Pizzaszósz házilag.

Bár a nevében szerepel a pizzaszósz, nem csak erre a nemes célra használható. Áron fiam, nagy ketchup rajongó, és hihetetlen mennyiséget képes egyszerre elfogyasztani mindenféle paradicsomos szószból. Egyedül a nyers paradicsomot nem csípi, de ez is változni fog idővel. 
Mivel bőséges paradicsomtermésem volt néhány négyzetméteres kertemben, saját paradicsomjaimat a rengeteg saláta mellett, más formákban is feldolgoztam. Mint minden mást ezt is sok fotóval dokumentáltam, így leírásom alapján nem lesz nehéz elkészíteni pizzaszószt. Bár a neve meghatározza a fő felhasználási módot, más ételeket is lehet készíteni vele. Csináltam például ragut, szószt, pizzát, és más, kelt tésztából készített sütit pizzaszószommal. Már csak az hiányzik, hogy leírjam az elkészítés módját, és a hozzávalókat.

Szükséges hozzá:
2 kg. paradicsom,
1 kg. kápia paprika,
3 fej hagyma,
1 fej fokhagyma,
3 db. alma,
1/2 zeller,
1 csokor bazsalikom, 
kevés oregánó,
1 kanál szárított petrezselyem,
1 kávéskanál só,
1 kanál olíva olaj,
őrölt bors ízlés szerint,
2 kanál almaecet,
1 kanál cukor,
1 kávéskanál köménymag,

1 mokkáskanál borkén, 
1 kávéskanál nátrium benzoát. (ha kisebb mennyiséget készítünk, a tartósítók elhagyhatók, mert hűtőben hosszú ideig tárolható) 

Elkészítése: 
A kápia paprikát sütőben 20 perc alatt megsütjük, letakarjuk, majd mikor kihűlt, meghámozzuk.
A hagymát apróra vágjuk, vagy felkarikázzuk, a fokhagymát felszeljük, vagy fokhagymanyomóval szétzúzzuk. A zellert hasábokra, vagy kockákra vágjuk. A paradicsomot apróra daraboljuk. Az almát meghámozzuk, szintén apróra daraboljuk.
Kevés olíva olajon a hagymát megdinszteljük, majd hozzáadjuk a fokhagymát is.  Köményt szórunk hozzá, megsózzuk, majd mikor a kömény is kicsit pirult, beletesszük az apróra vágott paradicsomot, az oregánót, petrezselymet, és a zellert. Megborsozzuk, és mikor felforrt,  jöhet hozzá a meghámozott sült paprika, cukor, és az ecet is. Kis idő múltán az almát is hozzátesszük, és addig főzzük, míg besűrűsödik. Beletesszük a friss bazsalikomot, és botmixerrel összeturmixoljuk.

Tisztára mosott, kifőzött üvegekbe adagoljuk. Ha tartósítani szeretnénk, a mixelés előtt adjuk hozzá a nátrium benzoátot, és kevés borként is. 

Nagyon sok mindenre használható. Nem  csak pizzához, hanem más, paradicsomszószos ételekhez is. Mivel már volt olyan, amit ezzel készítettem, a következőkben felsorolás jön, és ígérem, ha új ételhez teszek belőle, azt is idehozom. Milyen szerencsés vagyok, hogy a blogok bármikor átszerkeszthetők, és nem kell újraírni egy apró változtatás miatt. Ha eljön a jó idő, és a paradicsom bőségében szenvedtek, próbáljátok ki a szószt, vagy főzzetek házi ketchupot, ami hasonló az én mártásomhoz. Én készítettem még egy hasonló, de csípős szószt is, amit családom, és barátaim spéci szószként ismertek meg. Ti is megismerhetitek hamarosan.

Paradicsomsaláták a Paradicsomból II.

Ezek készültek ma. Minden családtag igényei szerint, mindenki megelégedésére!

Szerény, de minden nap növekvő termés.

Végre! Elérkezett az idő, amikor nem csak a piacon tudom megvenni a napi paradicsomszükségletem kielégítésére elegendő jelentős mennyiségű árut, hanem saját, néhány négyzetméteren növekvő paradicsomtöveim is, egyre nagyobb mennyiséget szolgáltatnak. Ilyenkor örül ám a paradicsomrajongó! Soha nem titkoltam paradicsomfüggőségemet, sőt ilyenkor büszke is vagyok rá. Szerencsémre, ez nem okoz gondot mint más függőségek. A paradicsommal nem tudom belőni magam, és ha nem rohadt, erjedt a paradicsom, alkoholos mámorba sem kerülök tőle. Képes vagyok ilyenkor, napokig paradicsomon élni. Amellett, hogy rendkívül egészséges, még néhány deka is lemegy rólam. 

