a kép legnagyobb ereje a címe ;) a többi mulandó...

Szia!
Olvastam a beszélgetést és mivel említve vagyok, talán nem trollkodás ha beszállok.
Azt gondolom ez az oldal kicsit többről kell szóljon, mint a face, nem mintha ott ne lennének remek fotók, akár e fórumot is meghaladó minőségben. De a kettőnek azért alapvetően más a felhasználói csoportja, és a használat célja. Továbbá azt gondolom, ez a konkrét fotó sem rossz, de kisebb technikai felkészültség után, ezt 100 túristából legalább 60 meglövi ugyan így. Azaz nem találom, miért értékelném többre az átlagnál, mi az ami miatt ez egyedi, érdekes, ami miatt megmutatnám másnak is? Szerintem nem attól tucatfotó valami, mert ezerszer lefotózták már, - ilyen alapon már semmit nem szabadna lefotózni - hanem attól, hogy ha ugyanolyan mint az ezerből 900.
Az nem lehet kifogás, hogy sajnos ekkor, meg ekkor jártam ott éppen. Aki egy kicsit többet elsajátít a fotózásból, mint az átlag utazó, és aki szép fotókat akar klszíteni, annak meg kell hoznia az áldozatot. Mire gondolok? Fel kell kelni korán, vissza kell menni később, körbe kell járni többször, megkeresve a legjobb helyet stb. Ez nem csak az épületfotóra igaz, hanem szinte minden kategóriára, persze más-más szempontrendszerek működhetnek más-más kategóriákban. Egy igazán igényes feltöltés esetén pl. itt a két szélső függőleges torzulást legalább ki kellett volna húzni, már ez megkülönböztette volna az átlag kattintástól a képet. Továbbá nagyon fontos a türelem. Nem kell minden élesen sikrült fotót feltölteni, mert az egy minimum követelmény.
Ne érts félre ez nem arról szól, hogy én minden esetben tudom ezt a szempontrendszert teljesíteni, és most osztom az észt, sokkal inkább arról, hogy én is próbálok ennek megfelelni, és a fórumtól, azaz tőletek azt remélem, várom, hogy véleményeitekkel tereljetek a helyes irányba.
Nekem az a tapasztalatom, hogy minél nagyobb a szenvedély, annál több lesz a befektetett idő/munka és aztán lesz eredmény.
Itt már kevesen vagyunk, mert a ma elterjedt, komfortos értékrendek kerülik az őszinte kritika gyakorlását és annak elfogadását. Épp azért beszüljük meg egymást méginkább, mert kevesen vagyunk.
Üdv:
Józsi

Én szóltam! Nem egy népszerű műfaj. A hozzászólásokat olvasva el kell mondanom, hogy a többieknek is tökéletesen igaza van! A kulcs a középútban van elrejtve! Ugyanis két különböző szemléletről van szó! Józsefék kizárólag fotográfus, azaz alkotói elvárásokkal közelítik meg a témát...és végeredményben ez valóban a helyes irány, maga a cél! Az odavezető útban tér el a véleményünk. Hogy célba érjünk, ahhoz először el kell indulni - az alapokról, vagyis a startról! Nem lehet csak és kizárólag részleteket fényképezni. Mennyi értelme van annak, ha életben egyszer jutsz el pl Tahiföldre ahol egy színes buddhista templomot fotózol úgy, hogy otthon csak egy csigalépcsőt, kilincset, vagy ablakkeretet tudsz megmutatni belőle (maga a templom pedig elveszett), mert azok érdekes részletek voltak? Ebből aztán senki nem fogja megismerni magát a templomot csúcsos süvegével, rikító színeivel. Az épület fotózás a mesterséges építmények portréja is lehetne. Készül először egy egészalakos szemből, hogy meglegyen az "emberünk" a jövő számára, ez dokumentarista szemléletet kíván. Készítesz egyet "profilból", azaz oldalról is, ugyanazzal a céllal, majd utána váltasz át fejben fotóművésszé és kezded el keresni a részleteket, érdekességeket! Ahhoz, hogy profi fotósként vagy művészként legyen érdekes vagy izgalmas tartalmad, ahhoz legyen fényképészként alapképed is arról, hogy egyáltalán miről van szó, mi a fotózás alanya. Sejtelmes tartalom például embereknél kizárólag a szem fotózása. Szép és érzelmes tükre a személyiségnek! De egy ilyen fotózás nem csak arról szól, hogy a fotóművész "leveszi" a szemet, aztán kész, mindenki mehet az útjára, nem tudjuk kihez tartozik az a szem. Hanem készít mellette, vele párhuzamosan fej/mellkas/egészalakos képet is. Komplett munkát, pl 30 fotóból álló sorozattal. Kredit híján ide csak 1 vagy 2 fotót tudunk ebből fizikailag feltölteni. Most választhatunk, hogy melyik legyen az? Meg szeretnénk mutatni egy épület szépségét, hogy a többiek is láthassák, mert nem mindenki tud anyagi vagy más okokból oda elkirándulni, így lehet örömük egy ismeretlen város ismeretlen épületében (Én is többnyire ezt a megoldást választom közösségben, szerintem helyesen, mégha alacsony ponttal is jár), Vagy valóban művészkedek és az egyedi fotók közül töltök fel egy homlokzati részletet érdekes fény-árnyék játékkal - Na ezzel aztán semmit nem adok a nézőnek, mert ilyen homlokzat bárhol bármihez tartozhat a Pireneusoktól a Maláj félszigetig. Szóval összetett, komplex dolog az épületfotózás ami egyszerre több szemléletet kíván, de mindent feltölteni nem lehet. Csak művészi szemléletű alkotást készíteni egy épületről standard fotók nélkül értelmetlen pazarlás lenne. Igaz, hogy a végén a cél mégis az! A sorozatból a legjobb fotód mindenképpen egy egyedi, különleges alkotásnak kell lennie.

