Forrás: MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁR 

                              Weöres Sándor

                                 Bóbita

                         6. kiadás, Móra, Bp. 1980.

                       (Copyright Weöres Sándor 1955)


----------

TARTALOM

Ha vihar jõ a magasból
Bújócska
Regélõ
Medve-nóta
Így meg úgy
Pletykázó asszonyok
Tavaszköszöntõ
Déli felhõk
Leány-mondóka a katicabogárhoz
Mély erdõn ibolya-virág
Fiúk, lányok
Épül az ország
Ha nap süt a rétre
Ha a világ rigó lenne
Túl, túl
Biztatás
Egy szép domb idekékül
Távolból
A liba pék
Csupa fehér
Kocsi és vonat
Építõk
A béka-király
Kis versek a szélrõl
Kánikula
Futózápor
Arany ágon ül a sármány
Paripám csodaszép pejkó
Forgós-ropogós
Füstös rajkók
A tündér
Buba éneke
Galagonya
Kergetõ
Altatódal
Csiribiri
Nádi csibe
Csali-mese
Falusi reggel
Haragosi
A kutya-tár
Vásár
Szüret után
Románc
Barangolók
Nyári este
A birka-iskola
Orbán
Suttog a fenyves
Száncsengõ
Hat kis vers
Napsugár a levegõben
Munka és béke

----------



HA VIHAR JÕ A MAGASBÓL


Ha vihar jõ a magasból,
Ne bocsáss el, kicsi bátyám.
Ha falomb közt telihold lép,
Kicsi néném, te vigyázz rám.

Falu végén van a házunk,
A bozótból ki se látszik,
De a cinke, ha leröppen,
Küszöbünkön vacsorázik.



BÚJÓCSKA


Keskeny út,
Széles út,
Kettõ közt egy csorba kút.
Ha benézel, jól vigyázz,
Rése száz és odva száz,
Ha sokáig kandikálsz,
Virradóra megtalálsz.

Kis dió,
Nagy dió,
Kettõ közt egy mogyoró.
Épült benn egy cifra ház,
Terme száz és tornya száz
Ha sokáig benne jársz,
Esztendõre megtalálsz.



REGÉLÕ


Három görbe legényke, róka rege róka,
Tojást lopott ebédre, róka rege róka,
Lett belõle rántotta, róka rege róka,
A kutya lerántotta, róka rege róka.

Egyik szidta gazdáját, róka rege róka,
Másik meg a fajtáját, róka rege róka,
Harmadik az ükapját, róka rege róka,
Hozzávágta kalapját, róka rege róka.



MEDVE-NÓTA


Kinn voltam a rengeteg erdõn,
Medvét láttam kúszni a lejtõn,
Tíz körömmel másztam a fára,
Megszökött a medve vacsorája.

Lompos medve brummogva ballag:
"Mászni könnyû ilyen fiatalnak,
Mennyi szégyen ér most vén-koromba,
Kulloghatok éhesen odumba."



ÍGY MEG ÚGY


Furcsa ember az irígy,
Torkán mérges a mirígy,
Egyszer úgy, egyszer így,
Az irígynek sohse higgy.

Furcsa ember a hazúg,
Nyelve csípõs, mint a lúg,
Egyszer így, egyszer úgy,
Hogy igazat sose tudj.



PLETYKÁZÓ ASSZONYOK


Juli néni, Kati néni
-- Letye -- petye -- lepetye! --
Üldögélnek a sarokba,
Jár a nyelvük, mint a rokka
-- Letye -- petye -- lepetye! --

Bárki inge, rokolyája
-- Letye -- petye -- lepetye! --
Lyukat vágnak közepébe,
Kitûzik a ház elébe
-- Letye -- petye -- lepetye! --



TAVASZKÖSZÖNTÕ


Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltünik a szél,
        Zsákban Benedek
        Hoz majd meleget,
Nincs több fázás, boldog, aki él.

