Szarvasmici játékot hirdetett. Nem is akármilyent. Különlegest. Mint az esemény, amihez kapcsolódik. A feltételek: Mutassuk meg a menyasszonyi ruhánkat és a csokrunkat, az különdíjazásban részesül, aki maga tervezte a ruháját.
Idén lesz 19 éve, hogy összeházasodtunk az én drága párommal, Janimmal. Egy pillanatát sem bántam meg az együtt töltött éveknek. Voltak vicces, kedves, boldogságos, szomorú, nehéz, gyönyörű pillanatok, időszakok. Szerintem senki sem lehet biztos a választásában a boldogító igen kimondásának pillanatában, csupán bízhatunk választásunk helyességében, emberismeretünkben, a jövőnkben. Nekem eddig úgy tűnik, hogy jól választottunk Janimmal! Az esküvőnket direkt terveztük augusztusra, házilag szerveztük, terveztük meg Anyukámékkal és Janikámmal. A ruhám az akkori divatnak megfelelően habos-babos volt, a vendégek közül többen mondták, hogy olyan vagyok, mint egy békebeli porcelán baba (Ja! Olyan kerekded! Ezt én mondtam! :)) ) A csokrom 21 szál vörös rózsából állt (akkor annyi idős voltam), nagyon jól bírta a megpróbáltatásokat, a meleget, a képeken látható, nagyon szép idő volt aznap! Amiért nekem még nagyon szép nap volt, akkor 19 éve, hogy ott voltak szeretett nagyszüleim, akik sajnos mára már nincsenek köztünk, ahogyan sokan mások sem a vendégseregből... Együtt ünnepeltünk, táncoltunk, csillogott a szemünk... Hála a videónak legalább úgy meg tudom mutatni Őket a Lányomnak, hallhatja a hangjukat, a nevetésüket, láthatja gesztusaikat. Szép volt, rég volt, de legalább igaz volt! :)
Múlt héten volt a sógornőm, Ágika szülinapja. Kérte, hogy varrjak már végre neki is egy táskát. Vállra akaszthatós, de hónalj alá szorítható hosszúságú vállpánttal, inkább hosszúkás, mint széles legyen és legyen minimum 2 belső zsebe... Hát elkészült ez a farmer táska, amit egy kis csík technikával bolondítottam meg, kicsit gyöngyöztem (!), kapott egy filc cipzárdíszt, 3 belső zsebet és kulcstartó karikát a táska belsejébe, hogy ne kóvályogjon kulcs-csomó a táska alján.
Ugyan két hete már, hogy a ráadás foltvarrás tanfolyamunknak is vége, de ez még az utolsó előtti óra anyaga volt, csak hát... rossz kislány voltam és még csak most csináltam meg. Eredetileg karácsonyi terítőnek indult, de aztán valahogy mégsem tudtam elképzelni annak.
Viszont már többször éreztem hiányát egy jó nagy szatyor-táskának. Például, ha megyünk valahova családostul (hárman), tegyük fel vendégségbe, az alap csomagunk részét képezi 3 pár papucs, ami már nem kis méret. Nem piaci bevásárlásra szánom, de amolyan "mindentelnyel" nagy táska lesz.
Be kell valljam, olyan lassan készült, mint a Luca-széke... :)
Első nap a táska eleje,
másnap a táska hátulja (tulipános),
harmadnap délelőtt a varrás elméleti része, azaz hümmögés, délután maga a varrás.
Na, most első alkalommal morcos lett az én kis varrógépem a rétegek számától. Hát igen, ha jól számoltam 24 réteg volt, ebből 6 táska merevítő bélés és 6 réteg felvasalható pufi bélés.
OKÉ! Igaza volt, sok ez egy érző szívű gépnek... :)
A táskának belülre varrtam egy lifegő, cipzáras zsebet.
Most már csak egy házim van befejezetlenül, shadow trapunto technikával készülő...na mi? Na mi? TÁSKA! :)
A héten azért varrtam mást is, de az ajándék lesz, így azt csak később mutathatom.
Múlthét szombatján voltunk Dorkámmal a Westend Cityben, egy zongora kottát kellett vennünk...
