Oda vagyok-meg vissza. Kíválóan sugárzik a fotóból a gondoskodás érzése, amit címnek választottál és ez a kidolgozás...Szeretem. Grat! :)

Szia!

Ezt a képet nem ilyen kemény, erős kontraszttal és utómunkával tudnám elképzelni, hanem egy lágyabb, finomabb, "törékenyebb" kivitelezéssel.
A szerkesztés, a téma jó:)

Az utómunka sztem erős kicsit. Főleg a nagy rádiuszú élesítés miatt a konturok nagyon hangsulyos kontrasztot kaptak. Az alapkép aranyos, utómunka nem jön be. De ez relcsi.

Óvón...mint anya a gyermekét, mint erős férfikéz a nőt...mennyi asszociáció, pedig ez "csak" egy kiskacsa :))
A kép tele van erővel és puhasággal, szeretettel és nyugalommal...tetszik az utómunka, a kacsa ezüst csőre és ahogy a szeme csillan: "ugye irigykedtek, mi?" :))
És jó, hogy már megint belefért a négyzetbe :DDD
Üdvözlettel! Pilipár

Nézegetem már egy ideje a moderálandó értékelések kapcsán és mindig valami olyasmi motoszkált a fejemben, hogy nagyon lapos.
Most már azt is tudom miért érzem így:
túl nagy rádiuszú unsharp maszk + a rárakott réteg miatt.

Hogy ez mennyire problémás, az nyilván mindenkinek más és máshogy jön le, engem egy kicsit azért zavar, hogy nincs térbelisége (és ezt sajnos a főtéma árnyékainak hiánya is erősíti).

Szia,

Ez igazából már nem is fénykép, hanem egy fénykép átalakítása rajzzá. Fénykép az alapja, nyilván.

Nem szoktam pontozni általában (persze volt kivétel), ha egy sokkal-sokkal gyakorlottabb fényképész képét látom, mint én vagyok.
Ráadásul a fotóutómunkában sem kispályásások. :-)

Nézegettem a képet és azon gondolkodtam: vajon miért nem jön le nekem igazán az a hangulat, amit a kép témája és a címe sugall.
Azt hiszem nálam ennek több oka van:
Az erős kontrasztok miatt a kép sokkal több hidegséget, merevséget sugároz, mint amit szerintem kellene.
Kicsit le és kicsúszott a kéz, ezért aztán nem tudja a látvány visszaadni a óvó kéztartás ölelését.
A kézfej erős részletezettsége elviszi a szememet és olyanon kezdek gondolkodni, aminek semmi köze a kép témájához. (jé, milyen szőrős a keze!)
A kép felső részében a szürke ruházatból nem derül ki, hogy abban ember van. Nincs semmi gyűrődése a ruhának, semmi életszerüsége.

Azt gondolom a téma hálás, a megvalósítás érdekes de bőven van rajta mit javítani.

Sok sikert a jövőben a hasonló fotófeldolgozásokhoz, szerintem van mit keresgélni ebben a stílusban is.

Üdv
Gabi

Különleges rendkívül tetszik a gondoskodás képi megfogalmazása ,az utómunka kifejezetten erősíti a mondanivalót a kicsi állatot ahogyan ,amilyen óvatosan fogja a nagy erős kéz igazán kifejező, persze elfogultságom is lehet de akkor is tetszik, és a fény a szemében és még a szerkesztésben is főhelyre került, remek lett
gratulálok

Gyönyörű. Lenyűgöző. Lelke van... Fantasztikusak ezek a tónusok. És most olyan jól esett ezt a képet meglátni..... Kicsi tás egy naaagy marokban. És kicsi tás mosolyog....

Csak gratulálni tudok. Ez is egy igazi lélekfotó...