Már közhírré szétdoboltatik:
Minden kislány férjhez adatik,
        Szõkék legelébb,
        Aztán feketék,
Végül barnák és a maradék.



DÉLI FELHÕK


Domb tövén, hol nyúl szalad,
S lyukat ás a róka:
Nyári fényben, napsütésben
Felhõt les Katóka.

Zöld fûszál az ajka közt,
Tenyerén az álla...
A vándorló felhõ-népet
Álmosan csodálja.

Elõl úszik Mog király,
Kétágú az orra,
Feje fölött koronája,
Mint a habos torta.

Fut mögötte a bolond
Szélesen nevetve,
Nagy púpjából szürke kígyó
Nyúlik az egekbe.

Törött kordén utazik
Egy kopasztott kánya,
S haját tépve Bogyóvére,
A király leánya.

És utánuk cifra ház
Gördül sok keréken,
Benn a cirkusz hercegnõje
Öltözködik éppen.

Száz ruháját, ékszerét
Odaadná szépen,
Csak egy hétig futkoshatna
Lenn a nyári réten.



LEÁNY-MONDÓKA A KATICABOGÁRHOZ


Pettyes Kata, bontsd ki
A szárnyad, a szárnyad :
Hol a malom, ahol õrlik
A tiszta buzámat?

Pettyes Kata, szállj, szállj
Toronyra, tetõre:
Hol a falu, hova visznek
Engem esküvõre?



MÉLY ERDÕN IBOLYA-VIRÁG


Mély erdõn
Ibolya-virág,
Elrejt jól
A boróka-ág.
Minek is rejt az az ág,
Gyere, tágas a világ,
Mély erdõn
Ibolya-virág.



FIÚK, LÁNYOK


Repülõt gyárt Jani, Feri,
Köszörül, kitalál.
Kicsi Kati nézegeti,
Ide áll, oda áll.
Sátrat épít Jani, Feri,
Kalapál, kiabál.
Kicsi Kata nézegeti,
Ide áll, oda áll.

Varrogat a Teri, Bözsi,
Jár a tû, a fonál.
Kicsi Laci nézegeti,
Ide áll, oda áll.
Fõzöget a Teri, Bözsi,
Van ebéd, tele tál.
Kicsi Laci beleszagol,
Ide áll, oda áll.



ÉPÜL AZ ORSZÁG

Sok új ház, mint kislányok sora:
Piros kendõ, habfehér ruha,
Ha felgyúlnak esti villanyok,
Rajtuk arany-koszorú ragyog.

Hegyen-völgyön robog a vasút,
Döng a vashíd, búg az alagút.
Fönn a légben száll a gépmadár,
Szárnyán csillog kényes napsugár.

Országszerte sok új gyár dörög,
Mint száz legény-csizma dübörög,
Tág világba, jövendõbe lép.
Buzgón épít jobb hazát a nép.



HA NAP SÜT A RÉTRE


Ha nap süt a rétre,
A rét közepére
Gyerünk, gyerekek, csapatostól.
Hozzuk ki a labdát,
Rakjunk güzü-csapdát,
Csattogjon a csillagos ostor.

És este a réten,
A rét közepében
Tündér-aranyakra találjunk.
S ha eljön az éjjel,
Az északi széllel
Oda járjon vissza az álmunk.



HA A VILÁG RIGÓ LENNE


Ha a világ rigó lenne,
Kötényemben õ fütyülne,
Éjjel-nappal szépen szólna,
Ha a világ rigó volna.

De ha a világ rigó lenne,
Kötényembe nem is férne,
Kötényem is honnan volna,
Ha egész világ rigó volna.



TÚL, TÚL


Túl, túl, messze túl,
Mi van a hegyen messze túl?
Hej, a hegyen messze túl
Lófej-széles ibolya virúl.

Túl, túl, messze túl,
Mi van az ibolyán messze túl?
Hej, az ibolyán messze túl
Jancsi mosogat, Kati az úr.



