeg (hámozva, magozva) a fontos. Ez 1250 gramm. Itt a "fő gyümölcs" a sárgadinnye, így ehhez igazítom az alma mennyiségét.

Tehát először is szépen kimosom az üvegeket, és egy tepsibe állítom őket. Ennyi lekvárhoz 5-6 kisebb üveg elég. A tepsit félig felöntöm vízzel, és felrakom a tűzhelyre, hogy csendesen forrni kezdjen, ezzel csírátlanítva az üvegeket.

A gyümölcsöket felkockázom, lemérem (1250 gramm!) és egy nagyobb lábosba rakom. Hozzáadom a cukrot (én folyékony édesítőszert használok), a fél citrom levét és a vaníliaaromát, majd botmixerrel teljesen egynemű péppé turmixolom. Ezután beleszórom a Dzsemfixet, jól elkeverem, majd hozzáöntöm a vizet, és ezt is elkeverem. 

A pépet felrakom a tűzhelyre nagy lángra, és felforralom. Ha már szépen bugyog, még 1-3 percig, folyamatosan kevergetve forralom. Ha kész, egy tölcsér segítségével az üvegekbe kanalazom a lekvárt. Amikor ezzel is megvagyok, elzárom az üveges tepsi alatt a lángot, és óvatosan rácsavarom az üvegekre a tetőket. Ha ez is kész, egy konyharuhával kiemelem az üvegeket a vízből, még jobban rájuk szorítom a tetejüket, és minimum 5 percre fejre állítom őket.

Ha már megfogható hőmérsékletűek, szépen kicsinosítom az üvegeket, és röpülnek is a spejzba!

 

Ezt a lekvárt annak ajánlom, aki igazán szereti a sárgadinnyét, mert így ízesítve még esszenciálisabb lesz az íze, mint egyébként. Foszlós, vajas kiflivel nincs az a mennyiség, amit meg ne tudnék enni belőle.

Ez a recept azért Dzsemfixszel készül mert így 1. nagyon gyors; 2. nem fő szét semmi, így az íze és a vitamintartalma is megmarad; 3. édesítőszerrel is elkészíthető. Minden lekváromat így készítem.

Egy boldog reggel

Amikor reggelente lebódulok a konyhába, kitapogatom a kannát és felteszem a vizet a kávéhoz. Miután félálomban megiszom a felét, jön a kérdés: Mi legyen a reggeli? Van, amikor a kávé másik fele nyer. De amikor kevésbé döcögős a kezdet, és már reggel kedvem van konyházni, jönnek ezek a tüneményes picike palacsintafalatok.

 

Mini palacsinták

 

Hozzávalók:

• 120 g liszt
• 1 kk sütőpor
• 2 kk cukor
• 1 tojás
• 1 ek olvasztott vaj
• 1, 5 dl tej
• 4 kk olaj

 

A lisztet egy tálba szitálom, majd hozzáadom a többi hozzávalót, és kézi habverővel meglehetősen sűrű, sima palacsintatésztává keverem. Egy vastagabb aljú serpenyőt nagyon vékonyan kiolajozok, és felteszem a tűzhelyre melegedni. Ha már elég meleg, egy evőkanállal kb. 4-5 kicsi palacsintát csurgatok bele, amit vastagabbra hagyok, mint egy szokványos palacsinta. Közepes lángon nagyjából 2 percig sütöm, aztán megfordítom őket, és még 1 percet sütöm a másik felét is.

Kb. 14-16 palacsinta lesz belőle.

 

Lekvárral és tejszínhabbal tálalom.

Régi szép idők

Ez a recept a nagynénémtől származik - abból az időkből, amikor a muffin még nem volt ekkora divat, ennélfogva a nevének kiejtése sem volt egyértelmű. Így ez a recept a családban úgy kering, ahogy a néném akkoriban nevezte: "Edit citromos möffinje".

 

Citromkrémes muffin

 

Hozzávalók:

A tészta

• 300 g liszt
• 1 cs sütőpor
• 120 g porcukor
• 2 ek reszelt citromhéj
• 2 tojás
• 2 kispoharas joghurt
• 2-3 csepp vaníliaaroma
• 100 g olvasztott vaj

A krém

• 20 g puha vaj
• 1 doboz natúr sajtkrém
• 2 ek porcukor
• 1 ek citromlé

 

A sütőt 200 °C-ra előmelegítem. A lisztet, a sütőport, a porcukrot és a citromhéjat összekeverem, majd hozzáadom a tojást, a joghurtot, a vaníliát és a vajat. A masszát vagy kapszlikba töltöm, és így mennek a muffinsütő formába, vagy magát a formát olajozom ki kicsit, és a már megsült muffinokat teszem kapszlikba (szerintem ez sokkal kényelmesebb, mert a tésztát nem kell kihámozni a papírból). A muffinokat kb. 10-12 perc alatt sütöm meg. Hagyom kihűlni (!).

A puha vajat, a sajtkrémet, a porcukrot és a citromlevet simára keverem, és a kihűlt "möffinek" tetejére halmozom. A krémre díszítésnek egy-egy apró citromszeletet teszek.

 

A krém ízesítése abszolút egyéni ízvilág-függő. Ezekkel az arányokkal kicsit fanyar lesz. Én mindig teszek a krémbe is egy kis vaníliát.

Nagyon finom, semleges ízű az Aldi által forgalmazott natúr sajtkrém.

 

Hűvösebb napokra

Olyan régen írtam már bejegyzést, és azóta annyira sok mindent készítettem, hogy nem is tudom, mivel kezdjem a sort. Mivel most hűvösebb nap van, ezt az inkább kicsit őszi, de családi klasszikus, Rózsi mamaféle meggyes vagy épp cseresznyés lepénykét osztom meg.

 

Meggyeslepény

 

Hozzávalók:

• 250 g teljes kiőrlésű liszt
• 250 g fehér tönkölyliszt
• 1 tojás
• csipet só
• fél kocka élesztő
• 100 g olvasztott margarin
• 3 dl tej
• 6 db mokkacukor
• meggy
• kristálycukor/Pötyi

 

Egy kis tejben  mokkacukorral felfuttatom az élesztőt. Beleöntöm az átszitált lisztbe, hozzáadom a csipet sót, az olvasztott margarint és a többi tejet. Egy tepsit vagy tortaformát kivajazok, kilisztezek, majd egyenletesen eloszlatom benne a tésztát. A tetejére tetszőleges mennyiségű meggyet szórok. Ezeket a kis meggyeket jó alaposan belenyomkodom a tésztába. Addig hagyom kelni, míg jó magasra nem nő, és a meggyek bele nem süppednek az illatos kelt tésztába.

A sütőt 180 °C-ra előmelegítem, és mielőtt betolom atésztát sülni, megszórom a kristálycukorral vagy az édesítőszerrel. Mehet rá bőven, mert maga a tészta egyáltalán nem édes. Addig sütöm, míg szép aranybarna nem lesz.

 

A tetejére mehet egy kis fahéj is, jót tesz neki. Mivel az egész tészta nem túl édes, ez inkább uzsonnakalács, vajjal, lekvárral és tejeskávéval körítve.

 

Ez van

Néha bírni kell a strapát. Én jelenleg (orvosi kényszer hatására) diétázom. Pontosabban számolom a körülöttem lévő sok-sok szénhidrátot. És bár én is odafigylek arra, mit főzök-sütök, anya lassan az őrületbe kerget a reformkonyhával. Persze igaza van, tudom én, és ha komolyan veszem, "Hogy azzá leszel, amit eszel", akkor még inkább. Na de van, amikor betelik a pohár, és hallani sem akarok korpákról, pelyhekről, darákról - csak egy hatalmas sajtoskiflit ennék (vagy kettőt), valami jófajta ömlesztett sajttal...

A következő recept viszont telitalálat. Reform, csökkentett szénhidrát-tartalmú és finom is!!!

