Igen-igen sok minden történt ebben az évben, amiről még nem számoltam be, most megpróbálom pótolni.
Január közepén (egy kedves, előzetes lánykérést követően) Marci eljegyezte Jankát egy kis családi ünnepség keretében, amit az iskola aulájában tartottunk. Szép alkalom volt, ahol kicsit jobban megismerkedhetett a két család, jót beszélgettünk a finomságokkal terített asztal mellett.
Májusban Klári Kecskeméten konfirmált, ott is tett fogadalmat. Ennek én egy részről örültem, mert az ottani felkészüléssel többet kapott, mintha itthon lett volna, más részről igen rosszul esett, hogy ez így történt, mert ha rendben mennek a dolgok, a vizsga után a fogadalmat itthon is tehette volna nyugodtan... Nem gondoltam volna, hogy így lesz, de piszok rosszul esett. Viszont ott papa áldhatta meg, sőt, az úrvacsoránál papát is bevették az ottani lelkésztársai maguk közé, ami meg neki volt egyfajta jóvátétel a korábbi (nyugdíjazása körüli) események után.
A konfirmációt követően iskolánk küldöttsége Hollandiába utazott egy hétre, ahová Márti és Kári is velük ment. Judit nénivel voltak egy szálláson, és nagyon jól érezték magukat. Zsombor nagytiszteletű urunkkal egy helyen kapott szállást, így egy kicsit ők is többet voltak együtt, többet tudtak beszélgetni, ami jót tett nekik. Csillag nagyon magányos volt a nővérei nélkül, mindig néztük a képeket, mit csináltak, hol jártak éppen. De azért itthon is jól mulattunk, megtanult pl. felmászni a fügefa alsó ágaira, amit nagyon élvezett.
Június 19.-én végül elvittem az osztályomat kirándulni, mert a második félévben kicsit normálisabban viselkedtek, mint a megelőző időszakban, és bővült is a csapat, mert az egyik kollégánk áthozta a lányát Dunaújvárosból hozzánk. Így ő maga is eljött velünk kirándulni és nem kellett egyedül lennem a gyerekekkel. Szarvasra mentünk - hajókáztunk (majdnem lekéstük a hajó indulását, még jó, hogy vártak ránk...), Mini Magyarország Makettparkot, Arborétumot néztünk, strandoltunk és szabadulószobában jártunk, ahol elsősorban a lányok jeleskedtek, de a végén már mi is beszálltunk, hogy időben ki tudjunk jutni az evangélikusok pincéjéből. Nagyon klassz volt. Közben még egy geoládát is sikerült megtalálni a történelmi Magyarország közepénél. Amennyire féltem tőle, annyira jól sikeredett ez a nap. A gyerekek mindenesetre nagyon élvezték.
Suli után rögtön szétvertük a lenti fürdőszobánkat, mert a külső fala a fürdőkádnál igen vizesedett. Nos, a munkafolyamat betartott egész nyáron, mert először le kellett verni tégláig a vakolatot, aztán a falnak meg kellett száradni, utána papa húzott egy új falat a zuhanyzónak, bevakolta, utána vízszigeteltünk, csempéztünk, közben vízvezetéket és fűtést is kellett szerelni, mert pár dolog elköltözött a helyéről. Én magam is megtanultam csempézni, fúgázni, mert nekem kellett befejezni a műveletet. Még tükröt is tettünk a csempébe. Papától megkaptam a képzeletbeli mesterlevelemet, de azért egy igazi mester elhúzná a száját a művemen. Én viszont meg vagyok vele elégedve, és még nem esett le a falról egy csempe sem, amit felraktam. A zuhanyzást azóta is élvezzük (Zsombor kivételével, aki azóta az emeletre jár fürdeni).
