Kis decemberi számmisztika

Minden évben a téli időszak tétlenségre kárhoztatta az embereket. A természet is téli álomba szenderül, sok állat téli álmot alszik. A hideg és a sötétség az úr ebben az időszakban. Az emberek ezért ősidők óta várják a fény eljövetelét azt, hogy a sötétség helyét átvegye a világosság és újra kisüssön a Nap. A téli napforduló az északi féltekén a csillagászati tél kezdetét jelenti, a legtöbb kultúrában számos ősi népszokás kapcsolódik hozzá és ünnepségek kísérik. Ennek ideje az északi féltekén december 21-én van (esetleg 22-én). Ekkor az Északi sarkon a Nap nem kel fel, hanem 23°-kal a horizont alatt tartózkodik. Az északi sarkkörön a Nap középpontja éppen a déli horizonton tartózkodik, anélkül, hogy feljebb emelkedne. Ez az év egyetlen napja, amikor a Nap nem kel fel. Magyarországról nézve a téli napforduló idején a Nap 19° magasan delel, 8,5 órát van fent.

Az lenne a logikus, hogy a Fény eljövetelének ünnepét ebben az időpontban tartsuk meg, azonban – bár több vallás is erre az időre teszi – mégis a hagyományok kicsit eltorzítják az időpontokat. Kétségtelen tény, hogy már az ókori Rómában megünnepelték a téli napfordulót. Ez volt a Saturnalia ünnep. Az ókorban ugyanis rendkívül nagy tisztelete volt a meleg évszaknak, így a Napnak, hiszen ehhez kapcsolták az emberek a jólétet, a termékenységet. A hideget és a telet a nélkülözés időszakának tartották, míg a meleg volt az újjászületés. A rómaiak úgy hitték, az isteneket jó kedvre kell deríteni, hogy eljöjjön a meleg időszak, így elterjedtek a táncos ünnepségek és az ajándékozás. Még a szolgákat is megajándékozták, a házakat pedig örökzöld borostyánnal borították, amely szintén az újjászületés és a termékenység egyik szimbóluma volt. Az ünnep utolsó napja, december 25-e pedig éppoly jelentős volt akkor, mint most. Ők azonban nem Jézus születését ünnepelték (ahogy ma a keresztények), hanem Mithras, vagyis a felkelő Nap ünnepét ülték meg, hiszen Mithras isten szintén ezen a napon született. Bár ez az ünnepség jóval hosszabb volt, mint a karácsony, december 17. és 25. között zajlott.

Bármennyire is úgy tartja a hagyomány, hogy a zsidó hanuka a Makkabeusoknak a szíriai görögök feletti győzelmére (i. e. 165.), a jeruzsálemi szentély megtisztítására és újra avatására, valamint a nyolc napon át égő mécses csodájára emlékezik, valójában ez is a fények ünnepe. Érdekes, hogy ugyanúgy 8 napig tart, mint a római szaturnália.

Nem véletlen tehát, hogy a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe éppen erre az időszakra esik. A kereszténység hivatalos vallássá nyilvánításával nem akarták a régi szokásokat eltörölni. A legelső római uralkodó, aki áttért a keresztény hitre I. Constantinus császár volt.
Még ő is üldöztette a keresztényeket egészen a Milvius-hídi csatáig, ahol is látomása volt. Bár sokak szerint ez csak politikai lépés volt a részéről, ő adta ki a milánói ediktumot, amely eltörölte a keresztény hit gyakorlásáért kirótt büntetéseket és ő volt az, aki az első niceai zsinaton (Kr. u. 325) bevezette a karácsony, vagyis Jézus születésének ünnepét. Nagyon okosan olyan időpontot választottak ennek a kereszténység szempontjából is meghatározó ünnepnek, amely a rómaiak számára is jelentős ünnep volt. Ugyanis nem lehetett egyik pillanatról a másikra egy egész birodalmat más vallás irányába elkötelezni, pláne nem gyökeresen más hagyományokkal. Éppen ezért igyekeztek már előtte is ismert hagyományokhoz, időpontokhoz ragaszkodni, hiszen így az átlagemberek is könnyebben fogadták a változást. Számos szokás, mint például az örökzöldek tisztelete, nemcsak a rómaiak körében volt jellemző, a germánoknál, az egyiptomiaknál és a keltáknál is. Hitük szerint ugyanis az örökzöld ág, esetleg koszorú vagy fagyöngy a tél gonosz erőinek elűzését segítette a téli napforduló környékén, illetve az azt követő napokban. A keresztény kultúrkörben pedig az örök élet jelképe lett, és így kapcsolódott a Jézust övező ünnepkörhöz.

Érdekesség, hogy a Gergely-naptár bevezetése milyen változásokat hozott a decemberi ünnepek sorába. XIII. Gergely pápa 1582. február 24-én adta ki bulláját, amely 1582. októberétől változtatta meg a korábban használt naptárt. A niceai zsinat idején, Kr. u. 325-ben ugyanis még a Julius Caesar által Kr. e. 46-ban bevezetett Julián-naptár volt érvényben. Ebben az időben a téli napforduló még december 21-re esett.

