Fáradt

mindenki otthon. A gyerekek is,  a sok dolgozat és a farsang a héten nekik is betett.
Fáradt Flóra is, de annyira, hogy nem volt képes  felhúzni sehogy sem reggel azt a fránya harisnyát sem,  és én is fáradt vagyok és  feszült és hisztis amitől a gyerek is  feszült és hisztis lesz.
Szomorúan  mentünk emiatt óvodába  is ma reggel, hiába a péntek feletti öröm.

Szóval kipurcantunk annyira, hogy még edzésre sem mennek ma a lányok és kihagyjuk a holnapi aikidós családi napot is. Helyette majd otthon nem  csinálunk semmit, csak a szokásosat és a remélem, hogy  süt majd a nap és jó sokat  lehetünk az udvaron is, a fiúk úgyis a gyümölcsfákat metszik. 
Na majd látjuk...

Az igazán jó szülőnek az is dolga,

Leila  szerint, hogy megtanítsa a gyerekét csókolózni!
Elképzelése alapján ideje, hogy megmutassuk  neki Gy-val, hogy pontosan hogyan is kell, mert ő nem akar majd leégni a vőlegénye előtt az oltárnál, szóval muszáj tudnia, hogy hogy kell csókolózni!
Elmagyaráztam neki, hogy addigra már tudni fogja és bőven lesz alkalma gyakorolni is, de  nem  sikerült  teljesen meggyőznöm, bár az is lehet, hogy  én nem tudom, hogy mi  a dolgom és tényleg tré szülő vagyok... 

A tegnapi nap

már  nem  volt olyan  hú de jó, mert  az előadó nagyon más  volt,  de a kaja , az  továbbra is  mennyei volt és a nap is  sütött. Itthon  aztán este még  én is  főztem  és tanultam  Vióval. törit. Magyarország  az Újkorban  
Az ország  három részre szakadásától II. Józsefig. 40 oldal. Nagyon sok. Én nem tudnám észben tartani. Megnéztem, máskor ennek a fele már hetedikes anyag  volt, most már nem az...
Leilusék ma  délután  farsangolnak,  így most már  teszek majd fel  róluk  képeket,  ahol  papírszalvéták a húgával:)
Más érdekesség most nincs,  persze  március  egytől hatalmas  változások  lesznek  a közigazgatásban és  főleg  szociális téren, de szerencsére ez benneteket nem érint. Engem  fog a munkám miatt, de  csak több lesz a  dolgom,  ami nem olyan nagy baj. 

Szuper nap

volt a mai, ahhoz képest, hogy mennyire tartottam tőle, az előadó nagyon jó volt, a jövő reményteli és kecsegtető - hisszük, ha látjuk- és kávé,tea,üdítő és sütemény és ebéd! Még ilyet nem pipáltam:) Na és emberi időben befejeztük, ami szintén remek. Holnap remélem  ugyanilyen  jó lesz,  ez a kis migrén a napsütés miatt már elhanyagolható. A madarak csiripelnek és nincs hideg sem,  "itt a tavasz trallala", ahogy Babóca mondaná. Este torna  

Képződöm

Holnap és  holnapután reggeltől estig, szóval majd szerdán leszek legközelebb  blog közelben  valószínűleg.
Ma totál lefáradtam a Leilával  tanulástól. Nem  tudom, más  hogy  van  vele, de nekem nincsenek élményeim a többiek harmadikos korából. Nem emlékszem, hogy nyúztam  volna őket, hogy gyakorolni kellett volna velük  folyton, most meg!  A vasárnapoktól előre kivagyok.
Szóval harmadikos és mit is  tanultunk ma:
- angol témazáróra,   a családot, aztán  have got-has got, személyek és  tulajdonságaik, útbaigazítás, can, can't  + szavak
- természetismeret épp a házimacska és valalmi ősemberes sztori, előtte is  az állatok  voltak ...
- fogalmazás: bevezetés, tárgyalás, befejezés fogalma
- nyelvtan: az  igék, igeidők
- olvasás: Eger ostroma olvasmány tartalommal ( felelnek belőle ) , az Egri Védők esküje kívülről.
- matek: osztás szorzás nagyobb számokkal, főleg a fejszámolást kell gyakorolni,  az írásbelit még nem tanulták. Agyrém, ilyeneket kellene tudni kapásból a gyereknek: 7x72, 13x 56, 204/6, 540/27 .... stb. stb., de úgy, hogy mondod ő meg csak a megoldást írja le kapásból és mondod a következőt és megint és megint...   és nem tudja, mert baromi nehéz, de a többiek sem és csupa egyest írt a héten az egész osztály  hétfőn és csütörtökön is és a tanár is nehéznek tartja, de benne van az új könyvben és a tanmenetben  így muszáj!  most és így tanítani ( értitek ezt? én nem ... ) szóval szívunk vele rendesen.
Na ezért utálom az  iskolát, a gyerek is hisztis  a kudarctól és most már én is kezdek  bepörögni. Módszert és feladatokat  nem találok hozzá a neten  sem.  Szenvedünk és fejszámolunk, de nagyon lassan, ez a dogához kevés. Most is  itt nyávog, elegem  van.  

