Amikor a csomagolópartiról olvastam

A minimalisták című könyvben, azt hittem, én ilyet soha. Pedig de, vagyis majdnem, ráadásul évek óta! Csak nem tudtam, hogy ez a csomagolóparti. A munkahelyemen minden év augusztusában le kell csupaszítanom a hatalmas íróasztalomat, de teljesen. 

Korábban egyszerűen összecsomagoltam mindent, elraktam szem elől, aztán amikor lehetett, az összes kacatot, már nem aktuális iratokat és mindent, ami ott parkolt már egy ideje, szépen visszaraktam. Idén viszont rájöttem, ez maga a csomagolóparti, úgyhogy ki is használtam az alkalmat, és az asztalom tartalmának 90% nem került vissza az elmúlt négy hétben. 

A maradékot átnéztem, ami még kell, a helyére került (ami nem az íróasztalom teteje), a többit pedig kidobtam. A fiókjaimat is átnéztem, az arány hasonló, az ott lapuló dolgok túlnyomó többsége vagy a helyére, vagy a kukába került. Mostantól pedig ügyelek, hogy ne halmozódjon fel újabb kupac. Időnként átnézem, mi parkol nálam, és ha szükséges, marad, ha nem, a helyére kerül.

És van még pár újabb minimalista apróságom. 

Anyagok vásárlása és felhasználása terén már ügyesebb vagyok, nem halmozok (hm. mondjuk olyan mértékben, mint a fonalaknál). A levendulapárnák például a táskák leeső csíkjaiból készültek, így a régi darabok az utolsó centiig elfogytak. És ha belegondolok, nagyon sok olyan anyagom van, amit már elhasználtam. Az anyagmaradékokat ebben a dobozban tárolom és itt nézek körül először, ha  apró darabra van szükségem.

A mélyhűtő aktuális készletének apasztásában is előre léptem a nyáron. A meggyet eddig mindig elfelejtettem, pedig abból mindig sok van, tehát sok helyet is foglal. Gyümölcsleves készült persze párszor eddig is nyaranta, de zöme télre maradt, ami viszont nem jó. Süteménybe sok volt a maradék, gyümölcslevest pedig télen nem főzök. Idén a meggyes rétes volt a varászszó, a nagy melegben gyorsan elkészült, a helyére pedig idén tök, szilva és barack került. A málna is fogy, csak a ribizli alig. Gyümölcslevesbe csempésztem néha pár marékkal, de a nagy részéből zabpelyhes morzsa lesz a télen. Kíváncsi vagyok, a mélyhűtőt mikor tudom kihúzni. Idén a meggyszezon előtt egy hónappal, remélem, jövőre ennél korábban.

Nem vagyok nagy dokumentáló, és az idén már kísérletet sem tettem arra, hogy számoljam, hány meggy, ribizli vagy tök került be a mélyhűtőbe, sokkal fontosabb, hogy mi és mennyi van mondjuk decemberben, amikor már jó esetben megfogyatkozott, és hogy lehet a maradékkal úgy gazdálkodni, hogy minél előbb elfogyjon. Szóval majd decemberben (be)számolok.

Az ajándékvásárlás szintén nehéz kérdés. A legdrágább az utolsó pillanatban vásárolt, ráadásul olyankor már bármit megveszek. Általában ha meglátok valami ajándéknak valót, megveszem, elteszem, aztán ha jön az alkalom, már csak be kell csomagolni. Amióta előkerült egy kinőtt állatfigurás papucs, már fix helye van az előre megvásárolt ajándékoknak, és ezzel pl. a hova is tettem a sztorikockát elnevezésű keresőakció is megszűnt. Izgalmas volt, elismerem, de hiányozni nem fog. Nálunk most szezon van, szeptember, október születésnap, november névnap. A szeptemberiek már megvannak és ha megyek valahova, nyitott szemmel járok, remélem, időben be tudok szerezni mindent.

Magam is meglepődtem, milyen siker

a facebookon a táska sorozat. Már 60 fölött járok, és még mindig van pár a tarsolyomban. A szívem csücske viszont a takaró. Hogy mikor merek nekiállni egy takarónak, igazán nem tudom, de az ötleteket már most gyűjtöm, úgyhogy jöjjön egy újabb sorozat.

