Önismeret, Olimpia, népnevelés

Egész hétvégén Önismereten voltam. Idegileg-agyilag-szellemileg-lelkileg... lefárasztott. Mindig nehezen tudok visszaállni a valóságba, szükségem lenne ilyenkor kb 1,5-2 óra magányra (horgolni egy parkban, vagy csak egy cukrászdában kávézni egyet...). Általában napokig pörgetem magamban amiket megértettem magamról. Sokat gondolok a hallott beszélgetésekre is,  és arra az érzésre, miközben  (sokszor rezignáltan és kedvtelenül) hallgattam ahogy beszél valaki magáról mekkora parasztvakítás csórikám sztorija, mert az egész élete elfojtás, meg felszín alatti dráma... Van közöttünk valaki, akit csak a 4. alkalom után (40. közös óra után) tudtam definiálni magamnak, milyennek is látom őt: a mi ....nk egy kis genyó. Ha elfárad, ha éhes, ha szomjas, ha épp ő akar beszélni, ha szeretetre vágyik... akkor piszkál, macerál, bosszant. Egészen addig, míg a másik fél teljesen ki nem készül, és nem, nem viccel, a cél a totális megsemmisítés.  Még annak árán is, hogy ő is így jár.

A fonalas lányok az olimpia alatt kötnek-horgolnak, én a Befejezésre váró munkák kategóriában indultam el. Tegnap miközben az SBS-emet horgoltam, arra gondoltam, mennyire jó horgolásba fojtani a bánatomat. És arra, hogy a közvetítések helyett inkább a Tűzszekereket kellene (meg)nézni.
Most láttam a facebook-on ezt a képet:

Népnevelés spórolási motivációval! Briliáns :-)

1 kávé = 2 Euro - - - 1 kávé a "kérem" szóval megbolondítva = 1, 80 Euro. Az illemmel rögtön 20 centet spóroltál :-)

Csalamádé

Kavarognak  körülöttem és bennem a dolgok. Pont úgy, mint a káposzta-, répa-, saláta- hagymacsíkok tarkasága. Az elmúlt pár hónapban annyi minden történt velem, mint az elmúlt 5 évben összesen.

 

kép innen

- Anyukám május eleje óta már harmadjára van kórházba, múltkor félrekezelték, nincs jobban. Sőt, bizonyos tekintetben rosszabbul van. A tegnapi ügyeletes orvos  annyira primitív volt, hogy 2x beszóltam neki (megkértem, kommunikáljuk felnőtt énből, illetve megkérdeztem van-e édesanyja, mert ha igen tudja mit jelent egy gyereknek a beteg édesanyja kórházi ágyánál lenni).
- Jó volt ez a Finn út, de leszívta az összes energiámat és pénzemet. Minden hétköznap 5.30kor kelek, tegnap amikor csörgött az óra, nem tudtam hogy az álmodom vagy valóban hallottam a csörgést (amikor kinyitottam a szemem, a telefonom a kezemben volt). Reményem sincs a pihenésre, most, hogy megyek a kórházba este 9 előtt nem fogok hazaérni...
- Hegyekben áll a vasalni való ruha, a mosni való szennyes, a heti takarítás elmaradt.  Főznöm is kellene, a hétvégén megint önismereti csoporton leszek (nagyon várom már!), egész nap kint leszek a város szélén, olcsóbb lenne vinni az ebédet, mint kaját rendelni oda.
- A lekvárfőzésre már gondolni sem merek.
- A sok üléstől nem csak hízok, hanem fáj a gerincem,  a hátam... el kellene mennem futni, kondizni... reménytelennek tűnik.
- Megrendeltem az ékszer alapokat, egyetlen medált tudtam készíteni. Pedig annyi, de annyi ötletem van!
- Az angoltudásom rohamosan esik, a 0-hoz konvergál. Még azt is elfelejtettem, amit eddig tudtam. Tegnap szánalmasan nem tudtam válaszolni egy indiai nőnek, hogy hogyan tud eljutni egy angol nyelvű istentiszteletre. 
- Érik a paradicsomom, mindegyik palántán más fajta nő, és amit eddig megkóstoltam mind eszméletlen finom! Lett 2 féle paprikám is, azokból 1-1 növekszik.

Hát ezek vannak mifelénk, és felétek?

Örökség, bolhapiac, vintage

Van néhány olyan horgolt terítő, futó nálam, amit még a Nagymamám horgolt, mindegyik nagyon tetszik és nagyon jó állapotban van, de nem tudtam használni, mert semelyik asztalomra nem passzolt. Vettem az IKEAba egyszínű anyagot, az asztalomra szabtam egy abroszt, és a közepére rávarrtam a Nagymamám horgolását.

