Kerti tó (Az építés)

A kerti tó építésének ötlete úgy jött, mint a többi: teknős, kutya, teknős,  és a tyúkok (lásd. később ;)). Feküdtem az ágyamban hajnalban, és jött az isteni szikra. Hirtelen megvilágosodott, hogy a kerti tó nélküli élet az teljesen értelmetlen és élvezhetetlen.
Majd  következett mint mindig az információszerzés és a párhuzamos meggyőzés időszaka (a család sosem érzi kezdetben ezeket a szikrákat). Rengeteg kerti tavas honlapot, szakkönyvet olvastam el, amelyek csak erősítették bennem, hogy a kerti tó az csakis egy fantasztikus dolog lehet.
A meggyőzéses nehéz ügy: egyszerre erősíted magadban, hogy igen ez jó ötlet, gyerekjáték lesz összehozni és a család ellenérdekelt tagjaiban, hogy egy hét múlva csak kinyitják reggel a szemüket és már ott is termett a kertünkben egy csodálatos tó. Mivel az már a kezdetek kezdetén világos volt, ők ebben részt venni, netán közös összefogásban kiásni a tónak való mélyedést, hát azt biztosan nem akarják. Pedig nincs is szebb családi program, mint hogy vasárnap közösen ássuk ki a leendő tavunkat….

Azóta már több mint öt év telt el, és immár a második(átépített) tavunkat élvezzük a kertben. Az egyik legnagyobb tanulság számomra, hogy amekkora tavat első nekifutásra építeni szeretnénk az udvarunkba, azt nyugodtan szorozzuk meg min. kettővel!! A tóépítés legnagyobb igazsága: minél nagyobb és mélyebb (min. 0,80-1,20 m között) a tó, annál könnyebb lesz a későbbiekben bánni vele. Annál szebb lesz hosszabb távon és jobban érzik magukat benne a növények, amiket beletelepítünk, a halak, békák. Az első tavam elérte ugyan a kívánatos mélységet, de nem volt elég nagy, sem az udvar méreteihez képest, sem pedig a későbbi vízinövény-kísértések és telepítések szempontjából. Nyáron hamar felmelegedett.

Amikor belevágtam sokat vívódtam a tómeder alapanyag kérdésen is. Nagy a kísértés, hogy az ember, ha azonnal még vasárnap délutánra szeretne egy tavat, megvegye a barkács áruházakban kapható, első útjába akadó kis tószerű medencét fekete műanyagból. A színével nem is lenne baj, mert minél inkább beleolvad a környezetébe, annál jobban mutat majd szerintem, meg egyébként is belepik az algák és moszatok, de az ami személyautóval is hazaszállítható, az reménytelenül kicsi. Úgy viselkedik, mint a teraszon kint felejtett víz a lavórban, a meleg nyári napon pillanatok alatt elviselhetetlen hőmérsékletűre melegszik fel, amelyet csak a fonalas zöld moszatok értékelnek annyira, hogy be is szövik pillanatok alatt az egészet, elveszik az oxigént a többi élőlény elől és kis idő elteltével alatt büdös kis pocsolyává varázsolják a mi kis tavunkat.

Az első tavam ellenállva a kísértésnek egy fóliás tó volt, végül is egy minimarkoló ásott ki (a fizika életben néha meglepő tud lenni, a földkupacot elnézve tisztán látszott hogy  az 5-10 m3 föld kiásása erősen próbára tette volna a család amúgy sem túl szilárd lelkesedését). A lyukat tófóliával béleltem ki, betartva a megfelelő használati utasítást, alábéleléssel, meleg időben, amikor az anyag megpuhul és jól lehet formázni. Az egyik nagy hiba, amit az első tónál szintén könnyen el lehet követni, ha az ember türelmetlen és hamar levágja a kilógó széleket, ugyanis amikor beletesszük az aljára a kavicsokat, köveket és a talajt, plussz feltöltjük a tavat, döbbenetes módon visszahúzódik az addig messze kilógó fólia a. Legyünk tehát türelmesek és csak a legislegvégén vágjuk le, ha egyáltalán le kell, és nem tudjuk másképp eltűntetni a kilógó széleket.