Szia! Kettőnkön kívül kevesen becsülik sokra az épület fotókat. Úgy vettem észre valahol fekete bárány a téma, mert gyakran túrista fotóként alulértékelve szokták kezelni. Nem is nagyon töltenek fel épületet az értékelendők közé. Valamiért a madárka-bogárka természet-makrók érthetőbbek sokak számára, így azokkal több szerencséje van annak aki pontot szeretne. (Én le is szoktam a természetfotók értékeléséről a századik méhecske/gólya/róka/ésŐzik-e után - a kreativitás, valamint a témából eredő művészi, vagy társadalomra hasznos gondolatok hiánya miatt) Nos az épület fotók tartalma számomra ennél több közölni valót tartalmaz. Először is ugyanúgy szépen ki kell tudni fotózni, mint bármi más műfaj gyermekét, tehát ez sem alávalóbb egy kabócánál! Igaz, hogy az épület nem repül el, van idő elemezni a helyszínen és beállításokkal kísérletezgetni. Ugyanez elmondható akkor egy portrénál vagy tárgyfotónál is. Nagy figyelem, pontosság, térérzék kell a különböző geometriai részletek és az üvegfelületek miatt. Egy róka nem tükröződik, így a fényt sem veri vissza, és a testének a bemélyedéseit sem kell annyira pontosan visszaadni egy képen, mint az épület apró ablakait. A fotó technikai hátteréhez tartozik még a pontos fókusz, a helyes mélységélesség. Nagyon finom részleteket kell visszaadni nagy távolságból is. Ugyanez igaz a színek tisztaságára. Vagy a kövek naturális szépségét, vagy a festett felületek árnyalatait kell élethűen visszaadni azoknak a nézőknek, akik nem tudtak jelen lenni, így a Te fotódra tudnak csak támaszkodni! Máris van egy pont, miért van értéke az épületfotóknak. Egyrészt ismeretterjesztő, másrészt dokumentációs jellegű. Tehát itt kötelező a hibátlan minőség, amihez viszon nagy tapasztalat és magabiztos elméleti tudás kell! Másodlagos, hogy most az épület egy érdekesebb részletét ragadom ki, vagy egészben jelenítem meg. A minőségi szemlélet után jön a kevésbé kézzelfogható tartalmi rész. Az épületek az emberi fejlődés mutatói. Egy korszak, ideológia, társadalmi állapot, technikai fejlettség, vagy gazdagsági teljesítmény tanúja. Ez pedig a második hasznos értéke az épületfotózásnak. Utána következik konkrétan az adott épületre vonatkozó jellemzők! Milyen vonalai vannak, milyen díszítéseket alkalmaztak, mennyire harmónikusak az elemek egymással külön és egészében is a teljes épülettel. Mennyire illeszkedik a környezetébe? Mennyire esztétikus vagy mennyire funkcionális? Ezeket mennyire sikerült megvalósítani, vannak-e és milyen mértékben hiányosságok? Mennyire időtálló, a jelennek vagy a jövő számára is tervezték? Sok-sok kérdés után sok-sok választ ad egy jól sikerült fotó az érdeklődő számára, így ezt nevezhetjük a harmadik hasznának is! A kompozíció minden fenti szempontból hánytalanul sikerült. Amit meg akartál mutatni ebből az épületből, azt precízen megvalósítottad. Mind a minőség, mind a tartalom hibátlan. Egyéni megítélés, hogy nekem szűk a fotó, mert teljes épületet szeretek megmutatni a nézőnek. Mindössze azért, mert aki megnézi a képet, az többségében még nem látta az épületet. Most egy részlet még nem mond nekem semmit, abból még nem fogom tudni, hogy templom vagy könyvtár, esetleg vasútállomás vagy színház, stb. Ugyanígy a teljes alakját és a környezetét sem. De ez nem baj, mert kellenek a részletek! Ahhoz pedig tökéletes.

Egy kis ízelítő, hogy miről beszélek.
Ezek is java rész épületfotók, épületrészletek.
Tudom persze mit fogsz mondeni, igen ez a minőség számomra is fényévekre van, de ettől még imádom ezeket a képeket és nagyon sokat lehet tanulni belőlük.
https://500px.com/p/ines_maria?view=photos

Egyetértek: az épület önmagában kreatív, de itt nem az épületet kell értékelnem, hanem a fotót, és az nem elég, ha a fotón maga az épület tetszetős, hisz azt nem a fotós hozta létre. Ezért kell valami kis plusz: nézőpont, fények, egyedi pillanat, különleges perspektíva stb., amit a fotós tesz hozzá és lesz ezáltal egy olyan kép, ami egyedi. Ez az, ami itt hiányzik.

Szia!
Azt kell mondjam nem lett jó. Néztem kicsiben, nagyban, hátha felfedezek valami érdekességet benne, de sajna nem sikerült. Nem tudom hogyan lehetett volna jobban megcsinálni, talán sehogy, más témát kell választani.

Szia!
Egy épületfotót látok, kreativitás nélkül, bár pontos szerkesztéssel. Szerintem itt a lényeget maga az épület díszítése adja, a fotó ehhez nem tudott semmi pluszt hozátenni. Épp a precízitásara törekvés miatt a perspektíva torzulást kijavítottam volna, a szenzorkoszt kiszedni egy pillanat műve az utómunka során. A fények szintén kissé unalmasak.
Üdv:
Józsi