Helsinkiben a bolhapiacon vettem 12 feles poharat, pont olyan gyertyatartó lesz belőle, amilyet mindig is szerettem volna: egyszerű, vékony falú és üveg. Amikor a terítőt szabtam, az anyagból leesett egy jókora csík, amit sajnáltam kidobni. Simán beráncoltam és a gyertya köré csavartam...

 

 

 

 

Különböző blogokat olvasva teljesen elbizonytalanodok, mit nevezünk retronak, vintage-nek, mint shabby chic-nek és mi az, ami vidéki stílusú...Számomra a vitage az, ha egy tárgyat nem az eredeti funkciójában használunk, pl tonett székből éjjeli szekrény lesz; szekérből virágtartó és a röviditalos poharakból gyertyatartó...

A képek este készültek telefonnal...bocs a minőségért!

Kilenc diófa

Egy idős néni áll a tavaszi zimankóban az út szélén, fején karton kendő, kezében egy kisebb zsák és szelíden integet. Megálltam, felvettem a nénit, és elkezdünk társalogni. Hamar kiderül, hogy dióbelet visz a szentgyörgyi piacra. Kérdés nélkül elkezd mesélni:
- Gyerekkoromban nagytatámmal ültettünk tíz diófát, locsoltuk a közeli patakból, de egy még abban az évben ki is száradt, a többi gyökeret eresztet. Teltek az évek, aztán engem az élet elsodort hazulról. Nagytatám egy szomorú nyári napon halt meg, hazajöttem a temetésre, a szépen felcseperedett diófák árnyékában ravatalozták fel. Az egész szertartás alatt én némán álltam a nyurga nagy fák árnyékában...
- Teltek az évek! Nyugdíjas lettem! Egyedül maradtam és hazaköltöztem a szülő falvamba. Nyugdíjam oly kevéske, így ősszel összeszedem a diót és télen megtöröm. Kilós, fél kilós csomagokba nagyon hamar eltudom adni, két óránál tovább még sohasem álltam kint a piacon. Ha hiszi, ha nem ez a kilenc diófa engem átsegített a télen! Az idén is, nemcsak tűzifát tudtam venni a dióbélből, hanem még egy kis malackát is. És most ha ezt a maradékot sikerül eladnom, szeretnék venni tíz kis facsemetét. Tudja van egy aranyos unokám, nemsokára haza jön, elfogjuk ültetni a kis fákat és ha majd ő is megöregszik, diótörés közben biztos majd el fog mondani érettem egy-egy imádságot....

Az autó halad a tavaszi verőfényben... a néni elhallgatott, én is hallgatok, némán vezetek. Nemsokára a piacnál fékeztem, megálltam és utasom a reszkető kezével egy félkiló zacskó dióbelet csúsztatott az ülésre. Tiltakoztam, de ő szelíd mosollyal csak annyit mondott: vegye csak el, nekem is a jó Isten adta a drága nagyapámat ki a diófákat ültette....
Szó nélkül sebességbe teszem az autót, vezetek, de fél szemmel a dióbelet nézem: az egyszerű székely asszony válaszát a gazdasági krízisre. Kezembe vettem a szépen bekötött kis csomagot, kibontottam és elkezdtem ropogtatni a finom dióbelet, a becsületes, évtizedeken áthajló munka gyümölcsét, a finom, egészséges választ egy nagymama anyagi gondjaira.
Járható út... Megyek és én is veszek tíz facsemetét!
Szeretettel, Böjte Csaba testvér

kép innen

Díjat kaptam

Kaptam egy díjat Nóritól, a blogja alapján azt mondom, rokonlelkek vagyunk :-) Köszönöm, hogy gondoltál rám :-)

Tizenegy dolog rólam:

1. Jézus Krisztus megváltott gyermeke vagyok

2. Hűséges vagyok és kritikus

3. Minden főzelékeket szeretek, kivéve a tökfőzeléket és a lecsót

4. Szeretek korán lefeküdni és korán felkelni

5. Kb 3,5 éve küzdök a túlsúlyommal, igyekszem ellensúlyozni az ellen súlyokat (kondi, kardio...)

6. Fülbevaló nélkül nem megyek ki az utcára (kizárólag francia kapcsos és bedugós fülbevalóim vannak)

7. Vendéglátóipari szakközépben érettségiztem (szakács, cukrász, felszolgáló vagyok); elvégeztem a pedagógia-asszisztensi iskolát; a fényképész iskolát; jártam szoc.ped szakra Egerbe, szeptembertől pedig a Mentál szakot kezdem. Szeretek tanulni :-)

8. perfekcionista vagyok

9. nem nézek híradót

10.nagyon jó az arcmemóriám

11. ami a szívemen, az az arcomon

Nóri kérdéseire a válaszaim:  

1. Hogy vagy? Nem elégszem meg a "Köszi, jól"-lal, kicsit bővebben, légyszi! :) 
Életem egyik legnehezebb időszakában vagyok, ennek ellenére azt tudom mondani, köszönöm, jól vagyok. Bőven van okom a hálaadásra!

