Ne halat adj néki
Én csak segítséget kértem,
Nem mérlegeltem, mi a tét,
Nem fontoltam, mit gondoltok rólam
(-rajtam múlik ez a lét-)
Jézust idézted fennkölten,
S míg ˝halászni˝ tanulok,
Kikapcsolják majd a villanyt
(-bűnhődni ezzel még nem fogok-)
Akármilyen átkos, szemét,
Cinikus és rossz vagyok,
Tudálékos tanítóktól
Tanulni én nem tudok!
Az vessen rám első követ,
Ki bűnt soha nem vétkezett,
Verjetek meg! Köpjetek le!
(-ha hiányzik egy ékezet-)
Nem akarom, s nem is kérem,
Hogy engem megértsetek,
Lökjetek el, ha én vagyok az,
Ki kilóg közületek…
Nem tudom, mért születtem így
Bár születtem volna halva
Kevesebb lenne gondotok
(-a bűn tárgya az alma?-)
Nem élek példás, hívő életet,
Szemetekben én vagyok az ármány,
Ám legyen. Hisz´ minden családnak
Kell egy fekete bárány…
Mondtad: a betegségek intő Jelek,
Bűneink tükrös példabeszéde
Azért küldi a Sors őket,
Hogy okuljunk belőle
Én, mióta eszem tudom,
Ritkán voltam egészséges,
Ezek szerint selejt voltam?
(-akkor is, ha csak hétéves?-)
És egy rákos csecsemő?
Mit követhetett el ő?
Vagy isten ily módon szelektálja,
Hogy ki jogosult e világra?
Kérdezted, hogy Ki Vagyok Én
Ismerjem meg magamat!
(Te sem tudtad, ilyen büszkén,
Míg át nem mosták agyadat!)
Szerepet játszok? Hamis vagyok?
Nézz körül a világon:
Van kinek már ˝nem kell a pénz˝,
Eléldegél imákon…
Azt hiszed, hogy irigy vagyok?
Ne hidd, csupán bölcsebb lettem,
Látod, egy-két hegyibeszéd,
S szegényből -hopp!- gazdag lettem!
Gazdagít a tapasztalat,
S bár nem fogtam ki a nagy halat,
Kölykeimnek jut még azért
Hó végén is néhány falat.
Szerencsém, hogy kínjaimon
Röhögni még úgy is tudok,
Hogy diplomával, munka mellett,
Csuda módon csóró vagyok!
(Eger, 2004.)
|