Meglátogattuk a Varrógépcentrumot, ahol ezeket a kis kütyüket vettem.
Extra kicsi pom-pom készítőt(nagyon könnyen és gyorsan lehet vele pom-pom-ot készíteni!)
Gyűszűt(!) ez már a nem is tudom hanyadik gyűszűm, de talán ez már beválik.
Kicsi varratbontót és egy kis fém vonalzót. és még egy-két különlegesebb gombot és acryl díszt.
Aztán átmentünk az Éva kézimunka boltba, ahol nagy leértékelések voltak, ezért Dorka nagy könyörgésére vettem neki egy gobelint, amit Ő (!) fog kivarrni.
Nagyon elszoktam attól a belvárosi dzsuvától, ami a Nyugatinál fogadott a Westend metró felőli bejáratánál. Büdös, kosz, naplopók tömege, ordibálás, káromkodás, lökdösődés.
Ez Magyarország? Ez a magyar nép?
Mi tudjuk, hogy nem, de a hozzánk látogató külföldiek ezt látják, ezzel azonosítanak bennünket és én szégyellem magam. Miért nem tesz valamit a rendőrség? Nem látják? Megszokták már a látványt?
...és akkor belépünk a Westendbe, teszünk 10 lépést és átlépünk egy másik dimenzióba, egy másik világba, szemmel láthatóan jobb módú emberek sétálgatnak, vásárolgatnak a drága boltokban, költenek annyit egy cipőre vagy ruhára, mint amennyi másnak egy havi keresete.
Aztán délután haza megy a fáradt dolgozó bekapcsolja a tv-t és Mónika beköszön majd ismét jönnek a magyarok, káromkodnak, ordibálnak, egymásnak esnek. Ha nem ruhában lennének és nem emberi nyelvet beszélnének, akkor nyugodtan lehetne állítani, hogy az állatkertben vagyunk és nézzük, ahogy csimpánzok egymásnak esnek. Bocsánat a kirohanásomért, de ez borzasztó. Tudom nem kötelező ezeket a műsorokat nézni (mi nem is nézzük csak a reklámokat látjuk, de ott is bőven le lehet mérni a műsor színvonalát), el lehet kapcsolni.
De amikor én külföldön voltam, délutánonként bekapcsoltam a tv-t, mert kíváncsi voltam az adott ország tv stílusára, az emberek modorára, a hangulatra. Mivel sajnos nem beszélek idegen nyelveket, csak így tudok, érzelmi síkon információkat gyűjteni.
Bocsánat még egyszer, nem vitát szeretnék indítani, de nagyon kikívánkozott belőlem.
Tegnap megérkezett Lunához a swap-os ajándékom. Nina álmodta meg és vezényelte le ezt az ajándék csere játékot, nagyon precízen, határozottan igazgatta mi kis csapatunkat, minden elismerésem az övé!!!! (Itt meg lehet nézni a swap közös blogját.)
A sors keze Lunát vezényelte mellém, aminek nagyon örültem, mert egy nagyon kedves, szimpatikus embert ismertem meg blogját nézegetve.
Úgy láttam szereti a gyermekien kedves mintákat, most is egy manót vagy tündért (?) hímezget. Így esett a választásom erre a helyes kis játékos kedvű mackóra, na, de a másik szenvedélyem a varrás, foltvarrás, ezért egy összecsukható szatyor lett belőle (arra mindig szükség van).
Mellé egy ollótartót varrtam, japán hajtogatós technikával, erre a másik kedvenc textilem, a selyem szalag került díszként.
Mivel Luna nemrég írt egy bejegyzést, amiben magáról mutatott egy scrap-et, melyen Ő szerepel a kisebbik manójával, nagy gondolatok indultak el bennem.
Úgy gondoltam Luna életében nagyon fontos szerepet játszik a kis családja, ezért még egy szívecske formájú kulcstartó fityegőt tettem a csomagjába, aminek érdekessége, hogy ki lehet nyitni a szívecskét és fényképet lehet tenni a belsejébe, így mindig vele lehetnek, ha épp másképp nem, legalább fénykép formájában.
