De legfőképp Dada! Hogy miért?
Egyre többször olvasom a Bárdiak című Facebook csoportban, hogy állatok sétálgatnak Bárdudvarnok utcáin, a legnagyobb nyugalomban. És itt a hangsúly a nyugalmon van. Nem elszabadult pamplonai vad, felbőszült bikákról beszélünk, hanem csendesen kiránduló jámbor háziállatokról. Jó, jó, tudom, az állatoknak otthon a helyük, biztonságosan elzárva. De ők valahogy nem értenek ezzel egyet. Vágynak a szabadságra.😀
Nos a mi állataink is. Volt, hogy két tehenünk (még a Léda és a Dolly) együtt lépett le világot látni. Drágámat hívták, hogy megvannak-e a tehenei? Hát, ha így kérdezed, akkor megnézem.- válaszolta. És nem voltak meg.:-) A kecskéinktől is az állandó szökés miatt váltunk meg, bár ők nem mentek ki az utcára, "csak" a kertet tarolták le.
Egyet szögezzünk le: ha valakinek érdeke zárva tartani a jószágát, akkor az a gazda, aki mindent meg is tesz ezért. DE! Ne becsüljük le az állatokat, nagyon okosak! Biztos, hogy előbb fogja megtalálni a kerítés/villanypásztor gyenge pontját, mint a gazdája. Kifinomult érzékszerveket fejlesztettek ki ennek érdekében.:-) Pásztázzák a terültet és keresik a kitörési pontot. És megfogják találni, ez tuti.:-)
Volt nekünk egy borjúnk, a Róza. Egyszer a Zuram az itatáshoz kinyitotta a villanypásztort. Amikor beterelte a borjút a karámba egy másik részen és rázárta az ajtót, összenéztek, és mindkettőjüknek bevillant, hogy a távoli villanypásztorkapu nyitva maradt, és indult a verseny. Mindketten elkezdtek rohanni a "szabadság kapuja" felé, Drágám kint, a borjú bent. Szerencsére a kinti út volt a rövidebb, így, ha csak egy másodperccel is, de a Zsolt ért oda előbb, és villámgyorsan visszaakasztotta a villanypásztort. Újra összenéztek, a borjú egy "most ott a pont" pillantással elismerte a Zuram győzelmét. A hangsúly a MOST-on volt.:-)
Visszatérve a bárdudvarnoki kóborló állatokra: biztos vagyok benne, hogy gazdáik mindent megtesznek a zárva tartásukért. Sajnos nem mindig sikerrel. Az ok többféle lehet: meghibásodik a villanypásztor, áramszünet, a vadak letépik a villanypásztort (ők nem ismerik, nem tartanak tőle, a fájdalom ellenére simán átszakítják), felelőtlen emberi beavatkozás idegenek részéről, egy alkatrész, zár törése, stb. Nem hanyagság, hanem előre nem látható dolgok.
Még egyszer hangsúlyozom, a gazdának a legfontosabb, hogy biztonságban tudja az állatait.
És most következzék néhány fotó a facebookról (köszönet a készítőknek) a bárdudvarnoki "szabadság vándorairól". (Természetesen kóbor kutyákat, macskákat nem mutatok, olyanok mindenhol vannak.:-))
 |
| KóborLÓ |
 |
| Ugye hogy nem félelmetesek, annál is inkább, mert mindenki ismeri őket. Az iskolások rajtuk tanultak lovagolni tornaórán. Akkor azért gondolhatjuk, hogy elég nyugodtak.:-) |
 |
| Ők is nagyon barátságosak, ahogy az a fotón látszik is |
 |
| Hát, ez talán kegyeletsértő, de ezt ők nem tudták |
 |
| Talán csak a közmunkásoknak akarnak segíteni a fűnyírásban:-) |
Hát igen, nem valók az utcára, temetőbe, de higgyük el, a legnagyobb gondosság mellet is előfordul szökés. És azt se felejtsük el, hogy ez egy FALU, itt élnek állatok is. Még. Szerencsére.:-)
És, hogy miért írtam ezeket le: mert a mi kis malacaink is szökésben vannak sokszor. Sajnos. A kis Houdinik hol a kerítést feszítik szét, hol alatta ássák ki magukat. És hiába lettek bezárva ólba, onnan meg a téglák kiásásával szabadulnak ki. Mondjuk ők nem érik fel a gyümölcsfákat, virágokat, mint a kecskék, így nagyobb kárt nem tesznek, de utcára kijutnak, fel-le korzóznak Dadán, amíg Drágám be nem tereli őket, kijavítván a lyukat. Az ólban persze újra nekiállnak ásni. Kiszöknek, Drágám visszaterlei őket, kijavítja a rést...És ez így megy tovább, újra és újra.:-) Amíg el nem fogynak.;-)
 |
| Itt jól látszik, hogy ők kívül vannak És ha már itt tartunk, nálunk a tyúkok is szabadon vannak. Bár ők szándékosan.:-) |
Sajnos utcán sétáló malacról nincs fotónk, mert értelemszerűen villámgyorsan megpróbáljuk őket visszaterelni, nem húzzuk az időt fotózkodással.:-)
 |
| Na, ő már biztosan nem szökik meg:-) |