BIZTATÁS


Hét-pupu zivatar,
Felássuk a kertet.
Ki dolgozni nem akar,
Gyümölcsöt se nyelhet.

Hét-karu zivatar,
Felmossuk a konyhát.
Ki dolgozni nem akar,
Meghúzzuk a kontyát.

Hét-fejü zivatar,
Tanuljuk a leckét.
Ki tanulni nem akar,
Vegyen más fejecskét.



EGY SZÉP DOMB IDE-KÉKÜL


Egy szép domb
Ide-kékül
Lágy hajnali fényben,
Hûsölni és
Jóllakni
Ottan lehet nékem.

Fényes kert
Almát terem,
Tarka, mint az élet,
Ott az apa
És anya
Hét gyerekkel élhet.

Domb-lejtõn
Kelet felõl
Csupa szilva, szõlõ,
Édes-piros
Szép gyümölcs
Napsütésben megnõ.



TÁVOLBÓL


Suhogó jegenyék állnak a tó partján,
A tanyánk tetejét már onnan meglátnám.
Gólya a fedelén, fecske az ereszén,
Füstöt vet a kémény.

Suhogó jegenyék állnak a domb szélén,
A tanyánk tetejét már onnan megnézném.
Varrogat jó anyám, szántogat jó apám,
Almát szed a néném.



A LIBA PÉK


Haragos a liba pék,
A kenyere odaég.

Liba pék, te liba pék, gyere, liba pék!
Ha kisasszony volnál,
Nem morognál,
Lágy meleg cipóért
Kicsi fehér fejkendõben
Kényesen hajolnál!

Ma dühös a liba pék:
Csuda-sok a potyadék,
A perece nem elég,
Kenyere meg odaég.

Liba pék! Szegény liba pék!
Ha menyecske volnál,
Nem busulnál,
Három derék péklegényed
Fûtené a kemencédet,
Királyasszony volnál!

Liba pék!
A te bajod is elég!
Liba pék!
A kenyered odaég!



CSUPA FEHÉR


Reggel süt a pék, süt a pék
Gezemice-lángost.
Rakodó nagyanyó
Beveti a vánkost.

Reggel nagy a hó, nagy a jég,
Belepi a várost.
Taligán tol a pék
Gezemice-lángost.



KOCSI ÉS VONAT


Jön a kocsi, fut a kocsi:
       Patkó-dobogás.
Jön a vonat, fut a vonat:
       Zúgó robogás.
Vajon hova fut a kocsi?
       Három falun át!
Vajon hova fut a vonat?
       Völgyön, hegyen át!

Zim, zim, megy a gép, megy a gép,
Fut a sinen a kerék,
Forog a kerék.
Zum, zum, nagy az út, nagy az út,
Fekete az alagút,
A masina fut.



ÉPÍTÕK


        Szív dobban,
        Szív dobban,
Kalapács koppan, tûz lobban.
Feszül az új híd, dörög az új gyár,
Virul az ország, újra él már!
        Még-szebben,
        Még-jobban
Kalapács koppan, szív dobban.

        Hej, rajta,
        Hej, rajta,
Kezet ád új híd két partja!
Lobog a zászló, repül az ének,
Szivek a légben összeérnek.
        Mély víznek
        Két partja,
Nagy erõs vashíd döng rajta.



A BÉKA-KIRÁLY


Nád alól és gõz alól
Vízi várból nóta szól,
Vízi várban zöld kövön
Dalol Ung király --

Hallja kinn a sima rét
Ung királynak énekét,
És nótára hajladoz
Lepke és füszál.



KIS VERSEK A SZÉLRÕL


I.
Tekereg a szél,
Kanyarog a szél,
Didereg az eper-ág:
Mit üzen a tél?

II.
Fuj a szél, fuj a szél,
De morog a szél.
Apró ez a szoba,
Mégis belefér.

III.
Széles világba
Fut a szél magába,
Nyakában a lába,
Sosem érsz nyomába.



KÁNIKULA


        Szikrázó
        Az égbolt,
Aranyfüst a lég,
        Eltörpül
        Láng-ûrben
A tarka vidék.

