December utca 3.

Minden gyermek iskolában volt már, csak a nyolcéves Beppo állt magányosan egy domb tetején, és mereven bámulta az ég egy pontját. Egy aprócska piros pont volt ott látható, amiatt lógott Beppo az iskolából. Egy piros luftballon. 20 lírájába került, és ez rengeteg pénz volt Beppo számára. Mégis megvette a lufit, és a domb tetejéről a levegőbe eresztette. 

Senkinek nem beszélt arról, amit tervezett. Titokban írta meg azt a levelet is, amelyet a lufi zsinórjára kötött. Aztán, amikor már minden gyermek az iskolában volt, kilopakodott, és felsietett a dombra, hogy a lufit szélnek eressze. 

"Kedves Isten" - állt nagy betűkkel a papíron - "Néhány hét múlva kistestvérkém születik. Már most is hatan vagyunk testvérek, és szüleimnek kevés pénze van. A picinek majd Pedróval és velem kell aludnia, mert nincs elég ágy. Kérlek, kedves Isten, küldj nekünk egy szalmazsákot, lehet használt is! Arcoleban lakom, Olaszországban.   Beppo Sala"

Ezt írta Beppo, és abban reménykedett, hogy akinek a levelet szánta, el fogja olvasni, és amikor a kis piros pontocska eltűnt a magasban, nagy nyugalommal hazaballagott: Isten segíteni fog! 

A következő napokat nehezen viselte Beppo. Tele volt várakozással és feszültséggel. Semmi sem történt. Mintha soha nem is létezett volna a piros lufi. Az egyetlen, ami mégis történt az az, hogy büntetést kellett letöltenie a lógás miatt. 

Aztán mégiscsak történt valami. Négy nap telt el a levél elküldése óta. Hazafelé menet már messziről meglátta házuk előtt a postáskocsit. Izgatottan rontott be a lakásba. Az egész család a konyhában gyűlt össze. Az asztal közepén ott feküdt egy csomag. Sala papa a postással vitatkozott. Beppo a nagy hangzavarban is tisztán hallotta édesapja basszushangját.

- Postás létedre, Antonió, nem érted meg, hogy lehetetlen, hogy ez a csomag nekünk jött?

A postás az égre emelte a szemét. 

- Jaj, de buta vagy! - kiáltotta - Nem tudsz olvasni? Sala. A Sala család részére. Itt áll, ni!

- Tényleg ez a nevünk. De senkit nem ismerünk Rovigóban. Ajándékot pedig nem fogadok el, ezt nagyon jól tudod. Fogd ezt a pakkot, és vidd vissza!  - Azzal akkorát csapott a csomagra, hogy a a földön üldögélő kisebb gyerekek az asztal alá menekültek.   Beppo nem bírta tovább. 

- Hát nyissátok már ki a csomagot! - kiáltotta izgatottan - Akkor majd kiderül, nekünk szól, vagy sem. - A zaj elhalkult. Vastag szemöldöke mögül szigorúan nézett az apa a fiára, és gondolkodott. 

-Nos - fordult a postáshoz, - hallottad, nyisd ki! - Sietve bontotta a férfi a zsinórokat. Amikor a doboz tetejét leemelte, néma csönd lett a konyhában. Mindenki látta, annak hófehér tartalmát: pelenkák, ágynemű és apró gyermekruhácskák! Nem volt ugyan minden vadonatúj, de tiszta és vasalt. Valóságos kincs a Sala család számára! A mama szeme nedvesen csillogott. 

Nem csoda, hogy Isten éppen Rovigóban, Arcolétól majdnem 100 km-re távol adott postára egy csomagot a Sala család részére?

- Szerencse, hogy nincs feladó! - gondolta Beppo - így legalább a papa nem tudja visszaküldeni a csomagot.

Mialatt a csomag tartalma kézről kézre járt, Beppo észrevétlenül kilopakodott az ajtón. Telve volt a szíve. Lélekszakadva rohant a dombra, ahol négy nappal azelőtt a piros lufit útjára bocsátotta, és megköszönte az ajándékot a jóságos adakozónak.

