Tűnődések

Valahogy mindig félúton vagyok.
Remélve,nem vagyok útban senkinek.
S míg "valahonnan" "bárhova" jutok,
valami jót mindig magammal viszek.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Úton a múltból talán a most felé.
S ha elhiszem,szép jelenem élem,
hegyek zúdulnak a két lábam elé.

Valahogy mindig félúton vagyok.
S néha félek,elfogy alólam az út.
Olykor elfog az a furcsa érzés,
hiába megyek-minden út körbefut.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Mondják: az út fontos,nem a cél-
Vezet hitem eltökélt-magamban,
s hogy minden lépés a csillagokig ér.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Mint ki örökké utazni kényszerül.
Csomagom könnyű,egy szív,s egy lélek.
S próbálok úton maradni-emberül.
              Sárhelyi Erika: Félúton

Van,ki gyorsan fut.
Van,ki gyorsan olvas,ír.
Én gyorsan érzek.
        Fodor Ákos

Én minden reggel
megfestem a fényt.
Ecset nélkül.
Ujjaim nyomán
telítődik a fehér.
Fürkészem,ahogy
egymásba pulzálnak
a felhordott színek.
    Távolodom.
Nem kell visszanéznem.
Tudom,hogy
ott feszül a vásznon
éles kontúrok közt,
maga az ember.
     Standovár Ágota: Fényfestő

Lehet,hogy nem vagyok hős,de nem vagyok gyáva sem,mert van bátorságom a szenvedélyeimhez.

Márai Sándor

A gyönyör versei

Végy karjaidba,legvégső menekvés,
gyönyör,kínom,szomorúságom,
üdvösségem,nyomorúságom-
befogtál,hát most légy menekvés,
hogy amikor mindenki megtagad,
legalább benned lehessek szabad.

Kifosztottál és meggyötörtél,
hát jó,itt maradok veled,
ne lássak,fogd be szememet
s altasd,akit eddig gyötörtél;
senkinek sincs több joga hozzád!

Legjobb asszonyom elraboltad,
szeretőim összecserélted,
bitang utakra buktam érted
és az utak földaraboltak,
hogy mindenütt jussak neked:
segíts,mert megszenvedtelek.

De most olyan légy,mint soha,
száz kézzel tudj most simogatni,
ezer káprázattal becsapni
s bepólyázni,mint még soha,
jó hús-ágyadban,karjaidban,
ahol eddig mindig csak sírtam.

Tegnap még vezekelni vágytam,
csöndet kértem és partokat.-
Vége,nincs többé kegyelem.
Te vagy csak, testi szerelem,
szemed minden vergődő szíven átlát:
fordítsd el rólam az igazak átkát!
         Szabó Lőrinc: Gyönyör

Égess el!Kéjes tűzhalálra vágyom.
Szerelmed máglyáján adjam ki lelkem.
Hadd égjen a pogány,ki a halálon
Túl sem hisz másban,csak a szerelemben.

Szorítsatok,hogy többé fel se keljek,
Ti hókarok! (S mégis lángot sugárzók!)
Hevítsd agyam,te perzselő lehelet,
Szikrázzatok,ti izzó csókparázsok!

Hozzád simulva,tűzhányó öledbe
Kábuljak el a mámorok hevétül.
S ajkaddal ajkam sisteregjen egybe
A gyönyöröknek végső gyönyöréül.

Égess el!Összeomlok kebledre
Az üdvözültek csendes mosolyával,
S hajad árnyában édesen pihenve
Ellobogok fényes szerelmi lánggal!
          Reviczky Gyula: Égess el!

Éji égi utak hívnak,
hulló fátylak omlanak,
hárfa húrja pendül újra,
s éjjel is ragyog a nap,
hold alattam,nyár fölöttem,
sziromágyon ébredek,
lopakodó lepkeszárnyként
takar be a két kezed.....
             Szabolcsi Erzsébet: Álomajándék

Szájon,mellen,karban,kézben,
Csókban tapadva,átkosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.

Epében,könnyben és mézben,
Halálosan,tudatosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.

Ilyen nagy,halk,lelki vészben
Legyek majd csontváz,víg halott,
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.
      Ady Endre: Elfogyni az ölelésben

Egy letűnt, nőies helység

A budoár egy titkokkal övezett világba,a női titkok rejtett zugaiba,a vágy és az öröm pillanataiba invitál bennünket.
Budoár szó jelentése: női öltözőszoba,kis női szalon.
A hajdani felsőbb osztály hölgyei előkelő budoárokat rendeztek be maguknak öltözőszobaként.Eredeti funkcióját hamarosan elveszítette és a személyes érintkezések színterévé vált.Itt fogadták meghitt barátnőiket,itt töltöttek el kellemes pásztorórákat a házibaráttal vagy nevezhetjük éppen szeretőnek is.Titkokat rejtett a budoár sejtelmes félhomálya.

