BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
ELFELEJTETT JELSZÓ
KATEGÓRIÁK
-
KATEGÓRIA: portré
ELŐZŐ KÉP
| | egyéb
KÖVETKEZŐ KÉP
  • Feltöltve:
    2012. május 15. 21:38
poszter előtt....

 

A képek értékeléséhez és az értékelések
teljes szövegének elolvasásához be kell lépnie!

BELÉPÉS

Ha még nincs felhasználóneve, akkor regisztráljon egyet.

2012. május 16. | 09:23 | Álomfejtő

Ez a képed már amott' is nagyon tetszett... és tényleg vibrál közöttük a levegő.
Eszméletlenül érzékeny vagyok itt a szereplők egymáshoz való viszonyára,
nekem a fény itt mást mesél
(mintha lenne némi hangtalan vádaskodás, szemrehányás a figyelem irányába....)
maga a FÉNY pedig már az Utazót ringatja - és nem érzem a közösségét az itt maradókkal...

R.János válasza:
Kössünk kompromisszumot!..:)))
A "baj" csak az, hogy igen jól látod a dolgokat...
"Eszméletlenül érzékeny vagyok itt a szereplők egymáshoz való viszonyára,
nekem a fény itt mást mesél
(mintha lenne némi hangtalan vádaskodás, szemrehányás a figyelem irányába....)"
Bizony, bizony...egy temetésen (földi életünk összefoglalójaként) hangtalan vádak lengik körül a teret...sajnálat, értetlenkedés, a miértek, és hogyanok nyílt vagy burkolt, nonkonformista vagy beletörődő, igaz és igaznak mutatkozó hit és reménykedés kérdőjelei, néma hangjai vegyülnek az elismerés, pletykák, a kibeszélés, az ítélkezés suttogásaival...
A "poszter" elválasztja a Fényt a jelenlévőktől...bár fénye megvilágítja az arcokat jelenléte természetellenesnek hat, mert -ahogy nagyon szépen fogalmazod- "maga a FÉNY pedig már az Utazót ringatja - és nem érzem a közösségét az itt maradókkal..."
Ha sikerült feszültséget teremteni a képben, akkor szándékom szerint ezt pontosan ennek a Fénynek és a még ittlévők kapcsolatából származtatnám, mert akaratlanul is magamra/magunkra gondolok, amikor felteszem a kérdést: vajon nekem/nekünk milyen a viszonyom/viszonyunk ezzel a Fénnyel? Mennyire természetes, mennyire természetellenes...vajon a poszter mesterkélt fénye lenne ez, vagy a Fény a poszter mögött van...?
Nagyon szépen köszönöm a gondolataidat!
Üdv.János

2012. május 15. | 21:54 | Zoran_2

Nagyon komoly, szigorú tekintetek, csak úgy cikázik a pillantás. Kettő oda ... egy meg vissza (ránk). Érdekes, nem mindennapi kidolgozás.
Zoran

R.János válasza:
Köszönöm Zoran!
Ez is a temetésen készült...ebben a korban már mindinkább a másvilágról jön a fény, ami megvilágítja az arcokat...azokét is akik mernek a fény felé nézni, de talán mégjobban azt, aki nem néz szembe vele, aki "megpróbálja elfordítani a fejét"....
J.