Leírás

Tavasszal kezdtem el horgolni, az alapokat könyvből, és a netről tanultam meg, és Adél mutatta meg először a sapka horgolását. Lelkesen kezdtem keresni a szép és egyszerű mintákat, a legtöbb vagy angolul volt, találtam jópár japán leírást is,  magyarul kevesebbet, de sokszor egyiket sem értettem. A nagy keresésben találtam rá erre a mintára:

 

 Ez 3,5 horgolótűvel készült, gyerek méretben:

Ugyanennek a leírásnak az alapján horgoltam Orsinak ezt a lila sapkát, 3-as horgolótűvel. Már az elején nehezen alakult a minta és a megfelelő méret, sokat kellett szaporítani, ezért kissé olyan lett, mintha baret típusú lenne:

December utca 2.

Keresztyén  horoszkóp

Január 1.- és december 31. között születtél?

Akkor Isten kegyelmének jegyében születtél. "Mert megjelent az Isten kegyelme minden ember üdvösségére" (Titusz. 2,11)

CSILLAGKÉPED?:"Én (Jézus) vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag"(Jel. 22,16).

SZERELMED?:"Isten a hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk Krisztus meghalt értünk"(Róma 5,8)

ÚTJAID?: "Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik szövetségét és bizonyságait megtartják" (Zsolt 25.10).

PÉNZED?: "Keressétek először Istennek országát és igazságát, és ezek is mind megadatnak néktek" (Máté 6,33)

JÖVŐD?: "Kezedben van sorsom" (Zsolt 31,16).

Mindez rád nézve is igaz, ha Jézus Krisztusra bízod életedet Akkor már nem kell aggódva faggatnod a horoszkópot, amelyet neked állítottak fel ügyes üzletemberek. Sok ember érzi magát napjainkban elhagyatottnak Sokan elbizonytalanodnak, és biztos támaszt keresnek a életben. Ezt a támaszt csak Istenben tehet megtalálni, aki Jézusban Atyánk akar lenni és gondunkat akarja viselni.

Továbbá gondolkozz el a következőkön is!

Mi lenne ha...

...ha Isten engedné, hogy az emberek valóban olyan betegek legyenek mint ahogy arra vasárnap reggel nyilatkoznak?!

...ha az Úr azt a gyermeket magához venné, akire hivatkozva sokan az Istentiszteletről elmaradnak?!

...ha minden hónapban az Isten céljaira adott összeg tízszereséből kellene megélnie?!

...ha a mennyei Atya olyan szegénnyé tenné azokat akik az adakozásnál ezt hangoztatják.

December utca 1.

Jó néhány évvel ezelőtt a Seattle-i paraolimpiai játékokon 9 atléta (akik mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek) felálltak a 100 méteres futás startvonalához.
A pisztolylövés felhangzásakor elkezdődött a verseny, ahol (bár nem mindenki a lábain futva),
de a cél felé törekedett a beérkezés és a győzelem reményében.
A nagy igyekezetben egyszer csak ,az egyik fiú elesett az aszfalton és jó néhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni. A többi 8 versenyző is hallotta a sírást, lelassított és hátranézett. Majd mindenki megállt és visszafordult... Mindegyikük. Az egyik Dawn-kóros leány leült mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát. Aztán mind a 9-en összekapaszkodtak és együtt sétáltak át a célvonalon. A stadionban pedig a nézők felálltak és percekig tapsoltak.
Azok, akik ott voltak, a mai napig emlegetik ezt a történetet.

Hogy miért?

Mert valahol legbelül tudjuk: a legfontosabb dolog nem az egymás felett aratott győzelem.

Az életben sokkal fontosabb másokat győzelemhez segíteni, akkor is,ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítani.

Elsők

Tegnap leesett az első hó:

Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye-
szelet fog- készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.

