És csend ...néma csend ...Majd jövök ...ha egyedül leszek

Vadonatúj érzések
Vadonatúj szerelmek

Csak a fájdalmak maradnak

Még mindig

Múlnak a percek,órák s napok.
Lassan összeállnak a hetek majd a hónapok
Hiányod felfogom,de nem értem.
Szerelmes szívem csak érted dobog.
Meglehet,hogy örökre így maradunk,
mindketten magányosnak....

Mi lesz,akkor...

• Micimackó! Mi van, ha egyszer elkövetkezik egy olyan nap, amikor el kell válnunk?
• Ha együtt válhatunk el, akkor semmi kifogásom ellene.
• Na igen-igen, úgy könnyű. De... ha nem lennénk együtt? Hogyha én máshol lennék?
• Jajj... de nem lehetsz máshol, hiszen nélküled egészen elvesznék. Kinek szólnék egy olyan bizonyos holnapon, amikor épp nem vagyok elég erős, vagy elég bátor?
• Hát tulajdonképpen...
• És kitől kérnék tanácsot, amikor nem tudnám, hogy merre tovább?
• Micimackó, mi van, ha mégis?
• Mégsem, az nem fordulhat elő...Ha mégis eljön az idő, amikor nem leszünk együtt, akkor nagyon fontos, hogy megjegyezz valamit!
• Mi az a fontos megjegyeznivaló?
• Hogy bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb vagy, mint sejted és okosabb, mint véled. 

De a legfontosabb az, hogy ha el kell válnunk, én akkor is mindig veled leszek... veled leszek!

Körforgás

Nincs rosszabb érzés, mikor búcsúzni kell. Megköszönni, lezárni, elválni majd elbúcsúzni. Nem lehet mit mondani. Nézel okosan, és csak azt várod, hogy mondjon valaki valamit. Valami szépet. Valami jót. De erre nincsenek szavak. Elmész valahonnan s elindulsz valahová... valamiért... Hogy miért? Mert van okod. Vagy nincs. De valamiért biztos. Bőröndödbe bepakolod minden cuccodat, ruhákat, cipőket, könyveket, emlékeket, élményeket, gondolatokat, ráülsz, és összehúzod a zippzárat. Majd kicsivel később eltávolodsz, a vonat suhan ... és Te felejtesz. Egy idő után elhalványul minden, mi akkor sebet ejtett rajtad. Megsárgult emlékképek. Elhalkult hangok, mondatok. Elfelejtett emberek, tulajdonságok, helyek, épületek, kicsiny sarkok, lopott csókok. És ha egyszer majd ... még visszatérsz oda, a képek kitisztulnak és a hangok egyszer csak élesednek. Minden olyan lesz, mint régen volt... talán. ... Bár mégsem. Soha nem lesz olyan igazi... olyan első. De jó ígyis. Később megint ott vagy ... Boldogan, örülsz mindennek, szárnyalsz, szeretsz és barátkozol. Szép képek. Csak sajnos valahol minden véget ér.... mindig. Egyszer a jó emlékeknek is vége szakad, valaki elvágja a kötelet, onnantól megint kereshetsz valamit... valami szépet, aminek örülhetsz és újra megbarátkozhatsz vele. Örök körforgás. Csak ne kéne mindig elvágni azt a kötelet...

Legnehezebb

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad, marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.

Kincs

Nehéz megtalálni azt, aki meglátja benned a jót, 
aki majd nem enged el, ha menni akarnál és 
aki szívből fog majd szeretni Téged. 
Megtalálni azt, aki majd meg tud vigasztalni 
ha valami fáj, aki felvidít, kiegészít, 
azt aki majd elfogad olyannak amilyen vagy és 
elvisel az összes hibáddal. 
És ha egyszer megtalálod, ne engedd el soha, 
tarts meg, becsüld meg, legyen mindennél fontosabb, 
mert hidd el, Ő lesz majd számodra a legdrágább KINCS!