Csodás:)

Enyém  volt  a délután, pont ahogy  szerettem  volna. Voltam  fodrásznál, aztán otthon összedobtam a vacsorát ( tojáslevest és zsemlefelfújtat), kitakarítottam, elmentem futni és  fél hétkor már a kádban feküdtem:) A többiek  fél nyolc körül értek haza, vacsiztak, a kicsik fürdöttek és most most van:) Holnap jó fej leszek és délután  a lányokkal elmegyünk megnézni a Spongya Bobot a moziba - bele fogok halni, 93 perc!-majd csavargunk  egy kicsit és utána irány haza.  

Más

Flóra:- Apa, játszhatok a gépeddel?
Gy.: - Dolgozom, egy pillanat.
Flóra: - De apa, játszhatok vele?
Gy.: - Mondtam, egy pillanat!
Flóra: - Anya, ráírnád erre a papírra, hogy hány másodperc egy pillanat? 
Én:- Mindjárt Kicsim!
Flóra: - Jó, akkor azt is írd rá, hogy a mindjárt hány másodperc!

Miért nem eszek csokis mignont?

 

Bő egy hete  csokis mignont szeretnék enni, mit szeretnék?  Akarok! 
De  itt, ahol most vagyok még csak  cukrászda sincs, a másik helyen meg el kellene ballagni érte a boltba, mert csak ott szokott lenni az a bizonyos fajta. ( Tudjátok, olyan mint a napköziben is volt! A legjobb, amiből mindig csak egyet adtak ...)
Nem, nincs messze a bolt, de ha teszem azt elmennék, akkor nem is lenne elég nekem egy, hanem  legalább kettő kellene!

Ha meg magamnak veszek két mignont is, akkor  illene vennem  mindenkinek ugye? Mert az milyen lenne már, hogy csak egyedül egyek ilyen finomat?!  Már pedig akkor minimum 12 db-ot kellene vennem. Annyi meg nincs is a boltban. Illetve ha mégis lenne, ki az a "hülye", aki kiadna 1800 Ft-ot mignonra? Annyiból már  tortát is süthetnék mázzal, krémmel, dísszel, gyertyával!  De nem sütök, mert se időm, se energiám nincs  rá, így  marad a szüntelen és hatalmas vágyakozás a csokis mignon után.

Szoktatok ilyet sütni?

Ha még nem, akkor próbáljátok ki!  Vacsorára  bőven elég és még uzsira is marad belőle . Töltött sajtos háromszögek- már sokszor csináltam, de újra és újra bejön mindenkinek:)

most

Három éven  belül a második válásban élek "benne" a kollégáimon keresztül.
Napi szinten.
Megvisel és bosszant is a játszmázás és a kölcsönös meg nem értés.
Nem értem és nem is akarom megérteni, hogy miért csinálják az emberek ezt egymással, olyan emberek, akik nyilván okkal  voltak együtt  évtizedeken át és egymást  formálták olyanná amilyenné,  azaz olyanná amilyennek most épp utálják a másikat.


Más:
Tegnap az oviban  az egyetem  nevelés tudományi  tanszékének  egyik  előadója tartott előadást arról, hogy "Hogyan mondjunk NEM-et a gyerekeinknek". Nagyon jó  előadás  volt  sok mindenben elgondolkodtatott engem is és a végére adott egy- két  jó ötletet is: 

Ez arra  vonatkozik, amikor mi kérünk / utasítunk / parancsolunk a gyereknek és ő NEM-el  felel.
Szóval ahelyett,hogy azt mondanánk neki, hogy:
- Azt mondtam, hogy ( csináld meg ) !
- Neked kell ( megcsinálni ezt vagy  azt ) ! 
- Muszáj most...!  