A tavat tulajdonképpen alulról felfelé építjük. Beletesszük az alját borító köveket, ez alá a talajt. Figyelem! nem szabad tápanyagdús feketeföldet tenni bele, de tapasztalatom szerint minimális mennyiségű homokos talajt érdemes, mert ebbe jól bele lehet ültetni a legmélyebbre gyökerező tavirózsákat vagy a sárga vizitököt. Beültetjük a növényeket, majd beborítjuk kavicsokkal az egészet (szerezzünk be jó sok folyami kavicsot), ez segít a feltöltésnél is, nem hagyja, hogy a talaj teljesen felkeveredjen ill. a későbbiekben, ha halakat is telepítünk, ugyanezt csinálja, a halak állandó mozgásukkal nem tudják felkeverni és ezáltal zavarossá tenni a vizet.

Ha az alja kész, óvatosan elkezdjük feltölteni, ne keseredjünk el, ha a kavicsok ellenére először borzasztóan néz ki az egész (arra hasonlít a legjobban, amikor a lavórban lemossuk a kirándulás után nyakig sáros bakancsainkat), másnapra gyönyörűen le fog ülepedni. Addig töltjük, amíg el nem jutunk a következő szinthez vagy teraszhoz, amit szintén a szakkönyvekben leírtak szerint a tómeder oldalában alakítottunk ki.

A tóban élő növényeknek alapvetően öt fő csoportját különböztethetjük meg: vannak az átmeneti és a mocsárzónában élő növények, amelyek gyökerét a tó felé haladva egyre inkább nedvesség borítja, de viszonylag közel élnek a szárazföldhöz, és mintegy átmenetet képeznek a tópart és a nyílt vízfelszín vagy a következő szintek növényei között. A következő szinteken kb. 10-20 cm ill. 30-40 cm mélyen a vízfelszín  alatt, azok a növények élnek, amelyek szára vagy annak egy jórésze része a víz alatt foglal helyet, ide tartoznak a gyékények és nádak, a hídőr növény, a kákafélék. Emellett vannak a vízben lebegő, sokszor jó oxigéntermelő növények, pl. a hínárfélék, a békalencse és a már említett fajták, amelyek egészen mélyen a meder alján gyökerezve érzik jól magukat: a tündérrózsák (bár ezeknek sok fajtája létezik), vagy a sárga vizitök.

Telepítéskor tehát, mivel lentről haladunk felfelé pont fordítva dolgozunk, alulról kezdjük az ültetést és az egyes szintekig feltöltve, lassan haladunk felfelé. Lehetséges a növényeket ültető kosarakba is ültetni így könnyebb az utólagos mozgatásuk, kordába tartásuk, de ebben az esetben folyamatosan évről-évre foglalkozni kell velük. A tó medrének, szintjeinek kialakítása az, ami a tó életét a nagysága és a mélysége mellett meghatározza, hiszen eldönti, hogy milyen és mennyi növényt fogunk tudni ültetni bele. Igazság szerint még a második tavamnál is beleestem abban a hibába, hogy viszonylag kevés helyet alakítottam ki az egyes szinteken a növényeknek, és ezt utólag már nem lehet bővíteni. Ha beültetjük a növényeket és feltöltjük a tavat 1-2 napig türelmesen kell várnunk, hogy a víz kitisztuljon és  leülepedjen minden, amit felkavartunk.

Normál méretű kertekben a hobbitavak működése elképzelhetetlen vízforgatás és tisztítás nélkül. A kül. teljesítményű vízforgatók szűrőkön keresztül tisztítják és a csobogón át oxigénnel látják el a tavat. Télen is forgatni kell a vizet, hogy a tó ne fagyjon be teljesen, ugyanis a halak a közhiedelemmel ellentétben nem „hibernálódnak”, csak lelassul az életműködésük és nem táplálkoznak, de oxigénre ugyanúgy szükségük van. Egyébként simán áttelelnek, nem lesz semmi bajuk a hidegtől. Fontos tehát, hogy a tó építésekor számoljunk egy jó minőségű vízforgató költségével is.