De nem azért ültem a monitor elé, hogy fogyókúrás tanácsokat osztogassak, (azokat megteszik helyettem a saját maguk, vagy mások által gurunak kikiáltott étkezési, és fittnessz szakértők) hanem azért, hogy a salátákról értekezzek. Ehhez értek! Gyakorlatom is van benne, mert megszámlálhatatlan alkalommal elkészítettem már, és még fogom is. Egyetlen közös pontja van a salátáknak! Egy alapanyag sosem hiányozhat belőlük! 
A paradicsom!
Ezen kívül, minden mehet hozzá, ami szerintem illik a salátába. Szerintem pedig, elég sok minden illik bele. Hagyma, újhagyma, lila hagyma, snidling, póré, fokhagyma, (hogy csak a hagymaféléket említsük) bazsalikom, petrezselyem, kakukkfű, oregánó, citromfű, mentalevél, (zöld fűszerként) citrom, lime, balzsam, alma, tárkony, fehér és vörösborecet, (savanyítóként) olíva olaj, és bogyó, (hogy jobban csússzon, és karakteresebb legyen) só, őrölt bors, cukor, vagy édesítőszer, (szorbit) házi ételízesítő, fehér, vagy rozébor, (a pikantéria miatt) a tetejére mozarella, parmezán, trapista, vagy más sajt tépkedve, kockázva, reszelve. Remélem, semmit nem hagytam ki! 

Ötféle paradicsomból készítettem.
Olíva olajjal, olajbogyóval.
Balzsamecettel lett savanyítva.

Természetesen, ezek a hozzávalók nem egyszerre kerülnek bele! Egy biztos! Soha még receptkönyvet nem vettem elő egy jó parisali készítésekor. Mindig a pillanatnyi állapot, az intuíció dönt. A hirtelen döntés mellett vannak olyan tényezők is, mint a paradicsom állaga. Nem mindegy, milyen paradicsomból készítem a salátát! Ettől függ a saláta kinézete is. A kisebb koktélparadicsomokat félbe, a nagyobbakat negyedbe, a szilva alakúakat szeletelve, esetleg hasábokra vágva dolgozom fel. Az sem mindegy, mennyire érett a pari. Ha jobban érett az alapanyag, akkor több lére számíthatok, mintha kicsit keményebb, de már finom paradicsomot dolgozok fel. A fűszerezés sorrendje sem mindegy ilyenkor. Ha először megsózom a parit a feldarabolás után, egészen biztos, levet ereszt. Ha kevés olíva olajjal locsolom meg, és megfürdetem benne, akkor kevesebb lével kell számolnom. Az olaj, jó esetben vékony kérget képez a paradicsomdarabokon, így az kevesebb levet tud engedni. Az sem mindegy, mikor kívánom fogyasztani a salátát. Ha egy gyors keverés után, azonnal, akkor inkább olívával készítem, valamelyik lágyabb ecettel. Elég sokféle áll a polcomon, így válogathatok belőlük. Az ételecet mellett mindig van itthon alma, vörös, és fehérbor ecet, balzsamecet, és néha másféle ecetek is. Most pl. tárkonyecet. Ez házilag készült, almaecetbe friss tárkonyt téve, majd néhány hétig érlelve. 

Saját, friss koktélparadicsomjaimból
készült. Balzsamecettel, újhagymával,
bazsalikommal, petrezselyemmel.
Rozé bor is van rajta.

A salátákhoz hozzáadott zöld fűszerek sem mindig ugyanazok. Mivel hazánkban szokás, hogy főételek mellé fogyasztjuk a salátákat, (más nemzetek konyhájában nem így van) nem mindegy milyen ízesítésűt készítek egy pörkölt, sült, vagy grillezett hús mellé. Ha pedig csak úgy reggelire, vacsorára, vagy más okból önmagába kívánok parisalit enni, akkor megint más az ízesítés, és ilyenkor jöhet rá egy kis sajt is. Garantáltan jól lakok vele! 
Az is fontos szempont, hogy a bevásárláskor éppen mit látok meg. Tegnap például gyönyörű újhagymát, így nem hagyhattam ott. Csak érdekesség, hogy az árus most is megkérdezte, letekerje-e a hagyma zöldjét, amit én természetesen nem kértem. Méltatlanul mellőzött része a szára az újhagymának szerintem.

Jókora adag. Újhagymával, bazsalikommal,
koriander zölddel, almaecettel,kaporral.
Nem egészen két napra volt elegendő!