Próbáljuk ki az alábbi varázsmondatokat:
- Számíthatok rád hogy....? 
- Gondolod, hogy sikerülne neked hogy...?       
- Készen állsz arra hogy....?  

Tegnap nem  volt alkalmam kipróbálni, de ma kifogom:) Szerintem  tényleg működhetnek és  azt  gondolom, hogy bármilyen korú gyereknél.

A gyerekek ....

Magam is  megdöbbenek  rajta, hogy milyen nagyok már, de nagyon  jó ez így, mint hogy az is jó, hogy van még egy kicsi, aki már nem is olyan kicsi ugye, de azért lehet vele még babázni.

Szóval most nagyon jó velük.  Van persze súrlódás közöttük és közöttünk ( mármint velük )  is, de nem számottevő,  mindig akad ilyen-olyan gond is,  de igyekszem nem nagyon kiakadni rajtuk, bár Gy. szerint így is mindig túlparázom a dolgokat.

Tegnap Márkó  a sulival  korcsolyázni volt, nekiment a palánknak ( nyilván ökörködtek) és  ma  éjjel nem aludt, úgy fájt a csuklója. Igen az, amit még két hónapig nem terhelhetett volna és vigyáznia kellett volna rá!

Reggelre be is dagadt,  borsóval  jegelte, aztán bekente Flectorral és be is fáslizta. Be van tojva, hogy műteni kell mert megint eltört.

Nem kizárt,  hisz hamarabb lekerült róla a gipsz, de nem tudok vele mit csinálni, nem tudom saját magától megvédeni a gyerekemet.

Neki  megtiltani azt, hogy mozogjon olyan, mintha megtiltanám, hogy levegőt vegyen.   Ha tényleg meg kell műteni, majd észbe kap. Mert ugye gipsszel is járt pingpongozni is,  de amióta nincs gipsze focizik, korizik és pingpongozik egyszerre, aikidózni is ment volna márciustól, de nyilván nem fog.

Amúgy okos, ügyes, jól tanul, a szobáját  viszont inkább nem fényképezném le, de azért néha ott is rendet rak és a cuccait is  kiviszi a szennyesbe ha szólok neki:) A fehérneműjét mindig kiviszi és szemetet sem gyűjtögeti!

Tiszta, ápolt, illatos, udvarias, ritkán morog, szóval egy szavam sem lehet!

Vióra is büszke vagyok, három hete növeszti a körmét, azaz nem rágja! Nagy szó mert  6 éves korától rágta, de most szépek a körmei, szóval vannak neki:) Tanulni  annyit tanul, amennyit nagyon muszáj, de az hogy matektanárhoz jár, nagyon jót tett neki ( és nekem is) a jegyei  és a kedve is jobb tőle ( nekem is ). Egy egyetemista lány foglalkozik vele hetente egyszer 80 percet 1000 Ft-ért -  nekem nagyon megéri!

Amúgy az én drága 12,5 évesem egy kelletlen kamasz, dackorszakban ( mindenre nemet mond kapásból ), akire azért  többnyire lehet számítani és ez nagyon-nagyon jó érzés. Persze ha kérek tőle valamit, akkor egyszerre lehetőleg csak egy dolgot mondjak és ellenőrizzem, hogy megcsinálta -e, mert azonnal elfelejti! Ha két vagy három dolgot mondok, azt soha, de soha nem teljesíti, mert  képtelen  megjegyezni és odafigyelni ennyi dologra egyszerre.

Ez van. Ja és mintha már nem bőgne annyit, sokat keményedett ( dacos ugye ) , de ezt inkább nem is akarom elkiabálni... Hoppá, most hívott anyukám, hogy Viónak nem akartám megcsinálni a fogklinikán mindkét röntgent ( maszek fogorvos írta ugye a beutalót ),  de addig  szövegelt a gyerek, hogy csak megcsinálták neki:) Ilyen ügyes, talpraesett a lányom!