Említettem az elején, hogy ma már a második tavunkat élvezzük, s bár a fóliás tó tökéletesen működött, ehhez az előzőnél jóval nagyobb tóhoz egy másik ígéretesen hangzó építési technológiát választottam, a földmunka és a meder kialakítása után olyan műgyantával kenték ki szakemberek a tómedret, amelybe homokot is kevertek, így a készítés rettenetesen büdös szagát is elfelejtetve egészen természetes hatása lett.

Ízlés és pénz kérdése a kőválasztás. Nagyon sok tónál láthatunk olcsóbb mészköveket, amikkel az a gond, hogy a tóba téve, kioldódik belőlük a mész és elősegíti az algásodást. Nekem nem igazán tetszik az sem, hogy sokat a kertjükben egyszerre szeretnének mindent: zuhogó hegyi patak imitációt sziklakövekkel kirakva, alpesi sziklakerttel a szélén, kecses lámpácskás-vörös juharos japán kerti tavat és amúgy mellékesen színpompás tavirózsákkal telipöttyintett egzotikus állóvizet. Így a legtöbbször egy eklektikus káosz lesz az egész tó, ahol az ember, már ha tetszik neki azt sem tudja, hova kapja a tekintetét. Először csukjuk inkább be a szemünket és képzeljünk el egy a mi természetes környezetünkben található tavat. Nem zúdul le magasról vad sziklák között, hanem kerek kavicsokkal borított partja szinte belesimul a környezetébe. Részemről kétféle desing-t tudok igazán szívből támogatni  tóval kapcsolatban, amit természetesen a környezete határoz meg: természetesnek ható, a tájba beleilleszkedőt, vagy merészen modernet, építettet, ízléses minimalista stílusban.
Szóval ha magunk építjük és nem vagyunk desingner zsenik válasszunk egyszerű folyami kavicsot és nyugodjunk bele, hogy nem lesz csobogó hegyi patakunk, de cserében a tó partja szelíden bele fog simulni a környezetébe.

Az évek során rengeteg tapasztalatom gyűlt össze a beültetéssel, növénygondozással, tófenntartással kapcsolatosan, ezért (és mert ez a bejegyzés már így is borzasztó hosszú lett) elhatároztam, hogy még egy részt írok a kerti tóval kapcsolatban, ami a tó fenntartásával, a benne és a körülötte található növényekkel foglalkozik. Hamarosan:))

Konyhakert mánia

Érzem, hogy menthetetlenül elkapott a konyhakert mánia. Szerencsére azt látom, hogy nem csak engem. Az utóbbi időben egyre többen tültetnek hasznos növényeket, termelnek saját zöldséget és gyümölcsöt. És aezt a remek hóbortot követi a kínálat is, egyre többfajta zöldség magot és palántát találunk, ha nyitott szemmel járunk-kelünk. Aki teheti, annak tudok egy remek programot, mindenképpen menjen el június első hétvégéjén Fehérvárcsurgóra, a 8. kastély kert kiállításra és vásárra (http://www.programturizmus.hu/tdestination-europai-disznoveny-kertmuveszeti-napok-nemzetkozi-kiallitas-vasar-karolyi-kastely-fehervarcsurgo.html ), mert ez az a hely, ahol a külföldi kertészek (franciák és olaszok) trendi zöldségnövény kínálatát is megcsodálhatjuk, nem beszélve néhány merész magyarról, akik üde színfoltot jelentenek kínálatukkal a szokásos: muskátlis, leanderes bougainvillea-s standok között.