Ez a naptár, amely a már akkor is csaknem háromezer éve alkalmazott egyiptomi naptáron alapult, sokkal pontosabb és egyszerűbb volt más naptáraknál, így a rómainál is.

Már az ókorban is igény volt arra, hogy az időszámítás legnagyobb egysége, az év olyan hosszú legyen, mint amennyi idő alatt a Nap a Föld körül (látszólagosan) egy teljes kört megtesz. A Julius Caesar idejéig használt naptár ennek a követelménynek nem felelt meg, egyre jobban eltért a Nap járásától, ami azt eredményezte, hogy például egy eredetileg tavaszi ünnep már nyárra esett. Ez a helyzet tette szükségessé az időszámítás újbóli és pontosabb szabályozását.

A julián naptárban rendszeresen négyévenként következtek a szökőévek. Így 365,25 nappal számolt, pedig a valóságban ennél valamivel kevesebb ideig tart egy év, tehát nem 365 nap és 6 óra, hanem 365 nap 5 óra 48 perc és 46 másodperc. A hiányzó 11 perc 14 másodperc ugyan nem nagy idő, de amikor szökőévben eggyel több napot számolunk, már 44 perc 56 másodpercet ráadásként hozzátoldunk a számítandó időhöz. Végső soron tehát a julián naptárban 128 évenként egy felesleges nap keletkezik. Ezt úgy kell érteni, hogy az a Nap–Föld-helyzet, mely mondjuk az egyik évben március 7-ére esik, 128 év múlva már 6-án, újabb 128 év múlva pedig már 5-én előáll.

Ez a szerény, de állandó csúszás az egyházi ünnepek kapcsán jelentett egyre nagyobb gondot. A húsvét ünnepének időpontját ugyanis a niceai zsinaton úgy határozták meg, hogy az a tavaszi nap-éj egyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnapra essen. A tavaszi nap-éj egyenlőség időpontja akkoriban március 21-én volt, csakhogy e dátum is lassan csúszott 20-ra, majd 19-re és így tovább.

Végül XIII. Gergely pápa 1582 februárjában rendelte el az időszámítás kiigazítását és az új rendszer bevezetését, amit Aloysius Lilius olasz orvos, csillagász dolgozott ki, és Christophorus Clavius német származású jezsuita tudós öntött végleges formába.

Egyrészt úgy döntött, hogy a tavaszi nap-éj egyenlőség időpontját – mely a julián naptár szerint számítva akkoriban március 10-én következett be – vissza kell helyezni március 21-re, ahogyan az a niceai zsinat idejében volt. Ezért úgy rendelkezett, hogy 1582. október 4. után azonnal október 15. következzék, ami azonban nem változtatja meg a hetek napjainak rendjét (tehát 4-e csütörtök, 15-e péntek volt). Az első hónap a január lett.

A másik intézkedéssel csökkentette a szökőnapok számát úgy, hogy a kerek százas évek közül csak 400-zal maradék nélkül oszthatóakat hagyta meg. (forrás: Wikipédia)

Érdekessége ennek a számításnak, hogy a naptárreform előtt a karácsony december 13-ra esett. Ma ekkor ünnepeljük a Luca napot. Luca neve a lux (fény) szóból származik.

A néphagyományban tehát megmaradt a régi dátum tisztelete is. Valami ősi szokásból megmaradt december 13-ának az ünnep. Szerintem ennek számmisztikai jelentése is van. Mit jelent a 13-as szám? A Halál száma, de egyben az újjászületésé is. Azt jelenti, hogy lezárult egy időszak (egy korszak az életünkben), és egyben reményt is ad arra, hogy egy új világ születik. A tarot kártyában a Halál csak a fizikai halált jelenti és egyben egy minőségileg más, új élet megszületését hordozza.

Magyarországon számos népszokás és babona kötődik ehhez a naphoz. Luca-napon a család minden tagjának sütnek egy lucapogácsát, és egyikbe pénzdarabot rejtenek el. Aki ráharap, szerencsés lesz. Megmaradt a lucabúza ültetésének szokása. Ezen a napon el kell vetni egy kis cserépbe búzát, amelyik a karácsonyi asztalra kerül, addig kihajt. Manapság bőséget, régen bő termést jelentett. Az egyik legismertebb szokás a Luca-széke, aminek készítését ezen a napon kell elkezdeni.

December meghatározó ideje az évkörnek, még akkor is, ha az asztrológia márciusra teszi az év végét és az új év kezdetét. A 12. hónap számmisztikailag az 1-es és a 2-es egyesülését mutatja. Az 1 a férfit, a 2 a nőt jelképezi és a kettő nászából születik meg a gyermek, amelyet a 3-as szám képvisel. Nem véletlen, hogy a keresztény hagyomány a fény születését összeköti a gyermek, azaz Jézus születésének misztériumával.

dr. Kézdi Andrea

spirituális tanácsadó, numerológus