 (Rainer Maria Rilke: Ádvent)

Ma van Ádvent 1. vasárnapja. Azt tervezem, hogy Karácsonyig minden nap írok egy versrészletet, vagy történetet amin el lehet gondolkodni, hogy összeérjenek a pillanatok, meg talán a szívünk  is, így készülve a Krisztus születésére.

Budapesti Karácsonyi Vásár

Péntek óta teljes a karácsonyi hangulat a Vörösmarty téren frissen sütött kürtős kaláccsal, forralt borral és gyönyörű ünnepi díszkivilágítással. A Budapesti Karácsonyi Vásár egyébként már nemzetközileg is ismert és elismert attrakció: a 10 legjobb és legszínvonalasabb európai karácsonyi vásár közt tartják számon. Az útikönyvek pedig kihagyhatatlan látnivalóként említik ezt az eseményt. Igenis van mire büszkének lennünk a városunkban. :)

Útravaló

 Van pár pillanat, amiért megéri élni
Látszólag semmiség az ember mégis érzi
Jó pár pillanat, van belőle bőven
Kettesben kézen fogva, mezítláb a fűben

Mikor megszűnik minden, nem számít semmi
Pont így, pont most veled szeretnék lenni
Mikor megszűnik minden, nem számít semmi
Pont így, pont most veled szeretnék lenni

(Gremma: Pont így)

Fotó innen

Egy kis kultúra...

Régebben elolvastam már ezt a két könyvet. Nekem nagyon tetszett, és az, hogy ez nem egy kitaláció, hanem egy valódi, hús-vér ember életének a története, még izgalmasabbá tette számomra a regényt. (Azt nyilván nem tudom, hogy mennyire hiteles a könyv.)

A történet elején egy asztalosműhely életébe csöppenünk bele, ahol egy kis fiatal inas, Miska dolgozik. Szülei meghaltak, nagybátyja pedig nem fizette a tanulmányait, hanem elküldte inasnak, hogy eltartsa magát. A kis Miska már ekkor is rajzol szabadidejében titokban, bár itt még tiltják. Innen aztán később a rokonoknál való tartózkodás és többhónapnyi betegség után Budapestre megy tanulni. Budapestről rövidesen a bécsi akadémiára kerül tovább tanulni. Itt beleszeret a báróné, Koltay Denise és egy svéd bárónőnek álcázva magát beiratkozik az akadémiára szintén, hogy egymáshoz közelebb kerülhessenek. Szerelem alakul ki közöttük, de pár hónap múlva végeszakad a kapcsolatnak.
Ezután Miska Münchenbe, majd Düsseldorfba megy festészetet tanulni nagy mesterekhez. Közben Magyarországon megismerkedik későbbi jóbarátjával, Lacival (Paál László – festő), aki élete folyamán mindig átsegíti a szakmabeli nehézségeken.

Időközben több nővel is kezd kapcsolatot, de nem állapodik meg, csak szeretőket tart, de ezzel még a házassága alatt sem hagy fel.
Utolsó állomása Párizs, ahol letelepszik és alkot. Később itt is nősül meg és már nem költözik haza Magyarországra.
Az elválás után tizenöt évvel Párizsban újra felbukakkan a báróné és folytatódik a szerelem, bár ekkor már csak erős, mély szeretetet éreznek egymás iránt, nem olyan tomboló szerelmet, mint korábban. Néha nem is értik meg egymást kisebb kérdésekben.
Párizsban festi meg Munkácsy élete fő műveit is, a három legnagyobb festményét élete vége felé közeledve.

A történet is nagyon tetszett, megismerkedhettem vele, hogyan is készül egy festmény, milyen volt egy festő élete és egész konkrétan Munkácsy Mihályt is megismerhettem, ahogy a lapokon megelevenedett az életútja. Teljesen megértettem  Munkácsy érzéseit, gondolatait. 

Mielőtt megnézném a Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiáját  újra elolvasom a regényt. 

Játék az élet

Tegnap az öt évessel a Ki kicsoda? játékkal játszottunk. És szokás szerint megint én voltam a nagybetűs Lúzer :-)

Az alkotás öröme

Már rég mutattam meg, miken dolgozom szabadidőmben.