Leilusom is 9 éves lesz már a nyáron. Vannak még dühkitörései , de inkább csak ha fáradt. Vele még nem  gond a tanulás, ha biztatom nekifog, de nagyon igényli az egyszemélyes figyelmet. Nem engedi, hogy olyankor más is odajöjjön, zavarja, a beszéd, a zene, minden kivülről jövő inger ha tanulunk ( engem is ). Ha nagyon nem megy valami, akkor kiborul, de ez nem baj, mert ő legalább meg akarja tanulni a dolgokat. Verset könnyen és ügyesen tanul, sokkal könyebben mint a nagyok. A tánc, a mozgás neki is a mindene,  öröm nézni, ahogy  koncentrál  pl. aikidó edzésen, sosem lóg, figyel, alkalmazkodik, fegyelmezett.   Továbbra is iszonyú jó testvérek Flórával, de Vióval harcol. Mégis, ha kettesben vannak - együtt járnak haza a suliból- akkor azért  szót fogad neki:) Márkóra felnéz, szereti, de nincs különösebben közeli kapcsolat közöttük, nyilván sokat jelent a hét év korkülönbség és az, hogy  más neműek, bár sok dologban és  az izgágaságukban is nagyon hasonlítanak egymásra ( és rám).  

Flóra  5 éves és 3 hónapos, nagy máker, mert mindenki imádja:) Meglehetősen érézkeny  és el is van kapatva, de nem lehet nem szeretni, vagy nem figyelni rá. Egyfolytában jár a szája és csaknem folyékonyan olvas, egész hosszú szöveget is,  pl. féloldalas olvasmányokat a lányok régi olvasókönyveiből. Ha nem ismer egy szót megkérdezi, hogy mit jelent és meg is jegyzi. Ha ír, akkor is megkérdezi, hogy ez vagy az a magán- vagy mássalhangzó hosszú, vagy rövid  és azt is megjegyzi. A betűi azonban még sokszor elforognak, de már  főleg csak a nyomtatott "J" és az "S".

Mivel írni is magától tanul, így csak nyomtatottan  tud és ahogy épp ellesi. Gondolkoztam rajta, hogy vegyek-e egy  írott betűs munkafüzetet, hogy megtanuljon  rendesen írott betűkkel írni, de mivel bal kezes vagyok, ő meg jobb, tartok tőle, hogy rosszul  tanulná meg tőlem, hogy hogy is kanyarítjuk szabályosan, az elvárt módon a betűket , így inkább ebbe nem folyok bele, bár ijesztően sok idő van még 2016. szeptemberéig, mire iskolába megy, szóval nem tudom, hogy mi a rosszabb, hogy ha így rögzülnek a betűk, vagy ha én tanítom meg pontatlanul?

Szerintem  számolni is  jól  tud, bár nem  tudom, hogy  milyen is ennyi idősen az átlagos számolási készség mert összead és kivon  huszas számkörben és már a kezét sem nagyon használja ehhez. 

Az oviban is megcsinálták róla a szokásos  féléves értékelést és a DIFER tesztet  is,  amiben minden területen kimagaslóan jól teljesít, egy két dologban  van csak a "korosztályának megfelelő" szinten. Pl. meredek padon nem megy fel túl magabiztosan, vagy a konfliktusait nem  feltétlenül   jól kezeli ( megsértődik, elvonul), vagy az ok-okozati  következtetésekben, aminek a kérdései állítólag még egy felnőttön is kifognak.  

Szóval Flóra is ügyes és szerencsére amíg ovis, addig  egészen biztosan annak is érezheti magát, de az iskolától tartok, mert egyátalán  nem biztos, hogy a nagy szájával, érzékeny lelkével és a penge éles eszével oda is "elég jó" lesz.

Szokás szerint

semmi "egetrengető"  nem  volt a hétvégén, de örültünk  szép időnek,  sétáltunk jó nagyokat és  voltam  futni is, befejeztem a  könyvem, ami kicsit nagyon  lapos  volt és már nem is  bántam, hogy vége,  van belőle még egy, de annyira nem  hívogat.
Furcsán vagyok,  itt fáj- ott fáj,  a derekam, a vállam, a fejem, nem  tudom, hogy mi  van és azt sem, hogy mihez lenne kedvem,  vagyis ez nem igaz, jó lenne két hét valahol másutt a nyárban. Igen, azzal  most egészen elégedett lennék:)

A nap süt, a madarak csiripelnek,

Leila és Vió otthon van  síszüneten és lampionokat gyárt,   de jó, hogy nem látom, hogy mit hagynak maguk után:) 

A fagyasztóból vettem ki töltöttkáposztát,  így lesz ebédjük is, az más kérdés,  hogy nem rajonganak érte. 

Márkó suliban, Flóra oviban. 

Tegnap Gy. elhozta anyutól a  jelmezeiket is, Leila és a kicsi is  szalvéta hercegnő lesz, nem kell zebrát  fabrikálnom és ennek nagyon örülök!