Ezenkívül a scrap Lunáról még arra vezetett, hogy szereti a letisztult egyszerű, de nőies dolgokat, ezért még a másik hobbim, a gyöngyözés is előkerült. Készítettem neki fehér üveggyöngyből egy fülbevalót.
...és hát kis csoki... na az elmaradhatatlan! :))
A csomagba tettem még egy kis meglepit a manóknak, mert hát milyen dolog az, hogy ANYA kap, Ők meg kimaradnak! :)
Luna! Nagyon sok szeretettel készítettem Neked az ajándékomat!
Ma volt a csoportunk közös varrás rendezvénye. Volt minden, ami egy közös varráson lenni kell:
Jó kedv
varrni való
árusoknak köszönhetően sok gyönyörű anyag, hasznos eszköz, kiegészítő
büfé
cserebere játék
tombola
és A mondat: "... jé Te vagy az? De jó, hogy most már arc is van a név mellé!..."
Mivel részt vettem a regisztrációnál és a tombola jegyárusításban sok mindenkivel megismerkedhettem. Pl: Hókatával, akinek a képei nagyon tetszenek! :) Aztán a bóklászásaim közben még sok ismerősre akadtam: a Hugicám sokszor mesélt egy tatabányai hölgyről, aki szintén foltozik és mit ad isten? A név kitűzöm alapján Ő rám ismert és jól eldumcsiztunk, (Ó de jaj, jaj, hogy is hívják: az tuti, hogy Totya a beceneve, kérlek, ha olvasod, írjál!! ) Aztán Adél bemutatta Zsukkát és Vikit, sőt eljöttek a tanfolyamos társaim is (egyet kivéve, de Ő nagyon messze lakik), találkoztam P.Julcsival és élőben volt szerencsém látni tüneményes tűtartó dobozkáját. A vége felé összefutottam Juhizzsal is. Annamari olyan édes volt, készített nekünk, a lánykámnak és nekem, két édes apróságot, szó szerint.
A 100 Ft-ost direkt tettem melléjük, egyrészt az arányok miatt, másrészt, mert a jobb oldali kis tartó nem más, mint kulcstartóra tehető 100-as tartó. Szerintem nagyon ötletes!! A cserebere játékban a sors keze Komorka gyönyörű neszijét adta nekem egy madárkával megspékelve. Nagyon tetszik a fazonja, a színe, a dísze, tehát úgy, ahogy van!! Köszönöm Komorka!
Egy-két eszközt vettem és egy (!) anyagot, pedig tudtam volna még jó sokat is venni...
Úgy megtetszett ez az anyag, olyan kedves, romantikus...
Az úgy volt, hogy tegnapelőtt feltapadt a csengőnkre a postás kisasszony, azt hittem öszegabalyodik a lábam, úgy megijedtem. De aztán hamar megbocsájtottam neki ezt a heves, kitartó mozdulatát, mert csomagom érkezett Maraihtól. Mégpedig SWAP-os csomagom. Izgatottan bontottam ki a borítékot és csak szedegettem kifelé a sok finomságot és egy szép, nagy, masnis csomagot. Még sorolni is sok, hogy mi mindent kaptam:
egy multifunkciós szütyő, ami, akár kínálóként is tud üzemelni, akár szütyőként,
egy ollótartó,
egy ollóőr,
két gyönyörűséges színű DMC fonal, az egyik egy szép pasztell rózsaszín, a másik egy fémes piros,
egy kerámia gyűszű Pécs nevezetességével,
egy Milka desszert,
két instant forró csoki
Na, ugye, hogy még leírni se kevés!! Kedves Mariah, nagyon sok szépet és finomat küldtél nekem, nagy-nagy örömöt szereztél vele!
KÖSZÖNÖM!!!
Ezt a kollázst Maraih készítette, leloptam tőle, hogy még több kép lehessen itt a szépségekről, például a szütyő is sokkal jobban látszik. (Ugye nem baj, Mariah?)
