Nem gondoltam, hogy itt látom viszont álmomat. Amit írok "erősen" szubjektív lesz. Amikor elhagytam szülőföldemet, és az addig ismeretlen honvágy olyan erővel szállt meg, hogy tehetetlen voltam vele szemben, egy éjszaka csodálatos álmot láttam, aminek érzelmi töltete olyan erős volt, hogy sokáig csak könnyekkel küszködve meséltem róla, valahányszor csak szóba került. Egy gyökeret láttam álmomban, mely gyökér síratta a kivágott fát, azaz gyermekét. Fájdalmát a görnyedten vonagló vonalaival fejezte ki. Soha nem volt rám forma ilyen hatással. Soha nem éreztem a forma lelkét. Addig a forma számomra egy keret volt csupán, ami az elmémhez, a rációhoz szólt. Egy edény volt csupán, ami arra várt, hogy megtöltsék tartalommal. Egy másodlagos, alárendelt szerep, melynek feladata, hogy kiszolgálja a lényeget, a tartalmat. De akkor, azon az éjszakán megtört a jég, és megértettem, jobban mondva: megéreztem, sőt, átéreztem, a forma lelkét, megtudhattam, hogy a forma kifejez, a forma beszél és érzelmekkel telített.
Szerettem volna valamiféle emléket állítani ennek a felismerésnek, de nem tudok festeni, fényképezni még úgyse, zenében nem tudom, hogy hogyan kell ilyesmit visszaadni, úgyhogy maradt az emlék.
És most, képeid között járva felfedeztem....Nem tudom, hogy Téged mi vezérelt akkor, amikor ezt a szép képet készítetted. De, ha én fotóztam volna, akkor nekem Arról mesélne, Aki élete céljának fia felnevelését tekintette. Aki a Földbe kapaszkodott, hogy megtarthassa élete értelmét: a látható fát. Ő (a gyökér) sokáig láthatatlan volt, csak tette dolgát, és csendben örvendett fia fejlődésének. A Föld "mocskát" éltető erővé alakította és ezzel e nemes anyaggal táplálta gyermekét. Az élet úgy hozta, hogy élete értelme elveszett. Ekkor kifordult a földből, és fájdalmának Laokón-formáival minden érzékeny lélek számára elmesélte sorsát. Ma is mesél, és nem tud megvígasztalódni, mert nem lehet pótolni fiatal hajtásokkal az elvesztett fiút.....Ezért érzem úgy, hogy az amúgy gyönyörű környezetben, élete tragédiáját meséli egy gyökér. (Vagy egy szülő? vagy egy társ? vagy egy barát? esetleg egy szülőföld?)
Nagyon hálás vagyok Valakinek, hogy kb. 30 évvel ezelőtt megállított Téged, és valamiért rávett arra, hogy megörökítsd ezt a látványt.
És, ahogy elnézem a fekete keretet, úgy érzem, hogy mi most megértettük egymást.
Szeretettel, János

Köszönöm a gyors választ,hála Neked,megint okosabb lettem valamivel.üdv apó2

Ha nem pontozható,nem pontozzuk,bár érdekes a téma,mégsem adja vissza olyan jó színvonalon a diról másolt kép,mintha digitális géppel készült volna,ezért valóban kár lenne lerontatni vele az átlagot..Cserébe árulj el nekem egyet:hogyan lehet diáról olyan digitális képetkészíteni,.amit,mint ezt is képernyőre lehet juttani.Van-e olyan szkenner,esetleg más szerkezet,amivel a dia digitális képpé alakítható.Nekem is vannak harmincéves diáim és rengeteg negatívom,amikről papírkép sosem készült,de jónéhány felvétel most is megállná a helyét.Én Orwo diára nem igen fotóztam,szerintem a Forte fordítós filmjei színhelyesebben adták vissza a témát,két Zorkíjjal,majd két Praktica MTL-5-tel fényképezgettem,idestova huszonhét éve már,amíg ki nem mentek a divatból,megjegyzem kitűnő állapotban van mindegyik.Nos,ha nem fárasztalak vele, néhány sorban kérem szíves tájékoztatásodat a fentiekről.Addig is üdv és jó témákat,apó2