Kedves barátnőm kért tőlem egy Angyalkát a testvérének karácsonyra. Fehér filcből készítettem, aranyhoz közel álló színnel hímeztem, varrtam rá a gyöngyöt és a flittert, majd fehérrel körbehímeztem és körbe is horgoltam (ezt nem mutatom meg teljesen, mert az ajándék mégis legyen meglepetés):

Orsinak szilvásgombócból lesz sapkája, még az elején tartok, még alakul, milyen szalaggal és gombbal díszítem majd, reménykedem, hogy Orsinak sok öröme lesz benne:

Nem gondoltam volna, hogy a kék ágytakaró ilyen lassan készül. Most itt tartok:

Pillanatképek

„Sár és virág, kavargó semmiség,

de hirtelen, mint villám, hogyha lobban -

két sor között - kinyíl nekünk az Ég. „

Kosztolányi Dezső: Negyven pillanatkép 1. Vers

Kecsketejes háziszappan

Kati (aki már általános iskola óta a barátnőm) nagy mestere a természetes kozmetikumoknak. Elképesztő milyen lelkesedéssel tud beszélni a házi szappanjairól, arclemosóiról...:-) Mindig klassz tanácsokkal lát el engem, megosztja velem a tapasztalatait...így bogarat ültetett a fülembe, és  a neten elkezdtem házi szappanok után kutatni. Azért választottam kecsketejes szappant, mert a kecsketej gazdag ásványi anyagokban, kálcium, magnézium és kálium forrása. Bővelkedik vitaminokban, A, B, B2, B6, B12, C, D, Q10 koenzimet és több mint 70 telítetlen zsírsavat tartalmaz. Minden bőrtípusra ajánlott, de gyulladáscsökkentő tulajdonsága miatt különösen alkalmas a száraz és érzékeny, ekcémás bőr ápolására. Természetes forrása az alfa-hidroxi savnak /AHA/. Olvadáspontja alacsony, így már 37 C-on felszívódik és behatol a bőr mélyebb rétegeibe, kifejtve áldásos hatását.

Tökéletes kiegészítője a tápláló, finom olajoknak és a gyógynövényeknek. Olyat választottam, amik 100%-os, friss, termelői kecsketejet tartalmaznak.
Ezeket rendeltem, már ki is fizettem, várom, hogy megjöjjön a csomagom:

Holt tengeri iszapos kecsketejes szappan

Teafa - zabliszt kecsketejes szappan

Mindezeket a szappankonyhán olvastam és vettem :-)

A nőiesség csimborasszója

 A nőiesség csimborasszója óvodás korban a pörgős szoknya. Ennyi idős  lehettem amikor rájöttem, hogy egyes ruháim valami csuda dologra képesek, ha eszeveszetten forgok bennük.
Kérdés már csak az, vajon ősidőktől fogva kódolt vágy-e pörögni, miközben a szoknyánk tengerként hullámzik körülöttünk, vagy csak a közösség beavatott tagjaitól - idősebb lányok, asszonyok, nénik, nagymamák- tudjuk-e ezt meg? Mert lássuk be, pörögni önmagában is iszonyú jó dolog, de mindezt magasan röpülő-hullámzó szoknyában... na, az már igazi varázslat. Főleg, ha hosszú, kibontott haja van az embernek, és az száll-száll utána, ahogy kering.
Pörgős szoknya és kopogós cipő. Ha az ember lánya megtudja, hogy ez a kettő kell ahhoz, hogy a társadalom XY-es kromoszómájú fele pillantást vessen ránk, akkor az a vég (vagy valaminek a kezdete?) :-P

Orsolya pörgős szoknyákat varrt az ovisoknak. Elkezdtem kommentelni, de aztán ez a poszt lett belőle...:-)
Kép innen.

Dokumentum a XX. századból

Szédületes ez a gyűjtemény, lomtalanításból, innen-onnan összeszedett, ismeretlenek által készített fotók a XX. századról. 

