Vidéki konyha hangulat: kerüld a giccset!

 "Ne az ősöket kövesd, hanem azt, amit az ősök követtek" - mondja Kassai Lajos lovasíjász, a modernkori lovasíjászat megteremtője, de ennél igazából sokkal több. Példakép, aki megmutatja nekünk és tanítja, hogy a mai világ legnagyobb kihívása a természettől való eltávolodás, és hogy a boldogság kulcsa olyan apró dolgokban keresendő, mint a fizikai aktivitás, az állatok és a növények közelsége, hogy a test és a lélek harmonikus egysége maga az egészség... Igen, még ez a zsigereiben természeti ember is azt mondja: ne archaizálj!

Mit taníthat ez a mondat nekünk a lakberendezés tekintetében? 

Ha vágyunk egy hangulatra, egy életérzésre, akkor ne korabeli képeket másoljunk le, hanem kövessük azokat a vezérelveket, amelyek mentén az adott enteriőr elkészült. Egy 18. századi konyha nem azért nézett ki úgy, ahogy, mert az volt a "trendi" - habár minden kornak megvolt a maga divatja - hanem mert az adott kor életvitelének az volt a legmegfelelőbb, az adott kor technikai és anyagismerete olyan kialakítást tett lehetővé. Miért másolnánk le valamit a 21. században, aminél már sokkal modernebb megoldások lehetségesek, miért kéne archaizálnunk ahhoz, hogy hangulatos vidéki konyhát tervezzünk? 

Azért is posztolok újabban kevesebbet, mert nem akarok a megkeseredett, öregedő lakberendező hangján megszólalni, aki szerint a rossz ízlés vírusosan terjed a közösségi médián, amihez tömegek tapsolnak, amíg az igazi értéket kevesen értékelik... Pedig így van: semmi nem szűri a tartalmat, a népszerű nem biztos, hogy a kívánatos, de majd megkapom,  hogy ízlés kérdésében nem érdemes vitatkozni. Mégsem érzem a keserű ízt a számban, mert tudom, hogy az emberek egy jelentős része igenis éhezi az újat, a szépet, akar tanulni, és nem elégszik meg azzal, hogy "de hát nekem ez tetszik".  Biztos tapasztaltátok már az élet akár egyéb területein, hogy először bizonytalanok vagytok... Meglátjátok, meghalljátok, elolvassátok azt a valamit, és mocorog valahol egy belső sugallat, hogy "én ezt szeretem", de nem igazán tudjátok megmagyarázni. Mert nem tudjátok kontextusba helyezni, nincs az adott téren pallérozott szemetek, fületek, ismeretetek. Minél jobban beleássátok magatokat a témába, annál jobban kialakul a saját véleményetek. Mindennel így van ez, az építészettel, a lakberendezéssel is. Először csak bizonytalan érzetek mentén próbáltok döntéseket hozni, de minél több ismeretet szereztek, annál jobban meg tudjátok fogalmazni, hogy mit, miért szerettek.Tudjátok, hogy "vidéki konyhát" szeretnétek... Érdemes persze átgondolni, hogy miért is? Vidéki házban laktok, ahol az életérzés ezt diktálja? Vagy egy belvárosi lakásban ugyan, de lelketek mélyén  akkor is vidéki gyerekek vagytok? Nem mindegy... Az ember például sokszor akar Aston Martint, de három gyerekkel a hátsó ülésen lehet, hogy inkább egy Range Rovert választ... Vagy mindkettőt, és akkor a hasonlatnál maradva: vegyetek egy nyaralót, és rakjatok abba vidéki konyhát! 

Most talán megint azt mondjátok: ez az én lakásom, azt csinálok vele, amit akarok! És persze, hogy így van! Mindenki alakítson magának olyan mikrokörnyezetet, amelyben teljesnek érzi magát! Ez nem közügy, mint az építészet, hogy akkor is néznem kell más elbaszott házát, ha szerintem pocsék... Ez magánügy! Én a bizonytalankodókhoz szólok, azokhoz, akikben ott az igény valami nagyszerűre, megfogalmazták a gondolatot ("vidéki konyha kéne"), és érzik, hogy lehet ezt nagyon jól is csinálni, de könnyen rá lehet csúszni a "ciki" vonalra is. Fogadjatok meg a tanácsaimból, amennyit akartok, ha nem értetek egyet, akkor semmit, mert akkor is igazatok lesz: a ti konyhátok, a ti életetek, a ti szépérzéketek, a ti ízlésetek! De vigyázzatok, mert most a csapból is giccs folyik, és mindenki arra bíztat titeket: lakásbemutatókkal, műfogásokkal, hogy másoljatok, uniformizálódjatok... 