2. Mi volt a legszebb a mai napodban?
Hajóval jöttem haza a munkából, útközben 2 barátnőmmel is beszéltem telefonon.

3. Merre jártál a hétvégén? Mit csináltál?
Még tartott a nyaralás, Helsinkiben voltam.

4. Kaptál már korábban blogdíjat? Ha igen, milyet?
Igen, nem tudom fejből :-(

5. Melyik könyvet olvastad utoljára?
Andersen: Ditte az ember lánya

6. Repültél már? Ha igen, hová?
Igen, többször is, de csak Európában. Utálok repülni, remélem lesz majd bátorságom átszelni az óceánt is!

7. Tudsz valamilyen hangszeren játszani? Ha igen, milyenen?
Igen, furulyázni és fagottozni tanultam. Majdnem zenészt faragtak belőlem...(nagyon tehetségesnek tartottak, de én nem akartam zenész lenni).

8. Szoktál templomba járni?
Igen.

9. Ha lenne/van kutyád, hogy hívnád/hívják?
Nincs, de ha lenne akkor menhelyről hoznék. Volt egy sétatéri keverék kutyánk, Fidi volt a neve.

10.Sör vagy bor?
Pálinka :-D Ha sör, akkor inkább valamilyen gyümölcsös sör, ha bor csakis Tokaji.
11. Tudtad, hogy a komoly arckifejezés ötször jobban megterheli az arcizmokat, mintha folyamatosan mosolyognánk? Úgyhogy tessék MOSOLYOGNI!

Igen, tudtam :-)

És most elnézést szeretnék kérni, hogy megszakítom a láncot, de egyrészt nem szoktam továbbadni amúgy sem a díjakat, másrészt lehelletnyi időm sincs...hogyan tudnék választani közületek, akik olvastok, vagy akiket olvasok? Olyan, de olyan sok értékes ember és alkotás van, hogy igazából nem is értem, hogy Én hogy kerülök ebbe a társaságba?

Helsinki felett az ég

Ma este értem haza Helsinkiből. Köszönöm a leveleket, a kommenteket...sajnos nem tudtam válaszolni rájuk, mert a barátnőmnek mobil netje van, ami legtöbbször nem működik :-(

Nehezen mentem el, anyukám kórházban volt még, utólag tudtam meg, hogy milyen komoly bajt sejtett a doktornő, de hála Istennek minden eredménye negatív lett,. Sajnos még nagyon gyenge, de minden eredménye jó, bizakodunk, imádkozom érte.

A repülőút oda felé hihetetlen izgalmas volt (a barátnőm 16 éve repül szerte és széjjel a nagyvilágban, de még ő is meglepődött :-):
- nem lehetett online becsekkolni (rendszerhiba miatt)

- indulás előtt egy finn nő kb 10 percig gyomrozott egy szomáliai ffit, hogy cseréljenek helyet

- a 2 órás út alatt sok légörvénybe keveredtünk, 3-ig számoltam, utána feladtam

- gyönyörű szivárványokat láttunk

- a naplemente a repülőből lenyűgöző

- valaki rágyújtott a fedélzeten, a pilóta hangosan kiszólt, hogy azonnal el kell oltani a cigit

- valaki rosszul lett a fedélzeten, a stewardessek csendesen stabilizálták a beteget

- kutyás biztonsági őrök vártak minket a reptéren
Sokat kirándultunk, mesébe illő a természet, a tenger, a szigetek, a hosszú skandináv éjszakák (éjfélkor még szinte nappali világos volt). A barátnőm gyerekei édesek és gyönyörűek,  sokat játszottunk, bohóckodtunk, zenét hallgattunk, mesefilmeket néztünk.... És persze éltük a mindennapokat: játszótereztünk, bevásároltunk,  voltunk 1 éves babát köszönteni, IKEÁztunk 2x is, találkoztunk kint élő magyarokkal...hamar elrepült a két hét :-)

 Seurosaari, este 8 óra körül

 Viharos szél esővel és 17 fokkal,szerencsére be tudtunk húzódni az Ursula Kávézóba

 Suomelinna, egyik kávézó terasza, kilátás a tengerre (a sirály elvitte Bori pirogját :-P)

 Suomelinna, minden nyaralásról kell legalább egy a giccs :-)