 Madame Pompadour,Marie Antoinette,Nana,Kiki de Montparnasse,a franciás női érzékiség megtestesítői,akik a budoár stílusának titokkal átitatott szellemiségét jelenítik meg.
Madame Pompadour királyi szeretőjének szórakoztatása mellett a csábítás és az államügyek praktikusan ötvözhető szentélyeként használja lakosztálya öltözőszobáját.
Marie Antoinette budoárja a szerencsejáték,a divat és a pompa fellegvára.
Émile Zola hősnője,Nana az igazi párizsi kokott budoárját jeleníti meg a csábítás,a fertő és a buja vágyak titokzatos szentélyeként.
Kiki de Montparnasse a párizsi avantgárd  legfelkapottabb múzsája,utcalány,sanzonénekesnő és modell.Budoárja az utca,a füstös kocsma és a szegény festők műterme.Érzéki aurája és közvetlen szexualitása azonban a budoár stílus 20.századi újjászületésének emblematikus figurájává tette.

A budoár stílus divatirányzatként elsősorban a titokzatos női érzékiség és az erotika által körüllengett sejtelmes báj megjelenítője.Buja alsó öltözetek,lazán fogott,vagy kiengedett haj és az elmaradhatatlan sminktükör és szépítőszerek.Ezek adják a budoár stílus elmaradhatatlan kellékeit- hiszen a budoár az a hely,ahol a nő érzéki közvetlenséggel válogat a szépségét leginkább kifejező eszközök között.
Még nem öltözködik,hanem "szépítkezik".A smink, a parfüm,a púderpamacs birodalma.A kultikus és titokzatos tárgyaké-amelyek a nőt a világra éppen ma született Vénusszá emelik.

Bőrödre zöld fényt lop a félhomály
s két szemgolyód egészen elsötétül.
Lehelleted a vállgödrömbe szédül,
nyakamra száll a pilleszárnyú száj.

A szíved lüktetése szíven üt,
feszes indák fonódnak derekamra,
te vagy köröttem fönn,lenn,jobbra,balra
élő koporsó,átfogsz mindenütt.

Oldalam bordás tengerpartja mellett
hogyan hullámzik a hasad,a melled!
Fekszünk, lelketlen,mint az állatok.

Megindulnak félelmes áramok,
mint fellegárnyas föld felé a villám.
Aztán burkot von a könny a pupillán.
            Weöres Sándor: Pastorale

Henna a Nőiesség szimbóluma

...néhányszor említettem már,hogy szeretem a szimbólumok világát ebben Dan Brown  is közrejátszott,de talán azért vonzódom hozzájuk mert látható,érinthető és olykor annyi de annyi mondanivaló található bennük,sokszor értelmet ad az érthetetlennek,a titkok kinyílnak a világ felé.....bármilyen dolog felruházható szimbolikus jelentéssel és miért lenne kivétel ez alól a nőiesség.
pl. a virágok....a lótusz virág a keleti kultúrában a tökéletesség,a nőiesség szimbóluma,vagy az ősi magyar népművészetben a tulipán motívumok szintén a nőiességet jelenítik meg,Kínában az azálea a nőiesség szimbóluma.De egy gyümölcs is lehet jelkép,a sárgabarack a középkorban a nőiesség szimbóluma volt,Franciaországban a nők intim bájait "sárgabarack" néven becézték.Vagy az égitestek a Hold, a csillagok,a Vénusz,mind-mind a szépség a harmónia és a nőiesség szimbóluma,a hennával történő testfestés szintén ide  tartozik.

A hagyomány szerint szerencsét és áldást hoz,erősen kötődik a spiritualitáshoz.A remény az átalakulás,a növekedés,a nőiesség szimbóluma.Tenyéren és talpon a nyitottságot szimbolizálja.
A hennát már ötezer évvel ezelőtt is testfestésre használták Délkelet-Ázsiában,Indiában,a Közép-Keleten és Észak-Afrikában,mivel számos országban használják,ezért az alkalmazott minták kultúráról kultúrára változnak.
Az indiai minták általában finom vonalú virág díszekből,absztrakt kacskaringókból állnak.Az egyik legfontosabb alkalom,amikor a nők mehndi díszítést viselnek,az esküvői szertartás.A menyasszony testének hennával való feldíszítése -a mehndi raat,azaz a mehndi éjszaka- az előkészület elengedhetetlen része,önmagában is ceremónia,amely évszázadok óta változatlan formában él tovább.A hagyományok szerint a vőlegény látja el menyasszonyát és a család nőtagjait hennával.A henna érkezése különösen jeles pillanat,felvitele kitűnő alkalom a két család nőtagjainak megismerkedésére,hiszen fontos hogy a leendő rokonok jóban legyenek egymással.

