Egy kis hímzés...
Levendulával töltött párnácska lett belőle (kis apró ajándékkísérő).
Az
Érik a dió blogba
játék indult, könyvjelző készítésre buzdítva Mindenkit. A levendulás mintán szereplő nagyobb levendulafejeket kihímeztem, a keretet hozzáöltögettem. Vékony kartonra feszítettem, majd kis maradék Catania grande taupe színűvel körbeszegtem. Így született meg az új könyvjelzőm.
Könyvjelző mellé egy kis könyvajánló...
Augusztusi kedvenc könyvem
Fredrik Backman: Egymás ellen könyve volt.
A
Mi vagyunk a medvék folytatása, de arra
Backman "rátett
egy lapáttal" érzelmileg. Bánat,öröm, szerelem, gyógyulás, gyász,
erőszak, igaz barátság és a mindennek keretet adó hoki.
Helyszín Hed
és Björnstad. Különféle karakterek - Maya, Ana, Benji, Péter, Leo, Amat,
Bobo mellett új szereplők is megjelennek női hokiedző, javítóból
kikerülő Vidar, helyi politikus...
Szeretem Backman kedves, keserédes humorát. Eddig
Az ember, akit Ovénak hívnak volt a kedvenc, de ez vetekszik vele... Kíváncsian várom a következő könyvét.
"Egy
házasság olyan, mint egy hokiszezon, drágám, érted? Még a legjobb
csapat sem tud minden egyes meccsen a maximumon játszani, mégis elég jók
ahhoz, hogy akkor is nyerjenek, mikor rosszul játszanak. Egy házasság is
így működik, nem akkor kell lemérni, milyenek vagyunk, mikor nyaralunk,
már ebéd előtt borozunk, csodás a szex, az a legnagyobb problémánk, hogy
a homok túl meleg, és a naptól nem látszik jól a mobil kijelzője. A
hétköznapokon kell lemérni, otthon, hogy akkor hogyan beszélünk
egymáshoz, és hogy oldjuk meg a konfliktusainkat."
"Az ember
igyekszik minden szempontból jó szülővé válni, de sosem tudja pontosan,
hogy kellene. Pedig nem nehéz feladat. Csak épp lehetetlen."
"...mikor a politika nekünk kedvez, azt „együttműködésnek” hívjuk, ha pedig másoknak, akkor „korrupciónak”."
"A hatalom azt jelenti, hogy ráveszünk másokat, cselekedjenek úgy, ahogy mi szeretnénk."
Olvastan még
Raphaelle Giordano: A második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van könyvét. Története röviden: a rutinológus Claude rávilágít Camille rossz szokásaira, amelyek korlátozzák őt. Idézetenként jelentek meg a könyvben a következő részben ismerős gondolatok...
"festina lente, siess lassan."
"A megbocsátás nem feledteti el a múltat, de kitágítja a jövőt."
"A belső mosoly nemcsak megnyugtató energiát ad, de nem elhanyagolható a gyógyító erővel is bír!"
"Van, aki az iszapot nézi a tó fenekén, van, aki a lótuszvirágot a felszínén. Döntés kérdése."
"Ha azt csinálod, amit szeretsz, az a szabadság; ha szereted, amit csinálsz, az a boldogság."
A napokban kezdtem el olvasni
Kazuo Ishiguro: Az eltemetett óriás könyve-t.
Az
öreg házaspár (Axl és Beatrice) elindul, hogy megkeresse a fiukat, aki a
szomszéd faluban lakik, de a világra ereszkedő homály miatt elfeledték
őt.Nem emlékeznek a múltjukra, de időnként halvány emlékezetfoszlányok bukkannak fel számunkra...
"Amikor
én annyi idős voltam, mint ők, azt hittem, az öregasszonyok feje teli
van mindenféle hiszemekkel és babonás félelmekkel, minden kőben
elátkozott boszorkányt látnak, és minden kóbor macskában az ördög
megbúvó szellemét! Erre most, hogy már magam is megöregedtem, mit látok?
Nem mást, mint hogy a fiatalok azok, akik tele vannak hiedelmekkel."