Őszintén én nem vagyok valami kitartó ember, mármint tényleg, ezzel a ténnyel vannak a legnagyobb problémáim, hisz bármibe belefogok általában előbb-utóbb túl nehéznek bizonyul és feladom, megunom, inkább továbbállok. Szóval ezért is volt "nagy dolog" számomra, hogy végig csináltam ezt a négy napot, a végén pedig már a piroson közlekedtem legszívesebben (a feketét szimplán nem kedvelem). Bár az eddig lehozott egy bakancslistás posztomban ezt pont nem említettem, mégis a lementett képek között a mappában ott figyelt és most végre törlődött. 

Még facebookon írtam pár napja egy posztot, hogy nincs net a hotelben, így nem várható poszt, meg úgy-amúgy Mariazellben vagyok. Így a síszünet keretében fogta magát a kiscsalád és ellátogatott ebbe a gyönyörű városba, ezáltal lehetőségem nyílt megtanulni ezt a remek sportot, amiért azóta odavagyok. Igazából, azt kell, hogy mondjam, számomra ez sokkal jobban tetszik, mint a síelés, bár valahol, ahogy az oktató is mondta ez egy "egyszerűbb" sport, hisz 4 nap alatt meg tudja tanulni az ember és elméletileg mostmár csak gyakorolni kell és kb az ugrások és az "élen menés" a két tanulandó megmaradt lecke. No de röviden, csak megjegyezném, hogy 2015 újabb neves pontja  történt meg számomra, február 14.-e amikor elkezdtem a snowboardozást.
Most pedig jöjjön egy kis nyáladzás, miszerint amikor tavaly gyűjtögettem ezeket a képeket, szinte nem is gondoltam komolyan, viszont most rá kellett jönnöm, hogy így az egésznek semmi értelme. Hisz olyan célokat kell kitűznünk magunk elé amiket el is tudunk érni, bár tény, hogy "bármit elérhetünk" mégis, értelmesebb ha az ember komolyan gondolkozik és a céljai valósághűek illetve tesz is értük.:) Hisz folyamatos merengés az életünk, mindig találunk valamit, amitől de jó lenne így vagy úgy, de mégis olyan ritkán teszünk érte. Nézegetjük a tökéletes testű modelleket és nem tudjuk magunkat rávenni, hogy megmozduljunk, én nézegetem a deszkás youtube videókat, de tavaly nyáron is, egy idő után csak a "áh ki kéne menni" gondolatot elhesegetve gépeztem tovább... Szóval igen, tenni kell azért, hogy eredményt érjünk el és lehet, hogy most túl komoly vagyok és írom a szentbeszédet, de csak gondoljatok bele, hogy micsoda öröm, amikor valami sikerült, amikor magatok előtt látjátok a munkátok eredményét. Nem ez a legnagyobb boldogság?!

Szóval én csak amóndó lennék, hogy tegyünk a céljainkért, hogy boldogabbak lehessünk.:)
*egyébként kijött az új Hollywood Unded szááám*