37 perces hátrányban már ki akart szállni, aztán megcsinálta a történelem első Giro-Tour dupláját

A L’Équipe két nappal az 1949-es Tour de France rajtja előtt címlapsztoriként hozta le a nagy hírt, majd így folytatták: „Nehéz elhinni, hogy ez a két nagyszerű bajnok, akik egymás ősi ellenfelei, beleegyeztek abba, hogy egymás oldalán, azonos mezben versenyezzenek, megosztozzanak az olasz nemzeti csapat tagjain, sőt, ha úgy adódik, még segítsék is egymást.”

Mi is sokszor, sokat írtunk a kerékpársport történetének egyik legmeghatározóbb rivalizálásáról, arról a párharcról, amely két táborra osztotta az olasz társadalmat. Gino Bartali, a hithű katolikus, a konzervatív Olaszország ikonja; Fausto Coppi, a karizmatikus, szabados életű (és tragikus sorsú) sztár, aki még a Vatikánt is magára haragította. Coppi lobbizott azért, hogy Bartalit kizárják a válogatottból, míg Bartali egyszer besurrant Coppi szobájába ellenfele sikerének titka után kutatva.

1949-re kettejük rivalizálása jócskán elmérgesedett, és mivel akkoriban a Touron még nemzeti csapatok versenyeztek, az olaszok csapatfőnöke, Alfredo Binda nehéz döntés előtt állt. Binda, aki saját pályafutása során Costante Girardengóval vívott legendás meccseket, tudta, hogy közös múltjuk ellenére mindkét bajnokra szükség van a Tour-csapatban.

Bartali volt a címvédő – aki 1948-as Tour-győzelmével kis túlzással egy polgárháborút akadályozott meg –, viszont a friss Giro-győztes Coppi – aki még sosem indult a Tour de France-on – volt akkoriban a világ legjobbja. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy az olaszok bármelyiküket is otthon hagyják, még úgy is, hogy csupán néhány hónappal korábban, a valkenburgi világbajnokságon nem voltak hajlandók beforogni egymásnak. Egyikük sem reagált a belga Alberic Schotte támadására, félve attól, hogy (győzelemhez) segítik a másikat, így inkább mindketten feladták a versenyt.

„Mindketten visszafordultunk, anélkül, hogy egy szót is szóltunk volna egymáshoz, és nem voltunk valami büszkék magunkra” – mondta Coppi arról a gyalázatos napról.

Binda nem kockáztathatott meg egy hasonló jelenetet a Touron, így februárban találkozóra hívta a két felet a Ligúr-tenger partján fekvő Chiavariba, hogy kicsikarjon egy "tűzszünetet": kikötötte, hogy csak akkor indulhatnak mindketten a francia körversenyen, ha kijelentik, nem mennek egymás ellen.

„A Chiavari-paktum... biztosíték egy második Valkenburg elkerülésére!” – örvendezett a L’Équipe, ám miután Coppi – a legenda szerint – egy komplett menüsort vert Bartalira a Girón (több mint 22 perccel nyert összetettben), a megállapodás felbomlott. Hetekkel a Tour előtt újabb találkozóra, újabb megállapodásra és sok-sok könyörgésre volt szükség ahhoz, hogy egyáltalán mindkét versenyző megjelenjen a párizsi rajtnál.

Coppinak és Bartalinak ugyanolyan rosszul kezdődött a Tour: a negyedik nap után már közel 18 perces hátránnyal álltak a francia Jacques Marinelli mögött. Aztán a Saint-Malóba vezető szakaszon Coppi bukásba keveredett, kerékpárja használhatatlanná vált, és várnia kellett a cserére. Mire Binda odaért hozzá, már el is engedte a versenyt.

„Haza akarok menni, a Touromnak már úgyis lőttek” – mondta állítólag Coppi. „Ezt el se kezdd!” – válaszolt Binda, akinek végül némi burkolt fenyegetéssel sikerült elérnie, hogy versenyzője továbbmenjen.