A hosszúra nyúlt bevezető után vágjunk bele a lényegbe... A fenti konyha pontosan az, amit én vidéki giccsnek nevezek: régies frontok (legalább nem antikolt, lehetne rosszabb is...), régies, ráadásul össze-vissza fogantyúk, kamu cementlap, rusztikus kialakítású elszívó. De mutatok egy másik képet, ami a legtöbb ember szerint szép lesz, és igazából az is... 

Minden benne van, amire ma a lakberendezési oldalak bíztatnak: keretes festett frontok, arany kiegészítők, zománcozott mosogató, kismertó csempe, provencei stílusú lámpák, sőt, ha magát az épületet nézzük, van még kazettás ablak is... :) Hogy ezek régen miért voltak ilyenek? Régen ez a betétes szerkezet volt a vetemedés nélkül, fából elkészíthető front modern megoldása, a réz volt a könnyen hozzáférhető és megmunkálható elegáns alapanyag, a zománcozás volt a tartósság és tisztán tarthatóság legmodernebb technológiája, csempében a technológia nem tette lehetővé a nagy lapok gyártását, ezek a lámpák már egész letisztultnak számítottak, a cizellált kovácsoltvashoz képest, és az ablak is azért volt kazettás, mert nem tudták kezelni a nagy üvegfelületeket... 

Hogy néz ki az egyszerű másolás értő alternatívája?

A technológi lehetővé teszi, hogy sima, könnyen tisztítható felületeket használjunk frontként, még fogantyúra sincs szükség, a gépek szépen bemarják. A rozsdamentes acél, vagy silgránit egy fejlettebb technológia mosogatónak, mint a fizikai behatásokra érzékenyebb zománc. A pult technikai kő, ami sokkal ellenállóbb, mint a természetes kövek. A régi, vidéki életérzést egy kézimunkával készített gyönyörű csempe adja, és a szabadpolcos tárolás. 

Nézzük a burkolatokat... Ne válasszunk divat hóbortok szerint, legalábbis óvatosan. Ami kézimunkával készül, vagy eredeti régi, azt biztos nem fogjuk megbánni. Ne válasszunk olcsó alternatívát, amikor a fókuszpontot tervezzük. A látványos elem nem lehet "kamu". 

Ismerős? Nem csoda, a csapból is ez folyik... Olcsó hexagon csempe össze-vissza rakva. Ötletes? Az volt, az első alkalommal, egy ennél visszafogottabb változatban. Most már csak unalmas, ebben a szedett-vedett formában meg kifejezetten hátborzongató. 

Ez egy nagyon szép megoldás, ahol a kis csempéket modern fromában burkolták fel a falra, így elkerülve a régieskedő giccs hangulatot. Modern frontok, modern fogantyúk, a vidéki hangulatot a lógó eszközök, a nyitott polcok adják, szép kontraszt az egyszerű lámpa. Egyetlen archaizáló elem a zománcozott mosogató, de ennyi, ebben a formában elfér, mint utalás a "vidéki konyha" hangulatra.

A fenti megint csak egy "rossz", kommersz példa, akármennyire kajálja az internet népe ma ezeket, és akkor még csak a dizájnról beszélek, nem arról, hogy technológiai használhatóságát tekintve is egészen pocsék. Kétféle, "divatos" csempe, régieskedő front, csicsó fogantyúval egy akkora helyen, ami egy igazi "vidéki konyhában" a spájz.

Csodálatos alternatíva, pedig ez is Ikea (mint a felette lévő fotó konyhája). Minimál front, egyszerűen rakott, kézi vetésű (de legalábbis arra megszólalásig hasonlító) csempe, modern, nyitott polc, és csodálatosan egyszerű, anyagában mégis a paraszti világot idéző bútor. 

Egyszerű, modern formavilág, régi anyagok... Ilyen is lehet, egy mai vidéki konyha.

Gyönyörű példája az igényesen kivitelezett country konyhának. Modern formák, natúr anyagok, funkciójában megidézi a régit, mégsem régieskedő. Érdemes megfigyelni a lámpákat: láttok itt "provencei" csicsát? Ez persze nem azt jelenti, hogy tilos, ugyanúgy érvényes a szabály: mértékletesség! Egy-egy eredeti ipari rusztikus, vagy igazán régi (nem kínai kamu giccs régiesített) szép lámpa emelheti az enteriőr fényét, de figyelni kell az arányokra! Ahogy öltözködésben sem aggathatsz magadra mindent, ami megtetszett valahol, úgy egy helyiségbe se halmozhatsz bele minden szívednek kedves tárgyat. 