És hogy milyen mintákra lehet számítani?

Mondjuk szivárványra, háromszögekre sokféle verzióban (pl. sárga-fehér meg nagyon színes), dróton ülő madarakra, könyvespolcra, házikóra.

Ez pedig még nem takaró, de valahol el kell kezdeni. 

Az idei évben a virágokra

fordítottam több figyelmet, és hiába a nagy meleg meg a kevés eső, szinte csak sikerekről tudok beszámolni.

Bársonyvirág

Egyértelműen az idei év legsikeresebb próbálkozása. Könnyen nevelhető belőle palánta és sok mindent kibír. A forró nyarat például, ha pedig kap egy esőt, rögtön ilyen szépen mutat. A csigarágta példány is és pár elszáradóban lévő is később tőből kihajtott. Rengeteg magot szedtem róla, jövőre is ültetek.

Ez a csoport pedig már szabadföldi vetés, a palántázott tövek kiültetése után szórtam el a magokat, most ezek a frissebb, szebb tövek, érdemes tehát több ütemben vetni. 

Sóvirág

Szép, és ha ránézek, mindig arra gondolok, ha nem ilyen forró és száraz a nyár, teltebb lenne. Tavasszal palántát neveltem, aztán kiültetve már lelassult a fejlődése és elég sok tő döntött úgy a nagy melegben hogy nem szökik szárba azonnal, úgyhogy jó része most virágzik. Jövőre színkeveréket veszek.

Hajnalka

Két zacskó hajnalkamagot vetettem, de az eredmény csak nyolc tő lett. Az áztatáson nagyon sok múlik, már akkor látható, melyik magot érdemes elültetni. A második kísérletnél már több volt a fény, a magok jó része egy nap alatt kicsírázott a vízben, úgyhogy nem érdemes korán ültetni. Nagyon nagy a gyökere, sok földet kíván, ennek megfelelő pohárba kell ültetni.

Kiültetve a forróságot rosszul tűrte, de legalább életben maradt. Augusztus közepéig nem is virágzott, és most is csak egy tő, amit a szomszéd locsolója elért (ő egész nyáron napközben is, bőven öntözött). A többi esténként kapott kannából, nyilván kevesebbet, ezek mostanra dús és szép lombot hoztak, de virágot nem. A hideg hajnalokat nem szereti, így sajnos sokáig már nem örülhetek neki. Jövőre jobban kell ügyelnem rá palántázáskor, és ha nem ilyen forró lesz a nyár*, bőven hoz majd virágot.

Esktike

Ezt a nyarat többszörösen megsínylette, idén alig van, jövőre nagyobb figyelmet kell fordítani rá. A nyár elején a kakukkmák teljesen elnyomta, pedig többször is kigyomláltam. Aztán jött a szárazság, ami szintén nem tett jót, úgyhogy mostanra tért magához az a pár tő, ami van. Az átültetést nem szereti (ahol dúsan hajtott, onnan ültettem át még kétleveles korban, de hetekig meg sem mozdultak ezek a tövek). A talajt viszont tavasszal meg kell lazítani, úgy tűnik, csak akkor csírázik ki az ősszel elhullott mag.

És a törökszegfű is gyönyörű volt a nyár elején.

* legyünk optimisták

Az életmentők közé tartozik

ez a csokikrém, mert a gyorsan valami csokisat és a gyorsan valamit, amivel meg tudom kínálni a vendégeket kategóriának is a győztese. A csoki krémes, a málna savanykásan pikáns, a keksz ropogós, és ez így együtt villámgyorsan fogy. Ha minden hozzávaló van otthon, pár perc alatt elkészül.

Málnás csokikrém

Hozzávalók személyenként:

3 dkg csoki 

3 dkg krémsajt (a csoki minőségétől és ízléstől függően esetleg kicsit több)

1-2 kk porcukor (étcsokihoz szoktam csak, a tejcsoki elég édes)

1 marék málna (érdemes jól lecsepegtetni)

keksz (Zabfalatok, Amarettini, vagy bármi, ami van otthon)

A málnát kiolvasztom, a nagyobb darab kekszet összetöröm. A csokit gőz fölött megolvasztom, majd ha már csomómentes, leveszem a gőzről, kanalanként hozzáadom a krémsajtot és simára keverem. Poharakba rétegezem és kész is. 