        Olvadtan
        A tarló
Hullámzik, remeg,
        Domb fölött
        Utaznak
Izzó gyöngyszemek.

        Ragyogó
        Kékségen
Sötét pihe-szál:
        Óriás
        Magányban
Egy pacsirta száll.



FUTÓZÁPOR


Csillog a bozót,
Ága-boga ázik...
Nem jutok szárazon
Addig a házig.

Vízben, sárban
Cuppogva járok...
Majd ha bozót leszek,
Esõt kivánok.

Ázott ingemet
Tûz mellé terítik,
Fázó testemet
Gyorsan melegítik.

Majd ha virág leszek,
Esõre nyílok...
Ázik a bozót,
Csillog-villog.



ARANY ÁGON ÜL A SÁRMÁNY


Arany ágon ül a sármány,
Kicsi dalt fúj fuvoláján,
Arany égen ül a bárány,
Belezendít citeráján.

Piros alma szivem ágán,
Kivirító koronáján,
Aki kéri, neki szánnám,
Akinek kell, sose bánnám.



PARIPÁM CSODASZÉP PEJKÓ


Paripám csodaszép pejkó,
Ide lép, oda lép, hejhó!
Hegyen át, vizen át vágtat,
Nem adom, ha igérsz százat.

Amikor paripám ballag,
Odanéz valahány csillag.
Amikor paripám táncol,
Odanéz a nap is százszor.



FORGÓS-ROPOGÓS


Sej-haj, folyóba
Sok a hal valóba,
Dunába, Tiszába
Se szeri, se száma.

Sej-haj, vadonba
Kivirít a gomba
Keményre, kerekre,
Ha bolond, ne szedd le.

Sej-haj, fonóba
Sok a lány valóba,
Ki barna, ki szõke,
Sose fuss elõle.



FÜSTÖS RAJKÓK


Füstös rajkók kimentek
Játszani,
Fûzes érre játszani kimentek.
Bûvös hangú fûzfasípot gyártani
Békás partra pihentek.

Füstös rajkók zenéltek
Szépeket,
Szittyós lápnak szépeket zenéltek.
Vízi lánynak titkot súgtak, édeset,
Hujjogattak a szélnek.

Füstös rajkók -- tillári,
Tüllülü --
Így fütyültek: tüllülü, tillári --
Kedvüket a búborékos, mély sürü,
Sej, nem gyõzte csodálni!



A TÜNDÉR


Bóbita, Bóbita táncol,
Körben az angyalok ülnek,
Béka-hadak fuvoláznak,
Sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita, Bóbita játszik,
Szárnyat igéz a malacra,
Ráül, igér neki csókot,
Röpteti és kikacagja.

Bóbita, Bóbita épít,
Hajnali köd-fal a vára,
Termeiben sok a vendég,
Törpe-király fia-lánya.

Bóbita, Bóbita álmos,
Elpihen õszi levélen,
Két csiga õrzi az álmát,
Szunnyad az ág sürüjében.



BUBA ÉNEKE


Ó ha cinke volnék,
Útra kelnék,
Hömpölygõ sugárban
Énekelnék --
Minden este
Morzsára, buzára
Visszaszállnék
Anyám ablakára.

Ó ha szellõ volnék,
Mindig fújnék,
Minden bõ kabátba
Belebújnék --
Nyári éjen,
Fehér holdsütésen
Elcsitulnék
Jó anyám ölében.

Ó ha csillag volnék
Kerek égen,
Csorogna a földre
Sárga fényem --
Jaj, de onnan
Vissza sose járnék,
Anyám nélkül
Mindig sírdogálnék.



GALAGONYA


Õszi éjjel
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya
Ruhája.
Zúg a tüske,
Szél szalad ide-oda,
Reszket a galagonya
Magába.
Hogyha a hold rá
Fátylat ereszt:
Lánnyá válik,
Sírni kezd.
Õszi éjjel
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya
Ruhája.