Tegnap végre kipottyant Flóra két hete nagyon mozgó foga is, de fogalma sincs, hogy mikor, így el is hagyta az oviban, vagy lenyelte - reggel még meg volt! 

Szerencsére a fogtündér jó fej és így is hozott neki ajándékot,  gondosan elrejtett az éjjeli  szekrényre tett könyvek közé egy százast:)   

A fa elfogyott és kapni sem lehet csak vizeset, így marad a gázfűtés és a csendes imák mormolása, hogy már ne legyen túl sokáig hideg, mert rámegy  a gatyánk is a gázra, vagy ha az épp nem is, a kerítésre és a nyaralásra rakosgatott pénz egy része biztosan... 

Továbbra is  számolgatunk, hogy  mi lenne az olcsóbb a jövőre nézve, még több fát venni, amit nem tudunk hová tenni, vagy beruházni egy még modernebb gázkazánra (kondenzációs)?  Gy. majd eldönti. 

Ma megnyitották az Erzsébet Pályázatot (a nagycsaládosat) is, lehet  pályázgatni, hajrá! 

Tegnap kiderült, hogy mégis lesz cafeteriánk, ki is töltöttem az igénylést, a br. 200 e Ft- ra, ami  nettó kb. 147 e Ft-ot jelent a 35,7%-os Áfa miatt. Iskolakezdési utalványban és  vendéglátásban kértem SZÉP kártyára, ami azért jó mert szálláshely  fizetésére is  fel lehet használni.     

Íme minden  szép és  jó és a szokásos módon bonyolult, zajlik az élet ahogy kell, csak azt nem  tudom, hogy mikor jutunk el nagybevásárolni, mert a hűtő már majdnem  üres ...

mérlegelés kérdése

Reggel miközben  a hivatalba bicikliztem azon gondolkodtam, hogy vajon jobb lenne-e a kedvem, ha egy konditerembe tekernék, de aztán megbeszéltem magammal, hogy nem, akkor is ilyen pocsék lenne, így nincs mit tenni, rá kell fogni a télre és a hidegre a dolgot, mert semmi okom rá, hogy ilyen semmilyen legyek - azaz  nem kellett volna reggel ráállnom arra a rohadt mérlegre - .

Otthon maradt a szemüvegem.

Legszívesebben  sírnék. 

Fogalmam sincs, hogy hogy élem túl ezt a mai napot, most még látom amit írok, fél szemmel, jó messziről hunyorogva, de elég reszketegek a betűk.

Nyilván  nem  fogok egy nyomtatványt sem kitölteni az ügyfelek helyett, mert  a lakcímkártyákon annyira pici betűk vannak mint a bolhapiszok. 

Olyan hülye vagyok, hogy  így megszívattam magam, de persze nem véletlen,  mert hajnalban, amíg rákötöttem magam a "masinára" tépőzárat  varrtam  Flóra  rózsaszín usánkájára, amiről elhagyta az egyik csatot.

Eltartott vagy egy őrán át a dolog,  de csupán azért, mert  még szemüvegben  sem  tudtam  befűzni a tűbe. Hosszú perceken át szenvedtem vele, mire sikerült és aztán meg nyilván nem tettem vissza a táskámba a szemüveget. Amúgy hol lehet tűbefűzőt kapni? Van olyan még egyátalán? 

Amikor kislány  voltam,  a nagymamám mindig velem  fűzette be a tűt,  de ő akkor már jóval elmúlt hatvan én meg csak 42 vagyok és nagyon szomorú, mert otthon hagytam a szemüvegem...

És mikor akartam  elmenni vásárolni magamnak munka után? Ma! De ez nyilván nem lesz így, mert még azt sem  látom, hogy mikor megy a busz hazafelé...

Nincs nekem erre időm!

Szóval  úgy alakult, hogy a hétvégén  napi  3x1 órát kellett ülnöm a géppel a franciaágyon. 

Mivel  öt napig  van nálunk a masina,  a munkanapokon  csak reggel és este jutok  majd hozzá.

De ez a tétlenségre kárhoztatás borzasztó! 

Mit csináltam közben? Olvastam, aludtam, tévéztem, de ennyit? 

Nem vagyok én ehhez hozzászokva! 

Fogalmam sincs, hogy használ-e, de majd pénteken kiderül, amikor visszamérjük magunkat. Az  viszont  biztos, hogy a pajzsmirigy kezelést most nem vállalom be, mert nincs hozzá kitartásom. Úgyis  várom a szövettan eredményét és  az  dönti el a továbbiakat.