Játszóterzős 11 hónapos

Suomenlinna

A repülőút visszafelé is izgalmas volt:
- majdnem 40 perc késéssel indultunk

- gyönyörű szivárványokat láttunk
- igen hosszú légörvénybe keveredtünk
- szombat este nagy vihar volt Budapest felett, így kerülő úton jöttünk haza (hivatalosan 2 óra 20 perc az út, tavaly a  Malévval kevesebb, mint 2 óra alatt jártuk meg oda is és vissza is, idén a Blue1-nal kb 130 perc alatt értünk oda. A hazaút kb. 2,5 órásra sikeredett, plusz a késve indulás...azt hittem sosem érek vissza Budapestre :-))

Mindenhol jó, de legjobb itthon :-)

Erő

Anyukámat tegnap bevitték a kórházba. Nincs jól, nagyon nincs... az orvos szerint nem sok okom van a reménykedésre. Tudom, hogy ezt nem ő dönti el, ezért mielőtt kétségbe esnék, imádkozom....és hálát adok, hogy semmi, de semmi nem történik az Ő akarta nélkül anyukámmal.

Háztáji extrémsport

Ma munka után fogok paradicsomot karózni. Még este is elviselhetetlenül nagy a forróság, de már olyan nagyok a paradicsomok (van amelyik már piroslik :-)) félek, hogy eltörik az ág a súly alatt. A paprikáról sokan lebeszéltek és rémhíreket hallottam arról, hogy a paprika nem terem mert kényes növény. A paradicsomhoz képest csenevész kis palántáim virágba borultak, sőt, már van egy paprikagyerekem is :-) Melléjük is kell karót tennem*.

Anyukám rosszul van ebben a nagy melegben.  Ebben a hőségben kivonatozni Gödöllőre és visszajönni, városi extrém sport... Minden értéke jó (vérnyomás, cukor), de szó szerint ki van ütve, annyi ereje alig van, hogy felüljön az ágyban. Tegnap felhívott az Otthon főnővére, félő, hogy nem éli túl ezt a hőséget. Rögtön kiszaladtam hozzá (mondtam már, hogy a világon nekem van a legmegértőbb főnököm?) kicsit feltuningoltam (megetettem, megitattam), most valamivel jobban van. Hála az Úrnak.

Félelmetes, hogy egy félmondat valakitől, akitől ezt a bizonyos félmondatot már sosem vártam volna, mennyire meg tud lepni. Tegnap a nővéremmel elmentünk a Tescoba  az autójával (az Otthontól kb 5 km-re), hogy közösen bevásároljunk az anyunak. Az egy dolog, hogy  úgy indultunk el, hogy mindent közösen veszünk, végül semmit nem fizetett bele, de nagyon meglepődtem, amikor a benzinpénzt kifizettette velem. És közölte, hogy az is nagyvonalú ajándék volt részéről, amikor pár alkalommal kivittük hozzá az anyut: mert az ő lakásában koptak a bútorok, az  áramját fogyasztottuk... Itt jegyezném meg, hogy amikor vásároltunk, mindig többet fizettem, mint a fele, és a húsvéti nagytakarítást is velem csinálta meg.... de az tök természetese, mert nekem végtelen az energiám és csiliárdos vagyok ...:-P Próbálom nem címkézni őt, próbálom elengedni a vágyaimat (család, testvér témakörben), próbálom kiverni a kedvesnek nem mondható szavait a fejemből.  Próbálom a keserűségemet, csalódottségomat letenni és nem vádlón gondolni rá. Próbálok felülemelkedni saját sértettségemen, és próbálok lehiggadni. 

* SzembeSzomszédom egy középkorú nő, aki számomra sokszor elég furán viselkedik. Néha olyan, mintha terhelt lenne, néha meg csak olyan, mintha nem tudta megtanulni az élethez szükséges dolgokat. Ő is belelkesedett a palántáimat látván, szerzett palántákat magának, el is ültette, szépen nőnek is azok. Viszont SzembeSzoméd palátáit felveri a gaz, mert nem gyomlálja ki. Már nehezen lehet megkülönböztetni melyik a paradicsom és melyik a gaz. De a múltkor mondta nekem, hogy látja, én karózom  a paradicsomokat, ő is keresett kis botokat és odatette a palánták mellé. A 40 cm-es palánták mellé kb 15 cm-es ágakat szúrt, és ennyi. Nem kötötte rá a palántákat. Nagyon meg volt lepődve, hogy a karó a támaszték, és a szárat rögzíteni kellene a támasztékhoz. Én az apukámtól láttam ezt, és a kacsolást is. Aki nem ismeri a kacsolást, annak itt egy videó: http://www.youtube.com/watch?v=s205KQdrCb0