Július elején Erdélybe utaztunk néhány kollégával, diákkal és gyülekezeti tagokkal, hogy részt vegyünk a homoródszentmártoni gyerektáborban. A dolog viccesen indult - majdnem... Mindenki nézze meg, érvényesek-e az okmányai! Naná, csak éppen mi nem... Indulás előtti délután kiderült, hogy Csillagnak fél éve lejárt a személyije. Hát, maradunk itthon. Csillag olyan hisztit kivágott, mert menni akart, hogy az hihetetlen. Vendéglátóink is felhívtak, hogy csináljunk valamit, mert az nem lehet, hogy nem megyünk. Végül felcsillant a remény. A csapat nagyobbik része hétfőn elindult Erdélybe, mi meg a városba a kormányhivatalba azonnali útlevélért. Délután Zsombor mehetett is Pestre, hogy személyesen átvegye az okmányt. 40EFt, de kedden indulhattunk. Egyik kolléganőnknek is jól jött ez, mert hétfőn még neki is ügyet kellett intéznie és így el tudott velünk jönni. Odafelé menetben Segesváron megálltunk és megnéztük a várat, ami alatt eddig csak elmentünk, de mindig hívogatott. Nagyon szép, csodálatos a falai, épületei között sétálni. Szerdán az Almási barlanghoz kirándultunk a Vargyas patak völgyében - utoljára gyerekkoromban jártam ott és óriási élmény volt. Most is csudijó volt ott sétálni, gyönyörű, hűs, izgalmas. Szép volt ezzel a programmal töltenünk a 25. házassági évfordulónkat. Erre a szép évfordulóra kaptam egy gyönyörű ezüstgyűrűt Zsombortól. Csütörtökön Udvarhelyen voltunk a Galffi's csokizó-fagyizóban, ahol ott helyben gyártanak sokféle csokit, kávét, fagyit, amit meg is kóstolhattunk. Igen érdekes és igen finom volt. Utána Farkaslakára mentünk, ahol először megnéztük Tamási Áron szülőházát, amit eddig még sosem láttunk, aztán vásároltunk is. Én külön utakon járva geoládát is kerestem. Este tábortűz volt meg ottalvós buli a gyülekezeti teremben, csak én voltam olyan szinten fáradt, hogy már csak bőgni tudtam, annyira aludnom kellett, így visszamentem vendéglátóinkhoz. Pénteken izgalmas, falut járó, táborzáró játék volt a gyerekeknek, amit nagyon élveztek. Délután vendéglátóinknál gyűlt össze egy kisebb társaság, akikkel igen jót beszélgettünk, pingpongoztunk. Szegény Szentmártoniak! Annyira kevés hó és eső esik mostanság feléjük, hogy a hosszabb nyári szárazság alatt szinte nincs csapvizük, mert nem folyik a forrásból, ami táplálná... Most is ez volt, a hét végére a falu bizonyos pontjain nem volt víz, vagy csak éppen csordogált valami a csapból... Szombaton hazafelé megnéztük Kőhalom várát, ami igen érdekes vár (itt is kerestük a geoládát, de csak a hűlt helyét találtuk).
Következő héten elérkezett a szabadság - Kádártára mentünk. Jankáék is velünk voltak pár napig, aztán Barnival váltották egymást. A mindennapos strandolás mellett kirándultunk is - Úrkúton voltunk egy nagyon érdekes geológiai lelőhelyen, aztán pedig Csopakon is tettünk egy nagyobb sétát - mindenhol begyűjtve a lehetséges geoládákat. De voltunk Keresztanyámnál is, Éva nénéméknél is, akikkel igen jót beszélgettünk. Találkoztunk Anna unokatesómékkal is a strandon, ahol szépen ránk sötétedett a nagy beszélgetés közepette, és az esti locsoló beindulása kergetett csak haza bennünket. Ismét láttuk a Kék Szalag verseny résztvevőit, ami megint szép élmény volt. Kádártán elmentünk a forráshoz is, ahol sok családi képet csináltunk.
Volt pár nap, amikor csak Csillaggal hármasban voltunk itthon. Ekkor elmentünk egy hosszú (azt hittem rövidebb lesz) sétára, a Híd túloldalára, hogy megkeressük a híd alatt elhelyezett geoládát. Láttunk a híd alatt nyuszit, siklót, sáskát, láttuk Pumukli hajóját (raklap) a vízen úszni, és Csillag volt, aki megtalálta a kő alatt a geoládát, amire igen büszke azóta is. És, hogy Csillag végig tudja sétálni ezt a sok km-t még hazafelé is, kityrákottyot énekeltünk, amihez ő találta ki az állatokat. Borzasztó mód élvezte az egész kirándulást, azóta is emlegeti, ha átmegyük a hídon.
