Tekla 8 kilója és a 8 hónapja

Ismét itt a fővárosban, mondhatni visszatértünk a megszokott kerékvágásba, de mégsem igaz ez, mert Teklával kicsit besűrűsödött az élet. Már nem akar egyedül eljátszogatni, hanem igényli a társaságot, minden veszélyes dolgot megtalál, mert az az érdekes, ami nem szabad és már nem akar annyit aludni, fogalmam sincs miért, de éjjel kel 4-5-ször rendületlenül. Szóval most már én is fáradok, eddig nem találtam megerőltetőnek a gyereknevelést, de most már a határán vagyok és egyre több kávéra van szükségem, amitől pedig inkább Tekla lesz éberebb!

Csináltam egy videót, amiben dokumentálom, mivel is játszik el Tekla sokáig. Mellékinformációnak megadom, hogy a kezemben van, mind a 8 kilójával és az ágya feletti kis filcpillangókat gyepálja. Anyu a legutóbbi látogatásakor meg is jegyezte, hogy kicsit csálék már, hát ezért. De ma először megtalálta, hogy rugalmas damil köti össze a részeket és hasonlóan működik, mint a melltartóm pántja, amiket eddig is húzogatott és élvezte, hogy visszapattan rám...

Happy Húsvét

me

Tekla még 8 hónapos sincs, ezért számára minden első. Ilyen a húsvét is! Persze ő nem sokat érzékelt belőle, mert annyira el volt foglalva azzal, hogy álldigáljon, küzdjön a konnektorba nyúlással, ismerkedjen a családommal Kecskeméten, (mert ezt minden alkalommal újra kell kezdeni... a férfiakkal nehezebben barátkozik össze, ennek ellenére a közértben rámosolygó nénikre mindig lelkesen vigyorog) és persze ami a legjobban megy: huncotkodjon. Igazi kis Huncutka, mikor hülyéskedünk vele olyan mosolya lesz, hogy nincs az a szív, aki ne olvadna el tőle. Mindenkit megvesz kilóra és ezt pontosan tudja is!
De beszéljenek a képek a szavak helyett!

Huncutka bevetésen

Hucutka első pizsijében

Nagyim az 5. unokájával és 1. dédunokájával

Hétvége a szabadban

A hétvégén volt a Rügyfakasztó túra, amit mi sem hagyhattunk ki. Nem lehet elég korán kezdeni...

Szombat délután indultunk kenuval és Horányig mentünk.

Tekla el is helyezkedett a csónakban. Már a mentőmellényébe is belenőtt. Velem pedig az Elle magazin, mint must have dolog.

Tekla a sátorban, de itt csak kipróbálás és ismerkedés erejéig, mert a kisházban aludt velünk, amit az Apja felfűtött vagy 25 fokra, de Vajasfokon már mi sem menekülünk, ott már sátrazunk.

 Tekla mindenhol fel tud már állni. A csónak sem volt akadály!

Hazafelé már vasárnap, pedig a kenuban pihente ki a kirándulás fáradalmait.

Tekla új kocsija

Már rég be kellett volna mutatnom, milyen új kocsit kapott Tekla, csak mindig volt fontosabb posztolnivaló.

Egyik nap úgy 2 hete felkerekedtünk Anyósommal és meg sem álltunk a Babaszafariig, ahol jó áron jónak tűnő kocsik szerepeltek a honlapon. Már választottam is, csak meg akartam nézni bennük Teklát. Összvissz 3 kocsiba tettem bele és mindegyikben sírva fakadt, kivéve 1-et. Ezt meg is vettük, különben ez volt amit kinéztem, de a boltban már átpártoltam egy másikhoz, amit az eladó jobban reklámozott, de Tekla szólt, hogy neki az nem tetszik.

Azóta nagyon elégedett vagyok, még akkor is, ha az egyik kereke nyikorog, nem baj, majd idővel elmúlik. Ez az első kocsim, amit nem fogok vasárnaponta a panelparolóban mosogatni, ahogy a friss autósgazdik teszik az új kedvencükkel, de mindig örülök neki, ha Teklát beleteszem. Nála már elmúlt az újdonság varázsa és már sírt benne, sőt az ujját is beszorította az 5 pontos biztonsági övbe, mikor csak 3 pontosként használtam, de ez már egy másik történet...

Tekla játékai

Gondoltam megmutatom nektek Tekla kedvenc játékait. A gyakorló anyák már mind tudják, hogy a gyerekeknek nem nagyon kellenek a divatos méregdrága tárgyak. Ők az egyszerűség jegyében válogatnak. Vagy csak nekem van szerencsém Teklával...

Ez egy papírszatyor fogója, de Tekla odáig van tőle (mondjuk Lacoste zacsi volt, nekem a színe nagyon tetszik)

Egy mezei műanyag karika, de olyan sokféleképpen tud vele játszani a Nagyapja kincsestárából

az Apja által fabrikált zeneszerszám, az üvegbe rizs leledzik

Tekla ÁLL

A hétfői bejegyzés óta sok minden történt. Tekla talpra pattant. Az élet kicsit komplikált lett, mert a változás egyik pillanatról a másikra történt. Először csak edzette a combikáit, mikor nekem túródva emelgetni kezdte a fenekét, majd a következő pillanatba már az ágy támlájába kapaszkodva felállt. Hihetetlen milyen gyorsan tanul. Két nap alatt megtanult tapsolni is. 

