Életjel

Drága nagy fiam először az öccsét fertőzte meg, aztán közös erővel mindketten engem. Így most én vagyok dögrováson, a torkom fáj, elkezdett csöpögni az orrom, és most még betegbe sem tudok eljönni, mivel a kolléganőm most ment el szabira, én meg május utolsó hetére kértem a szabit, csak a szervezetem nem tudta ezt. ;) Így nem tudom, hogy holnap du-ra mennyi hangom lesz, hogy a betegeket irányítsam, legfeljebb kézírányítást fogok alkalmazni, meg mutogatni, ha már végképp nem lesz hangom. Tegnap volt a csúcs, ma keveset beszéltem még, remélem ezt holnap meghálálja a hangom, és tudok beszélni minél többet. ;)
Ráadásul holnaptól 5 alkalommal megyek még májusban eszperantó szóbeli felkészítőre Pestre, mivel bejelentkeztem a június eleji nyelvvizsgára, már be is fizettem, nem szívesen hátrálnék meg!

A fősulis vizsgákat most egy kicsit leállítom, legközelebb majd június közepén, végén mennék, ha írnak ki vizsgát, most nincs energiám még erre is. A 3. ciklus 12 vizsgájából most tavasszal megcsináltam hetet, így remélem a fennmaradó 5 vizsgát le tudom tenni október végéig, és akkor nincs akadálya a decemberi záróvizsgámnak a fősulin. Nyáron megcsinálom a 2 beadandót, és a szakdogámhoz is kaptam már egy kis segítséget a konzulensemtől, azt is jó lenne letudni szeptemberig, hogy ezzel már ne kelljen foglalkozni, csak a záróvizsga tételekkel, és a szakdoga prezentáció elkészítésével novemberben.
A 3. ciklust eddig nagyon jól vettem, 3 db ötösöm és 4 db négyesem van. :D

Hímezni is hímezgetek, egy kis kikapcsolódásként, de a nagy hímzés csak júliusra fog maradni, vagy lehet, hogy akkor sem. ;)
Sok tervem van az elkövetkező pár hétre, hónapra, kíváncsi vagyok mi minden fog megvalósulni belőlük!

Osztálykirándulás - végjáték

Hurrá, tegnap este fél 9-re hazaért nagy-kisfiam az osztálykirándulásról, ahol nagyon jól érezte, érezték magukat, az élmény beszámolóból ítélve.
Igaz délelőtt megint felrántotta az idegeimet telefonon, de az ofővel együtt gyorsan helyretettük az agyát. Közölte, hogy ő akkor lelép, mert nem akar ott szórakozni Zamárdiban, és eljön egy előbbi vonattal. Én frászt kaptam, hogy meg ne próbálja, mert úgy kivágják, hogy arrulkoldul, ha csak úgy lelép. Mondta, hogy ofővel meg van beszélve... aztán este 8 órakor még sehol sem volt, hívtam, naná, hogy lemerült az a telefon, mert hát vitte ő a töltőt, de úgy látszik csak dísznek. Hívtam osztálytárs anyukát mit tud a gyerekekről, közölte, hogy az ő gyerekének is díszként volt a töltő, az a telefon is lemerült, de ő felhívta az ofőt, és mondta, hogy este 7 óra körül értek be a vonattal. Igenám, de az én fiam hol van, mert hát ugye variált. Hát én is felhívtam ofőt, mondta, hogy gyerekem is azzal a vonattal jött haza, mint a többiek. Mondom oké, csakhát délelőtt felhúzta az agyamat, és nem tudtam, hogy most hogyan is állunk. Ekkor mondta ofő, hogy igen, próbálkozott, de ő is leállította, szóval így közös erővel elintéztük a gyereket.
Ez volt tegnap este.

Ma variálnom kellett a beosztásommal, meg holnap is, mert a fiúk du-ra mennek suliba, az érettségizők miatt. Oké, de akkor ki menjen Beáért a suliba. Megyek én, de az azt jelenti, hogy reggel 7-re kell mennem dolgozni, du 3 óráig, és utána start haza. De ki vigye reggel a kiscsajt. Apa ma hajnalban elment fél 6-kor, én fél 7-kor, hát bizony a Pityunak kellett vinnie és holnap is ő fogja vinni. Aztán kiderült, hogy tök felesleges volt ez az egész hajcihő, de most már nem csinálom vissza, mert gyerekem (nagyfiam) elhúzott a gyerek orvoshoz, aki közölte, hogy "kicsit" piros a torka, adott MAripent neki, és mára holnapra igazolást. Nem tudom miért, nekem a maripen nem jön be, mivel a rendelőben dolgozom, és a gyerek elfelejtett Algopyrint iratni, fej- és torok fájásra, gyorsan szóltam a fül-orr-gégész doktornőnek, hogy kukkantson már be a gyerek torkába, és írjon fel Algopyrint. Belekukkantott, közölte, hogy na az a Maripen nem lesz elég, mivel masszív tüsszös mandula gyulladása van, felírt újabb gyógyszert, de Algopyrint elfelejtették mindketten. Még jó, hogy figyelek, és ott dolgozom, intézkedtem, így a gyógyszertárban otthagytam majdnem 5 ezer forintot. Köszi, elég drága osztálykirándulás volt ez kérem szépen! :S :(
Ja, és a fülész dokinőtől is van igazolásunk, de ő már nem szórakozott, kapásból hétfőig ítélte kényszerpihenőre a kölköt.

