2016. december 6., kedd

Lassie (Remco Hamvas Béla Caruso) hazatért!!!


Hát igen, Kedves Olvasóim, hazatért Remco (Hamvas) Béla Caruso (barátainak röviden Béla)!:-) Öröm, bódottá! (Ja, és megint a "Mitulát báti hotta":-).) Még februárban tűnt el, ahogyan azt egy márciusi bejegyzésben szomorúan el is meséltem. Akkor azt reméltem, hogy csak "benősült" valahová.:-) Ha így volt, nos akkor vége lett a mézes heteknek, mert tegnap reggel megjelent.:-) Drágám nem hitt a szemének, illetve azt hitte, hogy egy idegen macska és meg is próbálta elhessegetni (szerencsére sikertelenül). De nem ment, sőt, dörgölőzni kezdett a kutyáihoz, mint régen. Innen már nem volt kétséges a kiléte. Olyan macska, akinek kutyái vannak, nos olyan macska csak egy van: Béla. Sajnos nem mesélte el, hogy merre járt 9 hónapon keresztül. Lehet, hogy a büszkesége nem engedi, hogy rosszul sikerült párkapcsolatának részleteit megossza velünk, lehet, hogy még túl friss a szakítás ejtette seb.:-) Az biztos, hogy jó dolga volt, akárhol is volt eddig, mert nem csak hogy sérülései nincsenek, vagy éhezés nyomait hordozná, sőt inkább kicsit túlsúlyos. (Hogy Drágámat idézzem: akkor a feje, mint egy gázóra:-) Szőre fényes, hibátlan. Az a legvalószínűbb, hogy kóborlása során valaki megtalálta, gazdátlannak hitte és befogta.

A viszontlátás öröme
Ne vakuzz a szemembe!:-)
(Tényleg nagy lett a feje (is)):-)

Anya és fia újra együtt
(Itt látszik, mekkorára cseperedett Béla barátunk.)


Egy biztos: nem jöhetett nagyon messziről, mert kiváló kondíciója megmaradt, teste sérülésmentes, szőre gondozott. Végig valahol a közelünkben lehetett.

Még nincs vége az örömhírek sorának: megérkeztek a legújabb futókacsáink. Ők tulajdonképpen Lajos barátunkéi, mert annyira megszerették őket (naponta többször átmentek hozzájuk is csigázni), hogy már nekik is hiányzott a folyamatos hápogás, szinkron "vigyázzfutás", vicces esés-kelésük, így vettek kettőt azzal, hogy lakjanak nálunk.:-) A Zuram mondta, hogy nem tud garanciát vállalni az életükért, hiszen valami átokféle ül a mi kacsáinkon, előbb-utóbb rókagyomorban végzik, minden óvintézkedés ellenére. Lajosék vállalták a kockázatot, így a mi vigasztalhatatlan özvegy kacsánk újra férjet kapott ("meghalt a király - éljen a király!":-) és egy barátnőt is.:-) (Vagy konkurenciát?:-)

Újra hárman!

Kacsa (liba)sor:-)


Itt jegyzem meg: az újdonsült férj sokkal mutatósabb, mint a "néhai".:-) Az új barátnő is.:-)

A bejegyzést néhány dadai őszi képpel zárom:

Erre mondják, hogy aranyló őszi lomb?:-)




Idén kicsit sok kakasunk lett (kb. 8), úgyhogy nemsokára kakasvágás lesz.
(Lehet, hogy a róka csak a tyúkhúst szereti?)