Most már
hivatalosan is BIOKISKERT tulajdonosnak érzem magam, csupa nagy betűvel, mivel május 10-re,
néhány apró simítástól eltekintve befejeztem a kertépítést. Voltak elképzeléseim arról, hogy mekkora munka lesz egy kertet a semmiből megépíteni és az
elején azt gondoltam, hogy nincsenek határidők, majd készen lesz, amikor lesz.
De aztán elkapott a hév, na meg a biológia olyan alapvető összefüggései,
hogy nem lehet bármit bármikor ültetni, amiről lekésünk azt abban az évben bizony el kell felejteni:(( Ősszel ugyan elkezdtem az ásást és a kertépítést és egészen addig
eljutottam, hogy eldugdostam az őszi fokhagymát, ültettem egy csomó bogyós
gyümölcsöt, és elkészültem még néhány ágyással, de aztán megjött a tél.
Anyukámféle konyhakert emlékeim halványan felsejlettek és azt mondták, hogy a borsó és a
dughagyma időszak vészesen hamar elkövetkezik. Így aztán egy február végi vagy március eleji szép napsütéses hétvégén meg is teltek a maradék ősszel előkészített ágyások
borsóval és dughagymával. És attól kezdve megindult a verseny az ásási sebességem, az időjárás és a vetőmagos zacskókra írt vetési idők között.
Kora tavasszal jártam a kishantosi népfőiskolára is, biokertészkedést tanulni és ez a
néhány alkalom egyrészt megerősített abban, hogy igen én ezt AKAROM! Tudtam azt is, hogy a jó talaj kulcsfontosságú. Ráadásul szerintem nemcsak
a biokertészeknek. Csak mi mást értünk jó talaj alatt, mint azok a kertésztársak, akik a jól
átforgatott, bepétisózott, talajfertőtlenített változatban hisznek. Nos én
tudva, hogy az őszi ásás egy részét sajnos már lekéstem, mindent megtettem, hogy valamit behozzak a hátrányból: több mint 20 zsák szürkemarha trágyát ástam be a
gondosan gaztalanított (kézzel!!) földbe, ásványi anyag pótláshoz használtam a Meliorit nevű készítményt is, és nem utolsó
sorban, ahhoz, hogy emelt ágyásokat építsek, több mint 7 köbméter termőföldet
hordtam be a kertembe. Több okból is a valamilyen típusú elkerítéssel jól körülhatárolt
ágyások híve vagyok: egyrészt mert szép, másrészt mert a mi homokos jellegű
talajunk egy idő után szétfolyik és eltűnnek, lelapulnak a műgonddal
kialakított ágyások, harmadrészt pedig mivel
az ágyások gerendával és alatta geotextítiával körülhatároltak, reménykedem
benne, hogy ezt a gyomok is észreveszik és nem (na jó, nehezebben) hódítják
vissza a területet, amiről kitessékeltem őket. Nem utolsó sorban kell
egy kis csak egy icipici segítség Panni kutyusnak is, hogy emlékezzen: ez itt a kert-ez pedig az út, ahol a kutyus közlekedik. Ha nem is mindig, de az esetek nagy részében sikerül betartania.
Szeretem a
geometrikus, tiszta formákat, ezért a kertet nagy négyzetekre (ágyások) széles
sugárutakra (többek között a fűnyírózhatóság miatt) és
keskenyebb ágyások közötti gyalogutakra osztottam, amit hánccsal fedtem a
gyomok távol tartása és a sár ellen.
A tavaszi ásás
legnagyobb haszon élvezői a tyúkok voltak, mivel az eddig nem művelt földben,
rengeteg kövér fehér cserebogár lárva bújkált, és ezek aztán kis kék vödörben gondosan összegyűjtve hozzájuk vándoroltak.
Azóta a tyúkokkal való kapcsolatom is feljövőben van, a titok, hogy kis kék
vödörrel kell közelednem hozzájuk és akkor hajlandók egészen közel jönni, mert alig tudják kivárni, hogy megkapják a tartalmát.
A normál tavaszi
menetrend elég gyorsan kialakult: ástam, földet és trágyát hordtam, gerendát
festettem, ágyás építettem (vízmértékkel!!!) és vetettem, ültettem, mindezt
viharos sebességgel.