Egyszerű anyagok, vidéki, mégis modern... 

Ez a konyha nem annyira "vidéki", de annak is elmegy... A front színei, a kis csempe - bár szépen, egyszerűen rakva - a nyitott polcok, a fa pult hozzák a FINOM ráutalást... 

Végezetül elsütnék egy viccet... Hogy amikor minden attribútumot belenyomorgatunk a "vidéki konyhánkba" akkor mennyire leszünk vulgárisak... Pont úgy esik egy ilyen konyha a szememnek, ahogy az alábbi vicc a fülemnek... Már ha értitek a célzást.

"- Gyere, Julcsi, menjünk hátra a szénásba, és úgy megb.szlak, mint egy lovat. Már ha érted a célzást..."

Graefl major - élet a zöld Michelin csillag mögött

 

Éppen csak hazaértünk a Szaletly vezetői évértékelő elvonulásáról, ahol jobbnál jobb programokkal tűzdeltük a közösen töltött időt, és nem győzök magamhoz térni az élményből, amivel az idén méltán zöld Michelin csillagot nyert Graefl majorban megbombáztak minket. 

Szerencsés Györgyi tulajdonos és testvére személyesen fogadtak minket érkzésünkkor, és végig gondos odafigyeléssel lesték kívánságainkat, a biliárdszobában megtartott szakmai megbeszélésünktől a háromfogásos ebédünkön át, a bagoly kirepülés megfigyelésével egybekötött birtoksétával bezárólag.

Ez ugye nem egy gasztro blog, és bármennyire is benne vagyok már a szakmában - étteremtulajdonosi minőségemben - nem igazán vagyok otthon az ételek leírásában, ugyanakkor a hosszú évek kiterjedt minőségi éttermi látogatásainknak köszönhetően (három csillagig végigettem már a fél világot) elmondhatom, hogy az itt kapott élmény kulináris szinten is olyan magasságokban van, ami az én személyes véleményem szerint is maximálisan a palettára helyezi az éttermet. Nem szívesen nyilatkozom ezügyben, mert bármit mondok, úgy tűnhet, a sértettség beszél belőlem, ha kritizálok - pedig mi pontosan tudjuk, hogy hol tartunk - de több vidéki helyre is ellátogattunk már azóta, hogy kijött a magyar vonatkozás, és nem mindig éreztük ugyanazt, mint az inspektorok. Ezért duplán azt mondom, hogy milyen extrém öröm volt nekem ez a mai élmény, hogy igenis, van itthon igazi nemzetközi színvonal, ráadásul a legszebb magyar sajátosságokkal, hogy tényleg működhet legmagasabb kulináris élményfokon is a kizárólag háztáji gazdálkodásból származó alapanyagokra alapozott, "null kilométeres" filozófiájú konyha. 

Györgyi elmondta, hogy Gyűjtő Ádám séf minden héten azzal vág neki az aktuális kínálat összeállításának, hogy "vásárolni nem lehet". Meg kell nézni, mi terem éppen, milyen állatot vágnak, vagy lőttek, ebből kell kreatívkodni. Saját sajtot készítenek, saját maguk préselik az olajakat, savanyítanak, csíráztatnak, vermelnek, stb, stb... Hihetetlen finom barna sört kóstoltunk, ami szintén saját készítés, és egy még friss szilva pálinkát, amihez foghatóan selymesen csúszósat régen ittam, ha egyáltalán. Komolyan. Közben van az egész itt kapott élménynek egy olyan bája, ahogy a tulajdonos maga is besegít a felszolgálásba, ahogy beszélget a vendégekkel, ami néha elviszi a professzionalitás irányából a vendéglátását, de ez nem a kárára, hanem éppen a javára válik, ettől érezzük magunkat valóban úgy, mintha egy ismerős ismerőséhez ugrottunk volna el. És akkor még menet közben kaptunk egy kis próbát a saját rozmaringból és levendulából készített arckrémekből is, amik annyira bejöttek, hogy vettem volna magamnak, de sajnos csak a vendégszobákhoz járnak. Legközelebb kénytelenek leszünk itt megszállni... :)

A műemlék,  ezerkilencszázas évek elején épült szecessziós kastély a lehető legszakszerűbben lett restaurálva, Györgyi azt mesélte, hogy a műemlékvédelemmel nekik együtt dolgozni nem a szokásos, alkudozásos veszekedés volt, hanem a legnemesebb együttműködés, ahol mindkét fél azon tevékenykedett, hogy mindent megtartsanak, ami eredeti, és mindent helyreállítsanak, amit lehet. Nem csak úgy, mintha, hanem pontosan azokkal az anyagokkal, és azokkal a technológiákkal: a falon gondosan feltárt dekorációs festést páldául az eredeti, mauritiusi kék kőből készült festékkel rekonstruálták. 