Az egyszerre „szép és hasznos” kert egyáltalán nem mai találmány. Egyre több középkori kolostor kertet újítanak fel eredeti állapotukat rekonstruálva, ahol remek példákat láthatunk arra, hogy a szerzetesek is szerették a szépet, de ugyanakkor hasznos dolgokat: gyógynövényeket, fűszereket, zöldségeket termesztettek. Ha ilyen élményre vágyunk menjünk el Majkra vagy Pannonhalmára vagy nézzük meg Visegrádon Mátyás király reneszánsz kertjének felújított változatát vagy az egyik modern, urbánus változatot a Millenárison (ez az egyik kedvencem).

A tradicionális brit konyhakert is legendás, amivel ha az ember olyan szerencsés, hogy az életben is találkozhat, nos ez a szerelem egy életre szól:) Amikor másodszor jártam Dublinban és az első alkalommal túl estem a kötelező Guiness sörfőzde-Trinity college-néhány múzeum-Jamison whiskygyár alkoholos keretbe foglalt turista körön, szilárdan tudtam, hogy legközelebb a botanikus kertbe fogok ellátogatni.
És nem csalódtam! Az egész botanikus kert gyönyörű, minden porcikáján érezhető a több mint száz év kertészkedés brit tapasztalata, de amikor az ember belép a konyhakertbe, úgy érzi, hogy ez maga a paradicsom. Az érzés leginkább ahhoz hasonlítható, mint amikor a kisgyerek a karácsonyfa alatt ajándéktól ajándékig szaladgál és azt sem tudja, mit bontson ki, mit vegyen először szemügyre. Van zöldséges és fűszerkert, jé van szegélyágy is, és magasított ágyás is és vannak ehető dísznövények! Van üvegház, ami a mi számunkra egy kicsit vicces, mert a Brit- szigeteken az olyan mediterrán növények is vidáman áttelelnek szabadföldben mint az articsóka és a rozmaring, ugyanakkor a szőlő és a barack például az a növény, ami kedvéért az angolok a konyhakertbe az üvegházat építettek:)).

Aztán vannak még méhkasok méhlegelővel, van komposztáló, ivókút a madaraknak, és zöldségek, virágok és megint zöldségek és zöldségesvirágok mindenhol!!!
 Az egész konyhakert olyan, mint egy gyönyörűen megszerkesztett műtárgy, és mégis egy élő, hasznot hajtó, organikus egész.
Nemcsak azért szeretek kerteket nézegetni, mert szépek, hanem azért is, mert egyrészt az embert elégedettséggel tölti el, hogy élőben is látja, amit addig csak a könyvekben: a tökéletes veteményes LÉTEZIK! Ha másoknak is sikerül, sikerülnie kell nekem is!!!
Rengeteg apró ötletet leshetünk el, amiket otthon is kipróbálhatunk.
Az első mindjárt a magasított ágyás, kimondottan derékfájósoknak! Nem kell hajolgatnunk, ha megmagasítjuk az ágyásokat és úgy ültetjük be őket. Figyelem, fontos, hogy az ágyások ne legyenek túl szélesek, mert a növények ültetésekor és ápolásakor át kell érnünk az egyik oldalától a másikig. Vagy ha körbejárható, akkor is olyan széleset készítsünk, aminek mindegyik oldalától beérünk az ágyás közepéig!







Remek tippet láttam arra vonatkozóan is, hogyan számolhatunk le az ádáz csigatámadásokkal, ráadásul úgy, hogy az még jól is nézzen ki, mintha csak egy desing elem lenne. Elegáns kavicsfolyamokat mintázva a

megvédendő növények vagy kertrészek körül, amin aztán a legelvetemültebb csiga sem juthat keresztül. Ha pedig a növény megnő és levelével eltakarja az egészet, már csak mi tudjuk, hogy milyen ravasz csigacsapdákat rejteget a mi kis kertünk:) Ősszel bekapáljuk a kavicsokat, lazítják a talajt, és tavasszal kezdünk mindent előlről.

