Hanna örök

Volt Hannának egy kártyagyűjteménye. Olyan keresd a párját féleség, logikai okosság. Akkor első gyerekkel még mentem mások után. Ha azt tapasztaltam, hogy illik fejleszteni a gyereket, megpróbáltam a magam ügyetlen módján tenni én is a fejlesztésért. Így került a polcra ez a havonta bővülő dobozos kártyagyűjtemény. Hanna még csak 18 hónapos volt. Sok mindenre nem tudtuk még használni, de szép és színes volt, na és nem volt kompatibilis egy ennyi időssel. Könnyen összegyűrődött. Ma egyszer csak balra néztem és azt láttam, hogy Borisz nagy érdeklődéssel nézegeti azt a kártyagyűjteményt, amit gondosan eldugtam a szekrény legtetejére. Azért, hogy a szemem elé ne kerüljön, hogy ne tépázzon sebeket. Láthatóan a gyerekek abban a minutumban megértették, hogy ingoványos talajra tévedtek, amint meglátták a szemeben gyülekező könnyeket. Nádja a két keze közé fogta az arcomat és csak kántálta megállás nélkül: - Anya nem sírunk! Anya nem sírunk! ANYA NEM SÍRUNK! 

Borisz ártatlanul kérdezte: - Miért, ez Hannáé volt? 

Már nem volt megállás, el kellett mondani, hogy ez volt az utoljára Hanna pici kezei közé fogott játékok egyike. Azon az estén, amikor a végzetes hányás elkezdődött, ezekkel a kártyákkal játszott. Bizony néhány kártya áldozatul is esett. 

Tudom, hogy már százezerszer mondtam el, hogy olyan boldogok vagyunk. A gyerekek miatt. Hogy család vagyunk. Azért, ahogyan a gyerekek kezelik az egészet. Hogy az általuk sosem látott Hannát testvérként emlegetik. És tudom, hogy azt is mondtam már, hogy ha fáj Hanna hiánya, pont annyira fáj, mint amikor elveszítettük. Mintha valami beszippantaná a szívem körül a mellkasom. Feltör a fájdalom és potyognak a könnyek. Mégis jó. Mert felszabadít. Mert feloldoz. Hogy bár van élet Hanna nélkül, az iránta érzett szeretet semmit nem fakult.......... 

Cseh krémes

Az otthonban, ahol dolgozom, nagyon sok kedves idős ember él, vagy látogat el hozzánk napközben. És persze vannak nem kedvesek is..... :-) Az történt, hogy amikor megkaptam a háznak a szakmai vezetését, nyilván voltak akik szerettek és voltak, akik nagyon ellenségesen fogadtak. Terike néni az utóbbiak közé tartozott. Aztán hogy hogy nem, jött számomra a horgolás iránti szerelem és ez szépen lassan össze hozott bennünket, lassanként elfogadott és közel engedett a szívéhez. Olyannyira közel, hogy óriási ajándékot adott nekem. Kölcsönadta az 1973 óta vezetett határidőnaplóját, ami telis tele van jobbnál jobb receptekkel. Azért érzem ezt óriási megtiszteltetésnek, mert számomra ez olyan, mint ha egy nagyon fontos titkát árulta volna el. Az a fixa ideám, hogy egy családhoz, emberhez az általuk gyakran készített ételeiken át is vezet az út a megismerésükben. Ma a titkos könyvből megsütöttem az első receptet. Ez bizony a cseh krémes. A gyerekeknek nagyon ízlett. Nádja egy ültő helyében 4-et megevett. Semmit nem túrt ki, nem tolt félre. Ilyen szinte sosem történik, bármit is süssek. A receptet pontosan úgy írom le, ahogyan Terike néni naplójából vettem:

Tésztája:

45 dkg kristálycukrot 6 tojás sárgájával és 15 evőkanál langyos vízzel habverővel felverünk. A vizet apránként adjuk hozzá. Kb. 15 percig verődik. 15 dkg durvára vágott diót 2 ek. kakaót, 30 dkg lisztet - amelyben egy fél csomag sütőport előzőleg jól elkeverünk - teszünk hozzá és a 6 tojás nagyon kemény habját, óvatosan fakanállal közé keverjük. A sütőt nagyon erős lángon előmelegítjük, és gyorsan toljuk be a tepsit. 10 percig így sütjük, majd 25 percig takaréklángon - én 170 C-ra vettem itt vissza a sütőt -. Amikor megsült, 6-8 percig ne nyissuk ki a sütőajtót. Akkor ült meg, ha a tészta elválik a tepsi szélétől, illetve, ha megnyomjuk akkor kiugrik. Ha teljesen kihűlt, rásimítjuk a krémet.