Most, hogy már megismertettelek benneteket az alapanyagokkal, illő lenne valami konkrétummal is szolgálni. Úgy döntöttem, recepteket nem írok. Ilyen ugyanis egy saláta esetében nincs. Ez nem sütemény, amihez grammra ki kell mérni a hozzávalókat. Nincs rizikó! Ha véletlenül kevesebb van benne valamelyik hozzávalóból, a kóstolás után pótolhatjuk. A túlfűszerezés is orvosolható, bizonyos korlátok közt! Kivenni nehezebb, de lehet ellensúlyozni más ellentétes hatású alapanyaggal. A legfőbb szempont, hogy keverés után, esetleg közben is kóstoljuk meg alkotásunkat! Ezzel elkerülhető az alul, vagy túlfűszerezés. 

Paradicsomsaláta reszelt sajttal.
Parmezánnal, trapistával, más kemény
sajttal is készíthető. Csak olíva olaj,
és almaecet van rajta a sajt mellett.

Írtam már, hogy nem recepteket,  hanem több képet kaptok, és minden kép mellett ott lesznek a hozzávalók. Ezt már eddig is megtettem, így már néhány finom paradicsomsaláta elkészítésének módját eddig is megismerhettétek!
Biztos vagyok benne, hogy paradicsomimádatomat másra is rá tudom beszélni. Kisebbik fiam, évek óta mindent kecsappal (ketchup) eszik. Folyamatosan kezdte megkedvelni a többi paradicsomos ételt, de a paradicsom salátáig még nem jutottunk el. Az idei nyár célja, hogy megkedveltessem vele is ezt a számomra nélkülözhetetlen finomságot. 

Ez a saláta mozarellával, bazsalikommal,
újhagyma zölddel, fokhagyma granulátummal
készült. Kevés vörösbor ecetet is tartalmaz.

Végezetül: Honnan jutott eszembe éppen most, a paradicsomsaláta? Az utolsó betű leütése után nekiállok idei sokadik salátámnak, és az utolsó kép, értelemszerűen az lesz.
Már írtam, hogy salátagyártással töltöttem az időmet. Úgy alakult, hogy nem csak paradicsomsalátát készítettem, hanem másokat is. Mások családtagjaim igényei, így illik mindenkinek elkészíteni kedvencét. Így aztán nem csak a paradicsomból, hanem más alapanyagokból készült finomságokat is látni fogtok a hozzávalók felsorolásával. Utólagos engedelmetekkel!

Ebben a salátában, a fő alapanyag a cukkini. Paradicsom, paprika, almaecet, kapor, petrezselyem ízesítéssel.

Ezek a saláták készültek írásommal egy időben. Vegyes saláta nagyobbik fiamnak, paprika, és uborka saláta a kisebbiknek, paradicsom, saját használatra. Mindegyikben van új, vagy lilahagyma, kapor, a paradicsomsaliban balzsamecet, a másik kettőben almaecet, friss bazsalikom, petrezselyem, borsmenta levéllel ízesítve.

Mivel elkezdődött a szüret saját kertemben is, minden nap friss salátát tudok készíteni. Ezt a legegyszerűbben, a nagyobbakat negyedelve, a kisebbeket félbevágva, a legkisebbeket csak ujjammal megrepesztve dobtam bele. Lila újhagymával, és balzsamecettel készült. A paradicsom aszalása közben megmaradt, a pariból kinyomott sós lé is hozzá lett öntve, így sózni sem kellett.

Folytatása következik!

Zöld paradicsom... az meg mire jó?

Nem kell bizonygatni paradicsomfüggőségem, mert az két előző, ebben a témában írt blogomból kiderül. Eszembe jutott, a késő ősszel megmentett zöld paradicsom, ami miatt rögtön késztetést éreztem, hogy megírjam az alábbiakat. Tulajdonképpen, nem is megírni, hanem átfogalmaznom kellett gondolataimat, hiszen október elején beszámoltam, a zöld paradicsomot, kárba veszni nem engedő eljárásról.

Az októberben készített csemege.

Legyetek őszinték! Ti kidobtátok volna? Mivel az éjszaka megcsípte a fagy a maradék zöldparit, reggel kigondoltam, hogy miként mentem meg az utókor számára. Na nem örökre, csak néhány napig. Amíg el nem fogy! Mivel pálinkát nem főzhetek belőle, - de miért nem?!!! - úgy döntöttem, csemege zöld paradicsomot készítek.

Csemege zöld paradicsom tálalva.