 Gyönyörködhetünk a geometrikus ágyásformák szeszélyes rendszerében, amiket különböző  anyagokkal választanak el egymástól az ügyes brit kertészek, sövénnyel, téglaszegéllyel, kisebb és nagyobb utacskákkal. Ugyanakkor madártávlatból az egész kert olyan mint egy gyönyörűen megszerkesztett szőnyegminta.
A valamirevaló angol konyhakertekben megjelennek a gyümölcsfák is, hiszen ezek is szerves részei az egésznek: virágzáskor élelem a méheknek, a termés élelem az embernek és nem utolsósorban árnyék és védelem az erős széltől a gyengébb növényeknek.

Napos falak mentén a gyümölcsfákat kordonosra nevelik, ami azt jelenti, hogy amolyan sövénykéket alkotnak az ágyások mellett vagy a kert falának támaszkodva. Jobban éri őket a napfény, intenzívebben teremnek, igaz ugyan hogy így rövidebb ideig élnek.

Végezetül az utolsó nagy (legislegnagyobb;)  kedvencem, hogy ebben a konyhakertben elmosódnak a határok zöldségek és virágok között, hiszen a zöldség is virágzik és a virág is zöldség azaz megehető, emellett ha értő módon ültetik őket össze akkor nem csak szépen mutatnak, hanem támogatják is egymást a fejlődésükben, kölcsönösen távoltartva a kártevőket egymástól. Ami még megfontolandó, hogy minden konyhakertben találhatók padok is, ahol az elégedett kertész elüldögélhet és jóleső megelégedettséggel csodálhatja remekművét:)))

Taipei: botanikus kert

Bizonyára mindenkinek van olyan program az életében egy idegen városban, amit nem hagyna ki semmi pénzért sem. Nekem ezek a botanikus kertek, kastélyparkok, kiskertek, mindenféle lyukak és kreatív helyek ahol növényeket tartanak az emberek, balkonok, udvarok, előkertek. Bárhol vagyok ezek azok, amik a legjobban érdekelnek.
Különös átnevelő hatással volt rám, amikor először csodálkoztam rá mediterrán és szubtrópusi helyeken, azokra a növényekre, amiket mi otthon a cserepekben ápolgatunk/sanyargatunk, hullámzó, kezdetben magas majd egyre csökkenő lelkesedéssel. Ezek a találkozások számomra visszavonhatatlanul azzal az eredménnyel végződtek, hogy nem próbálok többé otthon a száraz levegőjű lakásban tartani trópusi, nedves-párás éghajlathoz szokott növényeket, de mediterrán leandereket, kefevirágot és citromfát sem nyáron a teraszon (majd télen a szobában vagy ha szerencséje van szegénynek, akkor a hűvösebb és nyirkosabb a pincében), ha tehetem megcsodálom ezeket a növényeket inkább azon a helyen, ahova teremtették őket. Sosem felejtem el azt sem, amikor először láttam egy fikuszt a saját környezetében, annyira lenyűgözött a mérete, hogy azóta bármelyik orvosi rendelőt telenőt poros levelű rokonát csak sajnálni tudom hozzá a méltatlan bánásmódért.
A taipei botanikus kert egyike ezeknek az élményeimnek, remélem mindenki felismer néhányat az otthoni kedvencek közül:))

Fűszernövények konyhakészen

Fűszernövényeket termeszteni balkonládában még kezdő kertésznek is hálás feladat, révén, hogy a legtöbbjük eredetileg is hozzászokott a sanyargatáshoz. Az olyan nagy kedvencek mint a rozmaring, a bazsalikom vagy a zsálya a Földközi tenger meleg és száraz mediterrán partvidékéről származik, egy napos balkon vagy terasz tehát ideális a termesztésükhöz. Egy tanácsot mindenesetre érdemes megfogadni: minél nagyobb edénybe vagy ládába ültessük a növényeket, így jobban érzik majd magukat és nekünk is kevesebbet kell öntöznünk őket, mivel a nagyobb földtömeg lassabban melegszik át és szárad ki. S bár sok fűszernövény szereti a napfényt és a meleget, az igazi nyári forróság elől nem árt azonban olyan szegletet keresni nekik, ahol nem kell egész idő alatt a tűző napon aszalódniuk. Gondoljuk csak meg, a kőpadló, a falak mind mind visszasugározzák a meleget.