Nem tudok elmenni szó nélkül a kastély műtárgyai és bútorai mellett sem. Hihetetlen jó érzékkel összeválogatott tárgyak képezik a berendezést és a dekorációt, tökéletes arányérzékkel elrendezve mindent. Micsoda élmény lehet tárgyakat vásárolni ebbe a csodálatos épületbe, és milyen szerencse, hogy ilyen jó ízésű emberek vették birtokba, és mentették meg az utókornak ezt a különleges birtokot. 

Minden irigység nélkül, a lehető legjobb szívvel mondom ki, hogy Györgyiék azt az életet élik, amit én szeretnék: 20+ hektáron gazdálkodva, állatot tartva, növényt termesztve, maximálisan minőségi gasztronómiát kínálva, vendégeket jó szívvel látva, csodálatosan nyugodt és esztétikus környezetben, művészettel és madárcsicsergéssel. Persze ez nem egyszerű, ezt a fajta minőségi, slow food koncepciót elég nehéz mérethazdaságosan üzemeltetni. A kastély vendégterében három kihúzható antik asztalnál 20-30 fő fér el. Van egy különálló, nagyobb vendégterű pavilon is, ahol kicsit nagyobb konferenciáknak, esküvőknek is helyt lehet adni, ezek a rendezvények biztosítják a működés racionalitását. Jelenleg különálló, hangulatos vendégházakban lehet megszállni, de készül már további hét vendégszoba is a főépület emeletén.

Ebéd után, már sötétedésben sétáltunk körbe a birtokon, először a fákon pihenő baglyok éjszakai kirepülését lestük meg, aztán meglátogattuk az itt élő állatokat. Mindenhol szemet gyönyörködtető a rend, az átgondoltság, mindenen érezni a gondos gazda figyelő szemét. Párját ritkító gazdaság, felüdülés itt a séta, mintha nem is Magyarországon járnánk. Ha saját birtokom lesz, a kialakítása előtt mindenképpen eljövök jó tanácsokért... 

Nagyon jól sikerült ez a két, menedzsmenttel közösen töltött nap, a mai látogatásunk a Graefl majorba pedig méltó megkoronázása volt az alkalomnak. Fantasztikusan éreztük magunkat, köszönjük a szíves vendéglátást. 

És ismerhettek már: hazafele az eladó kastályokat nézegettem a neten... :)

Szeretetben, Békességben, Sikerekben Gazdag, Boldog Új Évet Kívánok

​

Arbonika - száraz virág tele élettel

Szeretnék Nektek bemutatni egy nagyon izglamas vállalkozást. 

Amikor megismertem az Arbonikát, azonnal beleszerettem abba a kifinomult stílusba, könnyedségbe, üdeségbe, ami nekem eddig gondolati síkon sehogy sem állt együtt a száraz virág műfajával. Az Arbonikán keresztül ismertem meg ezeknek a gyönyörű csokroknak a sokoldalú felhasználhatóságát, az egyszerű értékesítési módszer pedig, amelyet a weboldal kínál, egy klikkelésnyi közelségbe hozta éttermünk számara ezt a kézenfekvő és különösen stílusos dekorációs megoldást. Soha szolgáltatással elégedettebb nem voltam, mint az "éves csokor előfizetéssel": minden hónap elején - immár hatodik alkalommal -  pontosan érkeznek csokraink a vendégeink és munkatársaink legnagyobb örömére. 

Izgatta a fantáziámat, honnan ez a kifinomult stílus, az ötlet és a professzionális kivitelezés, ezért megkértem az Arbonika tulajdonosát, Jóssa-Pál Adriennt, hogy meséljen kicsit magáról, a vállalkozásáról, a kezdetekről és a célokról. Fogadjátok szeretettel! 

Mivel foglalkoztál korábban? Mesélj kicsit magadról!