Augusztusban elmentünk a Kurultaj-ra. Nagyon érdekes élmény volt. Először is, már megérkezni is izgalmas volt, ugyanis majdnem egy órányi sorbanállás után tudtunk csak parkolni, annyian voltak. Rendőrök, helikpoterek irányítottak mindent. Hatalmas területen rengeteg program, nagy átverés a kajáldánál (a kiírt olcsó menű jellegű étel az most nincs ezér meg azér, de van helyette más - és ha már sorba álltál érte, akkor nem fogsz egy másik sorba beállni...), fantasztikus koncertek, táncosok, előadások. Igen elfáradtunk a végére, de megérte elmenni. De ha esetleg máskor is megyünk, akkor napernyőt és rengeteg innivalót kell vinnünk magunkkal, hogy kibírjuk a körülményeket...
Nyár végén nagy fába vágtam a fejszémet - két óriási babzsákfotelt csináltam Klárinak és Mártinak. Hungarocell golyóval vannak megtöltve, egészen jók lettek.
Közben folyamatosan jártam Földvárra kezelésekre, néha az egész család jött velem, hogy ússzanak, strandoljanak ők is. Egyszer, amikor hosszan kellett egyedül ott lennem, felmentem a stációkhoz a hegyre - majdnem elájultam, mire felértem, de megérte, mert csodálatos volt a látvány, és meglett a geoláda jelszó is, aminek a másik felét a várban újra megkerestem. A kezelések jót tettek, használtak, mert jobban lettem a nyakammal, kezemmel. Így elhatároztam, hogy anyut is rábeszélem, jöjjön velem gyógytornára, mert az ő törött lábának, fájós hátának is bizonyára jót tenne. A vége az lett, hogy amikor csak tehetjük, van, hogy hetente 2x is megyünk gyógytornázni. Ez a mi külön egészségügyi közös programunk.
Szeptember végén nagy árhullám ment végig a Dunán, ami izgalomban tartott mindenkit. Nálunk a gát lábáig jött ki, korábban ennél nagyobb víz is volt már itt. Azért mi is sűrűn mentünk nézni a víz állapotát.
Októberben elmentem szemészetre, mert több problémám is akadt a látásommal. Lényeg, új szemüvegeket kaptam - mostmár olvasót is. Az optikában kiderült, hogy azt nem tudom hordani, amit felírtak, mert olyan erősen cilinderes, hogy egy perc alatt megfájdul a fejem tőle. Adtak egy kicsit gyengébbet, ami bár okozott gondot, de nem akkorát, mint a felírt. Szokjam meg, és ha már okés, akkor mehetek az erősebbet csináltatni. Hát jó. Szokom. Amikor nem felejtem el felvenni. Mert itthon el szoktam felejteni... De tényleg jobban látok vele.
Október közepén covidunk volt. Kláriért betegen kellett elmennem Kecskemétre, hogy hazahozzam, útközben kavicsot kaptam a szélvédő tetejébe, amit a városban utána megcsináltattam, hála Istennek nem lett belőle óriási nagy baj, csak egy kicsi. A covid következtében elment a hangom és kb. egy hétig csak suttogás volt, de énekelni 2 hétig nem tudtam... Ilyenkor jó tanítani, meg városi ünnepségen előadáson éneklést vezetni - még jó, hogy a gyerekek mindent szépen tudtak, előtte jól megtanultuk. De a pech az volt, hogy közben a zsoltáréneklő versenyre is készülni kellett volna már a gyerekekkel, ami így nem ment. Hát, kevesebb időnk maradt csak a felkészülésre, de végül három ezüst és egy bronz minősítéssel a zsebünkben tértünk haza Pestről. Ez azért jobb felhozatal volt, mint az előző évben. Visszatérve a városi ünnepségre - óriási pozitív meglepetés és élmény volt, hogy új kolléganőnk, aki a műsort szervezte, az előadás előtt egybehívta a gyerekeket, körbeálltunk a színpadon a függöny mögött, és imádkoztunk. A műsor igen szépen sikerült, és sokakat megindított, főleg olyan előzmény után, hogy pár perccel korábban kint a koszorúzásnál egy helyi pénzember durván megzavarta a koszorúzást megbomlott beszédével, ami miatt sokan rettegve jöttek be a művelődési házba. Hála Istennek, oda már nem jött be az illető...