Majd 5 kilót szüreteltem, megmostam,  lecsumáztam, a hibákat kivágtam, a nagyobbakat félbe, negyedbe, vagy csak egyszerűen bevágtam. Hideg vízben feltettem főni. Sóval, szorbittal, (csinálhatjátok kristálycukorral is) kevés ecettel, egész köménnyel, szemes borssal, koriander, és mustármaggal, 2 kisebb csilivel, valamint babérlevéllel ízesítettem. Amint felforrt, elzártam. Tartósítót nem tettem hozzá. Minek? Néhány nap alatt elpusztítom! Gergő hét végén jön haza Franciahonból. Hagyok neki kóstolóba. Ugye jó, hogy nem dobtam ki?

Röviden ennyi, amit akkor frissiben írtam a zöld pariról. Jó, hogy ezt tettem! Mármint az, hogy nem hagytam kárba veszni. Az idő engem igazolt. Az elkészült mennyiség, rövid idő alatt elfogyott.
Tudjátok, hogy a zöld paradicsomot, filmre is vitték. A "sült zöld paradicsom" című alkotást, még Oscarra is jelölték, két kategóriában 1992-ben.
Ha jól emléxem, a TV Paprikán láttam, hogy valaki csatnit (chutney) csinált zöld paradicsomból. Magyarul lekvárnak neveznénk. Biztos finom, de ezt még nem próbáltam. Rengeteg cukor kellene hozzá, azt meg nem ehetek, de nem is nagyon csípem a cukros cuccokat. Csináltam, viszont nyáron, több kovászolt finomságot, melyek közt volt zöld paradicsom is. 

Akkor, így írtam róla:

Kovászos finomságok.

Erre is sor került végre. Hogy miért épp most, annak egyszerű oka van. Eddig az érett paradicsomot mindet feldolgoztam. Most viszont rogyásig vannak a tövek, és valahogy könnyítenem kellett rajtuk. Krumplival szerettem volna kovászolni, de az ünnepek alatt sülve-főve eltűnt. Így maradt a jól bevált kenyér. Na nem az, amit 20.-ára sütöttem, hanem egy kis bóti. A zöldpari közé hasábra vágott répa, fokhagymagerezdek, pritaminpaprika, 2 pici csili, szeletelt vöröshagyma, és az elmaradhatatlan szárított kaporszár került, amit május óta folyamatosan használok. Mivel volt még egy patisszonom, úgy osztottam be a töltőanyagot, hogy annak is jusson hely. 
A szokásos 2 evőkanál só, rá a meleg víz, tetejére kenyér, és egy kis szánsájn. Az ubihoz képest 1 napot rá kell számolni, mert ezek az anyagok nehezebben puhulnak. 4 nap múlva MEO.

Az elkészült "mű"

Ez is maradéktalanul elfogyott. A kísérőszöveget, nyáron írtam. Rendes fészbúk rajongóhoz méltóan, fel is tettem, meg is osztottam. Két nap múlva, az egyik kommentelő faggatott: Mi az a "szánsájn" és hol lehet kapni. Máig nem tudom, hogy komolyan gondolta, vagy csak úgy? Ha még érdekli, privátban keressen meg!

Ezeket kovászoltam a nyáron.

Úgy gondolom, hogy előbb-utóbb ismét nyár lesz. A nyár, pedig paradicsomfüggőségem orvoslására szolgál. Idén is kisebb ültetvényt tervezek, (amennyire a hely futja) és több paradicsomos eljárást ki fogok próbálni. Természetesen, ha eljön az ideje, tudni fogtok róla!

Remélem, minél hamarabb a paradicsomba kerülök!






  

Paradicsomi állapotok, salátákkal

Sokan tudjátok, hogy paradicsomfüggő vagyok. Szerencsére télen, mikor nem jutok hozzá sűrűn, imádni való tomátómhoz, nem jelentkeznek gyakori elvonási tünetek. Kis fehér lepkék, sem köröznek szemem előtt. Ennek oka részben az, hogy nyáron ellátom magam a megfelelő napon szárított, aszalt, és paradicsompor alapú készítményekkel, kiskertem terméséből. Hála a nemzetközi fuvarozás gyorsaságának, a kereskedelmi láncoknak, friss, külhoni parit is lehet kapni, de az nem az igazi! Mondja már ki valaki végre, hogy egész más íze van a hazainak. Jó az Olasz is, de mégsem olyan. Na meg drága is! Télvíz idején marad a spájz, vagy az elfogadható áron beszerezhető lecsó, és sűrített paradicsom. Ezek nélkül, már el sem tudnám képzelni gyarló életem!

Saját termelésű, karós, Lucullus, és koktél
 paradicsomok.  Ezek sorsa ugyan a napon 
száradás volt, de akár salátának is jók.

