Erisdorf
Bad Waldsee
Höchstadt
Talán Gerome van a fészekben.
A posztban megosztott képen két gólya látszik, akiket a Dél-afrikai Köztársaságban található Addo Elephant Nemzeti Parkban kaptak lencsevégre.
A fotón szereplő jobb oldali madár tavaly nyáron látta meg a napvilágot egy nemescsói fészekben.
Kilétét a lábára helyezett jelölőgyűrű fedte fel, ami azt bizonyítja, hogy ez a fiatal gólya szülőhelyétől Afrika déli csücskéig mintegy 9037 kilométert repült légvonalban, ami új rekord jelent a hazai gólyák távrepülésében.
Magyarországon 1908 óta jelölik a gólyákat, azóta több mint 6,6 millió madarat gyűrűztek meg, közülük ez a fiatal egyed repült a legtávolabb a hazájától.
A november 17-én lezajlott országos vadlúd-szinkron alkalmával két kis liliket is megfigyeltek a Körös-Maros Nemzeti Park területén található kardoskúti Fehér-tónál.
A kis lilik globálisan veszélyeztetett faj, világállománya mindössze 10-13 ezer párra tehető.
Európában mindössze 20-30 pár költ Norvégiában, emellett van még egy-egy népesebb állomány Kelet- illetve Nyugat-Szibériában.
Az egyik öreg, a másik fiatal madár volt.
Egy 1620 példányos nagy lilik csapatban bukkantak fel, a tó melletti gyepen legelésztek.
A megfigyelésnek azért van különös jelentősége, mert fiatal példányok rendkívül ritkán jelennek meg ilyen nagy távolságra a fészkelőhelyüktől.
(Forrás:kmnp.hu)
(Fotó:Forgách Balázs)
Telelésre érkező hegyi billegetőket figyeltek meg a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai a kardoskúti Fehér-tónál és a Maros-ártérben.
A hegyi billegető Eurázsia vidékein elterjedt faj, többnyire hegyvidékeken költ.
Kifejezetten vízhez kötődik, ezért általában gyors sodrású folyók, patakok mentén találkozhatunk vele.
Táplálékául is a vizek mentén előforduló rovarok, lárvák, csigák (főként vízi csigák) szolgálnak.
Magyarországon belül elsősorban az Északi-középhegységben, a Dunántúli-középhegységben és a Mecsekben van költőállománya.
A költőpárok száma 300-600 közé tehető, s a világállományhoz hasonlóan ez is stabilnak mondható.
(Forrás:kmnp.hu)
(Fotó:Marik Pál)
Dévaványai-Ecsegi puszták részterületén költésbe kezdtek a rétisasok.
A tojók már lerakták tojásaikat, a fészkeken ülnek.
Fontos számukra a víz közelsége, ezért fészküket a folyók, halastavak közelében rakják (ez lehet akár 15-20 km is, ami számukra nem nagy távolság).
Legszívesebben a nagyobb, összefüggő erdőkben, magas fákon, a fatörzshöz közel építik meg otthonukat.
Évtizedekig használják ugyanazt a fészket, amely egyébként rendkívül nagyméretű, átmérője és magassága egyaránt elérheti a két métert.
A párok gyakran építenek váltófészket is, így nem minden évben ugyanazt használják, s ezzel csökkentik a paraziták elszaporodásának esélyeit.
A rétisasok általában kettő, esetenként három tojást raknak.
Az első fiókák május végén, június közepén repülnek ki a fészekből.
(Fotó:Őze Péter)
(Forrás:kmnp.hu)