Tetszik a póz, a fények, csak a jobb oldalát megvágnám kicsit.

Stúdióban aktot fotózni az egyik legnehezebb feladat. És nem azért, mert nehéz lenne a megtanulni a helyes beállításokat, hanem észrevenni, meglátni nehéz, hogy az aktuális modellnek, milyen fény áll jól. Mivel szemünk nem szokta meg a mesterséges irányított fény okozta látványt, ezért hajlamosak vagyunk újdonsága okán máris jónak, különlegesnek ítélni egy ilyen témájú fotót. Pedig az ördög a részletekben van ezúttal is.
Két oldali a megvilágítás, de az arcon csak egy oldalra jutott elég fény, ezáltal az orr és a kézfej lett a leghangsúlyosabb, ami mondjuk ki, nem előnyös. Az egyik szem becsillanása és a másik teljes sötétségben maradása szintén disszonaciát szül. A tricepsz megfeszülése a támasz miatt teljesen természetes, de egyben eláll a kar vonalától, érdemes nem teljes súllyal rátámaszkodni a kézre. A jobb lábat annyival kijjebb hajlíttattam volna, hogy a lábfej ne a térdből nőjön ki. A bal lábszár is kiesett a fénytartományból, így erős fekete folt keletkezett rajta. Apróságnak, szőrszálhasogatásnak tűnhetnek ezek a dolgok, de stúdiókörülmények közt nagyon fontosak. Szerintem. Mindazonáltal a póz jó és a megvilágítás is izgalmas lehet némi tudatossággal.
QQ