Úgy tűnik, mintha a kertet

mostanában hanyagolnám, pedig csak az idei nyár nem kedvezett a kerti munkáknak. Panaszra azért nincs okom, a mélyhűtő és a spájz már így is tele van.

Végre itt a szilvaszezon, már sül az első adag szilvalekvár, rengeteg szilva termett, úgyhogy a hétvégére is tervezek még egy adagot. Az őszibarack még kemény, rengeteg van abból is. Kompót csak pár üveg kell, én már azt várom, mikor lehet enni.  

Főzőtök még mindig terem, a másodvetett cukkiniról is szedtem már, bár egyelőre inkább csak virágzik. Gyengebab alig lett, a krumpli apró, a szeder rászáradt a tövekre. Az eső után a spenótot eredetileg csak szellősebbé akartam tenni, a vége viszont az lett, hogy felhúzkodtam, a nyár eleji, megnyúlt tövek alatt rengeteg fiatal tő volt, azok még talán megerősödnek. Sóska viszont most is van bőven.

Idén a sárga paradicsom a kert dísze. Bőven terem és nagyon finom. Igaz, a nyáron paradicsomos ételt nem nagyon ettem, de legalább friss paradicsomot nem kell venni. A San Marzano nem remekel, zöld van, de be nem nagyon érik, az Ökörszívről pedig egy épet sem tudtam leszedni (eső után azonnal reped), nagyon érzékeny az időjárásra.

A Kápia csak az augusztus végi eső után tért magához, addig egyetlen szemet sem tudtam róla leszedni, de most végre terem, igaz, csak pár szemre számítok. A csili viszont gyönyörű.  

Itt az ősz, esőt is mond, lehet epret, ribizlit átültetni, telepíteni, mákot vetni. Hamarosan jövök a virágokkal! 

A varrásban a legjobban a szabadságot

élvezem. Szeretnék egy fali tárolót? Pont ilyet? Miért is ne? 

Adott volt a tároló, és két kifakult sötétítő függöny, amiből hátha jó lesz. Nézegettem egy ideig az anyagot, latolgattam a lehetőségeket, aztán nekiálltam. Lépésről lépésre haladtam, mindig csak a következő feladattal törődtem, és íme, elkészült.

Anyag

A színe teljesen kifakult, így a visszájával dolgoztam. Az alapja fakó sárga, ezen pedig élénk, kisebb-nagyobb virágok. A szabásnál ügyeltem rá, hogy a rózsák a sarkokra essenek, ez persze a mérettől is függ, de itt pont kijött. A zsebek szabásakor szintén ügyeltem a mintára.

Steppelés

Ezt élveztem a legjobban. Egy korábban használt vékony kartont (8 cm széles) használtam a jelöléshez. Végigcsíkoztam, gombostűvel rögzítettem, majd levarrtam. A két anyag közé vékony vatelint tettem.

Háta

Külön hátlapot szabtam, hogy a varrás a színén ne látszódjon, így a tároló három réteg anyagból és a vatelinből áll. Lehetett volna tűzni az alapon és vatelinen, de volt anyag bőven, és a stabilitáshoz is jól jött a plusz réteg, így a steppelt részt felül behajtottam, nem vágtam. A szélekhez bőven hagytam anyagot.

Rögzítés

Az eredeti rögzítése egy léc és rajta két csavar, bár én inkább léccel (vagy a képen látható pálcával) és a két végén a lécre csomózott zsinórral oldanám meg. Előbbi esetében rejtett a léc, utóbbinál kilóg, persze a fő kérdés, adott helyen mi fér el.  

Szerintem jó lett.

Az első, valóban működő

cipzárasom. Időnként kicsit akad, mert a bélést túl közel varrtam a cipzárhoz, de legalább tudom, kell a távolság.

Ezt az útmutatót követtem. (A link jó, csak néha nem működik.)