Ez izgalmas lehet, amikor erről mesélek, akkor sokszor meglepődnek az emberek. Én tulajdonképpen táncművész vagyok és rendezvényszervező, kicsit olyan kívülről néha mintha két életem lenne, de számomra teljesen organikusan együtt mozog ez a két szenvedélyem. Sokszor úgy érzem egy virágkompozíció megkreálása a színek és a formák játéka miatt legalább olyan izgalmas és mozgalmas mint a táncos improvizáció. 10 éve foglalkoztam a hazai tánckultúra aktív építésével, jelenleg nem oktatok táncot, mert alkotói szabadságon vagyok, de továbbra is részt veszek a közösség további dolgaiban. Engem nagyon megviselt annakidején a járvány okozta szociális torzulás, most az egyedül töltött idő a virágok között és vállalkozás kihívásai töltenek vissza nagyon. 

Hogy jött pont a száraz virág ötlete?

Ahogy rengetegen, én is nagyon szeretem a virágokat. Viszont szerettem volna valami olyat alkotni végre ami nem veszik el a pillanatban, mint a tánc. Ha virágokkal szeretnék foglalkozni, akkor az élő virág pont ilyen múlandó, úgyhogy az örök virágok, vagyis a szárított alternatíva jelentették számomra a megoldást.

Mi inspirált? Mi alapján alakítottad a koncepciót?

A vállalkozást sokat inspirálták a külföldi utazásaim, más kultúrák életvitele, otthonaik, és természetesen az aki én vagyok a saját gyerekkori élményeim. Én egy nagyjából 2000 főt számláló kis településről sodródtam sokfelé a világban és a falusi élet és az ehhez kapcsolódó emlékeim, akár a szüret vagy a kukorica berkása a "góréba" mind meghatározták, hogy milyen hangulatú lesz az Arbonika. 

Ha egy virág kompozíciót készítek akkor az emberek inspirálnak, az évszakok. Szeretem a festményeket és a zenét is. Igyekszem olyan dolgokat belecsempészni egy csokorba amire ha valaki ránéz akkor nem "csak" jobb hangulatba kerül, hanem el is gondolkodtatja valami miatt, ha asztaltársaságok beszélgetés beindítója tud lenni egy csokor akkor számomra az sikerélmény. Mint egy jó alkotás.

Vannak kollégáid? Kik ők, hogy találkoztatok?

Ketten vagyunk akikre úgy szoktam hivatkozni, hogy Arbonika Lányok. Én és Kinga. Kinga barátnőmet a táncon keresztül ismertem meg, Ő az aki a legtöbb praktikus segítséget nyújtotta számomra a vállalkozás beindításánal és azóta is. Illetve a kis csapat tagja még Elza aki a dolgosabb időszakokban a műhelyben fáradozik velem a csomagokon. 

Mióta van Arbonika? Milyen a fogadtatás? Mire van igény?

Most leszünk 1,5 évesek. Meglepően közvetlen és barátságos a fogadtatás, nyilván kezdetben a család és a barátok jelentették a legnagyobb támogatást, de már az első tavaszi szezonban sokan voltunk az " Arbonika közösségben". Az első nyáron már volt sok esküvőnk is az idei nyarunk is nagyon mozgalmasra sikeredik. Ami lassan az egyik specialitásunkká kezd alakulni, azok a Virág Fejdíszek, ezt nagyon sokan rendelik, a "kisesküvői" csomagunk keretein belül, amiben Hajdísz + Csokor + Ajándék Vőlegény Kitűző van. Ahogy észrevettem a rendezvény dekorálásra van eddig nagy igény, illetve a mindenki által elérhető darabokra, amit az otthonába el tud helyezni. De készítettem már kirakat dekorokat, egyéb területen alkotó művészek kollekcióihoz a fotózásra Szárított Virág Installációkat, úgyhogy sok érdekes iránya van ennek. Ennél  persze én még sokkal több lehetőséget látok a virágokban, úgyhogy bízom benne, hogy sok ötletünket sikerül megvalósítani majd, várom a kihívásokat. 

Honnan jönnek a virágok? 

Mindenhonnan, de tényleg. Piacról, hazai és külföldi nagykerekből, termelőktől. 

Ki készíti a kreatívokat és a fotókat? Nagyon szépek.

Én készítem és köszönöm a kedves szavakat, mert nagyon - nagyon jól esnek. Szerintem a social média felületein minden alkotó szenved azzal, hogy hibátlanul jót és önazonosat alkosson, ez egy komoly kihívás. 

Miben látod a jövőt? Merre tervezel fejlődni?