De a nyár, a Magyar paradicsomé! Kiskertemben is be van fogadva, néhány fajta. Vannak köztük kisebb, nagyobb, kerekded, ovális fajták. A tövek magasságukban is eltérnek egymástól. Méretük is különbözik. A kisebb almával vetekedő, és a cseresznye méret egyaránt végezheti tányéromban. A tojásra hasonlító Lucullus, vagy San Marzano fajta kilóg a többi közül. Ők azok, akik legjobban szívemhez nőttek. Ez utóbbiakat használom leginkább aszaláshoz, a saláták közé viszont bármelyik fajta beugorhat a tálba. Ebben az esetben kegyetlen vagyok! Mivel általában nem sikerül rábeszélnem őket, hogy önként, dalolva váljanak salátává, rendkívül erőszakosan, bejáratott, balkezes késemmel, előkészületi munkákat végzek rajtuk. Kegyetlenül, darabokra vágom mindet.

A reggeli szüret eredménye. 
Különböző fajtájú paradicsomjaim.

Most eszembe jutott a spanyolországi Bunol falucska, ahol minden évben megrendezik a Tomatina névre hallgató fesztivált. Ezen nemes alkalomkor több tonna parit vágnak egymás pofájába, és más emberi testrészeikre. Biztos jól érezném magam. Én ugyan nem dobálnám! Lehet, hogy csak azért, ki ne lógjak a sorból, néhányat elhajítanék, de a többségét megenném. Egy kisebb utánfutónyit valószínű el is hoznék, hogy kielégítsem a paradicsom irányában érzett, már-már perverz vágyaimat.


De már jobban elkalandoztam mint Marco Polo! Nyáron, amikor csak tehetem, paradicsomot eszem. Leginkább saláta formájában, aminek elkészítésében jelentős rutinra tettem szert. Képes vagyok napokig paradicsomon élni. Amikor eljön a szüret ideje, minden reggel leellenőrzöm a paritöveket. Ami pirosodik, azt feltétlenül leszedem. A paradicsom utólag is érlelhető. Így, még a halványabb piros gyönyörűségek is, néhány nap múltán, megfelelő színben pompáznak. Általában, viszont nincs szükség erre. Ami számomra ehetőnek nyilvánított, gyorsan el is pusztul. Többnyire saláta formájában végzi!

Vendégváró paradicsomsaláta. Lila újhagymával, citromlével, kaporral, bazsalikommal, olajbogyóval.

A tomátó szaládokat, pedig nagy-nagy változatossággal készítem! Mindig  van benne paradicsom! Néha más is! De a paradicsom a lényeg. Vághatom szeletekre, hasábra, kis kockákra. Ez méretüktől függ. Nem válogatom külön fajtánként. Egyik roppanósabb marad, másik levesebb. Ez pont így jó. A fűszerezés különböző. Soha nem dolgozok receptek alapján. Mindig hallgatok krómozott megérzésemre. És a parisalit, soha nem sikerül elrontani. Ha véletlenül valamiből kevesebb kerül bele lehet pótolni. Ha több, akkor lehet ellensúlyozni, más közömbösítő alapanyaggal. Erre ugyan ritkán van szükség, de néhány tippet adhatok. Ha több sót teszel hozzá, valamivel több cukorral helyrehozhatod, ha ecetesnek találod, tölts hozzá olívaolajat. Minden esetben alma, fehérbor, vagy balzsamecetet használok. Ezeknek lágyabb az íze. Van amikor olajat is öntök hozzá. Ez viszont csak olíva lehet. Többnyire extra szűz. Az esetek jelentős részében vörös, lila, vagy újhagyma, időnként fokhagyma, snidling, de póréhagyma is kerülhet bele. Természetesen nem egyszerre. Minden az alkalomtól függ. Na meg főleg attól, mi van otthon. A zöld fűszerek közül, petrezselyemzöld, zeller zöld, kapor, bazsalikom kerülhet bele. Néha zöld, vagy fekete olajbogyó is vendég salátámban. A só, frissen őrölt bors, időnként kevés cukor, vagy édesítő is kerül hozzá. A paradicsom, bazsalikom páros világhírnévre tett szert, így nekik már VIP belépőjük van a salihoz.

Ötparadicsomos saláta. Szín, és ízkavalkád. 
Hagyma nélkül, balzsamecettel.
Olívaolaj, és zöld olajbogyó is került hozzá.