Tegnap kreatív foglalkozáson vettem részt a Wekerlén lévő hobby boltban. Több lehetőségből is lehetett választani, én ennél a dobozkánál maradtam. Olyan régen dekupázsoltam már, hogy nem is emlékszek az idejére, de biztos, hogy több éve. Számomra az újdonságot a doboz színezése jelentette, ugyanis pasztell krétával színeztük, majd nedves szivaccsal "mostam össze" és a dekupázs ragasztóval rögzítettem. A napocskát egy kis irizáló csillám porral emeltem ki. ... és hát a témája, véletlen (?) narancsos árnyalatban fürdő napocska lett. Úgy látszik a blogom címe nem véletlen. Akár konkrét, akár átvitt értelemben is fontos számomra a szép nap, oly annyira, hogy mindenkinek ezt kívánom!!
Estére pedig kész lettem a keresztszemes képemmel, amin már elég régóta dolgozgatok, csak mindig valami elszólított mellőle. Egyébként méretet meghazudtolóan izmos kis darab lett, néhány adat róla: 22x 13 cm maga a hímzés, ez kb. 4500 x-szemet jelent, 27 szín használatával. Jó volt látni, ahogy alakult Cofika, a macika. Az ok, hogy miért épp őt hímeztem, nehezen meg magyarázható. Olyan kis kedves, kissé talán gyermek lelkű. Naiv pofival csodálkozik a világra. De azért mégis vagány a sérója és a ruhácskája. A maci imádó embereknek ezt biztos nem kell részletezni... :) Tervem vele? Hm! Még nem tudom biztosan...
Ilyen az eredeti képe, egy olasz újságomban találtam rá. Ott, a kép jobb alsó sarkában található Cofika "élőben", ugye, milyen kis édes, bár kissé durcás a pofija, szívem szerint jól megvigasztalnám és jó kedvre deríteném...
Megvagyok, csak épp, amiket mostanság csinálgatok több féle okból nem mutathatom vagy nem akarom mutatni. Többek közt csinálgatom a swap-os ajándékomat, aztán keresztszemezek egy számomra nagyon kedves kis képet, ha kész lesz, -most már nem soká,- akkor majd jövök vele. De azért mutatni is tudok egy-két képet.
Először is egy kis csokor hóvirág Szüleim pélpusztai kertjéből:
Ősszel írtam, hogy a Hugicám örökbe fogadott egy kutyust az Illatos úti telepről. Ez a kép a napokban készült egy nagy séta alkalmával. Ha figyelmesen megnézed, láthatod Bandi szemében imádott gazdija, Zsuzsi körvonalait. Nekem ez olyan megható!
Nem rég mutattam, néhány félkész apróságomat, az egyik Zsuzsimnak készült, nem rég "véletlen" dünnyögte, hogy nem tudja miben vigye a kis uzsiját és innivalóját a dolgozóba, nejlon szatyrokban nem szeretné, más meg nincs neki... (szegényke :)) ). Na, varrtam neki egy nem túl nagy méretű összecsukhatós szatyrocskát. Zsuzsim javíthatatlan romantikus alkat, ezért igyekeztem virágos, kedves anyagokat összeválogatni és némi gyönggyel még jobban romantikussá varázsolni.
Ez lett belőle:
... aztán, hogy én se maradjak ki a szórásból, varrtam magamnak is végre egy szatyrot. Pár hónapja volt a Keresztszemes újságban egy apró tulipán minta, úgy beleszerettem, hogy rögtön két példányban is elkészítettem, csak annyi különbséggel, hogy a másodikat megtükröztem. Nem volt vele semmi konkrét tervem... Aztán a nagy szatyor varrogatás meghozta az ihletet, és belőle is szatyor lett...
Jelentkeztem Barbi játékára. Majdnem lekéstem róla, de sajna nem voltam a napokban a helyzet magaslatán. Mióta blogokat olvasok ez a játék tetszett a legjobban, nem csak egy sima üzenetet várt a jelentkezőktől, hanem kissé meg is mozgatta a népet érdekes kérdéseivel.
Ezúton is szeretnék gratulálni Neked Barbi a 150. bejegyzésedhez, de legfőképp tündéri kisfiadhoz, családodhoz, ügyes kezeidhez, jó ízlésedhez!