Az őszi szünet elején kicsit rendeztük a kertet, és az udvarban építettünk két magaságyást zsalukőből. Klári volt a legnagyobb hős, mert ő segített a legtöbbet - bepakolni a tűzifánkat, aztán hordani a zsaluköveket, végül a földet bele a tyúkudvarból.
A szünetben Liszkán is voltunk Mamánál. Most mi vittük körbe a családi sírokat látogatni, ami igen izgalmas és érdekes kirándulás volt, sokat mesélt közben. Aztán egy felfedezést is tettünk, mikor keresztlányomék megérkeztek hozzá szintén látogatóba. Volt egy családi legenda, miszerint apósom (talán) dédnagyanyja baltával levágta a férje fejét, amiért börtönbe került és ott tanult meg paplant varrni. Na, ez elkezdte birizgálni a kíváncsiságunkat. Keresztlányom meg az öccse addig nyomozott, amíg megtaláltak egy korabeli, 1909-es újságcikket, ami részletesen beszámolt az esetről. Hát nem lefejezte, "csak" agyonütötte a baltával a részeges, családját folytonosan bántó, őt váltóhamisításba keverő férjét, miután az halálosan megfenyegette és kikergette a hét gyerekével a házból a hideg éjszakába... Nem valami jó példa, de ilyen is volt a múltban... De Zsombor nagymamáját ő tanította meg paplant varrni, és nekünk is van olyan paplanunk, amit nagyi varrt.
November 3.-án volt (végre, sok tologatás után) a Nagy Pál féle ház, az új Petőfi Múzeum átadása. Énekeltünk a kórussal, érdekes volt a megnyitó és szép a kiállítás. Érdemes ellátogatni oda körülnézni.
November 7.-én kicsit szabadságoltuk magunkat Zsomborral és elmentünk kirándulni. Geoládát kerestünk a baracsi bekötőút mellett, aztán Martonvásáron megnéztük az Agroverzumot és a Beethoven Múzeumot. A kertre már nem maradt időnk, mert haza kellett érni, hogy Csillagot elhozzuk az oviból. De elhatároztuk, hogy visszamegyünk majd a gyerekekkel is, mert ezt nekik is érdemes lenne látni.
Janka kiköltözött a szobájából, amit szépen felújítottunk Csillagnak. Nagyon élvezi, hogy mostmár neki is van szobája, sokat játszik ott, de azért még velünk alszik idelent.
Adventben a kórussal két fellépésünk volt egymás után - Ladánybenén Lilla hívására, aztán itthon a 3. gyertyagyújtás után. Nagyon szépen sikerültek az éneklések, nagy élmény volt valamennyiünknek. Közben a kórus is bővült, a szopránba három új tag érkezett, aminek nagyon örülünk. Az itthoni fellépésen felavattuk a művház új zongoráját, amit az ősz folyamán sikerült megvásárolni úgy, hogy a felajánlások után hiányzó összeget az önkormányzat kipótolta. Jó hangszer, szép hangja van. Örülök neki, hogy a hangszervásárlási kezdeményezésünk ilyen jól sikerült.
Az iskolásokkal elmentünk Nagykarácsonyba a Mikulásházba is. Csillag is velünk jött, nagyon élvezte. Csak éppen megfázott, éjszaka rettenetesen köhögött, így aztán a hét további részében már nem ment oviba, bár később jobban lett - hol mamával volt, hol velem, hol meg bent az iskolában, pl. a csendesnapon is. Aztán a születésnapján be is lázasodott. Utána pedig jöttek lázas és lázatlan napok rengeteg köhögéssel, fejfájással, végtagfájdalmakkal - és nem csak neki. A fél család így élte végig a karácsonyt, meg a pár napot azóta. Hogy ez mi - influenza vagy már megint covid? a bánat tudja...
Közben alkottam is ezt-azt - rozsos kenyeret sütöttem (a kísérletezés után már többször is, mert nagyon jó). Születésnapokra Csillaggal festettünk képeket, karácsonyra pedig 56 köszöntőlapot fetettem meg. Karácsonyra készültek életem első patchwork edényfogói is (egészen nagy számban). Ezt annyira élveztem varrni (azt leszámítva, hogy a varrógépem nem végzett valami szép munkát), hogy sajnáltam, hogy nem kell többet készítenem belőlük. Tetszik ez a technika, biztosan fogok még így varrni.