Coppi célba ért ugyan, de aznap este nagyon mélyre került. Már közel 37 perces hátrányban volt Marinellivel szemben, és Bartali is több mint 13 perccel előzte meg összetettben. Bizonytalannak tűnt, hogy rajthoz áll-e másnap, ezért az olasz csapat mentőakcióba kezdett.

„Közösen megpróbáltuk rávenni a folytatásra” – meséli az egykori csapattárs Ettore Milano a „Fallen Angel: The Passion of Fausto Coppi” c. életrajzi könyvben. „Körbeültük és meggyőztük arról, hogy menjen tovább.”

Sikerrel jártak. Három nappal később Coppi megszerezte első Tour-szakaszgyőzelmét, magabiztosan húzta be a La Rochelle-i 92 kilométeres egyéni időfutamot: minden ellenőrzőpontnál ő volt a leggyorsabb, és több mint 7 percet hozott Marinellin, Bartalin pedig hármat. Ezzel elkezdődött Coppi nagy felzárkózása.

Mire a mezőny az Alpok lábához ért, a 16. szakasz előtt Coppi a 10. helyen állt, de még mindig 14 perccel volt lemaradva a sárga trikótól, amit akkor már az olasz B válogatott versenyzője, Fiorenzo Magni viselt. A 9. Bartalitól csupán másfél perc választotta el.

A Cannes-ból Briançonba tartó szakaszon, ahol az Allost, a Vars-t és az Izoard-t kellett megmászni, Bartali és Coppi együtt ment el szökésbe. Persze a kölcsönös bizalmatlanság megmaradt köztük, és az Izoard-on felfelé mindketten visszavettek a tempóból, nehogy előnyhöz juttassák a másikat.

Binda ezen a ponton emlékeztette őket a megállapodásra, hangsúlyozva, hogy egy újabb Valkenburg milyen károsan hatna a megítélésükre. A páros hallgatott a főnökre, és együtt tekertek el a célig, sőt, kölcsönösen be is várták egymást, miután Coppi egy saras útszakaszon elcsúszott, Bartalinak pedig defektje volt. Végül Bartali – aki azon a napon töltötte be a 35-öt – nyerte a szakaszt és átvette a sárga trikót is. Ez már a harmadik alkalom volt, hogy győzelemmel ünnepelte a születésnapját a Touron.

Másnap a Montgenèvre, a Mont Cenis, az Iseran és a Petit-St-Bernard szerepelt a programban, és Coppi nagy napja következett. A két olasz klasszis ismét együtt támadott, és ugyan az Iserant leszámítva Bartali haladt át elsőként az összes hegyi hajrán, a Petit-St-Bernard lejtmenetében defektet kapott és később bukott is, így Coppi szólóban, ötperces előnnyel nyerte a szakaszt és levette riválisáról a sárga trikót.

Hogy vajon Binda és/vagy Bartali mondta-e Coppinak, hogy ne várjon a csapattársra, azóta sem világos. Az viszont tény, hogy Bartali nem tűnt kifejezetten boldognak a befutó után: „Az a lényeg, hogy Coppin van a trikó, nem? Én már kétszer nyertem Tourt. Ő még egyszer sem. Ma megkapta az esélyt.”

Miután Coppi valósággal megsemmisítette a mezőnyt az utolsó előtti napon rendezett 137 kilométeres (!) időfutamon, nem maradt kérdés: 7 percet vert az összetettben másodikként záró Bartalira (így közel 11 perc lett a végső különbség), és történelmi sikert ünnepelhetett Párizsban. 29 évesen, újoncként nyerte meg a világ legfontosabb versenyét, és első kerékpárosként teljesítette a Giro-Tour duplát, amit aztán három évvel később meg is ismételt. 2024-ben a 25 éves Tadej Pogačar lehet a nyolcadik, aki az örökébe lép.

„A dupla erős személyiséget, a kulcsfontosságú napokon pedig csúcsteljesítményt kíván” – mondja Raphaël Geminiani a Fallen Angelben.

Forrás: Cyclist