Barátok

A világban kevés az őszinte kapcsolat… Kevés az emberek bizalmasa. Nehezen barátkozunk. Amit az emberek általában barátságnak neveznek, az sajnos legtöbbször nem egyéb, mint átmeneti cinkosság, érdekkapcsolat. Ha barátságra vágyunk, először jó baráttá kell válnunk. Úgy gondolom, barát csak egy lehet egy életben. Elválaszthat tőle távolság, de bárhol is legyetek a világban, lélekben mindig együtt vagytok.

Barátság bonyolult képlete

A barátságot egy bonyolult képletként is fel lehetne írni. Miből is áll a barátság? Mi is az, ami összehozhat két embert?
Az első és legfontosabb dolog a bizalom. Bizalom nélkül nem létezik barátság. Sőt egyáltalán semmiféle őszinte emberi kapcsolat nem létezik bizalom nélkül.
A második fontos dolog a közös érdeklődés, hisz ez adja a barátság lényegét. Ismerős mondás: „Madarat tolláról embert barátjáról”.
A képletünk harmadik összetevője a „bajban terem az igaz barát” mondás. Ez mutatja meg, hogy valóban barátság –e az, amit mi annak hiszünk. Az igaz barát a bajban terem és a hamis ott tűnik el.
A negyedik tag az idő tényezője. Az idő bizony múlik, eltávolítja egymástól a felszínes barátokat és szorosabbra fűzi az őszinte barátságokat.
Végül a barátság ötödik alappillére a kölcsönösség. Kell, hogy mindketten kölcsönösen akarják egymást, és egyenrangú partnerek legyenek. Ha ezek nincsenek meg egy kapcsolatban, akkor nem beszélhetünk barátságról, maximum valami emberi kötődésről, de ez messze van a valódi barátság fogalmától. Nagyon szép megfogalmazás az arisztotelészi:„A barátság egy lélek, mely két testben lakozik.”
Barátot találni nehéz. Seneca gondolata: „Előbb mérlegelni kell, hogy kit választasz barátnak, de utána már hűségesnek lenni.” Ez talán azt jelentheti, hogy ne engedjünk magunkhoz közel hamar embereket, mert akkor silány kapcsolatokra és keserű csalódásokra számíthatunk. Ha viszont elfogadsz valakit igaz barátodnak, akkor maradj hozzá hű.

Itt vagyok

Én jelen vagyok, amikor egyedül vagy.
Én jelen vagyok, amikor elveszettnek érzed magad.
Én jelen vagyok, amikor elhagynak téged.
Én jelen vagyok, amikor úgy gondolod, valami nem megy tovább.
Én jelen vagyok, amikor kétségbeesett és szomorú vagy.
Én jelen vagyok, amikor félelem és szorongás tör rád.
Én jelen vagyok, amikor senki sem akar téged.
Én jelen vagyok, amikor falak választják el tőled barátaidat.
Én jelen vagyok, amikor gondjaid miatt már aludni sem tudsz.
Én jelen vagyok, amikor valaki szenvedést okoz neked.
Én jelen vagyok, amikor nagy veszélyben forogsz.
Én jelen vagyok, amikor beteg vagy és segítségre szorulsz.
Én jelen vagyok, amikor képtelen vagy egyedül megoldani a problémáidat.
Én jelen vagyok, amikor világodat darabokra törik.
Én jelen vagyok, amikor egy kicsit több szeretetre van szükséged.
Én jelen vagyok, amikor nagy fájdalmakat érzel.
Én jelen vagyok, amikor senki sem tartozik hozzád.
Én jelen vagyok, amikor elveszett számodra az egész teremtés.
Én jelen vagyok, amikor rossz a lelkiismereted.
Én jelen vagyok, amikor hozzám kiáltasz.
Én jelen vagyok, amikor megtérsz hozzám.
Jelen vagyok Én, mint a Nap, amely meleget és vidámságot ad neked.
Jelen vagyok Én, mint a ki nem alvó láng.
Jelen vagyok Én, mint szívedet megörvendeztető virág.
Jelen vagyok Én, mint szeretettel beburkoló felhő.
Jelen vagyok Én, mint utadat megvilágító fény.
Jelen vagyok Én, mint olyan szem, amely szeretettel néz rád.
Jelen vagyok Én, mint olyan kéz, amely gondoskodva fogja a kezed.
Jelen vagyok Én,mint olyan szív, amely mindig érted dobog.
Én úgy vagyok jelen, mint őrangyalod, aki vezet és óv téged.
Én úgy vagyok jelen, mint barátod, aki soha nem hagy cserben.
Én úgy vagyok jelen, mint nővéred, aki gondoskodásával körülvesz.
Én úgy vagyok jelen, mint bátyád, aki örömödben és bánatodban melléd áll.
Én úgy vagyok jelen, mint édesanyád, aki együttérez veled és egészen megért.
Én úgy vagyok jelen, mint édesapád, aki örök életet ad neked.
Én mindig érted vagyok jelen, végtelenül szerető Istened.