KERGETÕ


Róka-róka réten,
Fuss a holdas égen,
Hagyd itt lenn a
Házat, erdõt,
Kapsz nyakadra
Ezüst csengõt,
Fényes felhõn
Csilingelhess,
Csillagokkal
Versenyezhess,
Hallihé-hallihó!
Azt hiszik, hogy kis csikó.



ALTATÓDAL


Csíjja, csicsíjja, rózsa,
Csicsíjja, mályva!

Hold-lepte úton,
Csillag-lepte úton,
Két kutya kullog,
Köves, szeles úton.

Csíjja, csicsíjja, rózsa,
Csicsíjja, mályva!

A nagyfülü kutya kérdi:
Rózsa-rózsa mit csinál?
A nagyorru kutya kérdi:
Mályva-mályva mit csinál?

Rózsa-szál, mályva-szál
Kék gyöngyöt tesz bársony-tokba,
Addig jó, míg szundikál.

Csíjja, csicsíjja, rózsa,
Csicsíjja, mályva!



CSIRIBIRI


Csiribiri csiribiri
        Zabszalma --
        Négy csillag közt
        Alszom ma.
Csiribiri csiribiri
        Bojtorján --
        Lélek lép a
        Lajtorján.
Csiribiri csiribiri
        Szellõ-lány --
        Szikrát lobbant,
        Lángot hány.
Csiribiri csiribiri
        Fült katlan --
        Szárnyatlan szállj,
        Sült kappan!
Csiribiri csiribiri
        Lágy paplan --
        Ágyad forró,
        Lázad van.
Csiribiri csiribiri
        Zabszalma --
        Engem hívj ma
        Álmodba.



CSIBE


Nádi csibe fészken hál.
Kel a szellõ, suttog már:
"Szállj te, szállj -- velem égre szállj,
Arany-ág a holdban vár!"

Nádi csibe fészken hál.
Kel a hajnal, ébred már:
"Várj te, várj -- pihe még a szárny,
A göröngyre hullnod kár!"



CSALI-MESE


Hoztam neked kaskát,
                    Hiszed-e?
A kaskában macskát,
                   Veszed-e?
Jó lesz egerésznek,
                    Tudod-e?
Háztetõ-zenésznek,
                    Hallod-e?

Hoztam
             kézzel-lábbal,
                     Várod-e?
Hegyen-völgyön által,
                      Járod-e?
Hegyi út magas volt,
                   Kúszod-e?
Völgyi út sikos volt,
                 Csúszod-e?

Nehéz volt a kaska,
                     Sejted-e?
Nyávogott a macska,
                       Érted-e?
Felkarmolta vállam,
                      Látod-e?
Otthagytam a sárban,
                      Bánod-e?



FALUSI REGGEL


Már üti -- üti már
A torony a hajnalban!
Az idõt bemeszeli a korai kikeriki,
Lendül a vad dallam.

Kiscsacsi, kiabálj,
Örülök a hangodnak!
Ha lefõz ez a kusza kikeleti kikeriki,
Vége a rangodnak.



HARAGOSI


Fut, robog a kicsi kocsi,
Rajta ül a Haragosi,
        Din don diridongó.
Ha kiborul az a kocsi,
Leröpül a Haragosi,
        Din don diridongó.

Fut a havon a fakutya,
Vele fut a retyerutya,
        Din don diridongó.
Ha kiborul a fakutya,
Leröpül a retyerutya,
        Din don diridongó.



A KUTYA-TÁR


Harap-utca három alatt
Megnyílott a kutya-tár,
Síppal-dobbal megnyitotta
Kutyafülü Aladár.
Kutya-tár! Kutya-tár!
Kutyafülü Aladár!

Húsz forintért tarka kutya,
Tízért fehér kutya jár,
Törzs-vevõknek öt forintért
Kapható a kutya már.
Kutya-tár! Kutya-tár!
Kutyafülü Aladár!