Rengeteg álmom van, kisebbek és nagyobbak is. Én a nagyobb álmaim nem merem legtöbbször megosztani, mert félek, hogy nem válnak valóra, de a rövid távú tervek között szerepel az, hogy egyre több workshopot csináljunk még több rendezvényeket dekoráljunk, kirakatokat, éttermeket, kávézókat. A szárított virág, legrosszabb esetben is 3-4 évig gyönyörű marad ez szerintem kiváló befektetés lehet dekoráció terén. Illetve a szívemben dédelgetem egy mindenki által látogatható Studió & Virágbolt gondolatát is.

Mi az aktuális kedvenc terméked az Arbonikán?

Jelenleg a Csokor Előfizetés a kedvencem, egyrészt azért mert nagyon izgalmas minden hónapra aktuális hangulatban alkotni, másrészt pedig azért, mert úgy érzem ez valami olyan, ami nagyon hasznos is tud lenni, akár recepciókra, vagy üzletekbe, vagy ha valaki olyan mint én, hogy nem tud annyi figyelmet fordítani az élő virágaira, de szereti a praktikus változatosságot. Van Negyed / Fél és Éves Előfizetésünk is, ami az aktuális hónaptól tart az előfizetésnek megfelelő ideig. Az árban benne van a szállítás költsége is egyszer kell elintézni és minden hónap elején az ajtóba érkezik az új csokor. Praktikus, csodaszép és aki szereti a meglepetés erejét garantáltan imádni fogja. 

És igen, ez a csokor előfizetés nekünk is nagy kedvencünk, ugyanis nem kell semmit észben tartanunk, minden hónap elején megérkezik egy újabb meglepetés csoda-csokor... 

Köszönöm, hogy bepillantást engedtél a kulisszátok mögé, nagyon sok sikert kívánok, és gratulálok!

Arbonika weboldala: https://www.arbonika.com

Arbonika a facebookon: https://www.facebook.com/arbonika

Abonika az instán: https://instagram.com/arbonika.decor

Az "aesthetic room", azaz a mai tinik szobája

 

Már egy ideje furcsa jelenséggel szembesülök, amikor gyerekeknek, vagyis inkább kis tiniknek kell szobát terveznem. Főleg csajos szobáknál, de fiúknál is mára elvárás, hogy össze-vissza színváltós ledszalagok, és apró pontokkal világító led dekorok kerüljenek fel a falakra. Számos olyan közös vonást fedeztem fel ezekben a szobákban, amelyek vissza térő toposzként kísértenek, de egészen addig nem érzékeltem rendszernek a jelenséget, amíg saját lányom nem konkretizálta a szobájával kapcsolatos elvárásait. Elképesztő büszke vagyok Lénára, ugyanis ennél pontosabb briefet egy tapasztalt markenting kommunikációs munkatárstól se kaphattam volna: "- Mama, üsd be a Pinterestre, hogy "aesthetic room", és éretni fogod, mit szeretnék. Legyen benne inda, bakelit, raklap ágy, kis képek a falon, függő növények, de azért óvatosan a színekkel és mintákkal, nem egy 90-es évek szipka tanyáját szereték, hanem egy szobát, aminek jó a vibe-ja." Amúgy Léna most múlt 12 éves, a szoba felújítás aktualitását pedig az adta, hogy gimibe megy, így nem járja, hogy még mindig "babaszobában" kelljen laknia. 

Nos, elég konkrét instrukciókat kaptam, be is ütöttem gyorsan a megadott kifejezést, és meglepetésemre nem random "esztétikus" szobákat adott ki, ahogy korábban gondolni bátorkodtam volna, hanem elég jól behatárolható hangulatú, konkrét stíluselemekkel felszerelt hálószobákat. Később beírtam a google keresőbe az "aesthetic interior design" kifejezést, hogy arra mit ad ki, de ekkor valóban más-más stílusú esztétikusan berendezett szobákat dobott fel képtalálatként. Elmondhatjuk tehát, hogy valószínűleg organikusan, a tinik elterjedt internethasználatának köszönhetően, kialakult egy igen markáns, és valóban nemzetközi (értsd ez alatt, hogy mindegy melyik barátommal beszélek, ugyanolyan tiniszoba kell a Torontóban élő lánynak, mint a londoninak, vagy az orosznak) tini lakber trend, aminek stílusjegyeit érdemes lehet egy csokorba összeszedni. 