A boltokban kapható általános földkeverékbe ültetve általában jól érzik magukat, főleg ha a jobb minőségűt és nem a legtőzegesebb fajtát választjuk, vagy ha mégis azt fogtuk ki, akkor érdemes 1/3-2/3 arányban normál termőfölddel keverni és egy kevés homokot is tenni a keverékbe, hogy a talaj laza legyen és ne tömörödjön össze nagyon az első öntözést követően.

A zöld fűszernövények között találunk évelőket és egy nyáriakat is. Évelők a kakukkfű, a borsikafű, a már említett zsálya (nem mindegyik fajta!), a menta (mojito :), a citromfű, a levendula, a tárkony és ha kellően védett helyen teleltetjük: a rozmaring is. Érdemes őket a telet követően finoman visszavágni, így újult erővel állnak majd neki a növekedésnek és pillanatok alatt benépesítik a számukra kijelölt balkonládát vagy cserepet. Egy másik trükk, hogy ha virágzás után levágjuk az elszáradt virágokat és éppen csak hogy visszavágjuk a végeiket, újra hajtani kezdenek majd, így tovább élvezhetjük az ízüket, mivel a legtöbbnél a friss hajtásvégeket vagy leveleket érdemes felhasználni a fűszerezéshez. Nagyobb cserepet válasszunk akkor is, ha a vasárnapi húslevest a maggi növénnyel vagy másik nevén a lestyánnal szeretnénk ízesíteni, én mindenesetre nagyon szeretem az ízét. A földbe visszahúzódva telel át és a következő tavasszal újra kihajt, nagy termetű, dekoratív növény.

Népszerűségben vitathatatlanul a listavezető zöldfűszer az egynyári bazsalikom, amelynek egyre különlegesebb fajtáit fedezhetjük fel a faiskolai polcokon: létezik például az apró levelű, kis termetű görög változat, ami talán még zamatosabb mint a hagyományos és az igen dekoratív bordó színű is. Nyugodtan lehet próbálgatni a fajtákat és személy szerint fűszerezésre inkább a zöld változatokat használom és a bordóban inkább csak gyönyörködöm. Egyik újabb kedvencem a koriander, szintén egynyári növény. Ha netán ritkábban főznénk egzotikus ételeket, a kecses fehér virágaival akkor is el fog bűvölni bennünket. De ez még nem minden, van itt egy másik különlegesség is, az olasz szalmagyopár vagy bevásárló csarnoki fedőnevén curry növény. Ha végigsimítunk rajta tényleg erős, fűszeres curry illatot áraszt.

A paleo étrenddel hódít az új őrület: a Stevia vagy magyarul jázmin pakóca, amelynek levele kiváló édesítő szer, de figyelem csak azok vállalják be, akik biztosan tudják, hogy télre lesz hová bevinniük, hiszen ez a Dél-Amerikában honos növény nem fog megbirkózni nálunk a téli hideggel.

Ha aztán belejöttünk az ültetésbe, bátran kísérletezhetünk a mangoldok különlegesebb színes levélnyelű változataival, a kisebb termetű, színes paradicsomokkal vagy akár a balkon ládában tartható eper tövekkel, díszes levelű káposzta-félékkel is.

A balkonunk vagy a teraszunk pillanatok alatt remek kiskertté alakítható csak egy kis kreativitás szükséges hozzá, színekkel, levélformákkal és illatokkal is kísérletezhetünk, csak egyet ne tegyünk! Ne feledkezzünk meg róluk és ne sanyargassuk őket öntözés és odafigyelés nélkül. Ha csak napi néhány percet szánunk rájuk hálásak lesznek és finomabbnál finomabb ízekkel örvendeztetnek majd meg minket.