A "B" oldalon innenről jelentem

 Köszi lányok, akkor elhiszem, hogy még innen vagyok! 

 Sárkányok háza  nagyon jó volt és a legkisebbem sem utál, mert más szülői is volt annyira vaskalapos mint én + vettünk bakancsot is neki és nem is  volt akkora szenvedés egyikünknek sem. Ehhez jött még az, hogy Márkó is hazajött estére, két napot most home officban  dolgozik,  kaptam  tőle egy aranyos  könyvet és  Marlenka tortát (  de attól még  nem marad el a szombati  tortázás sem ), szóval  estére egész kerek  lett a világ!

Az idő meseszép! Remélem kitart a hétvégére is. 

 

"B" oldal

 Ez  van,  ötvenéves lettem.  Visszanéztem, hogy  10 éve ilyenkor  írtam- e  valami  nyafizós posztot,  de nem  találtam, épp akkor is  kirándulni  voltunk. 

Amúgy  ez  most nekem  úgy  belülről  tényleg nagyon más érzés. Amíg  az embernek  kicsik a gyerekei  fiatalnak érzi  magát és fiatal is, de nekem  meg már a kicsi sem kicsi hanem épp kezd átváltozni ellenséges kamasszá, ami elég ijesztő egy ilyen okos gyereknél. Nincs konklúzió ezen is túl leszünk, kibírom, hogy épp nem  szeret mert nem  engedünk  meg neki valamit és kibírom, hogy innen már a  B oldal  forog. Gondolkoztam  rajta, hogy mivel is  boldogíthatnám magam épp csak egy kicsit ezen a jeles napon, de nem  jut eszembe semmi. Ez is egy munkanap, hazafelé bevásárolunk,  bakancsot is kell vennem  Flórának ha hajlandó lesz választani mert utál  bármit felpróbálni,  és  "sarki jégszőke"  hajfestéket  veszek mert már  nagyon ősz vagyok, és vajkrémet mert pont most fogyott el. Este megnézem a Sárkányok háza utolsó részét, jó lesz az majd azzal ünnepelek:) Tortázni hétvégén fogunk...  

Kép

50

"Hiányosan", de

 végre eljutottunk Márkóhoz is a hétvégén. Vió dolgozott, így csak  négyen mentünk megnézni,  hogy él a mi "kisfiunk" a fővárosban  immár saját albérletben.  Jó volt   turistának lenni két  napig a Budapesten, bejártuk a nevezetességeket,  finomakat ettünk és  kirándultunk a Normafához-Erzsébet kilátóhoz is mert csodaszép  volt az idő! Márkóék lakása   Újpesten  van, egy teljesen új társasház egyik lakásának  első lakói a fiúk. Egy  középiskolai osztálytársával,barátjával bérlik a lakást, akivel aztán együtt jártak az  egyetemre is. Két  fiatal srác, aki  "látástólmikulásig"  dolgozik... a lakás mégis olyan  mint a patika. Oké új is benne minden,  mert  üresen  vették ki a fiúk és ők vásároltak  bele  bútorokat, de  tényleg olyan  tiszta és rendes, hogy nahát! Én sok minden más mellett emiatt is  büszke  vagyok a fiamra:)  A lényeg, hogy  jól  van és  jó helyen,   a munkája érdekes és rengeteg,  hatalmas   felelősség  van  rajta, de   már  maga is elhiszi, hogy alkalmas és képes rá és  jól meg is  tud felelni az elvárásoknak ( már  túl van az első komoly  fizetésemelésén is, csúnya-csúnya multik ).  Igazán talpraesett, független, okos fiatal férfit neveltünk:))      

Mert miről is lehetne

 írnom...

Az  megvan, hogy a blogolás  "aranykorában" úgy tízen pár éve még bátran  írtunk bármiről? De tényleg! Szinte ijesztően lecsupaszítottuk  és raktuk a kirakatba az életünket  így visszaolvasva, de még az akkori gondokkal is  valahogy szinte  gondtalannak  tűnik  az a múlt. Más volt, nem  voltunk  gazdagabbak, ne éltünk jobban, de más érzésekkel  voltunk tele és főként másként és másnak láttuk a minket  körülvevő világot.  Ígéretesnek.