A következő
fontos alapszabály amit megtanultam, hogy a biokertész nem használ csávázott vetőmagot! Aki nem tudja
mit jelent ez a szó, még biztosan nem biokertész, de érdemes utánanéznie a
dolognak. Nem akarom eldönteni a vitát, csávázott vagy nem, csak azt tudom,
hogy én elhiszem, hogy a méreggel kezelt magból fejlődő növény szöveteiben a
mérgek később is megtalálhatók lesznek, ráadásul a virágporuk káros hatással van a
méhekre. Ezen felül csávázott magból készült répát és salátát bárhol tudunk venni, minek akkor küzdeni értük a kiskertben.
Szóval lépésről
lépésre alakult a dolog, apró résztávokat tűztem ki magam elé:
- március eleje: spenót és saláták,
- március közepe: el kellene vetni a répát, paszitnákot és petrezselymet.
Nem állítom, hogy a márciusi hó segített volna, mivel ásni sem
lehetett, de lélegzethez jutottam legalább és mire az idő javult egy kicsit,
pont egy hónappal később, áprilisban elvetettem végre a répamagokat is!
Szintén
Kishantoson hallottam először a tápiószelei génbankról (pontos neve
Növényi Diverzitás Központ ,szívből ajánlom!). Követve a honlapjukon leírt
utasításokat 10 különböző tájfajta vetőmagot rendeltem tőlük: spenótot, sárgarépát,
pasztinákot, többféle paradicsomot, zombori tököt:), mungó és azuki babot,
valamint Olgitól a kerekegyházi Rendek ökotanyáról kaptam kerekegyházi lila
burgonyát, aminek az a története, hogy az ő nagymamája mentette meg a fajtát és
adott a génbanknak is megőrzésre. Ilyen szép kerek a világ:))
Nos akkor áprilisra elvetve a répa,
vetni kell nemsokára a krumplit, ráadásul a paradicsom magokkal is kezdeni kellene valamit! Nem vagyok palánta előállító zseni, legalább is ezt gondoltam magamról:(( lakásban biztosan nem akarok palántákat növeszteni, de találtam rá egy
jó megoldást: egy hideg-meleg házat/ágyat? kellene készíteni. Gyulaaa (asztalos ismerősöm)! A nagy mű, ami meghallgatva kétségbeesett kérésemet és néhány napon belül elkészült, nem
más mint egy masszív fakeret, nyitható/levehető üveg tetővel. A trükk még
annyi, hogy alulról lehet fűteni friss trágyával, jó minőségű földet kell
beletenni és az oldalát akár belülről pl. szalmával szigetelni, és kívülről
is földet tenni köréje amilyen magasan csak merünk vagy az esztétikai érzékünk
engedi. Valamennyire persze időjárás-és szerencse függő, hogy ebbe a szerkezetbe mikor vetjük
el a magokat és mi lesz belőlük. Tartós fagyot nem vészelnek át benne a
palánták, legalábbis az enyémben nem, de kiindulva abból, hogy ha később is
tudjuk elvetni őket, de kint a természetes fényen sokkal gyorsabban fejlődnek a
növények mint télen a szobában, szóval a dolog akkor szerintem kiegyenlítődik. Így ebbe a
remek szerkezetbe vetettem a paradicsom magokat és mostanra gyönyörű palántákká
lettek (mégis csak palánta zseni vagyok!!!:), a karfiol egyik király kategóriáját is: a csillag vagy pagoda karfiolt és cukkiniket. Ami még fontos,
hogy a melegággyal (meleg talpnak is olvastam német biokertészeti
könyvekben), minden nap foglalkozni kell. Figyelve az időjárásra, ha süt a nap kinyitni, mert sokkal-sokkal
melegebb lesz benne pillanatok alatt mint kint a szabadban, a növények pedig
megfőnek benne. Este visszacsukni, amíg fagyveszélyes a helyzet, a növényeket
öntözni, egyelni, mert észtvesztően gyorsan nőnek benne!
Viszont, ha már nem
palántákat tartok majd benne, akkor ágyásnak fogom használni és ami még izgat,
ki is fogom próbálni ősszel, hogy kiürítve és homokkal feltöltve egy darabig
tudok-e pl. krumplit vagy répát tárolni benne.
Egy másik nagy
varázslat a csalánlé, kissé büdös varázslat ugyan, de tényleg csodaszer. Ha
szánunk rá időt és készítünk tavasszal a palánta és a szabadföldi növények
felneveléséhez, a növények tényleg meghálálják és láthatóan egészségesebbek
lesznek tőle. Ez mostanra már több éves tapasztalat! És ez még nem minden! A gyümölcsfákra és bokrokra is
kipermetezhetünk belőle immunrendszer erősítőnek, kártevő riasztónak. Én
nagy rajongója vagyok és amióta a ház közeléből a kert végébe telepítettem,
azóta a családom is. A csalánlét kombinálhatjuk más jótéteményekkel is, mint
például zsurló vagy fekete nadálytő, én az idén a fekete nadálytövet is
kipróbáltam, zsurlókat a mi környékünkön sajnos még nem sikerült felfedeznem.
A remek talaj, a
csalános öntözés mellett van még néhány trükk és fortély, amit szintén próbára teszek.
Az egyik a jó szomszéd-rossz szomszéd dolog, ami azon alapszik, hogy vannak növények, amik segítik a másikat a növekedésben és a kártevők elzavarásában és vannak olyan növények, amik ki nem állhatják egymást. Amit talán
mindenki ismer például a répa-büdöske vagy a paradicsom-zeller,
krumpli-bab vagy csombor, de például a krumpli-paradicsom, na az ami tilos! Érdemes utána
nézni és eszerint lehetőleg vegyes ágyásokba ültetni a növényeket, mert
szépek, egészségesebbek lesznek és nem utolsó sorban sokkal szebb lesz a látvány, csak kreatívan kell hozzálátni az ültetéshez.
Nagyon tetszik
még az ötlet, ami pedig egyenesen a középkori kolostori kertészkedésből jön,
hogy fűszernövényeket ültessünk az ágyások szegélyébe: zsályát, cipruskát,
levendulát például, mert ezek aromás növények és a belőlük felszálló
illóanyagok megzavarják a kártevőket, így aztán valamennyire távol tartják őket a növényeinktől, amiket meg szeretnénk óvni
tőlük. A biokertészek egyébként nem úgy tekintenek a rovarokra mint potenciális
ellenségekre, amiket azonnal meg kell semmisíteni, hanem mint a nagy egész
részeire, csak ne legyenek egyszerre túl sokan éppen ott, ahol nem kellene.
Egy-egy faj túlságos elszaporodása inkább az egyensúly megbomlását jelzi,
persze ez nem azt jelent, hogy semmiképpen sem szabad beavatkozni és
megszabadulni a betolakodóktól, csak nem durván és drasztikusan. Vannak olyan
szerek, amik a biokertészkedésben engedélyezettek, ezek használatát is most
tanulom: például a lemosó permetezéshez használtam Nevikén-t és Vektafid-R nevű
réz tartalmú készítményt, emellett csak csalánlével permeteztem. Erről persze eszembe jutott, hogy a dédnagyapán
hogyan permetezte rézgáliccal a szőlőt és a rózsáit annak idején. Amit még szinte folyamatosan lehet használni a higított narancs és parafin olajat valamint a káli
szappant. Szintén Olgitól hallottam, hogy a burgonya levelét fahamuval kell
leszórni a kártevők ellen, mert ezt a krumpli bogár lárvák nem szeretik. Általában a hangsúly a megelőzésen van és nem akkor kell a
gazdaboltba rohanni valami jó erősért, amikor már félig lerágtak mindent a tetvek vagy a krumpli bogarak.
Szóval próbálkozom,
és az almafáim még sosem voltak ilyen szépek, pedig már több bio alma
kísérleten is túl vagyok, virágoznak a naspolyáim, nem beteg a szilvafám levele
és szépnek látszik az ősszel ültetett meggyfám is. Nem beszélve a krumplimról a
borsóimról, a spenótról , a retekről (ugyan még csak XXS-es méretben). Bízom
magamban és reménykedem, hogy egész nyáron kitart majd a szerencsém:)))