Segitség másoknak

Ha segítünk másoknak, maga Isten siet segítségünkre, és akkor olyan dolgokat viszünk véghez, melyekre saját erőnkből nem lennénk képesek.
Amikor kimerülünk a szeretet-adásban, erőnk csodálatos módon megsokszorozódik, és képessé válunk a nehéz terhek hordozására is.
Ha a mások iránti szeretet buzdítására elkezdünk dolgozni, erőnk megnövekszik és csodálkozunk, mennyi mindent tudunk magunkból adni!

Néha felelni kell

Néha felelni kell az élet kiszámíthatatlanul bekövetkező, s elodázhatatlanul végzetes pillanataiban: felelni kell, az egész- re. Ki vagyok? Mit akarok? Ki ellen, kinek érdekében akarok élni? Miért? Milyen képességekkel, eszközökkel, felkészültséggel? Ami fontosabb mindennél: milyen szándékkal?... És, felelni az egészre: hol tartok? Van-e még tartalékom áldozatkészségből, önzetlenségből, vagy már csak megóvni és megmenteni akarok maradék készleteket? Ez a pillanat az életben, amikor felelni kell. Várják a választ, a csend nagy, drámai. De ilyenkor megtudod és észreveszed, hogy e kérdésekre szavakkal nem, csak az élettel lehet felelni.
Márai Sándor

Tapintat

"Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka.Az a tapintat és az a gyöngédség, amely, mint valamilyen csodálatos zenei hallás, örökké figyelmeztet egy embert, mi sok, és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak!Ez a tapintat nemcsak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyönyörűségét is.Vannak ritka emberek, akik tudják ezt."(Márai Sándor)

A legnagyobb csapás

...lelked mélyén görcsös indulat szorongott - vágy, másnak lenni, mint amilyen vagy. Ez a legnagyobb csapás, mellyel a végzet embert sújthat. Vágy, másnak lenni, mint aki és ami vagyunk: ennél fájdalmasabb vágy nem éghet emberi szívben. Mert az életet nem lehet másként elviselni, csak azzal a tudattal, hogy belenyugszunk mindabba, amit magunknak és a világnak jelentünk. Bele kell nyugodni, hogy ilyenek vagy olyanok vagyunk, s tudni, mikor ebbe belenyugszunk, hogy nem kapunk e bölcsességért az élettől dicséretet, nem tűznek mellünkre érdemrendet, mikor tudjuk és elviseljük, hogy hiúk vagy önzők, vagy kopaszok és hasasok vagyunk – nem, tudni kell, hogy semmiért nem kapunk jutalmat, sem dicséretet. El kell viselni, ennyi a titok. El kell viselni jellemünket, alaptermészetünket, melynek hibáin, önzésén, mohóságán tapasztalás és belátás nem változtatnak. El kell viselnünk, hogy vágyainknak nincs teljes visszhangja a világban. El kell viselni, hogy akiket szeretünk, nem szeretnek bennünket, vagy nem úgy szeretnek, ahogy mi reméljük. El kell viselni az árulást és a hűtlenséget, s ami a legnehezebb minden emberi feladat között, el kell viselni egy másik ember jellembeli vagy észbeli kiválóságát.

(Márai Sándor)

Önmagamnak

Néha csendben kell maradnom,

Mert ez az egyetlen módja annak,

Hogy egy kicsit jobban tudjak,

Egy kicsit bölcsebben gondolkodjak,

Egy kicsit tökéletesebbé váljak,

Istent egy kicsit előbb elérjem.

A humor

A humor fő jellemvonása: az állandóság. Állandó lelkiállapot ez, kedélyhullámzás, életszemlélet, mely szomorúan-vidáman - “könnyek közt mosolyogva” - elfogadja az életet úgy, amint van, s megérti gyarlóságaival együtt, tudomásul veszi, békésen, anélkül, hogy furcsaságait kihegyezné. Egy hős orrán is észreveszi a bibircsókot, vagy legalább azt, hogy ott lehetne esetleg egy bibírcsók is, de ezt nem hangsúlyozza, mert akkor már gúnnyá válnék, s egy bohóc arcán is észreveszi a megrázót, de ezt se hangsúlyozza, mert akkor ismét értelmivé lenne, és ez nem illik derűs méltóságához. A humor íze édes. Ez a nevetséges mély érzelmessége.”

(Kosztolányi Dezső)