Ma meg már  inkább nem  is írok/írunk ... Mert miről is írhatnék? Mondjuk arról, hogy még mindig nem  kaptunk  gázszámlát  július óta?  Tudom sokan mások sem,  de  ez egyszerűen  napi  aggódást  jelent, mert fogalmuk sincs, hogy  mennyit is kell majd fizetnünk, ugyanis  diktáljuk az óraállást... és emiatt nem  megyünk  el "őszölni" sem mert én nem merek.  Gy. akarna, meg hát a gyerekek is nagyon.  Most derült ki az is, hogy sorra zárnak be kisebb  kabokat október végétől  elvileg tavaszig és akkor megint  mi lesz? Elvileg nem  küldenek el senkit, mert munka  az lesz  és  marad is,   de  ez megint csak egy folyamatos  bizonytalanságérzetet  kelt  bennünk, és persze  napi  szinten vannak újabb gyomrosok. Na most ilyenekről  nem akarok írni.

 Még jó, hogy vannak  gyerekeink és  kutyáink és netflixünk:))     Szeretnék egy kicsit reménytelibb  jövőt, szabad kérni? 

Ősz, de most már tényleg

 A múlthéten még izzadt a szemem  is (persze  nem  csak a szemem  ), most meg  már  reggel  magától bekapcsolt a fűtés. Mindenki  göthös a családban, hetek óta  hullámokban  jön és múlik el  rólunk a takonykór  némi  köhögéssel fűszerezve,  de nincs se láz se egyéb és covidosak sem  vagyunk. A kisautómat imádom,  tényleg nekem  van kitalálva és  hiába  hasonlít  egy izmos  mopszra,  nekem  kifejezetten szép és  nem  csak okos és  ügyes :) A  fogyasztása  is  nagyon zseb barát így  szeretettel ajánlom  mindenkinek  a 22' Kia Picanto-t:)

A suliról -  hát  beindult,  Flóra gimije elképesztő,  gondoltam hogy jó lesz, de hogy ennyire más,  csak  mert van  pénz és akarat ( egyházi suli, okos gyerekekkel ),  csak  kapkodtuk a fejüket a szülőin, hogy mi minden  VAN és mennyi a program és, hogy mennyire FONTOSAK  nekik a gyerekek! Flóra  mondta, hogy pl. bár még  nincs könyvük angolból mert a tanár  felmérte őket mielőtt rendelt  nekik, mégis nagyon  jókat beszélgetnek mert a gyerekek tudnak angolul és  nem  rendetlenkedik senki. Hát én nem  is várok többet,  tanuljon  meg okosan angolul is beszélgetni és kész:)  Leila  pedig már 11.-es, jövőre érik, aztán  még egy év a technikum. Jó jegyei  vannak,  tanulgat is, most egy németországi  Erasmusos gyakorlatra pályázott, hát majd meglátjuk, mert azért németül  még nem  beszél úgy mint angolul, de én  már annak   is örülök, hogy  megpróbálja. Vió a második évét  tolja az egyetemen, most választott konzulenst magának, Márk  meg  ugye  dolgozik ezerrel és mindjárt  megünnepelhetjük a  23. szülinapját:)  A kutyusok is jól  vannak, aki  még velünk  van. Szemír  elment szép  csendesen, mint kiderült  szívbeteg volt, Manka visszafiatalodott vagy öt évet pedig  nagyon  féltettem, hogy  mi lesz  vele a társa nélkül, de a rákos daganatai ellenére  ugrabugrál össze-vissza és  rengeteget eszik. A tacskók  gondoskodnak  róla, hogy  ő is és mi is fittek maradjunk,  muszáj  sétálni  vinni őket mert különben rettentően  lököttek, rohangálnak, nem  bírunk  velük a házban sem. 