Remélem, ezzel megkönnyítem minden anya helyzetét, akit gyermeke halálra idegesít led szalag, mű inda, és bakelit lemez mániájával. Szeretném összeszedni, miről szól ez a stílus, mert korábban azt tapasztaltam, hogy a gyerekek nehezen fogalmazzák meg a konkrétumokat, pedig azok ismeretével rengeteg idegőrlő veszekedés elkerülhető, amely ebben az érzékeny életkorban egyáltalán nem elhanyagolható hozadék... :)

1. Fények a falon

Kép forrása: ITT

Az aláomló, vagy random ide-oda tekergő kis pontszerű fényforrás elengedhetetlen eleme ennek a stílusnak. Ilyen led fényfüzér kapható egy csomó webshopban, de a nagyobb lakber áruházakban is, az Ikeában pl. LEDFYR néven fut. 

2. Színes led szalagok

Kép forrása: ITT

Úgy veszem észre, a legtöbb jó ízlésű szülőnél a színes led fény veri ki legjobban a biztosítékot. Sajnos szinte kötelező elem, de jó hírem van, sokszor kiváltható a plázák mobilos boltjaiban, a webshopokban beszerezhető, olcsóbb, színváltós ring light-tal. 

3. Sok műnövény, inda és virág

Kép forrása: ITT

Kép forrása: ITT

Ezek a virágok, növények mára szintén minden nagy lakber áruházban megtalálhatóak, de a neten is felkutatható csomó olcsó lelőhely.  Az indák lefele lógnak, sokszor párhuzamosan egymással, katonás sorban, akár pontvilágítással kombinálva, a cserepes (mű) növények makramé tartóban a mennyezetről, vagy a falon lógnak alá, a virágok egyesével, vagy pár szálasával a falra vannak ragasztva egy határozott ragasztó csíkkal. A festéshez használt maszkolószalag tökéletesen megfelel a célnak. 

4. Kis képek a falon - "aesthetic wall collage"

Esztétikusnak találjuk, vagy sem, ha beütöd az Etsy keresőjébe, hogy "aesthetic wall collage", akkor nem kell szerencsétlenkedni a kis képek összeválogatásával, hanem számos kreatív kínálja a már elkészült szetteket akár digitális formában elküdve, akár papír formában szállítva. Amúgy érdekes próbája az anya-lánya kapcsolatnak a közös kép keresgélés, de csak óvatosan... "Úristen, hát nem érted, hogy ez nem az én vibe-om?! :))))

A képek rögzítése egyszerűen megoldható gyurmaragasztóval.

5. Régi bakelit lemezek a falon

Kép forrása: ITT

A régi bakeliteket a kis képek közé kell berakni, nekem ezt is sikerült gyurmaragasztóval rögzíteni. Tehát hiába veszel készen kollázst, meg olvasol utána a stíluselemeknek, tudni kell kompozíciót is készíteni. Amúgy a fenti kép kapcsán érdemes megjegyezni, hogy az "aesthetic room" csupán egy kerete a tinédzserek esztétikájának, a választott színvilág, hangulat, a képek tartalma más-más, egyedi stílusba viszi el a szobát. Ezt ők úgy fogjàk mondani, hogy ilyen, meg olyan vibe-ja van. :)

6. Sok helyen előkerül az egész alakos tükör

Kép forrása: ITT

... és az se baj, ha fényekkel rakjuk körbe, sőt...

7. Makramé dísz, és virágtartó

Kép forrása: ITT

Kép forrása: ITT

Ezek a virágtartók és díszek nagyon népszerűek manapság nem csak a tiniknél, így minden nagyobb áruházban megtalálhatóak. Én mégis inkább azt javaslom, kézmnűves vállalkozókat támogassunk a vásárlással: a hazai Meska, és a nemzetközi Etsy oldalakon is sok szép termék található.

8. Raklap ágy

Kép forrása: ITT

Az a jó hírem van, hogy az "aesthetic room" egyáltalán nem drága. Sajnos a földanyának igen sokba kerül a sok-sok műanyag, amit itt elhasználhat ilyenkor az ember - a tinik kis százalékától eltekintve az igazi növény sajnos legtöbb esetben nem játszik... - a pénztárcánknak viszont nem feltétlen megterhelő. Négy-nyolc raklapból remek ágyat készíthetünk. Ennél könnyebb DIY projekt nem is létezik, és mégis ezzel tudjuk a legnagyobb boldogságot okozni gyermekünknek. 