Azóta ma már kétszer őrült sírásra lettem figyelmes, mert elesett a kiságyában, mikor azt hittem már alszik Tekla felállt, majd landolt... gondolom említenem sem kell, az álom milyen gyorsan illant el a szeméből.

Tekla kiságya

Azt hiszem megérett az idő arra, hogy Tekla kiságyát már lentebb vegyük. 

Ma már napról napra új dolgokat produkál. Már felül és nekem nyomakodva feltérdel és a fenekét felemelve már nyújtogatja a lábát. A védőnő is teljesen el volt ájulva tőle, hogy milyen erős és ügyes.

A mai helyzetjelentés: 8 kg és 70 cm!

Ma ezt művelte a kiságyában, mikor letettem aludni...

Születési emlék

Tudom, hogy mostanában csak Tekláról posztolok, de ő köti le minden időmet, ennek ellenére azért csinálok ezt azt, így most majd bemutatok pár dolgot, amiket mostanában csináltam.

Az első egy kép montázs lett olyan scrabbookszerűen Tekla születési emléke, amit ma hozott fel Anyu, mert eddig keretezés alatt állt. Aki persze már csinált ilyen scrabszerűséget, annak nem ajánlom a képet, mert természetesen amatőr munka, de dilettánsoknak még tetszhet.

Felhasználtam hozzá: Tekla karszalagját és a kórházi zsúrkocsin lévő feliratot. Olyan emlékeket, amiket minden anya elhoz a kórházból, csak én egy idő után  - mint sok más emlékekkel - nem nagyon tudtam mit kezdeni. Ha egy emlékdoboz alján porosodik, akkor minek, így gondoltam, élménnyé formálom. Nekem tetszik az összhatás. Raktam még hozzá 3 teklagyöngyöt és készítettem egy filcvirágot. 

Csak valahogy lefotózni nem tudtam...

Tekla saját kapcsolója

Mint minden gyerek Teklának is tetszenek a villanykapcsolók. De nem minden gyereknek van olyan Apja, aki szerint a gyerek 7 hónaposan már elég érett egy sajáthoz. Így Tekla ágyába egy új "játék" költözött egy kapcsoló személyében. Ha felkapcsolja, akkor piros fénnyel világít egy mini égő a másik oldalon. Nem lehet elég korán kezdeni a piros színhez való szoktatását!!!

Eddig nem érdekelte a kapcsolgatás csak ha a kezembe volt és a fürdőszobába mentünk be vagy jöttünk ki, de ma, mikor betettem aludni a gyerkőcöt, kisvártatva kattogásra lettem figyelmes, hát rátalált a kapcsolóra és szorgalmasan kapcsolgatta.

Tekla a játszón

Hurrá kisütött a nap! Teklára már nem kell kezeslábast adni, hanem lehet nagylányosan csini. A kabátot le is csalogathatja a nap, ami lent talál minket a játszón!

Teklát nem átallom mindenféle élményben részesíteni, próbáljon csak ki mindent, amit lehet.

Első kísérlet a babahinta volt, amihez még kicsi, de nem is annyira...

 Persze mindent meg kell ám neki néznie, mint egy leendő mérnöknek, őt is nagyon érdekli mi miből áll, hogy működik a gépezet.

Társaságban, a szomszéd csajszival, itt mindketten hihetetlen elfoglaltnak tűnnek, olyannyira, hogy hintázni alig érnek rá!

Tekla a csúszdán, itt azért még nem engedtem el, hanem fogtam végig, gondolom ezért nem élvezte annyira a csúszást, de pár hónap és hasítani fogja a levegőt!

Az persze még messze van, hogy az anyukák csoportjában tereferéléssel múlassam az időm, miközben a gyerek jól lefárassza magát a hasonló korúak társaságában, majd hazaérve rögtön aludni térjen...

Tekla a Dunán

Ma egy kiadós kirándulós napot töltöttünk 3-an együtt kiegészítve barátokkal a természetben.
Tekla már a csónakházhoz biciklivel érkezett. Az Apukájával ült egy bringán és csodásan feszített a gyerekülésben.
Így ni:

Mivel 10 körül volt a gyülekező a délelőtti alvásideje kezdetén, ezért odafele elaludt a biciklisülésben és utána a csónakház büféjében még vagy fél órát aludt az asztalon, míg mindenki evett, ivott.

Majd kezdődött az evezés. A program hasonlóan alakult, mint 4 hetes korában: Lupa szigetét kerültük meg, megállva Sanyi bácsinál egy sörre, majd vissza a csónakházba. 

Evezés közben nem igazán tudtam fotózni, de a Lupa szigeti piknikről készültek képek.

Az Apja le is vetkőztette a napfényben...

Rosszcsont a fán

Család

Előzetes várakozásaimat felülmúlóan nagyszerűen viselte a megpróbáltatásokat. A 4 hetes evezéssel ellentétben - mikor átaludta az utat oda is és vissza is - most végig szórakoztatni kellett, persze nézelődött, élvezte ahogy a csónak ringatott minket, ahogy a kacsákat mutogattam, de végig kézben volt odafele, visszafelé pedig az élményektől elfáradtan sikerült elaltatnom a csónak aljában kialakított kis fészekben. 

Visszaérkezés után beültünk a közeli kis vendéglőbe, ahol az udvaron már ült egy 10 hónapos kislány, ezért Tekla is itt kapott helyet. A két bébi egymás kezéből kiszedve majdhogynem veszekedett egy kulcscsomóért, majd miután mindkettőnek lett saját, jól eljátszottak egymás mellett.

 Majd haza biciklivel:

Így zárult ez a napfényes szombat.