Így  vagyunk, jól  vagyunk, vigyázzatok  magatokra és egymásra, mi is azon  igyekszünk örökké:))   

Nincs baj bébi...

 csak vannak olyan napok amikor semmit nem  tudsz elintézni, az autó nem  akar szervízbe menni ezért el sem indul, a  telefont  sorra nem veszi fel, akit hívsz,  elutasítják a beadványodat, nem hív vissza aki megígérte stb stb .... és amúgy is a csütörtök a legszarabb nap a héten ( ha dolgozol )  mert addigra már kipurcan az ember. A múlt csütörtököm viszont csodás volt, feküdtem a strandon és csak olvastam, olvastam és egy nap alatt elfogyott a könyv. Az idő mesés  volt nem  túl forró és alig szeles és hát a    Balaton fantasztikus  mint mindig.  De régen volt!

Bringa

  Nagyon szeretek reggel  bringával  jönni dolgozni, a táj gyönyörű és mindig  van  egy-egy   nyuszi,  egy   büszke  ragadozómadár vagy egy  szépséges őz, akik mosolyt csalnak  az arcomra. 

Egy  hátránya  van csak a kerékpározásnak, hogy  mindig  sikerül vörös fejűre sietem  magam,   nem  megy nekem a kényelmesen   bambulós laza tekerés. Ehhez képest  ma  valahol a   város szélén elém keveredett egy idős úr a kerékpárján. Komótosan  pedálozott, olyan  nyolcvan-kilencven év körüli lehetett, a fején  szalmakalap, az orrán napszemüveg a kezében  pedig cigaretta füstölt. A dohányzáson döbbentem meg leginkább,  hiszen nem csak, hogy majdnem aggastyán  volt már, de  kerékpározott  és amellett dohányzott is azt  pedig  valószínűleg nem  tegnap kezdte  és még mindig él!  . . . 

Ezer éve...

  Rövidke emlékeztető az utókornak és  főleg nekem :)  Szóval a múlthéten két napig gyászoltam a jövendőbeli  kisautóm, hogy akkor a rezsi miatt mégsem lesz, de aztán úgy  döntöttem, hogy nehogy már! Megoldjuk ezt is valahogy! Ha a villanyszámlánk  tényleg  100 e fölött  lesz, akkor  a lízing amellett eltörpül.

Szóval   szerintem  két héten  belül meglesz a kicsike:) Előtte még  Balatonozunk egyet, a kutyákkal anyukám lesz, kicsit aggódom mert Szemír szíve  gyengélkedik így idős korára, Manka meg tele van daganattal, de egy hetet csak ellesznek nélkülünk, a tacskók meg imádják anyut. A gyerekek jól vannak, Vió hol nyaral a barátjával, hol meg 12 órázik a cukrászdában, Leila még  táboroztat, Flóra meg Balatonkenesén táborozik, de ma  végre hazajön! Márkó meg már ugye kirepült, Budapesten él  és  dolgozik. Lehet, hogy hét közben lenéz hozzánk  Boglárra, de ő már külön nyaral. Furcsa,  de  közben meg   teljesen  természetes ez így, az egyetemi évek és a kollégiumi lét  segített a leválásban így nem annyira  nehéz mintha  hirtelen  történt volna. 

A hétköznapjaim  nem  túl változatosak, max annyiban más az egyik mint a másik, hogy mennyire fáradok el aznap vagy, hogy bringával, busszal vagy kocsival megyek dolgozni.  A világ és kis hazánk  dolgaiban  mostanában  inkább igyekszem nem  belegondolni, a struccpolitika jó  a lelkemnek, nem  csukom be a szemem és a fülem mert  muszáj  tudomást venni a körülöttünk  folyó eseményekről,de  nem akarom túlagyalni.  Szóval ezek vannak,  meg a hatalmas szárazság, a kertünk is gyalázatos hiába  locsolunk, almánk nem lesz, de  körténk  rengeteg  és  sok- sok száraz virágunk mert még a legedzettebbek is   sorra  halnak meg.   Szombattól Balaton... nagyonnagyonnagyon várom, Gy. még egy supot is vett! Hurrá:) 

Az milyen már,

 hogy  az ember a vészhelyzet  lefújásakor lesz covidos? 

