Logisztika nyárra
A gyermekeim egyharmadának már 3 hete, míg a fennmaradó kétharmadnak 2 hete elkezdődött a hosszú nyári szünidő. Elég kemény volt megszervezni ezt a 11 hetet, ennél nehezebb már csak fejben tartani, hogy ki mikor hol tartózkodik, ráaádul további nehezítő tényező, hogy ugyancsak 3 hete nem otthon lakunk és ez az állapot előreláthatólag még legalább 2 hétig fenn fog állni.
Bencus az első héten még egymaga volt itthon, mármint élvezte tesóm vendégszeretetét, míg anyukám "feladata" volt a két kisebb begyűjtése a napközbeni ellátást biztosító intézményekből, miután átmeneti szállásunk a lakóhelyünkhöz, egyúttal ezen megörzőkhöz képest a város túloldalán található.A második hetet a két nagyobbik csimóta a távolabbi nagyszülőknél töltötte, Zsombor tesómmal volt, akit anyukám erősített. Ezen a héten a változatosság kedvéért a két kisebb volt otthon, míg Bence esetében nagy lépést tettük az önállósodás felé: 7 teljes napon keresztül (ami még most is tart, holnap este érkezik majd haza) 19 iskolatársával és 3 kísérő pedagógussal együtt Bükkösdön táborozott. A hét közbeni informálódás alapján jól érzik magukat, felszabadultak,élvezik a változatos programokat (pécsi állatkert, kaposvári strand, Szigetvár, erdei túra stb.), de esténként kicsit nehezebben viseli ezt a valamennyiünk számára új szituációt, ezt abból gondolom, hogy minden este, amikor beszélünk, százszor elmondja, mennyire szeret minket és mennyire hiányzunk neki.
Most, hogy 3 héten túl vagyunk, már csak 8-ról kell gondoskodnunk. A következő 2 héten elvileg Péter a soros, "szabadságon" lesz, de mivel ez nála nem életbiztosítás, vésztartaléknak van a tarsolyomban Katának 2 tábor, legalább eggyel kevesebben lesznek, ha mégis a mamának kell beugrania. Mivel nagyon optmista vagyok, úgy számolok, hogy ekkor már visszaköltözünk felturbósított lakunkba, ennyivel könnyebb dolga lesz az ezt követő 2 hétre újra bébiszitterré alakuló anyukámnak. És augusztus 1-től eljön az én időm is: egész hónapban szabadságon leszek, juhhé! Az utolsó nyári hónapban sem fogunk unatkozni, az első héten Bence újra hódolni tud a szenvedélyének, amit - legalábbis szervezett formában - a nyáron hanyagolni kényszerül, megy focitáborba. A második héten elutazunk egy kicsit távolabbra, kb. ez lesz az az egy hét, amikor nyugiban tudunk együtt lenni ötösben, mert bár Péterapa még az ezt követő héten is itthon tervez lenni (hú, ez iszonyú magyartalannak hangzik), ez minden bizonnyal nem így lesz. Augusztus 22-től a bölcsis gondozónő javaslatára - hacsak addig meg nem szánom szegénykémet - Zsombor visszamegy 2 hétre a bölcsibe, csupán a közösségi élethez visszaszoktatás okán, a nagyokkal meg kezdünk készülni az iskolára. És akkor szeptember 1-én többünknek új korszak kezdődik az életében: Kata kezdi az első osztályt, Zsombor nyuszi csoportos nagy óvodás lesz, én pedig 11 év után munkahelyet váltok,a család egységének megóvása érdekében feladtam azt az álmomat, hogy a pulpitus közepén üljek (egyébként nem volt annyira nehéz, mert az elmúlt fél évben megtapasztaltam ennek az árnyoldalait is és legfeljebb egy könnycseppet fogok elmorzsolni augusztus 31-én, amikor megszűnik a jogviszonyom), helyette az egyik-valamelyik oldalt fogom erősíteni.Legalábbis remélem...
Bencus az első héten még egymaga volt itthon, mármint élvezte tesóm vendégszeretetét, míg anyukám "feladata" volt a két kisebb begyűjtése a napközbeni ellátást biztosító intézményekből, miután átmeneti szállásunk a lakóhelyünkhöz, egyúttal ezen megörzőkhöz képest a város túloldalán található.A második hetet a két nagyobbik csimóta a távolabbi nagyszülőknél töltötte, Zsombor tesómmal volt, akit anyukám erősített. Ezen a héten a változatosság kedvéért a két kisebb volt otthon, míg Bence esetében nagy lépést tettük az önállósodás felé: 7 teljes napon keresztül (ami még most is tart, holnap este érkezik majd haza) 19 iskolatársával és 3 kísérő pedagógussal együtt Bükkösdön táborozott. A hét közbeni informálódás alapján jól érzik magukat, felszabadultak,élvezik a változatos programokat (pécsi állatkert, kaposvári strand, Szigetvár, erdei túra stb.), de esténként kicsit nehezebben viseli ezt a valamennyiünk számára új szituációt, ezt abból gondolom, hogy minden este, amikor beszélünk, százszor elmondja, mennyire szeret minket és mennyire hiányzunk neki.
Most, hogy 3 héten túl vagyunk, már csak 8-ról kell gondoskodnunk. A következő 2 héten elvileg Péter a soros, "szabadságon" lesz, de mivel ez nála nem életbiztosítás, vésztartaléknak van a tarsolyomban Katának 2 tábor, legalább eggyel kevesebben lesznek, ha mégis a mamának kell beugrania. Mivel nagyon optmista vagyok, úgy számolok, hogy ekkor már visszaköltözünk felturbósított lakunkba, ennyivel könnyebb dolga lesz az ezt követő 2 hétre újra bébiszitterré alakuló anyukámnak. És augusztus 1-től eljön az én időm is: egész hónapban szabadságon leszek, juhhé! Az utolsó nyári hónapban sem fogunk unatkozni, az első héten Bence újra hódolni tud a szenvedélyének, amit - legalábbis szervezett formában - a nyáron hanyagolni kényszerül, megy focitáborba. A második héten elutazunk egy kicsit távolabbra, kb. ez lesz az az egy hét, amikor nyugiban tudunk együtt lenni ötösben, mert bár Péterapa még az ezt követő héten is itthon tervez lenni (hú, ez iszonyú magyartalannak hangzik), ez minden bizonnyal nem így lesz. Augusztus 22-től a bölcsis gondozónő javaslatára - hacsak addig meg nem szánom szegénykémet - Zsombor visszamegy 2 hétre a bölcsibe, csupán a közösségi élethez visszaszoktatás okán, a nagyokkal meg kezdünk készülni az iskolára. És akkor szeptember 1-én többünknek új korszak kezdődik az életében: Kata kezdi az első osztályt, Zsombor nyuszi csoportos nagy óvodás lesz, én pedig 11 év után munkahelyet váltok,a család egységének megóvása érdekében feladtam azt az álmomat, hogy a pulpitus közepén üljek (egyébként nem volt annyira nehéz, mert az elmúlt fél évben megtapasztaltam ennek az árnyoldalait is és legfeljebb egy könnycseppet fogok elmorzsolni augusztus 31-én, amikor megszűnik a jogviszonyom), helyette az egyik-valamelyik oldalt fogom erősíteni.Legalábbis remélem...
Megjegyzések