Krém: 20 dkg Rámát 20 dkg porcukorral  és 2 cs. vaníliával habosra keverünk. 2 dl tejben 2 ek. grízt főzünk, kihűtjük, majd a vajas krémmel összekavarjuk. Rákenjük a kihűlt tészta tetejére. 

- Én ketté vágtam a tésztát és a krémet közé kentem. -.

Csoki máz:

3 ek. kakaóport és 3 ek. kristálycukrot pici vízzel elkeverünk. Állandó keverés mellett sűrűre főzzük, majd 5 dkg vajat keverünk hozzá, miután levettük a tűzről. Majd a krémre kenjük. - Én a tészta tetejére kentem, mert a krémet a két tészta közé kentem. -

Annyit változtattam még, hogy a krém alá egy vékony réteg eperlekvárt kentem. Nagyon finom sütike! :-)

Meggyes béles

Nem tudom, hogy pite, béles vagy valami más. Én már csak két tészta között meggyesnek, vagy túrósnak vagy tudom is én minek hívom. Egy biztos. Fergeteges. Gyerekkorunkban az anyukám is minden évben a meggyes szezonban sütött ilyet. Imádtam. És imádtam azt is, amikor még Makón laktunk, és drága Magdi szomszédasszonyunk egyszer megörvendeztetett az Ő két tészta között meggyesével. Itt Budapesten is akad rendes szomszéd, még ha nem is annyi és olyan kedves, szeretettel teli, bensőségesen otthonos kapcsolatok is ezek mint Makón voltak. Azért panasz nincs. Kaptunk az egyikőjüktől gyönyörűségesen vérbordó, hatalmas szemű, jó sok meggyet. Nagy részéből lekvárt főztem. Ha látnátok azokat a színeket. A másik szintén nem kicsi adagból pedig két tészta között meggyest. Vágytam, üldöztem a szépséges időszakokhoz kötődő emlékeket és a hozzá kapcsolódó ízeket. Rajtam nem múlik, itt van gyerekek a recept. Remélem Nektek is pont olyan sokat jelent majd, mint nekem. Remélem bennetek is pont olyan szépséges emlékek jutnak majd eszetekbe, amikor évek múlva esetleg majd Ti készítitek el! :-) 

Tészta:

• 60 dkg liszt
• 40 dkg margarin
• 15 dkg cukor
• 2 tojás sárgája
• csipet só
• fahéj
• 1 cs. vaníliás cukor
• 1 cs. sütőpor
• kb. fél doboz kis tejföl

A száraz összetevőket - liszt, cukor, só, sütőpor, vaníliás cukor, fahéj -, elkeverjük. Hozzáadjuk a tojások sárgáját, majd elmorzsoljuk a margarinnal együtt is. Ezután hozzáadjuk azt a mennyiségű tejfölt, hogy lágy tésztát kapjunk. Ha ezek után van időtök és lehetőségetek arra, hogy a tésztát bevágjátok a hűtőbe picit pihenni, az tuti nem árthat. Az elkészült tésztát elfelezzük. A picit nagyobból nyújtott tészta kerül alulra, majd jön a töltelék, végül a kisebbel beborítjuk az egészet. Megszurkáljuk, megkenjük egy felvert tojással.

Töltelék - kb. 1 kg meggyhez -:

• 5 dkg margarin
• 4 tojás sárgája 
• 20-25 dkg cukor
• fahéj
• 4 tojás fehérje

 A puha margarint elkeverjük a cukorral, fahéjjal és tojások sárgájával. Hozzáadjuk a levétől kinyomkodott meggyet, majd lágyan eldolgozzuk vele a tojások felvert habját is. Az alsó lapot jól megszórjuk zsemlemorzsával, mert így is veszélyes, hogy picit eláztatja a meggy. A massza tetejére is szórtam zsemlemorzsát és végül lezártam a másik lappal.

Szóval az igazsághoz hozzátartozik, hogy ehhez a töltelékhez kellett volna tenni úgy 10 dkg darált diót, de lusta voltam. Hát igen, emiatt volt picit lucskos a tészta. És bizony a sok zsiradék is méltánytalanul omlóssá tette a tésztát. :-) És még én a melegre fogtam. :-)

Sok sikert hozzá. Szerintem pazar! :-)

Köszönet ezért az édes egyvelegsütiért Anyukámnak és Magdi szomszédasszonyomnak!