Már kezdtem azt hinni, hogy  az egyik   szuperképességem révén  megúszom, de nem. Végül is  nincs semmi komoly  baj, csak egy hete  fájdogált a torkom és fáradt voltam aztán szerdára folyt az orrom is egy kicsit majd csütörtökön  inkább hajnalban ráírtam a főnökömre, hogy nem mennék dolgozni mert nem  vagyok jól ( így csak feküdtem és filmet néztem egész nap, meg sütöttem egy kis virslis kiflit és pizzás csigát, no meg  mivel  szép idő volt kutyát sétáltattam és ágyneműt  mostam.... ), szóval kivettem  két nap szabit és pénteken  ezt folytattam pepitában, aztán szombat lett és eltűnt a szaglásom. No addigra amúgy már  szinte semmi bajom  nem  volt, de így már tudtam, hogy  mégsem úsztam meg mert ez AZ. A karanténom ha lett volna, vasárnap  letelt, így hétfőn már dolgoztam, a szaglásom még halovány, de ennyi. Most kellene még  gyorsan sütni egy kis lángost vagy bundást, mert szombaton is imádtam, hogy nem  volt büdös miközben  sütöttem a tengernyi sok  palacsintát :)  Azt gondolom, hogy a három oltás   csak ért valamit, remélem ennyivel  megúsztam. Most már csak arra várok, hogy  kapjunk végre fizut, mert ez a május baromi hosszú hónap ... 

május derekán

 "Szerencsére" nincsenek számottevő történések az életünkben mostanság ezért is  hallgatok. Mindenki teszi a dolgát, én is.   Flórát felvették a hatosztályosba ahová vágyott, M. dolgozik az új állásában  Bp-en, Vió tanul és dolgozik, Leila is tanul és hétvégente lovagoltat, most már mi is hozzá járunk, durva, de  fizetek a saját gyerekemnek az edzésért:)). Közben én megrendeltem  az új kisautómat és remélem már le is gyártották már,  chip hiány ide vagy oda, aztán majd öt év alatt jól ki is fizetem:) Nyárra a szokásos  kis balatoni  nyaralásunk   van lefoglalva, tacskókkal vagy nélkülük, attól függően, hogy anyukám  be akarja e  majd vállalni őket nálunk hetelve, de  nagyon szeretném  ha úgy lenne, mert  igazából  csak akkor pihenünk rendesen amikor nyaralunk. Itthon általában ötkor kelt valamelyik macska  ordítva az éhenhalás szélén aztán a kutyák egymás után és nekik mindegy, hogy milyen nap van, hétvégén ugyanúgy éhesek:) Szóval mindössze ennyi történés van  és ez elég is, totál antiszoc lettem az egész hetes ügyfelezés után idegen embert én már  csak a Netflixen akarok látni:) így történhetett, hogy az idén ismét kihagytuk a borfesztivált és a Szeged napi rendezvényeket.

Nem tudok mit gondolni a háborúról és nem

 tudok nem  gondolni rá. Vagyis  nagyon is  tudok  mit gondolni róla,   sírhatnékom támad, ha  a gyerekekre gondolok, akiknek  az iskolája  udvarán robbant az oda  belőtt gránát, ha a családokra  gondolok, akik  a táskákba pakolt életükkel  indulnak  útnak valahová csak el onnan! És mindez egy szomszédos országban történik. Iszonyat!  Iszonyat, hogy egyik nap még  süt a nap és  a nyaralást  tervezik az emberek, amikor  már  nem lesz olyan  durva a covid,  másnap meg menekülnek a háborúból. Nem  tudok nem  gondolni a HÁBORÚRA és arra, hogy akár akarjuk, akár nem ez  hatással van a mi életünkre is. A francba is térjen már észhez a világ! 

