Tekla majd 4 hónapos 12.17

Hála az égnek levizsgáztam, nem volt egyszerű a bébi mellett, de Tekla nagyon jól vette az akadályt. Persze magában nem tudom mit gondol, hogy az anyja szoptatás közben is tételeket olvasgatott, mikor ő szemezni akart velem. Most már csak a szakmai gyakorlat van hátra, ami 2 év, de valószínűleg 4 órában fogom csinálni, így 4 lesz +1 év munkahelyi gyakorlat és egy 40 oldalas munkaprogram megvédése. Hát nem adják könnyen a könyvvizsgálóságot.

Mindig is tudtam, hogy létezik egy úgynevezett búvárreflex, mikor a baba arca vízzel érintkezik vagy bemerítkezik, akkor becsukja szemét száját és nem vesz levegőt, de azt nem tudtam, hogy ez akkor is megvan, ha ráfújsz a bébire. Most már arra is rájöttem, hogy használhatom ki, ugyanis bármennyire ordít, ráfújok az arcára és azt a pár pillanatnyi hatásszünetet kihasználva a szájába tömöm a cumit és mire feleszmél akkor már elkezdte rágni a cumit és meg van oldva a nyűglődés pár (másod)percre. Nagyon édes, mikor ráfújok, mint egy kis automata. Próbáljátok ki majd egy a közeletekben lévő bébin.

Egy ifjú anyuka életében első a gyerek, második a párja és a harmadik dobogó fokát egy új ismerős kaparintja meg, méghozzá a sétáltatósbarátnő. Nagyon fontos tisztség és feltétlenül szükséges, ha az ember nem akar arra a szintre eljutni, mint a Számkivetettben Tom Hanks, hogy társ híján egy labdához beszélget. Nekem eddig nem volt ilyen és hát a társaságomat az 50 felettiek alkották: Anya, Após, Anyós és Nagyim. Elhihetitek mennyire ki voltam éhezve valami korombeli társaságra és persze a sétálás sem olyan izgi a már unalomig ismert lakótelepen. De szerencsére találkoztam Vele, Zitával, vagyis ő csípett fel engem, mikor megszólított, hogy egy lépcsőházban lakunk és van-e kedvem vele járni a megszokott sétán. Én szívemhez kapva vadul igent mondtam és azóta mi egy "pár" vagyunk. Nem is jöhetett volna jobbkor, mert a tél beköszöntével a maradék kedvem is elment a sétáltatástól. Tőle legalább meg lehet ezt azt tudni, mert a 33 évével már 3 gyereknyi tapasztalat áll mögötte.

Mikor a kecsói barátnőimnek megszülettek az első gyerekeik, csodálatos volt látni, mennyire szépek és édesek, de a látogatás után azt gyorsan leszögeztem magamban, hogy klassz klassz ez az anyaság, de 24 ÓRÁBAN???, mikor nekem a fél óra untig elég volt gügyögni velük. Most viszont, mikor én kerültem ugyanebbe a helyzetbe, akkor teljesen jól elvagyok egész nap, hogy babázgatok, táncikálok, tornáztatom a babát és legnagyobb döbbenetemre énekelgetek (én akinek borzasztó hangja van. Már a gimis énekórákon is a tátikát adtam elő...). Tekla mindent élvez, ami hanghatással és érintéssel jár és minden dalocskámat kedves

mosollyal értékel és újabbakra ösztönöz. Már több slágert gyártottam neki, mint a TNT... :)

Mondjuk ehhez az is hozzátartozik, hogy még mindig hormonális hatások alatt állok, agyilag a gombák és a delfinek között helyezem el magam, inkább az előbbiekhez közelítve, ezért kell tanulnom, hogy ne boruljon

meg nagyon a balance. Már ki is fundáltam, hogy tavasztól adótanácsadóira kezdek járni... 

A képek:

1. Tekla és egy tételpapír - ebből is látszik, hogy fő rezidenciánk az ágy.

2. Tekla és ajándék harangvirág sapkája. Meghülyült szülőként gondoltam hogy csinálok róla egy művészi fotót, amit ő azzal jutalmazott, hogy egy óriási pisit nyomott az ágyra, olyan igazi sárgát... Mondjuk itt már árulkodó lehetett volna az arckifejezése, hogy készül valamire.

3. Tekla és Mikulás (aki az Apja volt) persze még most nem értékelte, de majd jövőre.