A gyerekek ....

Magam is  megdöbbenek  rajta, hogy milyen nagyok már, de nagyon  jó ez így, mint hogy az is jó, hogy van még egy kicsi, aki már nem is olyan kicsi ugye, de azért lehet vele még babázni.

Szóval most nagyon jó velük.  Van persze súrlódás közöttük és közöttünk ( mármint velük )  is, de nem számottevő,  mindig akad ilyen-olyan gond is,  de igyekszem nem nagyon kiakadni rajtuk, bár Gy. szerint így is mindig túlparázom a dolgokat.

Tegnap Márkó  a sulival  korcsolyázni volt, nekiment a palánknak ( nyilván ökörködtek) és  ma  éjjel nem aludt, úgy fájt a csuklója. Igen az, amit még két hónapig nem terhelhetett volna és vigyáznia kellett volna rá!

Reggelre be is dagadt,  borsóval  jegelte, aztán bekente Flectorral és be is fáslizta. Be van tojva, hogy műteni kell mert megint eltört.

Nem kizárt,  hisz hamarabb lekerült róla a gipsz, de nem tudok vele mit csinálni, nem tudom saját magától megvédeni a gyerekemet.

Neki  megtiltani azt, hogy mozogjon olyan, mintha megtiltanám, hogy levegőt vegyen.   Ha tényleg meg kell műteni, majd észbe kap. Mert ugye gipsszel is járt pingpongozni is,  de amióta nincs gipsze focizik, korizik és pingpongozik egyszerre, aikidózni is ment volna márciustól, de nyilván nem fog.

Amúgy okos, ügyes, jól tanul, a szobáját  viszont inkább nem fényképezném le, de azért néha ott is rendet rak és a cuccait is  kiviszi a szennyesbe ha szólok neki:) A fehérneműjét mindig kiviszi és szemetet sem gyűjtögeti!

Tiszta, ápolt, illatos, udvarias, ritkán morog, szóval egy szavam sem lehet!

Vióra is büszke vagyok, három hete növeszti a körmét, azaz nem rágja! Nagy szó mert  6 éves korától rágta, de most szépek a körmei, szóval vannak neki:) Tanulni  annyit tanul, amennyit nagyon muszáj, de az hogy matektanárhoz jár, nagyon jót tett neki ( és nekem is) a jegyei  és a kedve is jobb tőle ( nekem is ). Egy egyetemista lány foglalkozik vele hetente egyszer 80 percet 1000 Ft-ért -  nekem nagyon megéri!

Amúgy az én drága 12,5 évesem egy kelletlen kamasz, dackorszakban ( mindenre nemet mond kapásból ), akire azért  többnyire lehet számítani és ez nagyon-nagyon jó érzés. Persze ha kérek tőle valamit, akkor egyszerre lehetőleg csak egy dolgot mondjak és ellenőrizzem, hogy megcsinálta -e, mert azonnal elfelejti! Ha két vagy három dolgot mondok, azt soha, de soha nem teljesíti, mert  képtelen  megjegyezni és odafigyelni ennyi dologra egyszerre.

Ez van. Ja és mintha már nem bőgne annyit, sokat keményedett ( dacos ugye ) , de ezt inkább nem is akarom elkiabálni... Hoppá, most hívott anyukám, hogy Viónak nem akartám megcsinálni a fogklinikán mindkét röntgent ( maszek fogorvos írta ugye a beutalót ),  de addig  szövegelt a gyerek, hogy csak megcsinálták neki:) Ilyen ügyes, talpraesett a lányom!

Leilusom is 9 éves lesz már a nyáron. Vannak még dühkitörései , de inkább csak ha fáradt. Vele még nem  gond a tanulás, ha biztatom nekifog, de nagyon igényli az egyszemélyes figyelmet. Nem engedi, hogy olyankor más is odajöjjön, zavarja, a beszéd, a zene, minden kivülről jövő inger ha tanulunk ( engem is ). Ha nagyon nem megy valami, akkor kiborul, de ez nem baj, mert ő legalább meg akarja tanulni a dolgokat. Verset könnyen és ügyesen tanul, sokkal könyebben mint a nagyok. A tánc, a mozgás neki is a mindene,  öröm nézni, ahogy  koncentrál  pl. aikidó edzésen, sosem lóg, figyel, alkalmazkodik, fegyelmezett.   Továbbra is iszonyú jó testvérek Flórával, de Vióval harcol. Mégis, ha kettesben vannak - együtt járnak haza a suliból- akkor azért  szót fogad neki:) Márkóra felnéz, szereti, de nincs különösebben közeli kapcsolat közöttük, nyilván sokat jelent a hét év korkülönbség és az, hogy  más neműek, bár sok dologban és  az izgágaságukban is nagyon hasonlítanak egymásra ( és rám).  

Flóra  5 éves és 3 hónapos, nagy máker, mert mindenki imádja:) Meglehetősen érézkeny  és el is van kapatva, de nem lehet nem szeretni, vagy nem figyelni rá. Egyfolytában jár a szája és csaknem folyékonyan olvas, egész hosszú szöveget is,  pl. féloldalas olvasmányokat a lányok régi olvasókönyveiből. Ha nem ismer egy szót megkérdezi, hogy mit jelent és meg is jegyzi. Ha ír, akkor is megkérdezi, hogy ez vagy az a magán- vagy mássalhangzó hosszú, vagy rövid  és azt is megjegyzi. A betűi azonban még sokszor elforognak, de már  főleg csak a nyomtatott "J" és az "S".

Mivel írni is magától tanul, így csak nyomtatottan  tud és ahogy épp ellesi. Gondolkoztam rajta, hogy vegyek-e egy  írott betűs munkafüzetet, hogy megtanuljon  rendesen írott betűkkel írni, de mivel bal kezes vagyok, ő meg jobb, tartok tőle, hogy rosszul  tanulná meg tőlem, hogy hogy is kanyarítjuk szabályosan, az elvárt módon a betűket , így inkább ebbe nem folyok bele, bár ijesztően sok idő van még 2016. szeptemberéig, mire iskolába megy, szóval nem tudom, hogy mi a rosszabb, hogy ha így rögzülnek a betűk, vagy ha én tanítom meg pontatlanul?

Szerintem  számolni is  jól  tud, bár nem  tudom, hogy  milyen is ennyi idősen az átlagos számolási készség mert összead és kivon  huszas számkörben és már a kezét sem nagyon használja ehhez. 

Az oviban is megcsinálták róla a szokásos  féléves értékelést és a DIFER tesztet  is,  amiben minden területen kimagaslóan jól teljesít, egy két dologban  van csak a "korosztályának megfelelő" szinten. Pl. meredek padon nem megy fel túl magabiztosan, vagy a konfliktusait nem  feltétlenül   jól kezeli ( megsértődik, elvonul), vagy az ok-okozati  következtetésekben, aminek a kérdései állítólag még egy felnőttön is kifognak.  

Szóval Flóra is ügyes és szerencsére amíg ovis, addig  egészen biztosan annak is érezheti magát, de az iskolától tartok, mert egyátalán  nem biztos, hogy a nagy szájával, érzékeny lelkével és a penge éles eszével oda is "elég jó" lesz.