   Néha idetévedek és  akkor elkezdek agyalni azon, hogy  mit is írhatnék a gyerekekről mert hát  az érdekes  dolgok végül is  velük történnek és nem  velem, de közben  ők már nagyok és az az ő életük akkor meg, hogy posztoljak róla?  Szóval  furcsa ez, mert az én privát kis életemben  valóban nem  sok  mostanában az említésre méltó dolog, így a  gyerekekkel kezdem mégis, Márk aláírt egy nagy multinál és a kezdő fizetése pont a duplája az én fizetésemnek szóval, aki teheti az terelgesse a gyerekét  mérnöki pályára! Mondjuk  az  sem  teljesen mindegy, hogy melyik egyetemre mert, ahogy M. mondta a volt  középiskolai évfolyamtársai  közül, aki a BME-re  ment  azok  közül  lett ,aki  drogos lett mert másként nem tudott eleget tanulni és lett, aki  jóval  száz kiló fölötti és depressziós,  és többen évet halasztanak, meg bukdácsolnak, egy fiú végzett csak együtt vele, de a Kandó jó választás ha valaki szorgalmas és odafigyel.  25.-én megyünk a  diplomaosztójára izgalmas lesz! Vió is elvan tanul, dolgozik és még mindig kamasz, Leila "lovazik" ezerrel és  kezdem  úgy érezni, hogy kénytelenek  leszünk lovat is  venni egyszer ( jaj nagyon szeretném én is, de annyi pénz és idő, de mégis, mégis sose leszek normális :) )   Flóra ügyesen megírta a felvételijét és már csak szóbeliznie kell, de ezen nem aggódom mert megmondtuk neki is, hogy ha nem kell nekik "valami miatt" ( mert nem kapott vallásos nevelést)  a mi szuper okos lányunk, akkor nem is érdemlik meg. A munkahelyem megvan még, a hivatal működik, feladat van bőven. 
Amikor hazaesek  már nem  sok mindenre futja az időmből /erőmből így vagy főzök  vagy nem, de enni eszek majd tornázok, elvisszük a kiskutyákat sétálni és kész, már este is van. A hétvégékre marad egy- egy program  a lovaglás meg a szokásos főzés-mosás-takarítás mellett, de igazából "ennyi" az életem ( és amúgy  ez  nekem  így majd ötven évesen pont elég).  

Múlt héten kedden írtam, aztán

 szerdán hazamenesztettek a melóból mert annyira folyt az orrom. Így szerdán délután és csütörtökön egész nap csak feküdtem és filmet néztem még csak nem is tornáztam! Pénteken már úgy keltem,hogy takarítanom kell és úgy is lett, tehát meggyógyultam, de azért tesztelni még elmentem, a gyors és a PCR   is negatív lett, szombaton főztem és lovagoltunk, tegnap pedig letoltunk 10 km -t a kiskutyákkal és Gy-val meg Flórával mert olyan szépen sütött a nap és olyan szép  volt az idő, szinte meleg , de  csak otthon az udvaron, mert kint majd belénk fagyott a kaki is, de hősök voltunk és nem normálisok tehát mentünk:))  De a foglalkozás elérte  célját mert utána a kutyák is jót pihentek meg mi is.

   

Hááát....

 Ma reggel ezzel az egészen helytálló cikkel indult a napom. Ritkán  olvas az ember ebben a tárgyban valós tartalmú írást, de ez az. 