Elkészítése rendkívül egyszerű. Nem igényel különösebb gyakorlatot. Egy alkalomra viszont külön is kitérek. Baráti társasággal részt vettünk egy főzőversenyen.
A vaddisznópörkölt mellé jól jött volna egy kis saláta. Körülnéztem, és a maradékokból 5 perc alatt kitűnő étket dobtam össze. Később ezzel a salátával jelentős sikereket arattam. Ott is!

Rozé boros paradicsomsaláta. 
Bazsalikommal, kaporral lila újhagymával.
Többszörös díjnyertes sali.

Amiket eme díjnyertes salihoz használtam: paradicsom, hagyma, fokhagyma, kapor, petrezselyem, és mivel nem volt ecet, rozé borral öntöttem fel. Tudom, hogy ez utóbbi már-már szentségtörésnek számít, de ott pillanatok alatt elfogyott. És ez nem csak a jelentős mennyiségű alkoholos itallal történő alapozásnak volt köszönhető! Itthon ismét elkészítettem, és csoda finom lett! Később közönségdíjat is kapott egy receptversenyen.

Egyszerű, rusztikus saláta. Almaecettel,
 lila hagymával. Bazsalikommal fűszerezve.

A paradicsom nálam örök nyertes. Minden formájában fogyasztom. Mégis alig várom a nyarat, amikor az igazi, kerek, tojásdad, kisebb, vagy nagyobb piros, sárga, esetleg zöld, de érett paradicsom szerepelhet tányéromon.
Végezetül egy érdekesség. Áron fiam szintén paradicsomfüggő. Ő viszont, csak a paradicsomnak a ketchup formájában való megjelenésére harap. A salátára még nem sikerült rábeszélni. Azért alakul!
Más paradicsomkészítményt már sikerült apró trükkökkel megetetnem vele. Természetesen feldolgozva.

Furcsa, ha valakinek kedvenc étele a bolognai spagetti, ugyanakkor nem hajlandó megenni a nyers paradicsomot.

Sebaj! Kitartó vagyok! Na meg több paradicsomsaláta marad nekem!

Napon szárított paradicsom. Ahogy én készítem...

Most, hogy kiderült paradicsomfüggőségem, - amit egyáltalán nem szégyellek - lássuk, hogyan gondoskodom télre is a pari által nyújtott élményről. A nyaram, tervezetten a paradicsom feldolgozásról szólt. Volt ami kísérleti jelleggel, volt ami kipróbált eljáráson alapult, tapasztalataimat összegezve, esetleg továbbfejlesztve. Fontos dolog, hogy tapasztalataimat megosztva, sok paradicsomrajongó sorstársammal kerültem kapcsolatba, és eszméket cseréltünk. Számomra hasznos, új infókat kaptam, és adtam át.

A kép csak illusztráció!  Van, ahol így is próbálkoznak a paradicsom aszalásával. Én más módszerre esküszöm, de látványnak nem rossz!

Lucullus paradicsom. Az egyik
legalkalmasabb a szárításra.

A paradicsom míg terem, számomra létszükséglet. Semmihez nem hasonlítható íze rabul ejtett régen. Ehhez az ízhez ragaszkodom akkor is, mikor a friss gyümölcs nem szerezhető be. Igen! Jól látjátok! Én gyümölcsnek nevezem a paradicsomot, mert az is. Tudom, nem ez volt az a tiltott gyümölcs, amiért kiűzettünk a paradicsomból, de a Magyar nyelv, álláspontom szerint, nem véletlenül írja ugyanazzal a szóval a helyet, és a gyümölcsöt. Na és a hazai paradicsom, valóban mennyei! Nem ugyanaz, mint más nemzeteké. Kóstoltam már több ország tomátóját. Egyedül az Olasz, és Spanyol pari volt hasonló a mienkhez. Az is igaz, hogy a Taljánok tekinthetők a paradicsom legnagyobb termelőjének Európában. Származási helye szerint, Dél Amerikai jövevény, de az ottanihoz még nem volt szerencsém, és valószínű, úgy élem le gyarló életem, hogy nem is kötök személyes ismeretséget a perui, vagy Argentin parival. Bár ki tudja. Azt sem gondoltam, hogy Dél Amerikai cseresznyét fogok enni valaha is. (Megint kalandozok. Úgy látszik ez a korral jár) De térjünk vissza a vén Európába. Az Olaszok sem hülyék! Ők is rájöttek, hogy ha nincs friss, jó a tartósított is. A paradicsomot viszont legegyszerűbben, napon történő szárítással lehet megőrizni az utókornak. Tehát szárítsunk napon paradicsomot. Ezt a nemes célt követve, én is kipróbáltam már 2 éve, akkor kis mennyiségben a pariszárítást. Az áldott interneten viszonylag kevés infót találtam, ezért maradt a ráérzés, ami megmondom őszintén nagyon jóra sikeredett. Lehet, hogy az Isten is paradicsomszárítónak teremtett? Azért senki ne gondoljon nagy dolgokra!