Amúgy, hogy mit érzek eddig? Felgyorsult az anyagcserém az biztos,  hatalmas hülyeségeket álmodok  továbbra is, még vadabbakat mint eddig és tele vagyok energiával is, de lehet hogy csak a sok kényszerpihenő miatt:) A hétvégén annyi volt csak, hogy szombaton és  vasárnap is hatalmasakat sétáltunk, Vió hangja elment a hétvégén, de már visszajött, Flóra ma reggel elolvasott egy kis mesekönyvet magától, magának és nagyon örült neki - már egész folyékonyan olvas-, Leilus ügyesen megtanulta a hétvégén a verset, Márkó pedig megint hamarabb hazajött a jégdiszkóból,  mert nem  jön be neki annyira a dolog:)  Apróságok, de nekünk így jó:)

Ahogy Flóra látja

Anya  biorezonanciás kezelésen ül az ágyán... 

A biokaland I. fejezet

Tegnap voltunk a bioenergetikusnál.  A mérés  nem  tart sokáig, a kiértékelés és magának az eljárásnak az  ismertetése  viszont  elég sok időt vett igénybe. 

Ha olvastátok a cikket, akkor  abban is  benne van, hogy a bennünk élő bacikat, vírusokat, parazitákat, gombákat lehet kiszűrni  ezzel a méréssel,  amik egy bizonyos szintig normál tartományban vannak még a szervezetünkben,  de utána már mindenféle  csúnya  betegségeket  okoznak, tünetekkel  vagy anélkül.

A gép így megmutatja az immunrendszerünk állapotát és a hasznos baktériumok szintjét is.

Az állapotfelmérést követően  pedig lehet kölcsönözni egy gépet, amivel ki lehet irtani a sok  csúnyaságot a szervezetünkből. A gépet  a bioenergetikus  beprogramozza a részünkre és  a gombákat- vírusokat- bacikat a nekik való programmal kell iratni.

A programok ahány annyiféle, időben is -  a leghosszabb 61 perces, az enyémek közül, de azt majdcsak egyszer kell lefuttatni.  

Azt, hogy hogyan mutatja, mutathatja ki ez a bizonyos műszer (olyan mint egy mini EKG ) ezeket  a "parazitákat" arra van egy teljesen  elfogadható, ésszerű, logikus magyarázat,  de nekem  túl műszaki az egész ahhoz hogy elmagyarázzam.

Az állapotfelméréssel  viszont kiderült, hogy  bennem   pontosan  22 "mindenféle" él a normál tartomány fölött. Gy-ban alig van valami, de pl. meg lett annak a magyarázata is, hogy mitől  fáj az ínye, holott se a fogröntgen, se az  ultrahang, se a fogorvos nem talált rá magyarázatot. Viszont elszaporodott a szervezetében  egy  bizonyos baci ami azt okozhatja és fogínysorvadást is, így ha kiírtjuk, megoldódhat a baja. 

Az én pajzsmirigy  alulműködésem is kezelhető, a candidákat meg ki lehet irtani és a fejfájásra, szédülésre is talált okot a gép.  

A lényeg, hogy  azért hihető a számomra  ez az egész, azaz hogy működhet a dolog, mert  pl. a kolléganőmnél ugyanez a gép és ember alig talált valamit  és persze amíg  ott ültünk,  addig is adták  az emberek egymásnak a kilincset.

 No már most mibe is kerül ez nekünk? 

Állapotfelmérés és konzultáció 2500 Ft/fő és ott ültünk  két óra hosszát.

A beprogramozott gép kölcsönzése akkuval 1000 Ft / nap ( nem kér kauciót )

5 napos kúrák javasoltak. Lehet, hogy mindkettőnk "bajai  illetve programjai " beleférnek egy gépbe, ha nem, akkor az miattam van, de akkor is csak a két gépért és az állapotfelmérését összesen 15.000 Ft-ot fizetünk. A kúra után három napot kell pihentetni a szervezetet és  utána visszamérjük, hogy  használt-e a kezelés vagyis a "kártevőirtás". 