Az afrikaiaknál díszítésként inkább vastag vonalú geometrikus alakzatokat találunk.Marokkóban a henna összejövetelek hasonlítanak a hamam kultúrájára.-ez egy olyan fürdő-hárem,ahol a nők kényelmesen heverészhetnek,gyakran meztelenül,miközben esznek és csevegnek.Ezek a kizárólag nők számára tartott összejövetelek három napig is tarthatnak.

Az arabok a kéz és lábfejen elhelyezett nagyobb virágmotívumokra helyezik a hangsúlyt.A körmök,a bőr és a haj hennával való befestése napjainkban is népszerű a Közel-Keleten.Egy régi arab mondás,miszerint "Ha nem igazat szólok,ne nyújthassam hennázásra többé a kezem" arra utal,hogy a szépítkezés igen jelentős volt a  Közel-Keleten.A hennát Alsó-Egyiptom elkényeztetett úrhölgyei kozmetikai célokra használták.Számos "modern" eljárás szülőhelye Egyiptom,mint pl: a dauer,a paróka,a műkonty,de a smink alapok,a szemfesték,a szemceruza és a rúzs is az ősi Egyiptom kivételezett hölgyei között voltak használatosak.

A különböző testfelületek- kéz,láb,hát,köldök körül- díszítése virágmotívumokkal,geometrikus alakzatokkal napjainkban is nagy divat.A henna előnye,hogy lekopik a bőrfelületről,így- mint a Világ- ÁLLANDÓAN VÁLTOZHAT.Vágyainkat,hangulatainkat,érzelmeinket egy-egy mintába varázsoljuk és ezzel kezdődhet is a Varázs!

Szappanbuborék

"Emlékszel,amikor gyerekkorunkban kézen fogva kergettük a szappanbuborékokat?
-Homályosak az emlékeim.
-Szép délután volt,átmentem hozzád....mert Te voltál a kedves szomszédfiú,aki mindig megfogta a kezem és adtál sütit akkor is,ha én nem kértem.Vittem a buborékfújót és együtt üldöztük őket,a szivárvány buborékokat.Megfogtad a kezem és megpusziltál,miközben a szivárványok körülöttünk pattantak szét.
-Hmm....tényleg.A szomszéd kislány,aki sosem hisztizett,ha koszos lett a ruhája és akkor is megette a sütit,ha nem volt finom,akinek a buborékok csillogásában szivárvány haja volt.Kár volt felnőni.....
-Fogd meg a kezem,hozd a buborékfújót és boldogan kergethetjük a buborékokat.....
-Még puszit is kapok?
-Persze,hisz a lelkünk nem változott,mert ott mélyen, legbelül,még mindig ugyanazok a szomszédgyerekek vagyunk,akik együtt kergetik a szivárvány buborékokat......"

Fujtam: s hogy forgott,nőtt a szalmaszál
végén! hogy ingott! Minden kis sugár
megtört rajta és körben ráfeküdt,
groteszkül eltorzulva mindenütt,
de felismerhetően,fekete
keresztjével s megnyúlt négy üvege
ábráival az ablak,vagy,ha kint
játszottunk,az udvaron,ott megint
egyéb,az égbolt,mindig az,ami
legragyogóbb,de más is,ágai
erezetével a fa,s mind a fény,
ami csak volt,tükrös görbületén
mind összegyűlt,mind rágyűlt,s hamvasan
tündökölt rajta,szivárványosan,
és végül,hogy felkapta lebegő
áramára a tündér levegő,
szállni kezdett: szállt,s valamihez ért,
és elpattant a szappanbuborék.
           Szabó Lőrinc: Buborék

" hisz az élet röpke lét,pillanatokra szép,
szivárványban pompázó szappanbuborék."
                  Pásztor Piroska

Az Ősz szépsége

........azt hiszem írtam már,hogy nem szeretem az Ősz hangulatát,nekem szomorú,borongós és sötét,de ahogy a természet,mi emberek is,formálódunk,alakulunk, változunk és valóban van az Ősznek,bár múlandó de valami káprázatos szépsége...

