No nem kell megijedni, semmi komoly, csak amolyan "technikai szünet". A szünetet a kőművesünk "rendelte el", azzal, hogy eltűnt. De el ám, majd két hétre! Nem kell megijedni, kőműveseknél nem ritka az ilyen, a miénknél meg pláne nem.:-) (Amúgy "en bloc", az építőiparban nem ritka az ilyen.) Amikor kerekegyházi barátnőnknek panaszkodtam, hogy mi történt, némi sértődöttséggel a hangjában azt állította, hogy dicsekszem, mert van (volt?) kőművesünk! Ő még olyat sem talál, aki eltűnik, mert ahhoz először meg kéne jelennie. Hát igen, mindenki a maga módján nyomorog!:-) Szóval eltűnt a "mi Janink", megállt az építkezés. Először arra gondoltunk, hogy megszökött egy színésznővel, de aztán elvetettük a gondolatot, mert az ilyen jellegű kapcsolatok nem szoktak sokáig tartani, minden párterápiával foglalkozó pszichológus és józan emberi számítás szerint már meg kellett volna jelennie.:-) Aztán felvetődött a vándorcirkusszal történő szökés gondolata, (nem rég jártak Richterék Kaposváron), de aztán azt is elvetettük, mert ők már rég elmentek. Különben Jánosunk erőszámokban, kötélen egyensúlyozva igazán páratlan lehetne. Sajnos nem voltunk szemtanúi, amikor egyedül felrakta a napkollektort a maga hegesztette 3 méter magas állványa tetejére, de ahogy elképzelem, már szinte hallom is, ahogyan a porondmester rikoltja: "a viláááágom előőőőőször, teljesen egyedül rakja fel az 50 kg-os napkollektort az állvány tetejére János az erőművész, a magasság ördöge! És mindezt védőháló nélküüüül!!!! Nem csalás, nem ámítás!!! Megkérjük érzékenyebb nézőinket, takarják el a szemüket! A mutatványt senki se próbálja ki otthon!!!!"
Na, de most jöjjön a jó hír, egy hete újra megérkezett Janink és mintha mi sem történt volna, folytatta ott, ahol abbahagyta. Sajnos nem tudtuk meg, hogy gáláns kalandja akadt-e egy szépséges színésznővel, vagy a cirkusz tarka világa ragadta-e el tőlünk, vagy simán túlvállalta magát és másnak dolgozott, amikor mi éppen vártuk, hogy nálunk befejezze az alapot, hogy végre állhasson a konyha. És meg se mertük kérdezni, mert igen érzékeny a lelke a szentemnek és félő, hogy egy ilyen méltatlan kérdezősködés után örökre eltűnne, ki tudja hová...
És mivel elkészült az alap, így múlt szombaton felállítottuk a konyhát Laci barátunk segítségével (KÖSZÖNJÜK LACI!) (sajnos a padlója még nincs kész), vasárnap pedig ketten a Drágámmal a fedett pavilont. Most éppen a festés folyik, megint baráti segítséggel. (KÖSZÖNJÜK BALU!)
A konyha felállításáról később teszek fel egy kis videót. Addig mutatok néhány képet, hogy hogyis állunk most:
 |
| Hát így... |
A fürdőház:
 |
| A zuhany |
 |
| szemből |
 |
| Mosdó és wc felállások |
 |
| Félig kész a burkolás |
 |
| A konyha |
 |
| Belülről a konyha, padló nélkül |
 |
| Ja, azt elfelejtettem megemlíteni, hogy még nincs kész a pavilon teteje, természetesen nem kabrió lesz:-) |
 |
| Napkollektor |
 |
| Na ezt a monstrumot egyensúlyozta fel egyedül a Jani az állvány tetejére |
Ja, és a végére a slussz poén: Janikánk megkérdezte a Drágámat (visszatérése után), hogy miért nem áll még a konyha? A Zuram válasza (nem kevés szarkazmussal a hangjában): Mert nem akartam kib.....ni veled, hogy raktad volna alá az alapot?:)))))
Amíg vártuk a kőművest, addig is elfoglaltuk magunkat egy kis bálahordással. Idegeskedtünk kicsit az időjárás miatt (kétszer megázott a szénánk), de végül sikerült behordani a téli takarmányt: kb. 400 bála van tető alatt. Ennek elégnek kell lenni.:-)
 |
| És még van hely a másodkaszálás szénájának |
