Ezt minden évben megteszi, csak először még én vágtam rá a jégcsapokat, aztán közösen, most már szinte semmi dolgom nincs vele. Csak a szemlélődés, fotózgatás, karácsonyi égők előszedése (ja bocs, az nem is az én dolgom.)
Mostanában nem tudok ellenállni a kötött és a horgolt játékoknak. Az egész két éve kezdődött, amikor megcsináltam az első kötött nyulat. Pedig tényleg de tényleg nem vagyok egy nagy kötő. Aztán ott folytatódott, hogy megláttam az Anne Claire Petit termékeket. És aztán egyenes út vezetett oda, hogy én legyek a magyar forgalmazó. Most már bevallhatom, nagyon izgultam, hogy a magyar közönség hogy fogadja ezt a játék stílust. De nem kellett csalódnom a hazai kismamákban, a szemekben ugyanaz az elérzékenyülés, mint anno az enyémben. Úgyhogy köszönöm a bíztatás, és sok-sok vásárlást, és csak így tovább :)
Van amikor a kreatív kezek nem működnek. Így történt ez nemrég, amikor a Mezőgazdasági Múzeum vasárnapi gyerekprogramján termésekből lehetett figurákat készíteni. Amikor a második felismerhetetlen bárányt gyártottam, ingerülten néztem körül, és láttam meg gyermekeim apját széles mosollyal az arcán és ezzel a tökéletes kis madárral a kezében.
Sok sok séta után végre találtunk nem kevés isteni finom trombita gombát. Mindezt az Őrségben egy verőfényes őszi hétvégén sok gyerek és kedves barátok társaságában.
Bejegyzések
Megjegyzések