Egyszer csak,észrevétlenül
A fa alá avarszőnyeg kerül.
Megállsz a mélázó napsütésben,
Gyönyörködhetsz az őszi ködben.
Ezer színnel festett képek,
Mind a szívedben égnek.
Nincs még egy évszak,
Mely ennyi pompát rejt,
Fejedre kedvesen gesztenyét ejt.
Nézheted a vadludak vonulását,
Ahogy őz keresi tisztáson a párját,
Szürettől hangos a hegyoldal
Itt,ott felcsendül egy dal.
A kertben érik a dió,
Hangosan kárál a szajkó.
Este,ha begyújtasz,fával a kályhába,
Tehetsz almát,krumplit a parázsba.
Mesebeli illat lengi át a szobát,
Megidézheted régi korok hangulatát.
Forralt borral kezedben,a karosszékben,
Gyönyörködhetsz szebbnél-szebb zenékben.
Este a csillagos eget nézve,
Felidézhetsz meséket,
Amiket egykor hallottál,
Amikor tiszta és jó voltál.
Ne bántsd az Őszt,
Fedezd fel inkább,
Amit nyújt,
Az összes titkát.
        Ady Endre: Az Ősz dicsérete

Az Ősz egy második tavasz,amikor minden levél virággá változik.
                                      Albert Camus

Szikra voltam,
lánggá lettem,
fellobogva
lángra leltem,
lángnyelvekkel
ölelkeztem,
ellobbanva
hamu lettem.

Hamu voltam
füstté válok,
füstként felhők
közé szállok.
Felhőhabként
messze futok,
esőcseppként
földre hullok.
   Szabolcsi Erzsébet: Körforgás

Szellők szárnyán ébredek,
felhők vállán érkezem,
napfény csillog testemen,
hogy gyöngyfüggönyként létezzem.
Boldogságom végtelen,
ha szép orcádhoz érhetek,
pilláidon rebbenek,
szemeidben elveszek,
hajlatokban táncolok,
bőröd ízét kortyolom,
milyen jó,hogy élhettem,
hisz ajkaid közt végeztem
                   saját:  Zápor

Minden talajban megterem valamiféle virág.Minden napnak van valamilyen öröme.Neveld rá a szemedet,hogy meglássa azt.
                 Wass Albert

Őszhó-Mindszent hava

Hónapunk neve a latin October,"Nyolcadik" hónapnévből ered,mivelhogy a régi római naptárban az évkezdő márciustól számítva ez volt az év nyolcadik hónapja.Egyedül Domitianus császár tett kísérletet a név megváltoztatására,önmagáról neveztette volna el.Rossz császár volt,a "domiciánus" hónapnév nem kellett senkinek.
A régi magyar naptárakban a Magvető, az Őszhó,a Skorpió,illetve Mindszent hava elnevezést találjuk és mint a többi hónapéban,itt is az utolsó dekád csillagászati eseménye és jeles napja a névadó: a Nap a Skorpió csillagképbe lép és Mindszentek ünnepe-bár november elsején van-szintén ehhez az időszakhoz tartozik.

Népi megfigyelések:
-ha októberben a hónap elején sok csillag esik,úgy szép idő lesz.
-az októberi zivatar szeszélyes telet jelent.
-sok októberi eső,termékeny eső,vagy sok októberi eső,sok decemberi szél.
-ha meleg október hónapja,hideg lesz a február.
-ha októberben fagy és szél van,úgy január hónapja enyhe lesz.

Te szép,te szomorú,te tiszta láng!
Most már: avarba hamvadó parázs,
Én nem gyújtottalak,
Én nem oltottalak,
Az őszi erdőn úgy gyúltál magadtól.
Arra jártamban
Megcsapott messziről a meleged,
Tovább mentem,

Nem éleszthettelek.
Most hát elalszol.
Aludj.
Békesség neked.
Takarjon be a diadalmas Ősz,
A csend,
S a nesztelenül hulló levelek.
      Reményik Sándor: Őszi erdőn hamvadó parázs

Az erdőnek olyan szaga volt,mint egy régi,nemes fából faragott ruhásszekrénynek.A tisztásra néha kilépett egy őz vagy egy öregedő moziszínésznő.Volt valami századon kívüli ez októberben.Soha nem éltem ilyen választékosan: az október sugártörésének oldatában lebegtünk,s csaknem jambusokban szóltunk a pincérhez.A világ elegáns volt és illatos.
      Márai Sándor: Négy évszak (részlet)

A szó túlbiztos! Mint a felhők,
úgy lüktet,ring a hegyi táj.
Fekszem a délben.Láng az erdő.
Csontomig cseng a napsugár.

A szó válogat! Lepke libben,
kolomp szól,a csorda legel.
Szétvonz s összerak a világ,mint
        valami óriás delej.

A szó szegény! Szemem lezárul.
     Irigylem az állatokat.
Ringass,titok,a nagy zenében,
     mit érzékeim zsonganak.
         Szabó Lőrinc: Ősz a galyatetőn