VÁSÁR


I.
Olcsó az alma,
Itt van halomba,
Aki veszi, meg is eszi,
Olcsó az alma!

II.
Kis trombitát vegyenek,
Pirosat, fehéret,
Lilát, sárgát, kéket!
Mézesbábot vegyenek,
Tükrös-szivet, szépet!

III.
Fut a kutya-szán, kutya-szán,
Szalad igazán, igazán,
Köszörüs vagyok én,
Kutya-szánon futok én.

IV.
        Van-e csizma eladó,
        Hóba-sárba mindig jó?
Van kis csizma eladó, szép varrás a szárán,
Hogyha ilyet hordanék, bizony sose bánnám.

        Van-e ködmön eladó,
        Szélbe-fagyba mindig jó?
Van kis ködmön eladó, szép hímzés a vállán,
Hogyha ilyet hordanék, bizony sose bánnám.

V.
Érkezik a vándorcirkusz,
Hoznak elefántot,
Tarka bohóc vezeti,
Füsti Pisti követi,
Ilyet sose látott.

VI.
Sátor alól kikiáltó szétnéz:
"Itt látható a nagyhírû bûvész!
       A lábával karikázik,
       A kezével citerázik,
       Az orrával orgonázik,
       A fülével figurázik,
       A szemével gurgulázik,
       A szájával vacsorázik!"

VII.
Jó márc a cseberben,
Csuprom telemertem.
Tele van a csuprom,
Idd már, ki ne fusson.



SZÜRET UTÁN


     `Legények:`
Kürtös pogácsa, füstölt szalonna
Itt van rakásra, díszlik halomba.
     `Lányok:`
Minden kopasznak jut hajnövesztõ,
Minden ravasznak egy nyírfavesszõ.
     `Legények:`
Minden leánynak füstös kemence,
Minden legénynek tág-öblü pince.
     `Lányok:`
Minden leánynak szép rózsa, szekfû,
Minden legénynek hátára seprû.



ROMÁNC


Kis híd, deszka-híd,
Az ár téged hova vitt?
Három csacsi, szürke törpe,
Ott bámult a víztükörbe.
Nem szedtek õk szép csokrétát,
Legelték a margarétát,
Csülkük három rétre sétált,
Fülük hat mezõre szétállt.
Csacsi-járta deszka híd,
Az ár hova vitt?

Gyöngy-ág, rózsa-ág,
Hova lett a bóbitád?
Három lepke, kék, zöld, sárga,
Ott libbent a napsugárba.
A virágot õk se szedték,
Csak a szirmát érintették,
Úgy sodorták az illatot,
Mint egy selyem-gombolyagot.
Lepke-ülte rózsa-ág,
Hol a bóbitád?

Kõ-ház, messzi ház,
Parazsadra ki vigyáz?
Három kislány, fürge, szõke,
Ottan fûzött cérnát tûbe.
Fûzögettek, tûzögettek,
Aztán virágot is szedtek,
Három csokor lett belõle,
Igy tipegtek esküvõre.
Lányok-lakta messzi ház,
Rád most ki vigyáz?



BARANGOLÓK


Gyöngy az idõ, vándoroljunk,
Nincs szekerünk, bandukoljunk,
Lassu folyó ága mellett
Járjuk a halk fûzfa-berket.

Este a láb gyönge, fáradt,
Lombok alatt nézünk ágyat.
Szöcske-bokán jõ az álom,
Száll a világ lepke-szárnyon.



NYÁRI ESTE


Árnyak sora ül a réten.
Nyáj zsong be a faluvégen.
Zúg-dong sürü raj a fákon.
Békák dala kel az árkon.

Bim-bam! Torony üregében
Érc-hang pihen el az éjben.

Csillag süt a szeder-ágra.
Lassan jön a pásztor álma.
Rezgõ-fü a feje-alja.
Nyár-éj ege betakarja.