Ez a kép 1920 körül készült, akkor amikor a nagymamám fiatalasszony volt. Abból az időből nem maradt róla kép, én ilyennek képzelem el őt:

Ez a kép hihetetlen. Férfiak a méterárú boltban?!

Én és a hétfő

Egyedül maradtunk, én és a hétfő. Élvezzük egymás társaságát. Tejeskávét iszogatok, hűen jellemző, hogy még a kanál is benne van, néha megkavargatom... Az elmúlt pár hónapban a napoknak a jelentése mely régen még volt, mostanra elillanni tűnik. Nincsen hétfő, amikor mindenünk tele, csak teljen már le a nap. Aztán nincs az édes esős keddi nap. Majd a szerda, amely reménnyel tölti el a szívünk, hogy pénteken, találkozunk. A csütörtök délután egy könnyűség és nehézség egyben, még van egy nap. Aztán a péntek, amely a legfelszabadultabb, legfőképpen a délután. Szabadság, nincs semmi, csak én és a semmi. Szombaton alvás egész nap. Vasárnap pedig belepi a lelkünket a szorongás, és a hétfőn jár az agyunk. Néhány napja írtam egy verset... Most füstölő könnyed illatában ülök, szürcsölök, még ha kihűlt is a kávé. Fényképeket nézegetek. Vagyok és nem történik semmi. Ő sem ír már.  

Kép a netről.

Egyszerűen tökéletes

Minden benne van, amit szeretek: kávé, reklám, vers.

Áttetsző arany ingében ragyogva

jött a nyári hajnal az égen át;

azt hitte, hogy még alszom, mert mikor

házam elé ért, elmosolyodott,

körülnézett s a nyitott ablakon

nesztelenül beugrott a szobámba,

aztán könnyű ingét ágyamra dobva

bebújt hozzám a takaró alá.

(Szabó Lőrinc: Vers a havasról)

Mosolyszünet

Anyukám kolerikus, én most melankólikus vagyok. Nem mindenen lendít át az optimizmus, a társaság, vagy a kitekert humor. Sem. Pedig nem történt semmi különös. Semmi olyan, amihez ne lennék szokva....Holnap majd a világfájdalasok kongresszusának sütök-főzök...

Mehetnék

a vérem hajt

vagy valami hasonló

több ezer kilóméter lenne

meggondolandó....

Olajbogyó

"Egyfolytában átkokat szórok Athénére. Ő volt az, aki Poszeidónnnal a hatalomért vetélkedve az első olajfát sarjasztotta az Akropolisz köveiből, és termését a műveltség gyümölcsének kiáltotta ki. Azt mondta, az olajbogyó húsa keserű, mint a gyűlölet, és szűken mért, mint az igaz szerelem, fáradtságos munkával kell megpuhítani, kisajtolni zöldes aranysárga vérét. Továbbá az olajfa olyan, mint az élet, az érte folytatott küzdelem megszentelte olaját, amely a bölcsőtől a koporsóig gyógyítja és táplálja az embert. És az istennő olaja elixírré vált. Lágy, sűrű cseppjei dúsították a juhsajtot, egy merőkanálnyi olaj följavította a rőzsetűzön párolt bajuszos hagymát. Agyagmécsesben égetve megvilágította az éjszakát, javasasszony kezében melegített, simogatta a megfáradt férfi és a vajúdó asszony bőrét. Ha a toszkán hegyek közt gyermek születik, még ma is olívaolajban mosdatják meg, minden hajlatába egy-egy kis adagot dörgölnek. A haldoklót ugyanezzel az olajjal kenik meg, másfajta megtisztulás végett. Miután pedig kiszenved, gyertyát gyújtanak, olajat melegítenek, és búcsúzóul azzal dörgolik be - az olaj tehát végigkíséri minden útján, ahogyan Athéné ígérte."

(Részlet az Ezer nap Toszkánában könyvből)

Szeretnék részt venni egy raccoltá-n (olajbogyó szüreten) ....

Kép az internetről

Brakóba

Várjuk a buszt, közben barkóbázunk az 5 évessel.

