A jelen legendája: Frankel

Előző cikkünkben a világ jelenlegi uralkodóiról olvashattatok: az veretlen brit Golden Horn és az USA csillaga, American Pharoah kontinensük legmagasabban jegyzett versenylovai, és utóbbit trénere az amerikai Frankel-nek nevezte. De ki is az a Frankel, és miért hozzá hasonlítják az Államok leghíresebb versenylovát?

Ez esetben nem képességbeli összehasonlításról van szó, hanem az arról, mit adott a két telivér az embereknek. Frankel a 2010-es évek elején a modern brit lóversenyzés etalonjává vált. Oly mértékben magasodott vetélytársai fölé, amilyet egy emberélet alatt csak kevésszer látni a világon.

Veretlennek lenni a legmagasabb szinten majdhogynem lehetetlen, ami már önmagában csodálatra méltó teljesítmény. 14 start az Európa legjobbjai ellen, 1400 métertől 2100 méterig, korosztályon belül és azon kívül: Frankel minden egyes versenyét megnyerte.

Az, hogy sikeres versenyló vált belőle, nem volt meglepetés. Az, hogy ennyire, már annál inkább. Igazi kékvérű révén (apja az elmúlt évek legsikeresebb fedezőménje, Galileo; anyja a híres Danehill családból származik) nem is félték elnevezni az ígéretes pejt a legendás Bobby Frankel-ről – ezzel is örök emléket állítva a Hall Of Fame (egyébként amerikai) trénernek.

A csapat, akik Frankelt a hódítás útjára készítették sem szenvedtek az ismeretlenségtől: Sir Henry Cecil-t a történelem egyik legnagyobb trénerének tartják. (Egy évvel a mén nyugdíjazása után, 2013 júniusában hunyt el.) „Ő a legkiválóbb ló, akim valaha volt, akit valaha láttam, és igazán meglepődnék, ha valaha lesz jobb is ” – állította a legendás idomár.

A tulajdonos és tenyésztő, Khalid Abdullah már a 80-as években sikeres futtatónak számított, és olyan versenyeket nyert, mint a Prix de l’Arc de Triomphe.

Tom Queally zsoké viszont a hírnevét legnagyobb részben Frankel-nek köszönheti. „Olyan, mint egy Ferrari Mini Morris-ok ellen.” - hasonlította össze egyszer ellenfeleivel a csodalovat.

Frankel tényleg egy csodája volt a brit lóversenyzésnek: bár szülőhazáját egyszer sem hagyta el, nem voltak „kíméletesek” vele az országon belül. A legnagyobb presztízsű versenyekben állt starthoz. Kétévesen már Gr1 győztesként várta a telet, háromévesen jöhetett is neki a 2000 Guineas – ahol lealázta az ellenfeleit. Start-cél győzelem, ami már a futam felénél eldőlt.

„A lovak értékelésével töltött 40 évem során ez volt a leglátványosabb teljesítmény, amit valaha láttam” – nyilatkozta Phil Smith, a formaértékelők fejese.

A Royal Ascot-on került először és utoljára közelébe egy ellenfél, mikor lovasa túl korán indította. Majd Goodwood-ban maradéktalanul bebizonyította: ő az ország legjobbja, mikor öt hosszal hagyta maga mögött az idősebb és ötszörös Gr1 bajnok Canford Cliffs-et. Ezután is sorra jöttek a királykategóriás győzelmek: négy, öt, hat, hét, tizenegy hosszal maradtak el mögötte azok a telivérek, akik szerencsétlenségükre Frankel idejében versenyeztek. Ők maguk is kiváló versenylovak voltak, de elbújni kényszerültek a turf királyának árnyékában.

60 év alatt Frankel az egyetlen, aki két- három- és négyévesen is bajnoknak választották meg a szezon végén. 2011 májusa után egyszer sem taszították le a trónról, mint a világ legmagasabbra értékelt versenylovát. A versenylovakat értékelő Timeform bizottságnál soha egy telivér sem kapott olyan magas osztályzatot (képességszámot), mint ő. 147-tel új rekordot állított.

És természetesen ki ne szeretne egy „darabot” a 100 millió fontra értékelt csodalóból? A versenypálya után a fedezőménként is uralkodói szerepet játszana? Meglehet, hiszen a világ legsikeresebb kancáit utaztatják az „angol királyhoz”, és az árverésekre bocsátott ivadékaiért milliókat kell kicsengetni. Frankel első csikói már tavaly elérték az aukciókat, közülük az egyik az ír Goffs-on 1,8 millió euróért cserélt gazdát. Legközelebb augusztus 15-én Franciaországban kerülnek reflektorfénybe első ivadékai, Arqana-ban. Az év végéig még Angliában, Írországban és az USA-ban vezetnek fel csikókat eladásra.