Szárításra váró paradicsomszeletek.

A pari szárítása, nem bonyolult dolog. Azzal viszont senki ne próbálkozzon, hogy egészben próbálja aszalni. A paradicsom bőre, elég kemény ahhoz, hogy a benne található víz ne távozzon önként a gyümölcsből. Ezért könnyítsünk az áldott napfény dolgán! Vágjuk fel a parikat! Mindegyiket más-más módon. A pici koktélparadicsomokat félbe. A tojásparadicsomokat negyedbe. A nagyobb méretűeket nyolc részre. És most elérkeztünk a paradicsomfajtákhoz. Minden pari aszalható! A legjobb eredményt viszont az erre a célra nemesített, San Marzano, illetve Lucullus néven ismert finomságokkal érhetünk el.

Első napos, aszalódó paradicsomjaim.

Ezek a tojásdad gyümölcsök a legalkalmasabbak szárításra. Egyáltalán mindenféle feldolgozásra. A Taljánok ebből készítik konzervjeik jelentős részét. Hámozva, egészben, szeletelve, és rengeteg más formában köszön ránk az áruházak polcain. Jó drágán!!! Ezért határoztam el, hogy ha megtehetem, miért ne én alkossam meg a téli paradicsomszükségletem, legalább egy részét. A gondolatot pedig tett követte. Kicsi kerttel rendelkezem. Paradicsomot viszont akár cserépben, balkonon is lehet termeszteni. Csak a megfelelő fajtát kell kiválasztani. Vannak kitűnő fajták, melyek megteremnek az erkélyen is. Az előbb leírt, tojás alakúak is alkalmasak erre. Fényre, és tápanyagra van szükségük! Északi tájolású erkélyen ne próbálkozzunk! A paradicsom nem túl igényes növény. De vízre, fényre szüksége van. Ezt később, bőségesen meghálálja! Vannak betegségek, vírusok, gombák, melyek kárt okozhatnak ültetvényünkben, de ezek viszonylag ritkák. De nem a pari termesztéséről értekezek. Ez csak egy mellékvágány volt, amiről máris visszatérek a főcsapásra.

A paradicsomszárítás, egyik legegyszerűbb
 módja. Faluhelyi László képe.

Tehát paradicsomot szárítunk. Tehetjük ezt, különböző alkalmatosságokban, de egyszerűen a napon is. A praktikum viszont azt kívánja, hogy mozgathatóak legyenek szárítandó gyümölcseink. Miért is? Jöhet eső, szélvihar. Ezek finoman szólva sem használnak a már megkezdett szárításnak. Az első szabály tehát: tanácsos fedett, de azért szellős, napos helyen szárítani. 

Paradicsom aszalás, aszalógépben.
Bognár Andrea fényképe.

Erre különböző eszközök állnak rendelkezésünkre, a legegyszerűbbektől, a profi berendezésekig. Én az általam legegyszerűbbnek vélt, olcsó megoldást választottam. Gazdaboltban vásároltam 3 lyukacsos aljú műanyag tálcát, amit valószínű hajtatáskor használnak rendeltetés szerint. Mivel meg kellett emelni, csavarokat barkácsoltam beléjük, majd méretre vágott szúnyoghálót szabtam aljukra, valamint keretre feszített szúnyogháló került rájuk.  Ez utóbbit, csak azért, mert időnként megjelennek nemkívánatos vendégek. (különböző rovarok, melyeknek nagyon finomnak tűnik a parik finom nedve) A szellőzés viszont biztosított.

Az azonos méret miatt tálcáim egymásra is helyezhetőek, a lyukacsosság pedig biztosítja a szellőzést. Erre van a legnagyobb szükség. Alul, felül áramolhasson a levegő. El is határoztam, hogy idén kompjúterizálom az aszalást. Ez abban fog megnyilvánulni, hogy kiselejtezett számítógép ventilátor segít rá a légáramra. Jól kitaláltam, mert bevált. Kis teljesítménye miatt hálózati adapterről működik, és rásegít a szárításra.
Ha pedig megvan a berendezés, hozzákezdhetünk az aszalásnak. Első lépés, a szüret. Csak a szép érett (nem túlérett) paradicsomot szárítsuk. Ha piacon vásárolunk, ott is a nem repedt parit válogassuk ki. A feldolgozás előtt jól mossuk meg a parikat, és csöpögtessük le. Vágjuk fel, a piciket félbe, a nagyobbakat negyedbe, a még nagyobbakat nyolc részre. 