Én: személy?

N.: Igen.

Én: Kisfiú?

N.: Igen.

Én: Ismerem?

N.: Nem.

Novemberi kedves

A hazatérők
hangját hallom. Áttetsző
őszi este jön.

Kányádi Sándor japán haiku fordításai

 Kép innen. 

Kálvinista mennyország

 A reformációt egy sütivel ünnepeltem, íme:

Hozzávalók:
A tésztához:
• 20 dkg Rama 

• 1 csomag sütőpor
• 35-40 dkg finomliszt pontosabban amennyit a tészta felvesz
• 3 evőkanál tejföl
• 10 dkg kristálycukor

A töltelékhez:
• 5-6 dkg mazsola
• 1 darab citrom lereszelt héja
• 3 evőkanál kristálycukor
• 3 csomag vaníliás cukor
• 2 tojás
• 1 kg tehéntúró
• 25 dkg lebbencstészta
• só

A tészta lekenéséhez:
• 1 darab tojás

Elkészítés:
Könnyű linzertésztát készítünk: a margarint először magában, majd a cukorral és a tejföllel keverjük habosra. A lisztet a sütőporral összeforgatjuk, az előzőekkel össze gyúrjuk. Akkor jó, ha az átlagnál lágyabb, jól nyújtható omlós tészta lesz belőle. Elfelezzük, fóliába csomagoljuk és hűtőszekrénybe tesszük, míg a töltelék elkészül. Ehhez a lebbencstésztát enyhén sós, forrásban lévő vízben kifőzzük, leszűrjük, hideg vízzel leöblítjük, lecsöpögtetjük. A túrót villával összetörjük, majd a tojásokkal, a vaníliás cukorral, a kristálycukorral, a citrom reszelt sárga héjával és a mazsolával összekeverjük.
A teljesen lecsöpögtetett tésztával összeforgatjuk. Az egyik tésztát enyhén meglisztezett gyúrólapon kinyújtjuk, azután egy margarinnal kikent nagy tepsibe (38x30 cm) simítjuk. A túrós, tésztás keveréket egyenletesen ráhalmozzuk. A másik omlós tésztát is kinyújtjuk, az előzőeket befedjük vele. A tetejét felvert tojással lekenjük, villával megszurkáljuk. Előmelegített sütőben, közepes lánggal (180 °C, légkeveréses sütőben 165 °C) kb. 35 percig sütjük. Ha kihűlt, kockákra vágjuk és porcukorral behintve tálaljuk.

Hétvégi mérleg

Az elmúlt hetekben annyi mindent elterveztem, volt egy halom félkész munka, de egyszerűen képtelen voltam összeszedni magam. Meg az agyam. Meg az időm. Túl sok minden közbejött. De tegnap elrendeztem a dolgaimat, és befejeztem egy táskát és egy hozzá tartozó neszeszert, kihímeztem, kiflitterztem, megvarrtam 3 levendula párnát, megvarrtam a jávorszarvasos anyagból a pizsama alsót. Szeretnék varrni egy kék ágytakarót, persze én majd magyarul hímzem rá a Szeretethimnuszt. Már kiszabtam a 24 kis négyzetet, és az összes virágot megrajzoltam, már el is kezdtem hímezni az első blokkot. És még takarítottam is, mostam is, otthon is voltam, főztünk is anyuval... Nem tétlenkedtem :-)

Péntektől

lakótársam is van, aki kb 70 cm magas, igen sovány és gyönyörű csíkos a pulcsija:

Bardócz Évinél olvastam, hogy lehet ilyen gyönyörűségeket vásárolni. Évi elküldte nekem Piroska néni elérhetőségét, felvettük a kapcsolatot, és kb 1 hónap múlva kiválaszthattam 8 jávorszarvasból a nekem legjobban tetszőt. Piroska néni fantasztikus lovacskákat (lófej seprűnyéllel) készített az unokáinak. Azt hallottam, gyönyörű angyalok kerülnek ki a kezei közül.