Évekkel ezelőtt ajándékba kaptam Bálinttól egy tésztanyújtó/tésztakészítő
gépet. Amolyan régi, kézzel hajható típust. Első dolgom volt papókámnak
megmutatni, mert nincs még egy olyan ember aki ennyire ismerné ezeket a
szerkezeteket és számomra ő a kézi-tésztakészítő gépek nagy javítómestere! Ha
van egy problémás tésztanyújtó, azt ő biztosan helyre tudja pofozni.
Gyerekkoromban minden nyarat a nagyszüleimnél töltöttem, és gyakran szegődtem nagyapám mellé a
műhelybe, ahol tésztanyújtót bütykölt. Mindig nagy szakértelemmel és szenvedéllyel átszellemülve magyarázta, hogyan kell bánni tésztakészítő géppel, mire
kell odafigyelni. Mindig mondogatta nekem, hogy a háziasszonyok gyakran rontják el
a saját gépüket, mert túllisztezik a tésztát, vagy beolajozzák, belisztezik a nyújtót… vagy
ne adj’ Isten használat után elmosogatják. A mai napig állítja, hogy ez szörnyű vétség, hazavágjuk vele a gépünket! :)
Szerintem nincs még egy olyan ember, aki ennyit tudna a tésztanyújtó gépekről mesélni. Legalábbis az én ismeretségemben nincs!
♥
Amikor a nagyiéknál töltöttem a szünidőt, gyakran engem
is bevontak a munkába. Így történhetett meg, hogy annyi minden mellett a házi-tészta készítés rejtelmeit is a nagyszüleimtől tanultam. Tésztakészítésnél mindenkinek megvan a maga feladata. Míg papó gondosan
előkészíti a terepet, mama összeállítja a tésztát. Fél kilogramm finomliszthez 5 darab
tojás.
A mai napig elvarázsol, ahogy mama gyúrja a tésztát, mert
minden mozdulatából érződik a tapasztalat!
Míg az egyikük hajtja a gépet, a
másik a tésztát adagolja, vagy éppen óvatosan kihúzza a gép alól, hogy az ne
ráncolódjon össze.
A nyújtás fázisa után kezdődött az én
szerepem. Mama a hosszú darabokra nyújtott tésztaszeletet óvatosan a karomra
terítette és szaladhattam be vele a vendégszobába. Némelyik szelet bizony megvolt majdnem 1,5 méter hosszú is... vagy én voltam kicsi és csak ezért tűnt hatalmasnak?!
Odabent már korábban
megvetettük az ágyat abroszokkal és ide terítettem le a kinyújtott tésztát
szikkadni. Amikor az ágy már telis-tele volt szikkadó tésztacsíkokkal, akkor a legelőször letett darabokat hordhattam
vissza a konyhába és kezdődhetett a szeletelés.
Készült széles- és cérnametélt, kockatészta és a túlszikkadt tésztacsíkokat hagytuk megszáradni, később összetörtük és abból lett a lapatytészta. (lebbencs/csuszatészta) Szeletelés után apránként visszahordtuk a tésztát és óvatosan az ágyra hintettük száradni. 1-2 nap száradás után mama óvatos mozdulatokkal, selyempapírral
bélelt papírdobozba szedte a tésztát és felkerült a kamrapolcra felhasználásig.
Rengeteg tésztát készítettünk együtt. Előre spájzoltunk azokra az időszakokra,
amikor a kerti teendők miatt nincs ideje az embernek „tésztázni”, de annál jobb
érzés elővenni a száraztésztát és valami finomat készíteni belőle.
Bár manapság már sokkal egyszerűbb boltban vásárolni a
tésztát, (gyakran teszem ezt én is) mégis inkább a házi tészta mellett teszem le a voksom, nem csak
azért mert finomabb, hanem mert kedves emlékeim fűződnek hozzá. :)
Ennek örömére pedig tegnap tésztáztam én is egy kicsikét!
♥♥♥