Íme anya kölestortája:

 

Túrós kölespite

 

Hozzávalók:

• 125 g köles
• 2 dl víz
• 3 dl tejszín
• 4 tojás
• 4 ek cukor
• 250 g túró
• 1 citrom reszelt héja
• 35 g vaj

 

A sütőt 200 °C-ra előmelegítem. A kölest a vízzel és a tejszínnel megfőzöm. A tojások fehérjét kemény habbá verem, és félreteszem. A tojássárgákat kikeverem a cukorral, a túróval és a reszelt citromhéjjal, végül belekeverem a langyos kölest. Hozzáadom a vajat, jól elkeverem benne, majd legvégül óvatosan beleforgatom a habbá vert tojásfehérjét.

Az egész masszát egy kivajazott, magas falú, kb. 18 cm átmérőjű tortaformába töltöm, majd kb. 40 perc alatt szép aranybarnára sütöm. Édes lekvárral tálalom.

 

Természetesen minden, ami ebben a receptben édes, az édesítőszerrel készül (4 ek cukor = 4 ek Pötyi por vagy 25 ml Süssili folyadék).

Ó, azok a 90-es évek!

Számomra a leginkább nosztalgikus, harmonikus és élhető időszak a 90-es évekre tehető. Szerettem, hogy az IKEA valódi, fából készült bútorokat gyártott; hogy kuriózum volt minden, ami nyugatabbról jött; hogy barnára festett faablakos, fehér kőporos házak vettek körül. Szerettem a Titkos kert-et, a Mesemondó-t, a fűrészporos tapétát. Szerettem a "Zambellit", ami mindezeket megtestesítette. Szerettem, ahogy anya és Edit gyűjtögették az újságból kiollózott (német nyelvű) recepteket, amik valahogy mindig finomabbak voltak, mint bármi itthoni.

Ez az érzés kerített hatalmába, amikor a legkedvesebb német nyelvű lakberendezési újságomból fordítottam és sütöttem meg ezt a receptet.

Íme:

 

Almás morzsatorta

 

Hozzávalók:

• 800g alma
• 3 ek cukor
• 1 ek vaníliáscukor
• fél citrom leve
• 150 g liszt
• 100 g őrölt mandula vagy dió
• 75 g porcukor
• 125 g vaj

 

A sütőt 180 °C-ra előmelegítem. Egy tetszőleges sütőformát kivajazok (ez lehet több kisebb szuflés forma is, így több külön adagot lehet készíteni). Az almát meghámozom, negyedelem, kimagozom, majd apróra felkockázom. A cukorral, vaníliáscukorral és a citromlével összekeverem, és a kivajazott sütőformába terítem.

A morzsához összegyúrom a lisztet, a mandulát vagy diót, a porcukrot és a vajat, majd a két tenyerem közt rámorzsálom a tésztát az almára. Ha túl puha a  tészta, vagy behűtöm kicsit, vagy úgy csipkedem az almára, mint amikor csipetkét készítek. A tésztamorzsát szép egyenletesen eloszlatom az almán, majd az egészet betolom a sütőbe, és 25-30 perc alatt megsütöm.

Ha langyosra hűlt, meghintem porcukorral. Tejszínhab vagy vanília fagylalt illik hozzá.

 

A legfinomabb túrótorta

Ez persze szubjektív, de igaz... Azért szeretem ezt a receptet, mert könnyen elkészíthető, kamrabarát, és nem kell tárolni - mert úgysem marad belőle soha egy morzsa sem.

 

Túrótorta

Hozzávalók:

Tortaalap

• 1/2 mk szódabikarbóna
• 50 dkg túró
• 7, 5 dkg vaj (!)
• 2-3 ek búzadara
• 1 ek liszt
• 4-5 ek cukor (vagy Pötyi)
• 2 tojás
• csipet só
• 1 cs vaníliáscukor
• fél citrom héja és pár csepp leve

Teteje

• 1 kispohár tejföl
• 1 ek liszt
• 1 tojás

 

A sütőt 150 °C-ra előmelegítem.

A vajat megolvasztom. Egy közepes, de inkább kisebb kapcsos tortaformát kivajazok (méghozzá úgy, hogy az olvasztott vajból veszek egy ecsetre valót), kilisztezek. A tortaalap hozzávalóit szép sorban összekeverem, majd belelapátolom a túrós keveréket a tortaformába. A tetejére kikeverem a rávalókat, majd egyenletesen eloszlatom a tésztán.

