A Fotózz!hu üzemeltetői a pontozási időszak során az összes pályázati képet azonos (közepes) súlyú 3 ponttal végigpontozzák a súlyozott átlag reális eredménye érdekében.

Nagyon megtetszett a kép. A kiírásban foglalt szempontok alapján félig-meddig tudatos elvárásoktól vezérelve böngésztem a pályamunkákat, és ezen akadt meg a szemem: ez az!

Hosszasan szemlélve a képet, azt hiszem, sikerült meghatároznom, hogy miért.

Szín, tónus: nem akar bombasztikus színek kavalkádjával és effektekkel elkápráztatni a kép (ahogy más technikai megoldásokkal sem); hagy figyelni. A köd ugyancsak nem a sejtelmesség öncélú felvillantásának eszköze, hanem olyan szerencsés körülmény, amely a hétköznapi hangulatot új aspektusban segít bemutatni.

Helyszín: nem csak a kép szerzője kötődik a helyhez, szemmel láthatólag sokak által nap mint nap bejárt útvonalat látunk, amelyhez a helyiek közül sok mindenkit fűz valamilyen viszony. Magukra ismerhetnek, még ha nem magukat látják is.

Akció: talán nem véletlen, hogy épp ezt a jelenetet kapta el a fotós; gyaníthatóan tudta, hogy mit kell az adott időpontban keresnie, hiszen valószínűleg maga is rendszeresen megfordul itt. Természetesen, otthonosan mozgó emberek csoportja, kutyával, biciklikkel.

Vágás: a képméretből gondolom, hogy nagyobból vágta; mutatni szeretne a jelenetből és a hídból is. Személy szerint szűkebbre vágnám: fent kicsivel a pillér felett, jobb oldalt pedig az első függőleges kötélpártól jobbra. Számomra így, a kevesebb egybefüggő szürke ég jóvoltából, az előtér sötét árnyalataitól a háttér szürkéi felé tartó átmenet jobban erősíti az alakok mozgásának érzetét, és a jobb felső sarokba kerülő madár is szinte a csoport részévé válik.

Gratulálok a képhez. Olyan fotó, amely valóban a lakóhelyhez való kötődést mutatja be, és nem csak a sajátját.

Nagyon szép, pont meghitt embermennyiség, a madár persze a lényeg, de igazából nem csak az, hanem az EGYÜTT levés. szürke és fekete, tél, hideg, varjú, és mégis van benne valami érezhető melegség, meghittség, legalábbis számomra. jó ez.

Hello!
A pályázaton nekem a harmadik helyezett:)
Tetszik ez a nézőpont, hogy ff és bár a ködtől "fakóbb", mégis mindez csak hozzátesz a hangulathoz... emlékeket idéz... elhiszem, hogy tényleg egy ismerős hely megörökítése... állandó mozgással, nyüzsgéssel... emberek jönnek, mennek, tesznek vesznek... zajlik az élet.
Olyan valós, tényleg egy életérzés.
A madár bereppenése, pedig megerősíti a megállított pillanat erejét, amint széttárt szárnyakkal különlegesebbé varázsolja a világot, megmutatva, hogy ahol élünk, nem csak a miénk...
Talán alul lehetne kicsit több tér, de nem vészes.
Főleg a hangulata az, ami megfog, és nekem ez most pont elég.
Grat!

bár a környezet és a körülmények azt sugallnák, hogy ez az a hely, ahová a madár sem jár, csak ember merészkedik erre, egy madár szerencsére erre mégis rácáfol
hatásosabb lenne szerintem a kép egy emberrel valahol ott távolabb az elvesző homályban (ködben), de nyilván akkor meg madár nem lenne rajta, úgyhogy jó ez így, ahogy van
grt
üdv

Ez a kép már maga berepülő madár miatt is megérne egy misét, de nem egyedül szerepel rajta. Nagyon szépen fokozza a sejtelmes hangulatot a fekete-fehér témaválasztás. Az emberek úgy hatnak, mintha az ismeretlenbe vonulnának, ahova átvisz egy híd... de utána? Mi van ott a másik oldalon? És ez a madár is odarepül, akit sikerült elcsípni az exponálás során? De biztos, hogy az emberek onnan visszatérnek, hiszen a kép előterében lévő csapat már visszafelé tart... és ez megnyugtató...
Hatásos kép.

Üdvözlettel,

Norbi