9. Nyitott ruha tárolás

Kép forrása: ITT

Mint logikus lakberendező, és a 12 évesek lelkét és habitusát ismerő anyuka, mindenképpen azt javasolom, hogy biztosítsunk zárt tárolási lehetőséget is a ruhák számára. Ugyanakkor a legtöbb, szobáját dekoráló tini lány hálás egy jó sztenderért, amire kipakolhatja a legmenőbb cuccait. 

Hát kedves anyukák, ezzel a néhány fogással olyan hálás kis tinédzsert kaphattok magatok mellé, hogy hetekig nem kell veszekednetek a lefekvés idejét illetően... :) Amúgy jó móka a közös lakberendezés, és ha el tudjátok engedni a saját elképzeléseiteket az esztétikus szobáról, akkor kifejezetten érdekes utazásban lesz részetek. Egy ilyen projekt alatt sokkal többet tudhatsz meg a gyerekedről, mint a pusztán egy fedél alatt éléssel, én kifejezetten rácsodálkoztam, milyen érett, és izgalmas gondolkodása van a lányomnak. Nem beszélve arról, hogy meg lehet ragadni az alkalmat, és olyan fontos dolgokról elbeszélgetni, mint a környezetvédelem, a műanyagok felhasználása, az újrahasznosítás, stb.

Sok sikert kívánok! 

Mi kerül a lift falára?

A napokban tesszük az i-re a pontot, és kerülnek fel a függönyök annak a csodálatos családi háznak a karnisaira, amelyet több év munkájával újítottak fel a műemlékvédelem érdekeit maximálisan szem előtt tartó tulajdonosok. A ház, vagyis inkább villa, amelynek belső tereit én álmodhattam meg - milyen is lenne hát... - maga a csoda... Egyelőre kis szegletét oszthatom csak meg veletek, ez pedig a lift.
A klasszicista épület 1844-ben épült, az elmúlt bő másfél évszázad pedig rendesen ammortizálta. Az "átkosban" szétszabdalták, sok kis lakás kapott helyt a tanácsi, majd önkormányzati ingatlanban. Az épület már több éve lakatlanul állt, és nyilvánosan lehetett rá licitálni, mégsem kellett senkinek. A végereményt tekintve persze senki nem érti, hogy lehet ez, ám ha azt vesszük, hogy milyen megpróbáltatásokon estek át a tulajdonosok, mire elkészült az egész (és még nincs is vége...), akkor azt kell mondjam, egyáltalán nem csoda, hogy csak a legelszántabb, szépségért rajongó, és értékmegőrzésben elhivatott család mert nekivágni egy ilyen történetnek.
A műemlékvédelemmel folyamatosan konzultálva állítottuk vissza az eredeti térkapcsolatokat, amennyire csak lehetett. Egyetlen kis kivételt tettünk: a három emelettel bíró ház kapott egy belső liftet. A liftakna egyedileg nekünk kevert színben, kézzel készült Pataki Tiles burkolatot kapott, de ugyanolyan fontos volt számunkra, hogy belül is hordozzon valami kis többletet.
Így találtam ki, hogy a ház építésének idején kortárs festőművész munkája kerüljön a falakra.  A magyar tájképfestészet megteremtőjének tartott Id. Markó Károly (1793–1860) képei közül választottam egy gyönyörű képet:

Nagy dilemmában voltam, mert éppenséggel színesen is szívesen felhasználtam volna, végül azonban a szolídabb, fekete-fehér változat mellett döntöttünk. Az egész ház ilyen: tele van eleganciával, finomsággal, de nem hivalkodik, nem akar többnek látszani önmagánál, na nem mintha az nem volna éppen elég menő... :)
Szóval megálmodtam a dizájnt, és kerestem egy jó kivitelező céget. Az Intendo Stúdióval korábban nem dolgoztam, és tulajdonképpen az "utcáról estem be" hozzájuk, mégis a lehető legjobb döntés volt... Saját grafikusukkal a méreteinkhez igazítottak mindent, gyorsan jöttek ki felmérni, és minta anyagot mutatni, folyamatosan cooperatívak és elérhetőek voltak, szuper-hamar elkészítették és fel is helyezték az egyedi, festővászon hatású vinyl tapétát.
És tegnap sikerült végre lefotóznom... Ilyen lett kívülről:

És ilyen belülről... Benn is folytatódik a külső márvény padló,  a bejárattal szemben és a mennyezeten tükör található:

 Két oldalra került fel a tapéta:

Azt hiszem, elég impozáns lett, kicsit lifteztem is a próba kedvéért... :) Nagyon kellemes! Köszönjük a szép és gyors munkát, Intendo Stúdió!