Ez a férfi egy elhivatott mérnökember, aki a saját családja  sorsán  segítve jutott el  ehhez a gyógyításhoz és tényleg azon van, hogy jobbítsa az emberek életét. Amikor egy ilyen nagy tudású emberrel ülök szemben mindig nagyon kicsinek és tudatlannak érzem magam, emellett össze is zavarodtam, mert pl. nálam  kifejezetten sok volt a egy bizonyos penészgomba, amire a teljes kiőrlésű lisztből készült  ételek és a müzli  révén tehettem szert.   De volt  olyan  penészgomba is, amit meg a gyümölcsöktől szereztem, szóval elég nehéz  kitalálni, hogy  hogy egyen jól az ember ahhoz, hogy jól legyen?

Tudom, hogy egy kicsit zavaros lett az egész írás,  de túl sok infó van még a fejemben. A gépért még ma este megyünk el, szóval tapasztalataim a kezelésről majd csak ez után lesznek. A pajzsmirigyet hosszabban  kell kezelni,  de ha ezzel megúsznám a műtétet, rendbe jönne a hormonrendszerem, javulna a memóriám és lecsúsznának rólam ezek a borzasztó kilók, hát akkor nekem nagyon megérné!

Érdekesség: bárhová, azaz bármelyik oldalra megyek ezzel a vizsgálattal kapcsolatosan -mármint weboldalra-, mindenütt el akarnak adni valamit pluszban. lúgosítót, még több vizsgálatot, csomagokat...

No már most, ez a mérnökember nem akar eladni semmit, csak magát a szolgáltatást és még weboldala sincs. Semmi hókuszpókusz vagy körítés, csak a ránézésre egyszerű kis masina és az  emberek, akik egymásnak adják a kilincset.

Menekültek megint

Tegnap  amikor hazaértem  nagy ruhaválogatásba kezdtem, mert azt mesélte a polgárőr barátunk, hogy valamelyik nap olyan  kisgyerekek voltak  a menekültek  között, akinek nem  volt még kabátjuk sem és kénytelenek voltak rájuk  pólókat adni, többet  húztak egymás tetejére, hogy ne fagyjon szét a kis testük. 

MEGSZAKAD A SZÍVEM! 

Sírni  tudnék, ha arra  gondolok, hogy ez a sok szerencsétlen kisgyerek  zokszó nélkül  gyalogol a szüleivel  a hidegben, átázva, átfagyva, nyakig sárosan  kilométereken át. Erdőkben vagy utak mentén töltik az éjszakát, összebújva mint a kisállatok és hol az eső esik rájuk, hol a hó. 

És hová vezet az útjuk? Sehová! 

Nincsenek érvényes papírjaik! 

Menekült státuszt nem kaphatnak, mert ahonnan érkeznek ott nincs háború! 

Mi a sorsuk? 

Azokat, akik szabálysértő módon lépik át a határt, 24 órán keresztül a határrendészet fogdájában tartják. Mintegy 86 százalékuk kér menedékjogot, és őket átirányítják az ország különböző befogadó állomásaira, de azok száma, akik megkapják a menekült státust, nagyon alacsony. Akik nem kérnek menedékjogot, azok ellen vádat emelhetnek illegális határátlépés miatt, és kitoloncolhatják őket. Akik nem kapják meg a menedékjogot, azokat az eljárás  lefolytatását követően, azaz  kb. 30 nap után kiutasítják az országból.  

Ha megismétlik az illegális határátlépést és elfogják őket, akkor azonnal ki lesznek toloncolva.  Az idegenrendészeti eljárás menete : ITT

Így összeszedtünk  a lányokkal egy csomó  kabátot, pulóvert,  kiscsizmát, nagyobb csizmát, cipőt, sapkát, sálat, zoknikat csupa olyasmit, amik  majd meleget adhatnak  egy- egy aprócska  vándornak.

Olyan reménytelen ez az egész helyzet és nem akar megoldódni sehogy sem, mert a menekültek, akik a kilátástalan sorsuk elől menekülnek, többnyire Koszovóból,  csak jönnek és jönnek  és jönnek. 

A többiek, akik háborús  övezetekből érkeznek, vagy politikai  üldöztetés elől menekülnek be az Unióba a zöldhatáron át, nem csak kérhetnek, de kaphatnak is menedéket. A koszovóiak helyzetére viszont határozottan nem ez a tömeges elvándorlás  a megoldás! 

Különösen reménytelen a koszovói romák helyzete, mert ők már ott is  főleg táborokban éltek és a semmiből tartanak a semmibe.
Sajnos még menekült és menekült között is óriási különbségek vannak, mert sokuk  jól öltözött és jól szervezett úton érkezik a zöldhatárhoz, de sokuknak csak rongyok és gyalog megtett száz kilométerek jutnak... Kabát nélkül.

