tudok nem gondolni rá. Vagyis nagyon is tudok mit gondolni róla, sírhatnékom támad, ha a gyerekekre gondolok, akiknek az iskolája udvarán robbant az oda belőtt gránát, ha a családokra gondolok, akik a táskákba pakolt életükkel indulnak útnak valahová csak el onnan! És mindez egy szomszédos országban történik. Iszonyat! Iszonyat, hogy egyik nap még süt a nap és a nyaralást tervezik az emberek, amikor már nem lesz olyan durva a covid, másnap meg menekülnek a háborúból. Nem tudok nem gondolni a HÁBORÚRA és arra, hogy akár akarjuk, akár nem ez hatással van a mi életünkre is. A francba is térjen már észhez a világ!
5 megjegyzés:
Amihez az is hozzátartozna, hogy elfelejtik az emberek ezt az egész covid hisztériát..
Nem tudok nem arra gondolni, hogy a nagyhatalmak a félelem erősítését szorgalmazzák, bármi áron is. Ha kifújt a kovid, legyen már helyette valami más...egészen egyszerűen félelmetes...
Pontosan, amit írsz, írtok. Bizonytalanság minden téren, minden szinten. Háború. Leírni is szörnyű, és nem hiszek a szememnek. Ez_történik_itt_és_most? Valahogy bíztam benne, hogy ennél a 21. század embere okosabb. Aztán nem. Ostobább :(.
Szerintem erre kell felkészülni az unokáinknak vagy az ő unokáiknak. És a jövő házait már úgy képzelem el, hogy óvóhelyet is építenek alá.
Magamban mindig kinevettem azokat, akik a világ végére, ufó invázióra vagy épp egy ismeretlen háborúra készülnek és bunkerek építésébe ölik a pénzüket, mennyi ilyet láttunk már akár doku sorozatokban akár filmekben és közben lehet, hogy nekik van igazuk? Tegnap a diplomaosztón láttam a sok száz boldog öltönyös srácot, fiatal sima pofijuk, nevető szemük, izgatott mozdulataik, sete-suta mozgásuk az öltönyben ahogy siettek átvenni a hőn áhított oklevelet, olyan gyerekek voltak még mind és nem tudtam nem arra gondolni, hogy őket Ukrajnákban azonnal besoroznák és a fegyverek elé küldenék :(
Megjegyzés küldése