Bim-bam! Torony üregében
Érc-hang pihen el az éjben.



A BIRKA-ISKOLA


Egyszer volt egy nagy csoda,
Neve: birka-iskola.
Ki nem szólt, csak bégetett,
Az kapott dicséretet.

Ki oda se ballagott,
Még jutalmat is kapott,
Így hát egy se ment oda,
Meg is szûnt az iskola.



ORBÁN


Alva jár az Orbán,
Tornyot visz az orrán,
Trombitások ülnek benne
Három szekér polyván,
-- Hú! -- trombitások
Három szekér polyván.

Fújják egyre többen,
Polyva szerteröppen,
Rémes álmot lát az Orbán
Polyva-fellegekben,
-- Hú ! -- rémes álmot
Polyva-fellegekben.



SUTTOG A FENYVES


Suttog a fenyves, zöld erdõ,
Télapó is már eljõ.

Csendül a fürge száncsengõ,
Véget ér az esztendõ.

Tél szele hóval, faggyal jõ,
Elkel most a nagykendõ.

Libben a tarka nagykendõ,
Húzza-rázza hûs szellõ.

Suttog a fenyves, zöld erdõ,
Rászitál a hófelhõ.

Végire jár az esztendõ,
Cseng a fürge száncsengõ.



SZÁNCSENGÕ


Éj-mélybõl fölzengõ
-- Csing-ling-ling -- száncsengõ.
Száncsengõ -- csing-ling-ling --
Tél öblén halkan ring.

Földobban két nagy ló
-- Kop-kop-kop -- nyolc patkó.
Nyolc patkó -- kop-kop-kop --
Csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdõ
-- Csing-ling-ling -- száncsengõ.
Száncsengõ -- csing-ling-ling --
Tél öblén távol ring.



HAT KIS VERS


|FURULYA|

Három egész napon át
Bújtam erdõ vadonát,
Gomba-mezõt, szikla-tetõt bejártam.
Három egész napon át
Faragtam egy furulyát,
Vadrózsából tündérsípot csináltam.

|BOLYGÓ ZÁPOR|

       Bolygó zápor
       Libben, táncol,
Suhog a fü sürüjén, fa ágán.
       Kéklõ halvány
       felhõk alján
Kivirul a ragyogó szivárvány.

|MI VOLNÉK?|

Tûzben fa parazsa volnék,
Vízben puha moha volnék,
Szélben jegenyefa volnék,
Földön apám fia volnék.

|OLVADÁS|

Csipp,
Csepp,
Egy csepp,
Öt csepp
Meg tíz;
Olvad a jégcsap,
Csepereg a víz.

|KACSA-ÚSZTATÓ|

Tó vize, tó vize csupa nádszál,
Egy kacsa, két kacsa oda-császkál.
Sárban ezer kacsa bogarászik,
Reszket a tó vize, ki se látszik.

|VOLT EGY SZÉP LÁDIKA|

Volt egy szép ládika,
Nõtt benne egy almafa,
Én azon az almafán
Dinnyét szedtem délután.
Nagyot ugrott Sárika,
Beszakadt a ládika.



NAPSUGÁR A LEVEGÕBEN


Napsugár a levegõben,
Tündököl a rét,
Kincseit az ifjú tavasz
Bõven önti szét.

Szántogatók dala száll,
Égig evez a madár,
Méz-illatú libegéssel
Közeleg a nyár.

Fényes idõ lelke jár,
Belepezsdül a határ,
Lengjünk, mint a harang nyelve,
Énekelve már!



MUNKA ÉS BÉKE


Méh-raj duruzsol szellõs fák alól,
Fürjek dala szól tó partján.
Sok-száz buzakalász érik, hajlik,
Táncol ragyogó fény karján.
Lengõ gabonánk szépen gyarapodik,
Kedvünk magasodik, égig száll!
Szántunk, aratunk, tenger a dolgunk,
A virág, a gyümölcs békét vár.

----------oooooooooo----------