Amúgy  az "újságok" nálunk: Leila telefonja egy hét hó alatti  lét után csodás módon megkerült és még működik is! Természetesen az, hogy a -10 fok az Opel aksiját kinyírta, de az övét nem, vet fel némi kétkedést azzal kapcsolatban, hogy hol is lehetett egy hétig valójában, de igyekszünk jóhiszeműek maradni a kislánnyal szemben aki elveszítette a barátnői telefonjait.   Flóra Covid tesztje negatív lett, de ő attól  online tanul mert az osztálya karanténba került, igazából  nem is bánja. A hétvégén fog felvételizni, de szerinte  nem lehet és nem is kell tanulnia rá hiszen csak matek és magyar és a tudására kíváncsiak, az meg már a fejében  van... - hát nem szívbajos a gyerekem az biztos, remélem sikerül is neki  a felvételi és felveszik. Mondjuk kb ennyire izgatja a zongora vizsgája is, pedig már olyan szép darabokat játszik,  nem különösebben lelkesen.  A többiekről annyit, hogy Leila ugye lóra gyűjt a hétvégi oktatással ( khm 1,5 millióért már vehetne is, szóval még   van ideje gyűjtögetni ) , Vió vizsgázik ( a felével kész van ), Márk pedig egy hét múlva megy az államvizsgára.  Otthon semmi extra nincs, nekem is  folyik az orrom, meg  fájt a torkom is, de mivel  Flóra hagyományozta rám ezt a nyavaját és ő negatív, így én is náthának  könyvelem el, amúgy is  maszkban dolgozom.  A hat fős családunknak összesen 17  oltása van, azért ez nagyon durva nem?  

Rengeteg könyvem és olvasnivalóm  van, de egyszerűen képtelen vagyok olvasni,  egy lovas oktatás könyvet bújok, amit Leilának vettem, de engem jobban érdekel. Mondjuk nem hiszem, hogy vágtázni meg lehet  könyvből tanulni:))), de jó lenne, mert abban bizony eléggé a lányok  mögött járok. Szóval jó lenne elsajátítanom már végre, de most is egy olyan  nagy és gyors lovon  lovagolok, hogy nem  tudom, hogy akarom-e igazán  ezt a dolgot pont vele:)  A Netflixen kivégeztem a Peremvidéket, nagyon szeretem a  skandináv sorozatokat, amik elég brutálisak, de valamiért a skandinávok  kiszámíthatósága,  rendezettsége és visszafogottsága nekem bejön...egyébként most az AFTER LIFE  - MÖGÖTTEM AZ ÉLET - c. sorozatot nézem és imádom, hol sírok, hol röhögök rajta, igazi dramedy fergeteges ez a fajta  angol humor!  

Az év első hete

 elszaladt mint  gondolom a többi is  fog. Kicsit ijesztő, ahogy rohannak a napok,hetek, hónapok, évek és  én közben mindig  csak a péntekre várok vagy  a szabira. Egyébként a munkám nem unalmas,  inkább kimerítő a két műszakos beosztás miatt. Van egy csomó új kollégám, olyan  fiatalok, magabiztosak, gyorsak  és ügyesek, de  ki tudja meddig maradnak? Jellemzően 2 héttől max egy évig  bírják, viszont  én  emiatt igazából már nem  is akarok  ismerkedni, sajnálom azokat akik legutóbb elmentek, hiányoznak, de teljesen megértem őket, ennyi pénzért huszonévesen  ilyen felelősséget bevállalni ...   

 A gyerekeim  elvannak,  a négyből három  vizsgára készül, Leila  pedig  teljes  erővel belevetette magát a lovasoktatásba. Egyelőre segéd oktatóként működik, imádja, nagyon lelkes és persze közben  kamasz is. Olyannyira kamasz, hogy  a hétvégi  hatalmas hóesésben  ő  és a barátnője   tereplovaglás alatt a harmadik társukra bízták a telefonjaikat, hogy ne ázzon el a zsebükben, aki viszont  elveszítette azokat. Terepen, hóesésben, szürkületben... két óráig keresték utána őket persze hiába.  Tegnap ebéd előtt kimentünk családostól és újra bejártuk az utat, de szerintem  ha nem lenne hó akkor sem  lettek volna meg a telefonok. Így viszont Leilának akkor lesz új telója ha majd  összegyűjti a rávalót. Szegény jól megsiratta, aztán  elmentünk letiltatni a kártyát és a telefont is.  Az én régi lenovómat nyúzza a továbbiakban, sajnálom persze, de ez  van.  A kislányt, aki elhagyta őket nem hatotta meg annyira a történet.  Szóval azért mi továbbra sem unatkozunk, hiába nőttek meg a gyerekek azért mindig akad valami "apróság".