A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történelem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történelem. Összes bejegyzés megjelenítése

Pusztinai tornácos ház

a kép forrása: Pataki János: Csángók - az elfelejtett magyarok, Székelykönyv 2oo8

Krakkói hangulatok

A Wawel egy nyári reggel a Visztuláról

Az apostolok a Péter-Pál templom előtt s az András-templom



















Mickiewicz Ádám piactéri, Posztócsarnok előtti szobra egy ködös őszi nap, a háttérben a Mária-bazilika tornyai


Fehér házikó



Van egy kicsi házikó.
Fehér fala ragyogó,
Oda jártunk te meg én,
Boldogságunk idején.

Minden kis zug visszahív,
Semmit sem feled a szív.
De a boldog ifjúság
Nem jön vissza soha már.

Mégis újra elmegyünk,
Emlékeket keresünk.
S feltűnik a régi nyár,
És egy vidám ifjú pár.

Az a kicsi házikó
Most is olyan ragyogó,
Nekem egyet jelent már,
Ez a ház, s az ifjúság.

Mégis újra elmegyünk,
Emlékeket keresünk.
S feltűnik a régi nyár,
És egy vidám ifjú pár.

Az a kicsi házikó
Most is olyan ragyogó,
Nekem egyet jelent már,
Az a ház, s az ifjúság.

A kapucínusok szt. Istvánnak szentelt temploma Pozsonyban

a Vármegyeház-téren áll. Az egyhajós torony nélküli egyszerű barokk-templom a XVIII. sz. elején épült a várfal mellett. (A prédikáló kapucínusok már a XVII. század végétől megtelepedtek a városban.) A főbejárat fölötti fülkében a szent király szobra Brandl Antaltól. A mellékoltárokon Assissi Ferenc és páduai Antal képét a pozsonyi Donner-tanítvány, Rosier Antal festette. A főoltár képét, melyen a király a koronájával a Szűzanya oltalmába ajánlja Magyarországot, egy kapucínus barát, Udalricus festette, és alsó részén Pozsony is látható a várral. 
/Vö.: sk.wiki; a (tér)képek rákattintással nagyíthatók


Isten éltessen!












  a legnagyobb öröm,

  ha boldognak tudhatunk


  és a sok kincset a szálló

  idő egyre csak halmozza

Tanulság

(számos évtized után)

Mert bárhol állsz, a világ közepén,
a te világod legközepén állasz:
a lét a kérdés és te vagy a válasz,
a világ: ők, és csak te vagy: az én.

Okot keres, indokot vár az elme:
a mindenség, a társadalmi rend
formál kívülről, amíg odabent
készülsz eszmékre, tettre, szerelemre.

A célunk: szépség, jóság, értelem;
az ellenségünk az embertelenség,
fegyverzetünk a méltóság, a szentség,
hogy mi legyünk úrrá az életen.

És amikor majd betelt az idő
úgy léphessünk az időtlen örökbe,
hogy példánk példaképen örökölve
maradjon meg, mint éltető erő.

Akinek immár nincs határsorompó
lét és öröklét közt, ki félelem
nélkül éli a tett s a szerelem
gyönyörűségét, tudja: nincs múlandó

s kellő szavakkal tanító lehet
(jogosítják a sokkalandú évek)
és tanúsíthatja: az emberélet
erkölcsi példa, szépség, szeretet.

Hegedüs Géza verse, 1984

Toshiyuki Enoki Amor fati c., kissé klimtes képe, 2ooo:

 

Radnóti Miklós: Levél a hitveshez

A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szivemben nappal ujra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány.

Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél ujra,
kamaszkorom kútjába visszahullva

féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, – remélem ujra
s az éber lét útjára visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
csak messze vagy! Túl három vad határon.
S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
A csókjainkról élesebb az emlék;

csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázórajok húznak el felettem;
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát,

s országok útjait; bíbor parázson,
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2 x 2 józansága hull rám.
Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,
1944. augusztus-szeptember

Búcsúzik a lovacska


...
ordast meghatna, embert soha
gazdátlanul itt ül a téboly
...
soha nem old el végzetemtől
szerelmem, irtózatom
emlék, se ábránd
óvásra szívem ereje kevés
a törvény kemény
e pörben
aludtvér kokárda a szám

...
Nagy László 1963-ban megjelent verséből a fönti sorok. A teljes vers itt: Irodalom-birodalom

Valkűrök tánca - merényletkísérlet Hitler ellen 1944 július 20-án



Über allen Gipfeln
/ A hegy fölött hallgat
Ist Ruh,
/ a menny.
In allen Wipfeln
/ Alig egy sóhaj
Spürest du
/ ha lebben
Kaum einen Hauch;
/ a lombok közt fent.
Die Vögelein schweigen im Walde.
/ Elcsitult az erdei madárka.
Warte nur, balde
/ Várj sorodra,
Ruhest du auch.
/ s te is pihensz.

Goethe's Wandrers Nachtlied
/ A vándor éji dala - ford. sat
- a fönti címre kattintva több más fordítása is olvasható a versnek:
Tóth Á., Kosztolányi, Móricz, Szabó L., Weöres, Tandori...

Debrecen

Hun Kinca fotója


Debrecenbe kéne menni,
Pulykakakast kéne venni.
Megállj kocsis lyukas a kas!
Kiugrik a pulykakakas!


Debrecenben csoda esett:
Két kis kakas összeveszett!
Én a kakasod nem bánom,
Csak az enyémet sajnálom.









Őszi reggel a Nagyerdőben - Dávid Zoli képe

A világ legszebb parlamentje

Az Országház a Halász-bástyáról.
A közbeeső torony a budai parton a Szilágyi Dezső téri, 1892-6 közt Pecz Samu tervei alapján épült neogót ref. templomé.
A képért köszönet B. Zsófiának.

Szent Borbála katedrálisa Kuttenbergben































Domenico Ghirlandaio 1473 körül festett képe


és a bányászok védőszentjének szobra Ajkán


Borbála még a jó halál,
a kohászok, a tüzérek, várak, erődök védőszentje is, akit pálmaággal, toronnyal, kehellyel, könyvvel szoktak ábrázolni.

/Vö.: wiki

Kassa - az igazságos Mátyás király emlékére emelt Jakab-palota


a főállomás és a Fő utca közti kis park szélén a Malom-árok hídja mellett - vö.: Kassa műemlékeiről: w.Felvidék.ma/ - nem említik itt, hogy a német- és magyargyűlölő hazug Benes is szentségtelenítette jelenlétével ezt az épületet '45-ben, amikor a más népeket jogaiktól megfosztó és tömeggyilkos programjukat hozták - sötét bronztábla emlékeztet erre is az épület falán.

Valamikor a Hernád folyt el mellette, ma csak egy mélyút zúg annak helyén betonvályúban.











A Fő utcán van egy újabb szobor is a város címerével - a képen mögötte a Szt. Erzsébet-dóm: