Igazából tudtam, hogy a novemberi tavasz után előbb utóbb el fog jönni az
igazi tél és a hideg.
Sőt a mínuszok és a hó meg a fagy is! Természetesen a körülöttem
élő tyúk szak- és kevésbé-értők közötti közvélemény kutatásom miszerint a
tyúkok hogyan vészelik át a telet, a szokásos eredményt hozta: a "nem kell
túl aggódni a dolgot, miért szerinted a parasztok..."-tól egészen a
"helyedben már régen beszereztem volna egy tudod olyan gázmelegítőt, ami
az éttermek teraszán is van"-ig, megannyi hasznos tanácsot kaptam
tőlük.
Az izgalmamat tovább fokozta, hogy a hagyományos
tyúktartásról szóló remek könyvemben az alábbiakat szögezték le: a
parasztudvarban a tyúkólat hagyományosan a nagyobb állatok istállójával építették egybe és
télen ezek melege fűtötte a tyúkokat is. Hát nekem teheneim azok végképp
nincsenek...(egyelőre...legalábbis:)) A másik nem túl biztató dolgot A tyúkfajták és
tartásuk c. klasszikus sugallja, miszerint a tyúk eredetileg Indiából
származik, ahol mint tudjuk jórészt meleg van, hacsak nem a Himalája tövéből ? A következő mondat viszont már jóval reményt
keltőbb: mintegy 4-5000 éve domesztikálták őket és azóta
gyakorlatilag "világpolgárokká" váltak. Nos ebből a négyezerből csak úgy 1000-1500-évet
Szibériában töltöttek mielőtt Itáliába költöztek volna... akkor nagy baj nem
lehet:)
Azért szó se róla izgulok, pedig azt hiszem mindent megtettem a téli
felkészülésünk érdekében:
1. Mint köztudott leszigeteltem belülről a tyúkólat.
2.
Egy nagy rakás szalmát helyeztem el benne, gondoltam hátha a hidegben
belefúrják magukat.
3.
Tegnap, még világosban erősen megfigyeltem őket: nincs-e feltűnő jele annak, hogy nagyon fáznának?
Nos a szigetelés remélhetőleg működik, de ezen felül nem kívánnak szakítani a
szokásukkal és továbbra is a legfelső rúdon alszanak, (bár mintha egy kicsit
jobban összebújnának) Nem fúrják bele magukat a szalmakupacba, viszont
egy elegáns fészket kerekítettek a közepébe és ma már abban találtam a tojásokat. A fázás pedig egyáltalán nem látszik rajtuk, úgy tűnik mintha őket
egyáltalán nem zavarná a hideg.
Emellett rájöttem, hogy a téli
tyúktartásnak két kulcsfontosságú eszköze van. Az egyik az erős akarat: ha
már belefogtam a tyúktartásba , csak nem fogom fél év után bedobni a törölközőt!!! Ugyan már, hogy az itatóba minden reggel a befagyott a vizet ki kell imádkozni és cserélni melegre, hogy reggel a minuszokban összekeverni a tyúkkaját, szóval enyhén szólva sem kellemes...
Az acélos elhatározás mellett a modernkori tyúktartás második nagyon fontos eszköze az Iphone Flashlight. Miután decemberben dolgozó embernek nincsen esélye világosban hazaérkezni, valahogyan be kell zárni az óljukban már javában az igazak álmát alvó tyúkokat. Az ember immáron sokadszor a kert közepén veszi észre, hogy megint nincsen nála semmi sem, amivel a sötét kertben világítani lehetne, de ekkor meggyullad a megvilágosodás a fejben és a zsebből előkapva az emberiség eme decemberi tyúkbezárást segítő találmányában!!! Ettől kezdve gyerekjáték kikerülni a kerti akadályokat a vaksötétben és még a nyest előtt végrehajtani a küldetést. Ember versus nyest: 1:0:))
Szóval az olasz csajok köszönik, jól vannak, egyelőre bírják a hideget, hála annak a 4-5000 évnek.
A vízbefagyás ellen pedig langyos vízzel harcolok a fizika törvényeivel (naná hogy ez is a falun, amikor....c. gyűjtemény remek, bölcs darabja).