Olvassátok el a cikket és nézzétek meg a galériában képeket! TE, ÉN, MI is lehetnénk, nagyon nem mások mint mi,  a reménytelenségből  menekülnének a reménybe. Keresik az ÚJ, a JOBB világot, munkát, iskolát, megélhetést, csak nekik  ehhez  az útkereséshez nincsenek papírjaik.

A Délmagyar cikke, sok- sok képpel a galériában - a menekült áradatról 

és  Koszovó helyzete most  - azaz, hogy miért jönnek el.

Sorsok:- Asadullah (23 é afgán fiú ) 
 -Darius egykor 15 é gyermek menekült

Biorezonancia

Holnap  elmegyünk Gy-val egy bioenergetikushoz biorezonancia mérésre.
Ezen  az oldalon sok érdekességet olvashat róla, akit érdekel a dolog :ITT. Mi  természetesen  itt Szegeden  megyünk el, még se tudásom, se tapasztalatom nincs az egésszel kapcsolatosan, de a kolléganőm volt nála és nagyon pozitív érzésekkel jött másnap dolgozni és én is megoldást remélek a folyton éhes seregnyi  candida   gombámra, illetve a pajzsmirigy gondomra is.Gy-nak a gyomorfekélyére is  jó hatással lehet a kezelés.
Na majd meglátjuk, mesélek ha lesz miről:) 

Szülőin

voltunk tegnap, a gyerekeink rendben vannak, örülünk,  osztálykirándulás 3 nap 22 ezer   és ez nem is dárga, ennek nem annyira örülünk, de a gyereknek jó lesz, szóval hurrá!

Abszurdisztánban

nincs abban semmi furcsa, hogy  egy februári  vasárnap délután határsértő "turistacsoportok' ballagnak gyerekekkel a határ menti falu főutcáján.

Abszurdisztánban a telefonáló abszurdisztáni polgárnak is csak annyit mond a határőrség ügyeletese, hogy majd megpróbál küldeni valakit. Kedves tőle, bár nem lenne rossz ha jönne értük egy autó legalább, hogy a gyerekek ne gyalogoljanak újabb több tíz  kilométert a városig.

Bár nincs ebben semmi csoda, hisz Abszurdisztánba nemrég egy egész koszovói falu is besétált a zöldhatáron  mind a háromszáz főjével, polgármesterestől.

Csak azt nem értem, még így abszurdisztáni lakosként sem, hogy mi a fenének van itt egyátalán határ, határátkelő, határőrség? Azaz tudom, rájöttem! A határátkelőhely azért kell, hogy az akinek van útlevele az bejöhessen vele száraz lábbal a betonozott úton, sőt kötelező matricás autópályán  az országba! 

A  többiek meg, akik anélkül jönnek, kénytelenek a sárban dagonyázni, de úgy is ideérnek:)  Ennyi.

A gyerekeket, a gyerekeket viszont nagyon sajnálom és az anyákat, akiknek meg kell hozni azt a döntést, hogy nekivágnak velük az ezer kilométereknek, mi mást tehetnének? Nekivágnak, mert  megy az egész  család, a rokonság, a falu...

Nem gondolnám, hogy ők kevésbé szeretik a gyerekeiket, mint mi abszurdisztániak. 

Mégis úgy tűnik, hogy itt ez nem sokakat zavar, pedig szívfájdító az a sok kicsi battyogó, csomagos  gyerek, még ha csak "átutazóban" járnak is itt, hisz még  ők a migránsok is olyan abszurdnak  tartják Abszurdisztánt, hogy eszükbe sem jutna maradni.  

HVG http://hvg.hu/itthon/20150129_Felzorgettek_ejjel_ott_alltak_ket_gyerekk

Ma még annyit sem csináltam mint tegnap ...

Rémesen  szürke vagyok.
Mosás, főzés, takarítás, tanulás a gyerekekkel, vasalás ... Nem  tudom, hogy ha a városban élnénk lett volna- e több? Mondjuk igen, elmentem volna valahova, ahová nem azért nem mentem, mert itt lakom, hanem mert ott dolgozom ahol. Most tök jó, unalmas az életem és én ennek örülök, miközben nézem,hogy Gy. szárítja a lányok haját, miután meg is mosta. Nem borzasztó? Nem, basszus, nem, tényleg gáz vagyok... Mi lett belőlem?