Ma még…

“Ma (még) nem is akartam írni”

Volna ugyan miről, kép is lenne, de még tenni való vár. A szabi alatt bevállalt munka még nincs befejezve. A képeket meg előbb fel kéne  dolgozni, addig minek írjak róluk…

Gondoltam azonban, adok egy esélyt a fogásra. A ló is megbotlik alapon, meg a lomo… amúgy is divat, igaz én lusta vagyok felhajtani azokat a lepukkant negatív effektusokat. Cigi közben böktem ki az udvaron a lehullott tollat. Árván világított a zöldek alatt a kövezeten. Sajnáltam, hogy nincs nálam gép, de ha meg akarnak verni az utcán és csak egy rozsdás bugyli van nálad, azzal fogsz védekezni, nem? Így kaptam elő a mobilt, lehet szörnyülködni.

Az apropót az írásra azonban nem ez szolgáltatta. Készülök a blog megmérettetésére ezért minden nap egy-két-hár… bejegyzésen végig megyek, hogy egységes megjelenésűvé tegyem őket. Az egyik korai bejegyzésemet beemelve azonban nem a blogon lévő változat ugrott fel, hanem egy elfeledett piszkozata. Már nem is tudom, miért nem ezzel a bevezetővel került fel akkor a bejegyzés? Talán nagyon őszintének gondoltam, vagy csak szégyelltem valamiféle gyengeséget? Ezért is került fel a fenti szösszenet, végül is, ez is én vagyok. Szóval, most az elfeledett résszel együtt került vissza a bejegyzés. Talán érdemes rá visszatekinteni. Sajnálom a három kommentet, mert nem a meglévőre mentette rá a rendszer, hanem a piszkozatra, de hát mindennek ára van, és szerintem így vált teljessé az Elsuhant idő gondolata…

Ui.: Gasztróoldalakon – meglepő módon – a hölgyek esőért és hóért esengnek. Gondoltam küldök nekik :)

Végzek a két honlappal, és jövök!