Judit RR anyaga :D

A teljes anyag

Nem bírtam ki kedd reggelig, és most melegiben, ahogy befejeztem a kontúrozást gyorsan lefotóztam az anyagot. Nagyon tetszik a keret mintája, igazán nekem való minta, és a virág is a szívem csücske, szóval teli találat volt ez most!

A jobb oldali virágocskát készítettem az anyagra! :D

Remélem tetszik, Judit! ;)

Anyák napja!

Hát eléggé felemásra sikeredett, remélem újabb meglepetés nem ér, mert elég volt!
Kicsilányom nagyon készült a napra, már pénteken ide akarta adni az ajándékát, és elmondani a versikét, de mondtam neki, hogy nem, majd ma, mert ma van a napja, kibírta.

Nagyfiam viszont hozta a formáját, amin így utólag már nevetek, de éjjel és reggel majd szétvetett az ideg.
Ma osztálykirándulásra mentek az osztályával 3 napra. Tegnap fiacskámnak mehetnékje volt, és elment bulizni, kb 30 km-re tőlünk, busz az éjjel nincs, de megígérte, hogy majd este 11 órára megy érte egy haver kocsival, és hazahozza.
Negyed 12-kor telefonált, hogy haver nincs, kocsi nincs, ott alszik egy ismerősnél, nem örültem neki, de lelkére kötöttem, hogy ne aludjon el, és siessen haza, mert indulni kell az osztálykirándulásra. Oké.
REggel fél 6-kor jelez a telefonom, hogy visszahívást kér, mert hogy gáz van, reggel ugyan felébredt, meg el is indult, de a buszon, amiről még át kellett volna szállnia, elaludt, és Újpesten kötött ki. Elment anyósomhoz, ott volt 7 óráig, mondván, hogy negyed 8-kor van busz hazafelé. Naná, hogy nem volt, csak fél 9-kor. Gyerek kétségbeesett, én jól leüvöltöttem a telefonba a fejét a helyéről, mire gyerekem kiakadt, nagyon megsajnáltam. Nem kiabált, csak hallottam a hangján, hogy nagyon elege van a mai reggelből, és tényleg nem az én bosszantásomra csinálta az egészet, csak hát így jöttek ki a lépések sajnos. Remegett a hangja, hogy tele van a keze, mert hogy anyósom megpakolta csomaggal, hogy hozza el nekem anyáknapjára, meg virágot is szedett a kertből, és most tehetetlenül ott áll az M3-as autópálya mellett a buszmegállóban, és nem lát kiutat. Hát elbőgtem magam én is majdnem.
Aztán mivel már tök ideg voltam, felkeltem, és elkezdtem keresni a megoldást, hogy mégiscsak eljusson az osztálykirándulásra, mert abból nem engedtem, befizettük, legyen együtt az osztállyal, ha még olyannyira nem is jönnek ki egymással, hátha most megtörik a jég.
Mire hazaért, már találtam neki hévet, amivel be tud menni Pestre, és utána a Keletiből induló vonatot is kinéztük, amiről nem kellett átszállnia, és eljuthat végre Szántódra, Balaton mellé. Mindent részletesen elmagyaráztam neki, hogy mit csináljon, telefonon néha rászóltam, hogy épp hol van, ne aludjon el a vonaton, aztán amikor Siófokon kellett lennie kb, akkor hívtam, hogy most már készülődjön. Zamárdinál leszállt, felhívta az ofőjét, hogy akkor most merre menjen, elmagyarázta neki, és ennyi. Igaz, elfelejtett felhívni, hogy megérkezett az osztályához, én meg hiába hívtam, nem vette fel a telefont, így hívtam az ofő-t, hogy odaért-e a gyerekem, aki megnyugtatott, hogy vége a kalandos napunknak, végre ott van, ahová már 1 óra körül oda kellett volna érnie az osztályával együtt.

Szóval, ő még csak az első, prototípusos gyermekünk, úgyhogy amikor már majd a Bea csinálja a hülyeségeit, akkor már csak legyintek, hogy ugyan már! :D

Hímzéseim - végre

Ahogy ígértem, hoztam egy-két képet. Sajnos Judit.6 anyagát még nem fotóztam le, mert hiányzik egy kicsi kontúr róla, azt majd kedden teszem fel.

Viszont itt van a babaköszöntő helyzetjelentése,

és egy félkész kép anyáknapjára készül. Nem tudom hogyan, de jó lenne, ha jövő vasárnapra készen lennék, mert mi akkor megyünk mamákat köszönteni, így jött ki a lépés idén.