Az előmelegített sütőben 40 perc alatt szép pirosra sütöm, majd ha kihűlt, megporcukrozom.

 

Van, hogy a tésztába belekeverek felkockázott barackot vagy mazsolát.

Sütés során a tetején szép nagy buborék lesz, ami majd csendesen elül, ha már kivettem a sütőből.

 

 

Őszi uzsonnakalács

Még igen messze van az ősz - de ahogy az ég most dörög, az eső szemerkél, a függönyömet meg csak úgy lobogtatja a szél, akár október is lehetne. Így talán mégis aktuális ez a lélekmelengető, illatos gyümölcskenyér.

 

Fűszeres sütőtökös kalács

 

Hozzávalók:

• 35 dkg hámozott, felkockázott sütőtök
• 1, 5 dkg méz és még 2 kiskanál a megkenéshez
• 8 dkg mazsola
• 15 dkg Graham liszt
• 15 dkg finomliszt
• 1 cs sütőpor
• 2 kiskanál őrölt szegfűbors
• 15 dkg apróra darabolt vaj
• 1 ek tökmag

 

A sütőt 180 °C-ra előmelegítem. Egy max. 1 literes dobozformát kibélelek szilikonlappal vagy sütőpapírral. A sütőtököt kevéske vízben 10 perc alatt puhára párolom, majd lecsöpögtetem és pürésítem. Hozzáadom a mézet és a mazsolát, és az egészet habosra keverem. A liszteket a sütőporral és a szegfűborssal (ami lehet mézeskalács-fűszerkeverék is) együtt egy tálba szitálom, majd a szitában maradt korpát is hozzáadom. Végül belemorzsolom a  vajdarabkákat is. Ezután belekeverem a sütőtökös keveréket a lisztesbe, és jól elkeverem az egészet.
A masszát a formába öntöm, elsimítom a tetejét, és megszórom a tökmaggal (lehet egész vagy szeletelt is). Sütőbe teszem, és 50-60 percig hagyom sülni. Ha kész, a formában hagyom 1 percig, majd kiborítom, és még melegen megkenem a tetejét a 2 kanálka mézzel.

 

Ez a sütemény semleges ízű, így a gyümölcskenyér-szeleteket érdemes vajjal és mézzel megkenni. Idén pedig leleményesebb leszek, és a sütőtök-szenzonban fagyasztok le szépen felkockázva tököket, hogy ha májusban kedvem szottyan erre a süteményre, meg is csináljam.

Svéd ropogtatnivaló

Ez a recept egy svéd teasütemény továbbgondolása. Igazi omlós, ropogós, illatos és csodálatos vajas keksz. Rendkívül finom, így általában tiszavirág életű...

 

Citromfüves svéd keksz

 

Hozzávalók:

• 5 dkg puha vaj
• 0,5 dl olaj
• 1 dl cukor
• 2, 5 dl finomliszt
• 0, 5 tk szódabikarbóna
• 1 kis csokor citromfű
• 5 dkg dió
• frissen őrölt vanília

 

A sütőt 150 °C-ra előmelegítem. A liszt kivételével minden hozzávalót beledobálok az aprítóba. Amikor teljesen összekeveredtek a hozzávalók, az illatos zúzalékot egy tálba kanalazom, hozzáaadom a lisztet, és összegyúrom. Egy morzsálódó, homogén, illatos tésztát kapok. 1, 5-2 cm átmérőjű golyókat gyúrok belőle, szilikon sütőlapra ültetem őket, és kb. 20 perc alatt szép aranybarnára sütöm.

 

A golyókat nem kell ellapítgatni, a sütés során szépen lelapulnak és megrepedeznek. A frissen őrölt vanília helyett természetesen mehet bele vaníliás cukor is. Csak azért forszírozom a vaníliaörlőt, mert ez a legújabb szerzeményem, és egy csoda. Nagyobb bevásárlóközpontokban kapható, igen borsos áron, de újratölthető, így mindig friss vaníliával tudok dolgozni.