San Marzano, és koktélparadicsom,
aszalás közben.

Saját újításom következik!!! A felszeletelt parikból kinyomom a magos, leves részt. Nem durván, finoman. A magra, és a lére semmi szükség. Ezek nélkül jobban, gyorsabban szárad, és kevesebb a lehetőség a penészedésre. Ritkán találkoztam már ez utóbbival is. Nem örültem neki, de a penészes egyedek gyors eltávolításával, megakadályoztam a továbbterjedést. A felszelt parikat a szárítórácsra helyezzük. Szépen sorban, katonás rendben. Már az első nap után is jelentős méretcsökkenés következik be. A szeleteket ilyenkor átrendezhetjük, a gazdaságosabb helykihasználás miatt. Magyarul, közelebb rakhatjuk őket egymáshoz. 

Száradó paradicsomjaim. Néhány nap alatt megfelelően megaszalódnak.

A végleges szárítási idő méretenként, fajtánként változó. Na meg annak függvényében is, hogy mi lészen a feldolgozás végcélja. A paradicsomokat a szeletelés után kicsit meg is sózom. Ezáltal könnyebben engedi ki a maradék lét is, így gyorsabban szárad. Valamit majdnem elfelejtettem! Ha az időjárás nem fogad kegyeibe bennünket, nyugodtan folytathatjuk a már elkezdett szárítást alacsony hőmérsékletű sütőben is. 40-50 fok a javasolt! A száradás közben a súly jelentősen, tapasztalataim alapján ötödére csökken. 

Kész paradicsomos üvegek. Saját 
termés, saját csomagolás, 
egységes kép.

A napon szárított paradicsomot, többféleképp tárolhatjuk. Lehet vászon, vagy papírzacskóban szellős, hűvös helyen. A legismertebb megoldás, ha olajban tesszük el. Sima étolajban. A napraforgóolaj íze semleges, így azt javaslom. Kisebb üvegekbe, tartósítószerek nélkül, hosszú ideig eláll. Lehet natúr, vagy fűszerezett is. Ezt a felhasználás célja határozza meg. Én szoktam tenni az üvegekbe vékonyra szelt fokhagymagerezdeket, kisebb bazsalikomszárakat, oregánót, esetleg rozmaringot. Ezt mindenki saját ízlésére bízom. (ezek szerint az íz, az ízlelés, és az ízlés összefüggő fogalmak) A nagyon megszárított parit, pedig nyugodtan őröljük meg. Később ez is felhasználható por alakban mindenhez, amibe egyébként paradicsomot tennénk. Legutóbb bolognai spagettit készítettem paradicsomporral. Az aszalt paradicsomok is mindenbe használhatók, amibe egyébként friss paradicsom kerülne. 

Paradicsompor. Kizárólag 
koktélparadicsomból készítem.

Van egy újításom, ami a család kedvence, és csak aszalt parival képzelhető el. Ez a leveles tésztával készült aszalt paradicsomos papucs. Kitűnő vendégváró süti.
A télre eltett parikat, 2 decis üvegekben tárolom. Ez pont elegendő adag a sütés-főzéshez alkalmanként. Az üvegek felbontás után is tárolhatók. Az ízesített olaj sem vész kárba. Ezt keverem ugyanis a pizzatésztába, sütemények tésztájába. A kioldott fűszeraromák isteni ízt adnak ezen étkeknek.

Aszalt paradicsomos papucsok. A tésztába belekeverve a paradicsom fokhagymás, bazsalikomos fűszerolaja, a töltelék, saját készítésű ajvár, és napon szárított paradicsom.
A család egyik nagy kedvence!

Le kéne vonni valami konklúziót? Nem muszáj. Az viszont biztos, hagy a paradicsom fontos életemben. Nem szégyellem paradicsomfüggőségemet! Nem is fogom kezeltetni magam, ugyanis függőségem nem okoz egészségkárosodást. Sőt! Bátran állítom, hogy a paradicsom, bármilyen formában fogyasztva, igenis hasznos egészségünkben!

Felmerülhet, hogy mire lehet használni a napon szárított paradicsomot. A teljesség igénye nélkül, néhány általam készített étel aszalt paradicsommal:
Tagliatelle, rókagombás, aszalt paradicsomos raguval.
Aszalt paradicsomos papucsok.
Palacsinta, aszalt paradicsommal.
Mediterrán ragu csirkemell csíkokkal.
Töltött pizzagolyók házi pizzaszósszal, napon szárított paradicsommal.
Paprikás krumpliba is tettem már.