2015. szeptember 21., hétfő

Nészajándék

 Drága barátnőm szombaton férjhez megy. A jeles esemény alkalmából szerettem volna valami maradandóbb ajándékot alkotni. Keresztszemes technikával hímeztem neki egy monokróm képet, amit végül egy saját kezűleg újrahasznosított képkeretbe tettem.

Ezúton is sok boldogságot kívánok! ♥ 


2015. szeptember 16., szerda

Mostanában

Mostanában rengeteg elfoglaltságom van...
szerencsére! 

Bevallom gyakran úgy érzem semmire sincs elég időm. Néha csak fáradtan lesek ki a fejemből, esténként pedig szó szerint bedőlök az ágyba, pedig annyi mindent szeretnék csinálni! Kis füzetemben listába szedve  sorakoznak a tervek, teendők, amikből néha-néha sikerül kipipálni egyet-kettőt, de cserébe felkerülnek rá újabb feladatok. Aki jól ismer az most biztosan bólogat és egyet ért velem, hogy gyakran hagyja el a számat a következő mondat; "úgy szeretném végre utolérni magamat!!!" Aztán persze egy kis morgolódás után mindig rájövök, hogy ez lehetetlen és talán jól is van ez így, mert mindig van mit csinálni és sosem fog el a "mit kezdjek magammal" érzés! 

Amikor ilyen rohanósak a napok nagy a csend itt a blogon is és kicsit lelkiismeret furdalásom támad, hogy egy épkézláb posztot sem sikerül produkálnom nektek. Pedig tudom, hogy többen vártok már rá! ♥ 

Most egy jó nagy adag aprócseprő dolog gyűlt össze.. Ha megengeditek, most totál összefüggéstelenül egy jó nagy adag képes posztban rátok zúdítanám az egészet!:)

 Lássuk mi a helyzet mostanában!

Szépen lassan megszokjuk az új otthonunkat, vagy inkább megtanuljuk otthon érezni magunkat.


Apránként az ősz is beférkőzik a lakásba.



Ha már hűvösebbek a napok (jó tudom, most pont nem) akkor mindenképp sütök valami finomat.
Például ilyen rozsos-zsömit.  

A receptért katt > ide


Hétvégente kihasználjuk a jó időt. Legutóbb például "új helyek felfedezése" keretén belül egy kis kirándulós piacozás volt a program a barátokkal. Ragyogó napsütés, gyerkőcök, beszélgetés, séta, zsákmányszerzés... Köszönjük! :)





Volt egy olyan napom, amikor reggeltől estig csak szappant öntöttem. Mivel már nagyon régen főztem szappant és azt a maradékot is lelkesen elosztogattam vészesen kifogytak a készleteink. De olyan szinten, hogy szégyengyalázat, már tusfürdőt kellett vásárolnom. Aztán persze a szappanhoz szokott bőrömnél elindult a lavina, már kellett a testápoló is. :( Szerencsére néhány napja azonban ráakadtam 3 db szappanra, amit eldugtam végszükség esetére. Megmentette az életünket! :) Addig kitart, ameddig a mostani öntés beérik. Az az igazság, hogy a háziszappanjaim nélkül már el sem tudnám képzelni az életünket. A saját az igazi, mert jöhet akármilyen csodaszerként emlegetett kencefice, a sajátunknál semmi sem tartja jobban karban a bőrünket.

Készült kávészappan, hogy ne teljen el majd nap koffein nélkül! :)


Még augusztus végén történt, hogy meglátogattuk Bettust a Csipkerózsablog háziasszonyát. A tőle kapott kecsketejért hatalmas köszönet, mert így készülhetett sok-sok kecsketejes szappan! :) 





 Kakaóvajjal és vörösagyaggal felturbózva :)



Az elmúlt időszakban több titkos projekten is dolgozgattam. Sajnos van amit hanyagságomból fakadóan nem tudok megmutatni, mert elfelejtettem lefotózni, de van amit később megmutatok. Egyenlőre még nem szabad beszélnem róla, majd csak miután célba ért! 



Legyen elég ennyi, remélhetőleg hamarosan újra jelentkezem! :)

2015. szeptember 8., kedd

Hibás porcelánok új élete

Bolházásaim során gyakran hazahozok magammal olyan porcelánt is, aminek van egy kis defektje.
Filléres apróságokról beszélek, amikben láttam még egy kis fantáziát, így 50 Ft-ért kár lett volna otthagyni a kicsorbult rózsás bögrét, vagy a lepattant 150 Ft-os szószos tálat.

Gondoltam tároláshoz vagy dekorációnak, kis-virághoz cserépburkolónak biztosan jók lesznek! 


Most viszont új szerepben tetszeleghetnek a sérült kis porcelánok, mer megmaradt, félig leégett gyertyákat olvasztottam fel és öntöttem beléjük.

Korábbi írásomat a gyertyaöntésről > ide < kattintva találjátok!





2015. szeptember 6., vasárnap

Fotónapló - Kirándulás

Kellett egy kis csend, egy kis nyugalom. 

Rég voltunk már "induljunk el aztán majd kikötünk valahol" kiránduláson. Csomagoltam egy kis elemózsiát, innivalót, felkaptuk a fényképezőgépet és útnak indultunk. Konkrét tervünk nem volt, max csak annyi, hogy menjünk Északnak,.. mondjuk Vác felé aztán majd kikötünk valahol.

Persze útközben mint mindig most is sokat beszélgettünk, felfedeztünk olyan helyeket, ahova érdemes lesz visszatérni. Szobnál kompra szálltunk és utána egy kicsit megpihentünk a Duna parton. A nap sütött, a szél pedig iszonyatosan fújt, csak úgy verte a partra a hullámokat, de valahol mégis megnyugtatóan és fejkiszellőztetően jó volt!